Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Nyitva: reggeltől estig KLUB A HÁZBAN „Csendélet” pingpong- és billiárdasztallal Példás kezdeményezés Jászberényben Lakótelepi lépcsőház, Jászberényben. Lépcsők az első, második és harmadak emeletre, lépcsők az alagsorba. Villanykapcsoló, csengőgomb, postaláda,, lakónévsor. Átlagos lépcsőház — sok ezer ilyen van. Nem zavarunk senkit Tömött szatyrokkal asz- saony igyekszik fölfelé. „Elnézést. A lakótelepi klubot keresem.” „Akkor menjen a következő lépcsőházba! Mehet a pincén keresztül is.” „Nyitva van ilyenkor?” „Persze. Reggeltől estig nyitva van. Azt hiszem a fiam is ott pingpongozik.” Két tábla: „Barátság” lakásszövetkezet ,— „Jobb, mint otthon” — klub. Az alagsorban vagyunk, jobbra, balra pincerekeszek — azazhogy jobbra nem,' ott van a klub. Bent hangos jókedv: hárman a billiárdasztal körül jönnek-mennek gondterhelt ábrázattal, ketten pingpongoznak, s van néhány drukker és ellendrukker. Srácok. Többségük abban az életkorban, amikor szűkké válik az ötvenegynéhány négyzetméteres lakás, s akik így alkonyattájt, amikor már kész a másnapi lecke és messze még a lefekvés ideje, igencsak kellemetlenek (lehetnek) lépcsőházi, utcai hangoskodásaikkal. Tehát itt, mindenféle közösségi helyiségek nélkül épülnek. Ami persze nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy ilyen helyiségekre nincs szükség. —■ Kigondoltuk egy pár evvel ezelőtt, milyen jólenne ez a pince klubnak. A lakók, ha nem is mindenki könnyen, beleegyeztek. Dolgoztunk. Falat bontottunk, falat, ajtót raktunk, padlót ragasztottunk, leértékeléskor, selejtezéskor vásároltunk bútorokat, játékokat, ezeket kijavítottuk. Vetítőgépeket kölcsönöztünk — hetente egyszer mozielőadás van — néha 80—90 néző is összegyűlik, ' többnyire gyerekek a szülőikkel együtt. A kicsiknek ddafilmet szoktunk vetíteni. — Ki a klub fenntartója? — A lakásszövetkezet. — És mi a fenntartás anyagi fedezete, ki felügyel, ki takarít? — Hát külön költségvetési kerete az nincs a klubnak. A hűtőgépgyár alkalmanként adott támogatást, de nem pénzben. Takarítani meg a házmester takarít, és mindig van felnőtt, aki bebenéz a klubba. Én minden este lejövök. Érdeklődők Pécsről Amjkor megkérdezem, kap-e tiszteletdíjat ezért — kissé értetlenül néz rám Aztán elmeséli, a múltkoriban Pécsről keresték, ott egy most épülő lakótelepet már klubbal együtt szeretnének átadni. Kíváncsiak voltak, hogy is néz ki. hogy működik egy ilyen lakótelepi „közösségi képződmény”. Elcsodálkoztak, hogy mennyien járnak ide. Adatok: több mint kétszáz fiatal váltotta ki a klub látogatására jogosító igazolványt, naponta átlag 60—70 látogatója van a klubnak. Nemrég — ugyancsak selejtezéskor —• néhány hangszert is sikerült beszerezni — hetente kétszer próbál a klub zenekara. A fönt lakók nem panaszkodnak a zaj miatt. A klub létére fölfigyeltek a város közművelődési intézményei is. A Déryné Művelődési Központ különböző programokat, ismeretterjesztő előadásokat, a városi-járási könyvtár egy fiókkönyvtárat ígért. Egyelőre nem sietik el az ígéretek valóra váltását. Folyamatos anyagi támogatásra sincs egyelőre sok remény Ettől függetlenül a klub létezik, működik — immár évek óta —és ezzel követendő, követhető példát mutat sok lakótelepnek és közművelődési intézménynek. Sz. J. á hajdan raktárnak, lomtárnak használt pincéből varázsolt klubban: tényleg jobb, mint otthon. <5k mondják: — Nem zavarunk senkit, de minket se zavar senki.. — Lejárnak ide a felnőttek