Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
1980. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KITÜNTETETTJEINK A legfiatalabb veterán: a kis Tóth Vasárnap este, november 2-án váratlanul orvosért kellett szaladni. Pedig épp a névnapját ünnepelték, köszöntők jöttek, mivelhogy Kálmán' napján, október 13- án még a szívkórházban kezelték Balatonfüréden. Tóth Kálmán fekszik az ágyon, s nevetve mondja: — Azért nem lehet olyan nagy a baj, mert az orvos azt mondta, ha diétázom, s fekszem , nyugton, elmehetek csütörtökön a Parlamentbe. Ugye, ha oda hívják az embert, illik elmenni. Szerencsére most nem a szívem, azt jól rendbe teszik minden évben Füreden. Hatvannyolc éves most a „kis Tóth”, ö mondja, mindenki így ismeri Mezőtúron. — Meg úgy, hogy én vagyok a legfiatalabb veterán! Dehát ebben is sok igazság van. Hétéves gyerkőc voltam 1919-ben, amikor a túri utcán már a felnőttekkel együtt énekeltem a Marseil- laise-t. Elmondhatom, idejekorán megismerkedtem a munkásmozgalommal. Csak papíron 1932 óta ismerték el, s bár a párttagságom csak 194á-ös, — az élet arra kényszerített egyszer, tűnjön el minden, ami miatt lefoghattak volna. Aztán meg, későbben, hiába mondták, nem mentem, nem kértem senkit, bizonyítson. Én mindig csak dolgoztam, kora ifjúságomtól kezdve, s nem is könnyű munkákban. 1930- ig például cseléd voltam mezőtúri 'nagygazdáknál. Akkor valahogy betelt a' pohár, mentem Pestre. Pontosabban nyáron bányászként dolgoztam az itteni téglagyárban, aztán tavaszig egy rokonnál meghúzódva kubi- koltam Pesten. Ott voltam a Széchenyi fürdő felújításánál, a Vigadónál is dolgoztam, a belvárosban villamos sínpárokat fektettünk... Ha én mindenre emlékeznék! Közben jártunk a pártkörökbe — én legtöbbször- a Dob utcába, hallgattunk tiltott rádióadásokat. Mezőtúrra Pestről biciklivel jártam haza, a kormányban volt a röpcédula. A második világháború kitörésének évében nősült. Attól kezdve inkább csak otthon dolgozott, ha kapott munkát. Azon a minapi estén, amikor a tiszaföldvár-homoki szőlőikkel övezett lakásában beszélgettem dr. Végh Endre körzeti orvossal, önkéntelenül is a táj szeretete bukkant ki belőle. — A szó jó értelmében an- tiurbánus ember vagyok — mondotta. — Tizenhét éve élek itt, és már nemcsak én tartom magam földvárinak, hanem a helybeliek is. Kü- * lönben könnyű volt itt gyökeret ereszteni, hiszen Szolnokon születtem, és Rákó- czifalván laktunk. Pályájának kezdetén fél évig bányaorvos volt Várpalotán. — Álltunk a malom előtt, vagy harmincán. Kijött a malmos, rám mutatott, erre, arra, aztán jó, ha hár- man-négyen munkát kaptunk. A szőnyegszövőben is dolgoztam, lakatos a szakmám. A felszabadulás a túri tanyavilágban érte. Oda menekült, hogy ne vihessék el katonának. Akkor már családos ember volt. — 1940-től jöttek a gyerekek — mondja szelíd szavú, szép arcú asszonya. Nem látszik rajta, hogy a hatvanhoz közelít. — Hét unokánk van — húzza ki magát. — És mind az öt gyerekem tanult, boldogult az életében mindmáigTóth Kálmán, a városszerte „kis Tóth” a felszabadulástól mind a mai napig a párt munkása. Volt pártis- kolai oktató, városi titkár, s csak akkor vonult kis pihenőkre, ha szíve közbeszólt. 1972 óta nyugdíjas, de még a tavaszon is dolgozott a választásokon, s csak az idén kérte körzeti alapszervezetét, fiatalítsanak már egy kicsit, legyen helyette fiatalabb a titkárhelyettes. Gratulálok a kitüntetéshez. Felül az ágyon, feje fölött szép családja fényképe, s azt mondja: — Tizenkét felnőtt családtagomból nyolc a párt tagja! Nekem ez a legnagyobb örömöm! S. J. — Nem idegen számomra a fizikai munka, hiszen diákkoromban nyaranként mindig visszavárt egy kubikos brigád, de várpalotai tapasztalataim alapján mondhatom. hogy aki lemegy a bányába, az megtanulja, hogy mi a magyarok istene. — És milyen az élete itt, a körzeti orvosnak? — érdeklődtem tőle. — Nagyon