Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-13 / 266. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 13. Kétágyas, szépen berendezett szobákban várják a vendé' geket Tiszajöldvár határában, a Lenin Termelőszövetkezet kettes kerületében vendég- fogadásra kész az úgynevezett Gödi kastély. A közös gazdaság saját kivitelezésében újította fel a műemlék jellegű épületet, amelyet a MÁV AD-on keresztül elsősorban idegenforgalmi céllal kívánnak hasznosítani. A mintegy tíz hektárnyi parkkal és erdővel övezett kastélyban három ízlésesen és kényelmesen berendezett lakószoba és társalgó várja az idényben az apróvadban. őzekben gazdag Tiszazugba látogató hazai és külföldi vadászokat. Tavasztól sétalovaglással, kocsikázással és teniszezéssel bővíti a megye új idegenforgalmi helyének szolgáltatásait a Lenin Tsz. (Fotó: Temesközy F.) A műemlék jellegű épület szép mennyezetének helyre- állítása is a téesz építőrészlegének munkáját dicséri Reklámetika Hossz, ha félrevezet Erkölcsi jellegű normagyűjtemény — így határozza meg a „Magyar reklám- etikai kódex” mibenlétét a tervezet első cikkelye. Mit jelent ez a fogyasztóknak, a kereskedelemnek, a társadalmunknak? A reklámszakma társadalmi és érdekképviseleti szervezete, a Magyar Reklámszövetség azért határozta el a kódex kiadását ■— az abban foglaltaknak magára és tagjaira nézve kötelező érvényű elismerését —, mert elő kívánja segíteni, hogy a reklámozás mindenben megfeleljen a szocialista rendben kialakult szakmai és etikai követel- ményekriek. Sok szó esik napjainkban a fogyasztók érdekvédelméről. Magyarán arról, hogy ne csapja be a vásárlót sem az ipar, sem a kereskedelem. Sőt, a vevő ne érezhesse úgy még tévedésből sem, mintha becsapták volna. A kódextervezet mindezt figyelembe veszi. Meghatározza egyebek között: milyen tevékenység minősül reklámozásnak, illetve hirdetésnek. És úgy fogalmaz, hogy minden olyan gazdasági tájékoztatás, amely a fogyasztót áruk megvásárlására vagy szolgáltatások igénybevételére felhívja., e célból befolyásolni kívánja, s az áru tulajdonságait és használati módját ismerteti. „ .. . A reklámozást kellő politikai és társadalmi felelősségérzettel kell folytatni” — olvashatjuk egy- helyütt. S ennek szellemében határozzák meg a szerkesztők, hogy semmiféle reklámnak nem szabad a reklámtevékenységbe vetett közbizalmat megrendítenie: minden reklámnak becsületesnek, szavahihetőnek kell lennie. Gondolnak az esztétikai és művészeti közízlésre, sőt az írásos és szóbeli reklámban a stílusbeli és nyelvhelyességi követelményekre is. Igen érdekesek a tervezett egyes — a tárgyi és motivációs jellegre vonatkozó — kitételei: „A reklám nem sugalmazhat babonás vagy misztikus nézeteket ....” „A dohányzás és az alkoholfogyasztás reklámozását — az eladás helyén alkalmazott tájékoztatást kivéve — jogszabály tiltja. Ennek megfelelően ... még motívumként sem alkalmazható”. Régi óhaj beteljesülését ígéri továbbá, hogy ,.a reklámnak mind tartalmában, mind a fogyasztó megközelítésének módjában tiszteletben kell tartania az emberi személyiség méltóságát...” „Természetüknél fogva mérgező, gyúlékony vagy más tekintetben veszélyes-termékeknél kifejezetten utalni kell azok veszélyességére.