is, ők szeretnek játszani. — Ha a szüleim megjönnek a melóból, tud,iák, hogy itt megtalálnak. — Van egy csomó játék, nem unatkozunk. Hétfőn filmet vetítünk, vasárnap diszkó van. Sok a fiatal, • kevés a hely Csókási Béla. a Hűtőgépgyár diszpécsere, a klubvezetője és mindenese jó pár esztendővel túl van azon a koron, amikor az emberek mindenáron klubot akarnak alapítani. Persze az ilyesmi nem életkor, hanem igény, néven nevezhető szükséglét, cél függvénye. — A lakásszövetkezet házaiban sok száz ember él — mondja Csókási Béla. -— Sok a fiatel, a gyerek, — kevés a hely. A pincének ezt a részét, ahol most a klub és a zeneszóba van, • a lakásszövetkezet régebben bérbead- ta raktárnak, no. nem valami nagy bevételt hozott Az új lakótelepek házai Több, mint száz dolgozat érkezett be az idén a megyei néprajzi, történelmi pályázatra, amelynek eredményeit a múzeumi, műemléki és honismereti hónap záróünnepségén értékelték. A pályázat egyik első díját Szikszai Gábor Helyismereti olvasókönyv az „én falum”. Jászapáti történetéhez című munkája kapta. — A helyismereti olvasókönyv összeállítása már gyakorló pedagógus koromban felvetődött bennem. Magyartörténelem szakos tanárként azt tapasztaltam ugyanis, hogy a gyerekek semmit, vagy csak nagyon keveset tudnak szűkebb hazájuk, a Jászság és szülőfalujuk Jászapáti történetéről. Éppen ezért szüleségét éreztem annak, hogy a tantervben foglalt történelmi ismereteket kiegészítsem, a magyar történelem helyi vonatkozásainak felmutatásával ..életközeibe” hozzam a tananyagot. Ez a mellett, hogy megköny- nyíti. élményszerűbbé teszi az oktatást, elősegíti, hogy a szülőhelyükhöz ragaszkodó, a község jövőjéért tenni akaró fiatalok kerüljenek ki az iskolából. Természetesen az a cél is vezérelt, hogy az ország távoli vidékeiről Jászapátira került fiatal pedagógusok is jussanak olyan ismeretek birtokába, amelyekhez egyébként nehezen férnének hozzá. Ismerjék meg a helyet, amelyhez munkájuk köti őket, másrészt adják át tudásukat a gyerekeknek is. Jómagam már több mint tíz éve nyugdíjba mentem, de úgy tűnik, nem tudom megtagadni pedagógus mivoltomat,. változatlanul fontosnak tartom a fiatalok nevelését. Tulajdonképpen a helyismereti olvasókönyv is ezért született meg. összeállítását természetesen hosszas kutatómunka előzte meg, úgyszólván ezzel töltöttem nyugdíjas éveimet. dolgozat a legrégibb időktől, napjainkig követi nyomon a Jászság és Jászapáti történetének legfontosabb állomásait, átalakulását, fejlődésének szakaszait. Igyekeztem úgy ösz- szeállítani, hogy az iskolai történelemkönyv kiegészítő olvasmányaként tudják használni a gyerekek és a pedagógusok. — Jelenleg min dolgozik? — Szeretném megírni Jászapáti történetét, valamint az utóbbi száz év fejlődését nyomon követni, az építkeUj művészeti díjasok A Megyei Tanács Művészeti Dijával tüntették ki Gecse Árpád festőművészt és Nagy István szobrászművészt Az alattyáni Szolnok művészeti „eseménye” e napokban Gecse Árpád gyűjteményes kiállítása a Damjanich Múzeumban. Akik ismerték — sokan vannak — Gecse Árpád művészetét, akárcsak egy- egy képét látták az egymás után sorjázó megyei kiállításokon, tudták, hogy az Alattyánban élő művész az alföldi iskola jeles alkotója — a hazai realizmus odaadó művelője. Ám a 80. születésnapját a nyáron ünneplő mester gyűjteményes kiállítása mégis kellemesen meglepte a közönséget. A tárlaton látható száz körüli rajz — ezek szűkebben értelmezve biográfiai értékűek is — és festmény összességében a Szolnoki Művésztelep legjobb hagyományait tükrözi. Gecse Árpád — Chiovini Ferencen, a szolnoki művészek doyenjén kívül — ma már az egyetlen „nagy tanú”, aki a Tisza—Zagyvaparti művésztelep mindhárom — negyed, fél és háromnegyed évszázados — jubileumi kiállításán erősíthette majd reprezentálhatta művével a kimagasló érté- - keket hordozó, megújító hagyományokat. 