nehéz, ez nem vitás, de sikerként könyvelheti el az ember, hogy állja a sarat. Szerencsére egészséges vagyok. Meg aztán alkat kérdése is ez a munka. Engem például nem zavar az. ha egy éjjel kétszer is felkeltenek, gyorsan el tudok aludni. — Gondjai? — Szerencsére mindig adódik valami tennivaló és azzal gond is. ami miatt „veszekedni” lehet a tanáccsal és egyéb szervekkel. Most például azt szeretném, ha nemcsak szakmai integráció lenne, hanem gazdasági is a mi vonalunkon. Szeretnék egy kihelyezett laboratóriumot is „kibulizni”. Rengeteg útiköltséget, a . betegeknek pedig igen sok időt takarí- tamánk meg ezzel. Dr. Végh Endre rendkívül agilis ember. — Eléggé benne élek a járás szakmai és politikai közéletében. Szóval nem panaszkodó atom arra, hogy unatkozom. Tagja vagyok a járási pártbizottságnak, meg itthon is igyekszem mindennel törődni, hiszen ez az én falum. Mint tiszteletdíjas- tanár tanítok az esti egyetemen. Szoktam órákat adni a helyi gimnázium és szakközépiskolában is. Nem szeretek nemet mondani, ha megkérnek valamire, de azt hiszem, az is felelőtlenség lenne, ha a harangöntést is elvállalnám, hiszen nagy a körzetem is, minden irányban öt kilométerre terjed. Három-négyezer ember él ebben a körzetben. Nem véletlen tehát, hogy mindig időgondokkal küzdők. Ezért jelent rengeteget, hogy rendezték az ügyeletet. Persze, ha szabad napomon becsenget egy beteg, mégis ellátom, mert mire elmagyaráznám neki, hogy mit jelent az ügyelet, és hová forduljon, úgyis eltelne az idő. Ehhez az orvosi körzethez tartozik a homokoi gyógypedagógiai intézet is. . — ‘Kétszázhúsz testi-szellemi fogyatékos gyerek van itt. Tugyi Lajos tulajdonképpen évtizedek óta áll Jász- alsószentgyörgy élén. Az ötvenes években a községi pártbizottság titkára volt, majd a községi tanács elnöke lett. 1968 óta ismét a községi pártbizottság titkára. Jogos tehát a hozzá intézett kérdés: —• A felnőtt lakosság hány százalékát ismeri? — Minden felnőttet ismerek, sőt az iskolásgyermekek nagy részét is. Gondot csak az okoz, ha valamelyik!’'- máshová kerül iskolába, és évek múlva tér vissza. — Mivel a tanácselnöki munkakörben is évtizedes tapasztalatai vannak, köny- nyű a volt és »a mostani munkakörét összehasonlítani. Melyik a könnyebb? — Talán a tanácselnöki munka. Lehet, hogy csak azért tűnik annak, mert ott hamarabb látja az ember munkájának kézzelfogható eredményét, aztán ott többen dolgoznak az apparátusban. Itt meg csak ketten vagyunk. Más a munkamódszer is. Csak kéréssel, ráhatással, meggyőzéssel érhetek célt. Meg kell magyaráznom, hogy mit és miért kellene tenni, kivívni a párttagok és a lakosság egyetértését, felkelteni segítckészségét. — És a meggyőzés sikerrel jár? —• Igen. Sok példa bizonyítja. A tanácsháza építéséből például 280 ezer forint értékben vette ki részét „Ott a harmadik nagy vasajtónál, keresse, alacsony kis asszonyka. Olyan kedves- forma, megismeri..." — igazít útba az ÉPSZER szolnoki központi telepén, a portás. Az épületen belül állványok, polcok erdején keresztül jutok el Kovács Anna raktáros rezidenciájára. Szinte percenként megszólítják, amíg beszélgetünk. Annuska, ebből mennyi van még? Annuska, 46-os kellene. ..! Tessék mondani 8-as Orvosi pályám kezdetén a gyerékgyógyászattal volt a legtöbb gondom. Most már tagja vagyok a Gyógypedagógiai Társaságnak, beválasztottak az országos vezetőségbe. Szakmai gazdagodásban is sokat jelent ez. — Tudomásom szerint kedvelt szórakozása a vadászat és az olvasás is. Hogyan futja ideje mindarra, amiről szó volt? — Szerencsés alkat vagyok, nékem elég napi öt Óra alvás. Így aztán elfoglaltságaim általában a másnapba nyúlnak. Ennek ellenére úgy érzem, nem térek el az átlagember normáitól. Mindez az én dolgom, vállalom azt, ami belefér az időmbe. — Két fiuk van. Milyen életpályát szánnak nekik? — Elsősorban ők döntenek. Az a fontos, hogy rendes emberek