*’ Kimondja a kódex-tervezet: ..A gyermekek és fiatalok befolyásolására alkalmas reklám nem élhet vissza természetes jóhiszeműségükkel és tapasztalatlanságukkal, nem tartalmazhat semmi olyat, ami szellemi, erkölcsi vagy fizikai ártalmat okozhat nekik, vagy érzelbmvilágukat túlfeszítené, illetve megzavarhatná.” Mindenki elismeri: nem könnyű feladat minden vonatkozásban összeegyeztetni a kereskedelmi és a fogyasztói érdekeket. A reklámetika nem tűr sem kétértelműséget, sem félrevezető túlzásokat. Foglalkozik a tervezet az árengedményekre, részletfizetésekre, áruhitelekre történő utalásokkal is, valamint a pályázatokkal, jutalomdíjakkal és garanciákkal. Nem szabad olyan reklámtevékenységet folytatni, amely termékeknek megrendelés nélküli, kéretlen szállításával kapcsolatos. A reklám tehát nem lehet tolakodó. „A félrevezető reklám azon az alapon sem igazolható — mondja ki a tervezet —, hogy a reklámozó vagy az, aki megbízásból eljár, utólag helyesen tájékoztatja a fogyasztót.” A „Magyar reklámetikai kódex” tervezetét most széles körben megvitatásra bocsátják. s csak az így szerzett tapasztalatok figyelembe vételével léptetik életbe. — Gy K Gy — Egyetlenem Mennyire gazdagon árnyalt, választékos a nyelvünk, ha életünk szeretett párját kell megneveznünk! Szerelmem, hitvesem, édesem, drágám, csillagom, tubicám, violám, virágom, rózsám, cicám stlb. Hosszasan lehetne sorolni az egymáshoz tartozás szebbnéil-szebb szóhasználatait, becézéseit. Sőt, ha valakit még az életünknél is jobban szeretünk, így szólítjuk: egyetlenem. Nem csoda, ha ezt az egyetlen valakit keressük, kutatjuk egy életen át. Van, aki megtalálja, van, aki nem. Van, aki megalkuszik valakinek az oldalán, míg mások képtelenek a kisebb- nagyobb engedményekre. Egyáltalán: van-e az ember életében egyetlen? Elvégre a földi lét egyik fő rendeltetése, hogy a férfi nőt, a nő férfit választ. Ki egyszer, ki többször, ki pedig... Csak a hasonmás... Ilona 28 éves, szőke, karcsú adminisztrátor. Szép nő. Négy éve özvegy, a férjével mindössze hét hónapot élt, amikor a fiatalember életét veszítette egy autókarambolnál a négyes főúton. Ilona még ma is nehezen keresi a szavakat, amikor a történteket elmondja. — Fekete, villogó szemű, daliás férfi volt. Ha végigmentem vele a faluban, mindenki utánunk fordult: hej, de szép pár, hogy’ összeillenek! De a sors másképp rendelkezett Azóta is minden férfiben őt keresem, kutatom. — Bocsásson meg, de ez lehetetlen. Minden ember önmagában egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. — Tudom, de még most sem tudok szabadulni az emlékétől. Nehéz ezt megérténi másnak ... Még két évet várok, és akkor valakinek igent mondok. Mert gyereket, gyerekeket szeretnék, és ehhez férj, apa kell. Ismerőé! gondolatok, nagyon sokan hasonló problémákkal küzdenek. Vajon Ilona másodszor is megtalálja azt az embert, akire - rábízhatja az életét, aki jóban, rosszban megosztja vele mindennapjait? Vajon meddig cipeli még magával a rövid időre megtalált egyetlenje lassan kerítéssé tornyosuló, kapcsolatait fékező emlékét? Egyáltalán, mikor lesz képes újrakezdésre, az ismételt párválasztás sokszor zsákbamacska-szerű vállalására? Lenni vagy menni Bandi bácsit 57 évesen is nagyon szeretik a városban. Pontos