Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 7. Tatár népköltészet Kertedben a rózsák nyílnak-e? Kertedben a rózsák nyílnak-e? Fülemüle köztük dalol-e? Leveledet hozzám írod-e? Fogadott hűséged állod-e? Derült az ég, nehéz a Holdnak, Ha jelhő van, nehéz a Napnak. Ahol te élsz, ott van a Nap. Ahol te jársz, csillagok laknak. Az Ak-idelen átúsztamban Bőr kantárom mélybe veszett. A szívemben nagy bánat van, Más vette el kedvesemet. A Hold fénye halványul, Se nem csúnya, se nem szép. Szomorúan viselem A kedvesem elmentét. Sárga lovam nem fogom be, A folyóhoz nem hajtom le. Ne várj reám, ne is keress, Ha arra jársz, ne integess! Fordította lluh István Azt üzeni a kedves Játszanak a forrás mentén Hattyú-fehér hiúzok. • Szénfekete szemű fecském, Ha rámnézel, pirulok. A hófehér ingedet Ünnepnapkor felvegyed! De a barnát ne csábítsd, A szívemet ne fájdítsd! Elvesztettem a gyűszűm, Kútba esett a gyűrűm. Azt üzeni a kedves, Ne búsuljak, szebbet vesz. A Hold mellett fényes csillag, Mérföld köztük a távolság. . Szemöldököd, szemed, hajad Ékesíti szép orcád. Ablakodnak függönye Csipkével szegett selyem. Búsulok, a szívem sajog: Jöjj ki a rétre velem! Fordította: lluh István Magam lángján el is égek Az utcán ha végigmész, Felhőnél vagy feketébb. Ahol ellépsz nő a rózsa, Beborít engem a bokra. Kenderszálból hó az ingem,' Kiraktad-e száradni? Vagy csak jöttél tiltott este Magad megcsókoltatni? Fehér sálat ha felveszel, Ezer közül szebbik leszel. Egy tányérból velem eszel, A másiké sosem leszel. Tó közepén réce-fiú, Sosem tudom megfogni. Szeretnélek én tégedet Fele ágyamon tudni. Zsenge a fű házam körül, Ha rálépnél letörne. Aki eljár kapum előtt, Csak énrólam beszélne. ■ Olajozom, mosom könnyel, Aranygyűrűm mégsem jön fel __ S zeretőmre bánat hajol, Nem is csókol, nem is ölel. Két madárnak két ág kell, Mind a kettő egyre jár. Magam lángján el is égek, Kit szeretek másra vár. Vászonban a hímzés díszük, De hamarább ott szakad. Pár esztendő, a legszebbik, Jaj de hamar elszalad. Fordította: Baksán Mária % Felpattantam a hátasra Lovak lábán vasbéklyó van, Lopásukhoz reszelöm van. Ne sírjunk nagy bánatunkban, Csak az isten bírná búban. Felpattantam a hátasra, Beugrattam a városba. A városban nem laknék én, Mert a hazám térés puszta. Lovaink már nem játszanak, Folyó mentén nem is járnak. Kényeztetett, csalfa lányok Semmi munkát nem találnak. Kedvesemre vállkendöt Kecskeszörböl csináltak. Nem maradok sokáig, Lábamra utak várnak. Fordította: Körmendi Lajos rkagyij Kirillovics úgy gonA dolta, hogy a pedagógus a szétrombolt Sztálingrádban született meg benne egy emlékezetes éjszakán. Talán az volt az első __________ csendes éjszaka. Előző nap m ég, aknák robbantak száraz pukkanással a romok között, hosszú géppuska — és rövid ugató géppisztolysorozatok kusza szövedéke jelezte a frontvonalat, süvöltöztek a Katyusák, tompa dörejekkel árasztva el az agyongyötört földet, az égen rakéták virágai nyíltak, fényükben újra meg újra összezsugorodtak a fantasztikus alakú, tátongó ablakszemű házmaradványok. Előző nap még folyt a háború, de mára véget ért. A hold csendben kelt fel a romok, a hóborította hamutenger felett. Az ember el sem tudta hinni, hogy már nem kell félni a csendtől, amely szinültig megtölti a sokat szenvedett várost. Ez nem pillanatnyi szélcsend; itt már beköszöntött a béke, ez itt már a távoli hátország, az ágyúk több száz kilométerrel arrább dörögnek. S bár az utcákon az üszkös romok között hullák hevernek, ezek tegnapiak, újakkal nem szaporodnak. Ezen az éjszakán nem messze az egykori tizenegyes számú iskola óvóhelyétől, ahol ezredünk törzse elhelyezkedett, tűz ütött ki. Előző nap még senki se törődött volna vele — folyik a harc, a föld ég —, de most ez a tűz a béke nyugalmát törte meg, és mindenki