1926-ban lett Akár egy mese: a vézna kisfiú vizsgarajzát — A jd- hász meg a nyája — megnézte a tanfelügyelő bácsi, meg a tanító bácsi, s szóltak a szülőknek: „a Pisti gyereket taníttassátok”. A jótanácsot meghallgatta ugyan a tehetséges kisgyerekek vékonypénzű vasutas édesapja, dehát miből... zés, a lakáskultúra változásának szempontjából. A megyei történelmi pályázaton ugyancsak első díjat kapott Fodor István, A jászjákóhalmi Béke Tsz 30 éve című munkája. A szerző úgyszólván egyidős a termelőszövetkezettel, miért vállalkozott történetének megírására? — kérdeztük. — A helytörténeti kutatómunka nem újkeletű időtöltés nálam, 1966 óta dolgozom a jászjákóhalmi honismereti szakikörben. A megyei pályázaton sem most veszek részt először, bár korábban elsősorban néprajzi munkákkal neveztem. A szakkör tagjaival közösen a helytörténet, a néprajz több területét feltérképeztük már. a földrajzi nevek összegyűjtésétől. a közmondásokig. A termelőszövetkezet történetének megírása némileg más jellegű munka volt. írásos dokumentumokból, jegyzőkönyvekből, levéltári, anyagból, a megyei sajtó cikkeiből állítottam össze a dolgozatot, amely több mint négyszáz hivatkozást tartalmaz, egyszóval ennyire tehető az áttanulmányozott forrásmunkák száma. boldog ember a művésztelep tagja — előtte Rudnaynál és Balló Edénél tanult, majd Bécsben Jungwirth professzornál, Olaszországban pedig Vincenzo di Stefani keze alatt — s egy évvel később már a Tatárjárás című és más képével a szolnokiak kiállításán is jelentkezett. Vonzalma és ragaszkodása egy percre sem szűnt a szolnoki iskolához, de a szűkebb haza, a „Jászföld” hatása mindennél erősebb volt. Ügy hisszük, a magyar pik- túra, az őszintén egyszerűt, de fenségeset szerető közönség — maiak és utánunk következők — szerencséjére. Az alattyáni évtizedek, az annyira- szeretett Jászság érlelte naggyá Gecse Árpád művészetét. Gyűjteményes kiállítását végig csodálván egyértelműen megfogalmazhatjuk: a föld népével, a kétkezi emberekkel való hosszú és tartalmas közösség az életadó és ösztönző környezet olyan élményháttér, amely mindig megújulásra késztette művészfíát, s az évekL múlása ellenére .is örökifjúvá marasztalta. Erő, vidmáság, köpés életkedv ugyanúgy jellemzi a nyolcvanéves mester mai képeit, mint a hatvan évvel ezelőtt alkotott műveit. Gecse Árpád nem a látványos, talmi csillogású sikerek festője, hanem a hűségé. Nagy művészelőd szavai nyomán ő is azt vallja, akkor érzi hasznosnak magát, alkotását sikerültnek, ha a mű ugyanazokat az érzéseket váltja ki a nézőből, amelyeket ő akkor érzett, ^amikor a festőá'llvány előtt állt. A legnagyobb öröm művészember számára, mondja, ha azok értik, akiknek alkot. Gecse Árpád így boldog ember, mert festészetét szülőfalujából indulva messzi földön értik s becsülik. A „kőartisták” művésze vezet. A hadifogságból hazatért fiatalembert Patay Mihály és Chiovini Ferenc tanítgatták a szolnoki szabad iskolában. Végre a Derkovits kollégium kapuja is megnyílt előtte, elvégezte a főiskolát, s Nagy István szobrászművész 1956 óta a Szolnoki Művésztelep tagja. Bizony, már a mai pályakezdőknek is Pista bácsi, s aki előtt nem tárulkozik fel élete történetével, alig hiheti el, hogy a robosztus férfi a hajdani vézna kisfiú. A nyáron volt hatvanéves. Nem kényeztette sohasem az élet, mindenért, amit elért, nagyon megküzdött. Művészpályája is álhatatos harc. Már nem annyira a megélés kenyérgondja nyirbálja lehetőségeit — fejet sohsem hajtó, szembenéző ember — hanem a megtalált önkifejezés tökéletesítéséért küszködik önmagá.