kezű kisiparos: precíz a munkában, ígéreteit határidőre teljesíti, nála ismeretlen az úgynevezett hiánypótlás. Szép házából a boldogság az elmúlt év elején kiröppent valahová. Felesége 22 évi házasság után elhagyta. — Bizonyára ön is a típuskérdéssel kezdi: valószínű öreg voltam hozzá, hiszen ő még csak negyvenet töltött, és 16 is alig múlt, hogy bekötöttem a fejét. — Végleg felbomlott a házasságuk? — Igen, sajnos úgy érzem: visszavonhatatlanul. Felnőttek a lányaink és két illetve három éve férjhez mentek. Egyszerre üres lett a lakás, magunkra maradtunk. A feleségem újra akarta kezdeni az életét: sportolni, szórakozni kívánt. Eljárni az étterembe, cigányzenét hallgatni, megnézni egy-két filmet, egyszóval kimozdulni a házból. Én viszont szeretek otthon ücsörögni, olvasgatni, barkácsolni, rajzolgatni. Egész nap emberek között vagyok, este csendre vágyom. Én vele akartam lenni, ő velem akart menni. Ki, valahová, el hazulról. — És? — Nincs és, tavaly elhagyott egy 42 éves férfival. Ennek ellenére ma is őt szeretem, nekem ő az egyetlenem. Igaz, azóta nekem is van valakim, de még nem tuja teljesen pótolni őt. Mindezt neki is bevallottam, és mégis vállalt. Magányosak vagyunk mindketten, és valahová, valakihez azért tartozni kell. Nem igaz? Egymást vállalni Kis Endréék rhár negyed- százada házasok. — Sohasem voltunk afféle fülig szerelmes fiatalok. Nem becéztük galambomnak, tubicámnak, kezdettől fogva keresztnevünkön szólítottuk egymást. — Mégis egybekeltek. — Tetszettünk egymásnak, én kedveltem a csöndes természetéit, ő meg az én cserfes modoromat. — Megbánta a választását? — Egy pillanatig sem: rendes, otthonát szerető, megértő férjet kaptam. Van két szép gyerekünk, az egyik szakmunkás, a másik diplomás. A férjem is szakember, én pedig itthon jószágtartással bíbelődöm, meg a háziiparnak is dolgozom. Mindenünk megvan, csak az egészség fogy rohamosan. — Mivel magyarázza azt, hogy mindketten megtalálták az úgynevezett egyetlent? — Vállaljuk egymást immár 25 éve. Szépen, fiatalosan épp úgy, mint betegen, megkopottan. Mert régi igazság, a szerelem is átalakul szeretetté, törődéssé, hiszen mást jelent együtt élni 25 évesen, és megint mást ötven, hatvan esztendősen. Egy kis zűr közbejött És akinél a választás úgymond balul sikerül? Vagy veszekedik a társával, vagy eLválik. Sz. Miklós már négyszer mondta ki a boldogító igent — de még most sincs meg az igazi. Éppen ezért hirdet — Tetszik tudni, úgy éreztem, már többször is megtaláltam az igazit, de egy kis zűr mindig, közbejött. — Miféle zűr? — Az első feleségem gazdag volt,. de ahol a szépséget osztogatták, kérem szépen, sokan elébe tolakodhattak. A második csinos volt, de az megcsalt. A harmadik elhunyt, tisztelettel, a negyedik meg nem szeretett dolgozni. — Szóval a nők voltak a hibásak? — Ahogy tetszik mondani, mind egy szálig. Nincs szerencsém a párválasztásban, maradtam volna nőtlen, akár az édesapám, mert ahogy felénk mondják; én úgy balkézből jöttem a világra. És ha már itt vagyok, hirdetni szeretnék szerkesztő úr, de a jelige valami nagyon férfias, sokatmondó, határozott szó legyen, ami rendkívüli életem példázza. Ahogy hallgatom folyékony szövegét, bizonyos vagyok: az „egyetlent” ötödször is megtalálja. Sőt — kártyanyelven szólva — ha jó lesz a lapjárás: még hatodszor, hetedszer is. Őszintébben, igazabban Régi igazság: az emberek zöme ott keresi az egyetlent, ahol él. Azon a környéken, vidéken, ahol ismerős, ahová, amerre a hivatása, munkája szólítja. Az élet alapképlete egyszerű: van férfi és van nő. Az igazi megtalálását az teszi nehézzé, hogy egyszerre sok férfi és sok nő él egymás mellett. Vajon melyik közülük az egyetlen? D. Szabó Miklós Villanygyújtás, alkonyaikor... Nosztalgia—divat? Ma a neves együttesek sikeres koncertjein a zenészekkel együtt lépnek fel a lézerek, füsthabok és énekesek, akik kiismerhetetlen színpadi mozgásukkal egyj íütballhátvédet is megőrjítenének; egyszóval vizsgázik a propagandagépezet is. Viszont a nosztalgiazenekar — mint az Old boys is — viselkedése, felszerelése dacol a milliós értékű berendezésekkel. Szerénynek mondható felszereléssel, utcai ruhában, s hátuk mögött polgári foglalkozással állnak ki. Nem sztárok és nem csinálnak füstöt átvitt értelemben sem. Szünetben hátba lehet veregetni őket, és egy-egy — egyébként rendkívül ritka — elhibázott húrpendítés után, nevetve, a közönséggel boro- nálják el a dolgot. Mintha régi ismerősök lennének, és részben azok is: a műfaj „öregjei”, ismert régi egyéniségei lépnek fel velük alkalmanként. A nosztalgiaklubok közönsége nem egyetlen korosztályból áll össze. A rendezvényeken legalább két generáció van jelen; a regi „osnamaszok mellett egy sokkal fiatalabb, huszonéves réteg szórakozik önfeledten. Pedig ők a nosztalgiára — életkoruk alapján — még „jogosulatlanok”, hiszen az első „hangoszenéjű” generáció zajos szálláscsinálását ők legfeljebb óvodásként élhették át, így közvetlen emlékük ehhez aligha fűződhet. Qk másfelől jövet azonosulnak ezzel a zenével és a régi klubformával, annak kötetlenségében is a közös szórakozást ízlelgetve. Hiszen tizenöt-húsz évvel ezelőtt is összekapcsolta a korosztályt a zenéhez kötődő jelenség; Zászló helyett, a magasra emelt zajszinttel adtak jelt magukról. Napjainkig a kezdeti beatzenétől széles út vezet. Ami jó volt akkor. — ma sem számít rossznak, és viszont: ami értékes ma. annak köze van a múlthoz. Ezt felismerni, nem divat kérdése. Gondoljunk csak arra: nem a mostani húsz év körülieké az első generáció, amelynek tagjai nemcsak élvezik, de vállalják is elődeik „megszenvedett” zenéjét, és benne korszakát. Mindazt, amihez az elődök meggyőződése, lelkesedése fűződött. Nosztalgiájuk — visszavágyódásuk — nem hóbort, nem üres játék az idő múlásával, hanem értékek keresése. Ahhoz hasonlítható, amikor mi, a mai harmincasok mozgalmi dalokat énekeltünk. Lehetett abban nosztalgia, de divat csak annyira volt, mint alkonyaikor a villanygyújtás... A legfrissebb, látványos közönségsiker — a legfiatalabbak körében most a Hobo Blues Bandé, —■ fellépéseiket aligha nevezhetnénk nosztalgiakoncertnek. S mégis, repertoárjukban majd féltucat nóta azonos a nosz- talgiazenekaréval. Vissza a továbbélő gyökerekhez! — ez a közös jelszó. mert tartós értéke született ezekben a műfajokban a kultúrának, ami maradandónak bizonyul, és mindenkihez elér. — K T — A GÖD! KASTÉLY A kastély két társalgója és rendezvényterme tanfolyamok, brigádtalálkozók megtartására is alkalmas