rohant oda. A német katonai kórház háromemeletes faépülete égett, amit eddig szerencsésen elkerült a háború. Odabent sebesültek voltak. A vakítóan aranyló, lobogó falak heve messziről is perzselt, és egyre hátrább szorította a tömeget. Az emberek pedig dermedten, megbabonázva, lesújtottan figyelték, amint odabent az ablakok mögött, az izzó mélyben időről-időre leszakadt egy-egy sötét tömb. S valahányszor ez történt, a tömegen egyik végétől a másikig keserű fojtott sóhaj futott végig: egy-egy összeégett német sebesült zuhant le ilyenkor ágyastól, olyan, aki nem tudott felkelni és kimenekülni. Sokuknak sikerült kijutni. Most ott álltak elvegyülve az orosz katonák között, velük együtt figyelték, egyszerre tört fel belőlük a sóhaj. Arkagyij Kirillovics vállához szorulva is ott állt egy német. Fejét és arcát kötés takarta, csak hegyes öfra állt ki belőle, s fél szemében kétségbeesett iszony parázslóit. A félelemtől és a hidegtől egész teste remeget mocsárszínű szűk vászonegyenruhájában. Remegése akaratlanul is átragadt Arkagyij Kirillo- vicsra, aki pedig jól beleburkolódzott me- leg bekecsébe. Elszakította tekintét a ragyogó tűzözönről, lassan körülnézett — téglavörösre izzott arcok, oroszok és németek vegyesen. Mindannyiuk szeme egyformán izzik, éppúgy, mint a szomszédjáé, mindannyiuk arcán fájdalom és tehetetlen beletörődés. A szemük láttára lezajló tragédia egyikük számára sem közömbös. Arkagyij Kirillovics ezekben a pillanatokban rádöbbent egy egyszerű igazságra: sem a történelem vad kanyarjai, sem a mániákus őrültek gyilkos eszméi, sem a téboly járványai, semmi nem képes rá, hogy kiölje az emberekből az emberséget.. Elfojtani, azt lehet, de megsemmisíteni nem. Mindenkiben lap- panganak a jóság érintetlen tartalékai, csak fel kell tárni, hagyni kell, hogy felszínre törjenek. És akkor... A törtéTyendrjakov regénye a Szovjet Irodalom 12. számában fog megjelenni. nelem kanyarjai egymást gyilkoló népeket, vérfolyamokat, a föld színéről eltörölt városokat, letiport mezőket jelentenek. .. Csakhogy a történelmet nem az úristen csinálja, hanem az emberek! Vajon ha szabadjára lehetne engedni az emberekben rejlő emberséget, nem azt jelentené-e az, hogy sikerül megzabolázni a kegyetlen történelmet? Izzón aranylottak a ház falai, a vörös füst szikrakévéket sodort a hideg hold felé, s fátylat borított rá. A tömeg erejét vesztetten figyelt. Arkagyij Kirillovics vállához szorulva ott reszketett a beköVladimir Tyendrjakov: Leszámolás RÉSZLET tözött fejű német, fél szeme előparázs- lott a kötés alól. Arkagyij Kirillovics a tömeg közepén lehúzta magáról a bekecsét, rávetette a didergő német vállára, és tuszkolni kezdte kifelé a tömegből: — Schnell! Schnell! * A német csodálkozás nélkül, közömbösen fogadta a gondoskodást, engedelmesen kocogott egész úton a törzs pincéjéig. Arkagyij Kirillovics nem nézte végig a tragédiát, később megtudta, hogy egy mankós német ordítva előrontott a tömegből, bele a tűzbe, s egy tatár katona utánavetette magát, hogy kimentse. Az égő falak beomlottak, s maguk alá temették mindkettőjüket. Mindenkiben kihasználatlan emberségtartalékok lap- panganak. A történelmet emberek csinálják. Az egykori gárdaszázadosból elemi iskolai tanító lett, és egyidejűleg beiratkozott a pedagógiai főiskola levelező tagozatára. A tantervek ilyesmiket írtak elő: a tanulónak ismernie kell a nagy írók életrajzát, legjobb műveiket, világnézetüket, képesnek kell lennie arra. hogy a megadott szempontok szerint meghatározza az egyes irodalmi alakok kilétét: ez népies, az reakciós, amaz úgynevezett „felesleges, ember”... Tudnia kell, hogy kire ki hatott, ki kiről hogyan vélekedett, ki a romantika képviselője, ki a kritikai realizmusé... Egyet hagytak csupán figyelmen kívül ezek a tantervek: hogy az irodalom emberi