- val. Persze, mint minden valamit is akaró művész, környezetével is. Gyermek- világa kedves emlékeit, az állatokat ma is szívesen formázza — az állatorvostudományi főiskolán stúdiumokat végzett, hogy a lovak, tehenek, bárányok, négylábú barátainak anatómiáját megismerje — de nem elégedett meg soha az „állp” szépséggel. Szobrászaténak egyik nagyszerűsége éppen a különleges mozgáshelyzetek kényes statikai megoldásaiban rejlik. Legjobb alkotásaiban végtelenül egyszerűnek tűnnek a legbonyolultabb mozdulatok is. Érdekes, mindenképpen szót érdemlő ellentét: a csöndes, zárkózott • természetű művész mennyire nyitott az új, minden eddiginél merészebb szobrászati törekvések iránt. Egy-egy agyagban vagy gipszben levő munkájával — ha végleges formába kerül a szobor — úgy hisszük, mielőbb nagy szakmai viták középpontjába kerül, s az eddigieknél is nagyobb elismerés nem maradhat el. Mert írjuk le: sajnos Nagy Istvántól igen kevés köztéri szobrot láthatunk. De örül a krónikás, aki hírül adhatja a kétméteres, Nő lanttal című, most készülő szobrának lenyűgöző szépségét. A művészetek erejét sugárzó mészkőszobrot — a megyei tanács megrendelése nyomán — a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtti parkban állítják majd fel. Tiszai Lajos Csókási Béla: „Kölcsönöztünk vetítőgépeket is” Pályadíjas dolgozatok Helyismeret és történelem Beszélgetés a szerzőkkel „Pista gyerekből” csak kereskedő-, majd borbélysegéd lehetett. De egyik sem sokáig. A szatócsboltban a félmázsás pakkokkal nem bírt, a borbélyüzletben meg a megaláztatást nem tűrte. Am hjnnünk lehet a mesék igazságosztó erejében is. A tehetséges ifjonc rajzain, szobrain egyszercsak megakadt Szabó István — Kos- suth-díjas szobrászművész szeme: a későbbi jeles művész az 1940-es évek legelején Losoncon vezetett egy kerámiaüzemet. Maga mellé yette a volt jászkarajenői boltosinast. Minden olyan szépen alakult, de a háború kettétörte a reményeket. Nagy Istvánnak . évekre csak egy gondja maradt: túlélni, túlélni. De még nincs vége a „mesének”, amelyről talán már érezni lehet, hogy nagyon is igaz történet, és a mába — ön a jászberényi könyvtár munkatársa. Hivatása és „szenvedélye” hogyan fér meg egymás mel- ------------------------- lett? — Azt hiszem, a két szakterület nem áll távol egymástól. Sőt kiegészíti egyik a másikat. A könyvtárnak is feladatai közé tartozik a helyismereti, helytörténeti munka, az ilyen jellegű kiadványok gyűjtése, rendszerezése. Ezentúl lehetősége van a könyvtárosoknak arra is, hogy érdeklődésüknek és ambícióiknak megfelelően önálló kutatómunkát végezzenek egy-eg.v szakterületen. A jászberényi könyvtárból jó néhány^ értékes tanulmány, bibliográfia került már ki, nem idegen tehát az effajta tevékenység. A könyv és folyóirat-gyűjtemény, a könyvtárba^ felhalmozott hallatlan külturális érték kívánja, meg is követeli ezt a •munkát. — Milyen tervei vannak? — Azt hiszem, ismét visz- szatérek a néprajzhoz. A tej- feldolgozás hagyományait szeretném összegyűjteni, feldolgozni a közeljövőben. T. E. Fotó: T. Z.