viszonyokat mutat be, ahol a jóság megütközik az aljassággal, a becsület a hazugsággal, a nagylelkűség az alattomossággal, az erkölcs az erkölcstelenséggel. Az irodalom az emberi együttélés megválogatott és megőrzött tapasztalatkincse! Felháborodsz a gazdaasszonyon, akire Vanya Zsukov így panaszkodik a nagyapóhoz írott levelében: „Fogta a halat, fejjel a számba tömte”. De nem különös, hogy egy cseppet se háborodsz fel azon, ha egy ismerős felsőosztályos csak úgy mellesleg, pusztán passzióból lekever egyet egy arra szaladó kis srácnak? Egy erős a szemed láttára megüt egy gyengébbet, csupán azért, mert ő erős. Miféle ember vagy, ha ez közömbösen hagy? Olvastátok Tolsztoj Feltámadás című regényét. Eresszük szabadjára a képzeletünket: mi lett volna, ha Nyehljudov belső gyávaságból vagy szégyenből elfordul Katya Maszlovától? Hogyan élt volna tovább? Megnősül? Családot alapít? Nyugodtan élne?... Áz irodalom révén Arkagyij Kirillo- vicsnak sikerült sajátos bonyolult erkölcsi versengést kezdeményeznie: aki erősnek érezte magát, kereste az alkalmat, hogy a gyengébb segítségére siessen : a gyenge büszke volt rá, ha az erősebb szemébe mondhatta a kemény igazságot, az ártatlan zokszó nélkül viselte a mások vétkéért járó büntetést, de jaj volt annak, aki gyávaságból hagyta, hogy vétkéért más bűnhődjön. Mindebben sok volt a játék és sok volt a kérkedés. De lehet-e kételkedni abban, hogy a kérkedésből gyakorolt erény idővel szokássá, a játék pedig életté változik? Az utóbbi időben még a szakfelügyelők is azt hangoztatták, hogy a száz- húszas számú iskola tanulói egész magatartásukkal irigylésreméltóan különböznek a többi iskola tanulóitól. Arkagyij Kirillovics meg volt győződve róla, hogy a keze alól lelkiekben szép emberek lépnek ki a nagybetűs életbe, akik nem bántják a gyengét, és nem békülnek azokkal, akik ezt megteszik, nem tűrik az aljasságot és hazugságot, s tisztában vannak erkölcsi felsőbbrendűségükkel. Azok pedig, akikkel összeütközésbe kerülnek, önkéntelenül is szembe kell hogy nézzenek önmagukkal. Minden emberben hatalmas emberségtartalékok lappanganak. Arkagyij Kirillovics egyetlen percre sem felejtette el az egykori ellenségek ösz- szevegyült tömegét, ott az égő katonakórház előtt, a tömeget,, amelyet közös szenvedés hatott át. És nem felejtette el az ismeretlen katonát sem, aki berontott a tűzbe, hogy megmentse azt, aki nemrég az ellensége volt. Meg volt győződve róla, minden tanítványa egy- egy gyutacs lesz, mely felrobbantja maga körül a rosszakarat és a közöny jegét, és felszabadítja a másokba rejlő pozitív erkölcsi erőket. A történelmet emberek csinálják, ö, Arkagyij Kirillovics Pamjatnov, pedagógus, a maga szerény módján hozzájárul a történelem előrelendítéséhez... Hitt ebben, és másokat is rávett, hogy higgyenek benne. Egyre többen fordultak hozzá, szavárá felfigyeltek, nemcsak a tanítványai, hanem a szüleik is kikérték tanácsát. Szonya Potyehnia is, lám, kétségbeesésében nem másnak, hanem éppen neki telefonált az éjszaka közepén . Arkagyij Kirillovics ott ült a konyhában, ökiére támasztva nehéz fejét. A falon túl, alig néhány lépésnyire ott feküdt az a puskalövéstől szétzúzott fejű nagydarab férfi. Az ő tanítványa megölte az apját! Az ő tanítványa... Egyike azoknak, akik büszke hitet ébresztettek' benne. Mi ez? * * * r sors véletlen fintora, vagy egy hibáért járó kegyetlen büntetés? Ha van egyáltalán, aki képes hozzásegíteni a válaszhoz, az csakis Kolja Korjakin lehet, senki más. Ha ugyan képes rá... Körös-körül csend. Arkagyij Kirillovics már nekikészült, hogy feláll és lemegy, amikor hirtelen lopakodó lépteket hallott. összerezzent fölegyenesedett, és... a konyhaajtóban Vaszilij Potyehint pillantotta meg, homlokába húzott sapkában, prémgalléros bundában. Soproni András fordítása Madár