legyenek, hiszen minden szakmában lehet többet nyújtani az átlagosnál. S. B. a lakosság. Ilyen példát említhetnék többet is. — Ezek szerint nincs oka a panaszra, hiszen képletesen szólva „státuszban” van az egész falu. Hogyan érték ezt el? — Jórészt a munkaalkalmak teremtésével. A hatvanas években egy meghirdetett kisegítői munkakörbe hetvenen jelentkeztek. A Fe- tléllemezgyár, a Szikra KSz és a Tisza Cipőgyár telepének létrejöttével ma már helyben talál munkát, áki akar. A Petőfi Tsz a Tisza Cipőgyárral való kooperációja révén nyolcvan új munkahelyet teremt most. A munkahelyeken könnyebb összefogni az embereket és szót érteni velük. Most is ötszázharminc hallgató van politikai tanfolyamainkon. Tartós közösségek, jól együtt lehet velük dolgozni. Ügy- annyira, hogy kevésnek bizonyulnak ma' már a továbbképző formák. Három csoport így is helyileg kidolgozott tematika alapján tanul. Sokat segít ebben a munkában a propagandisták 1972-ben alakult klubja. — Mit tart a különböző gazdasági egységekkel és a lakossággal való kapcsolatban a legfontosabbnak? — Nagyon fontos, hogy egy nyelven beszéljünk, mert akkor nehéz feladatokat is meg tudunk oldani. Csupán példaként említem, társadalmi összefogással megkezdtük egy tornaterem építését, és jövőre be is fejezzük. Az a szokás alakult ki, hogy mindenki ott segít, ahol a legjobban szorít a cipő, — legyen szó a község bármelyik munkaterületéről. Ebben a segítőkészségben bizonyára közrejátszik az is, hogy a községi pártbizottság minden lehetőt megtett azért, hogy mindenki minél előbb megtalálja végleges helyét a munkában. — Tudomásom szerint a honismereti szakkör rendszeresen írja a falukrónikát... — Szoktam is nekik mondani, hogy nagyon kevés anyagot dolgoznak fel. És közben gondolkozom azon, hogy a mezőgazdaság átszervezésétől kezdve milyen sok nehéz feladatot kellett megoldani, mégis olyan gyorsan elszálltak az évek. S. B. csavart, ilyen hosszúságút kapok-e? Kérdések egymásután. A magas állványok, a temérdek anyag, alkatrész, mintha még jobban kiemelné a mindenttudó raktáros fontosságát. Két évtizede dolgozik itt, ahol egy új ember vagy egy külső szemlélő valószínűleg eltévedne. Neki eligazodni, úgy tűnik, semmiség. Mondja, ahogyan nőtt a vállalat, úgy gyarapodott a „látogatók”, a megrendelések és a raktári anyagok Az antiurbánus ember Kovács Anna birodalma Személyes ismerősöm az egész falu száma. Ma átlagosan öt- venen, hatvanan jönnek ezéirt vagy azért, néha egymásután többen, többször ugyanazért. Megkapják és kicsit gazdagabbak is valamivel. Figyelmességről, tapintatról beszélgetünk. Sokan elvisznek tételnyi anyagokat, tárgyakat, s a raktárban hagyják gondjukat, — nem elég csak odaadni valamit, mondja, — Tneg is kell hallgatni az embereket. Persze, ha valaki trécselésre gondol, az téved. Az alkatrészek építőanyagok, kellékek tárházában ritkáiT'jüt ilyesmire idő. Néha Pestig is eljutnék, ha azt a távot legyalogolnám, amit pár nap alatt futok, — mondja. Ha odakinn állnak a kocsik az épület előtt, gazdáik várnak az anyagra, tempózni kell. Mert nem jelentik be előre sokszor úgy, ahogyan elvileg ezt tenni kellene. Ilyenkor sörakoznak az autók — egyesek még veszekednek is. Kérdezem, hiány vagy • figyelmetlenség miatt kellett-e már fizetnie? Lekopogja: nem. Azután kiderül, ez sem csupán a véletleneken múlik. Minden hónapban — mondja — kisleltárt csinálnak. Hogy aa milyen? Legfőbb jellemzője: nem kötelező ilyet produkálni. A kollégák is, az adminisztrátorok is egyetértenek abban, szükség van rá, nagyobb biztonsággal dolgozunk így. S ha már szóba kerültek a kollégák. Nem akadály a ■ távolság, ugyanis Szajolban lakik, a találkozásra, a beszélgetésekre. a társadalmi munkára, a felajánlások megvalósítására. Kovács Anna tömören fogalmaz: jó, hogy van a brigád, a Radnóti Szocialista Brigád, amelynek tagja. S ugyanilyen röviden válaszol egyik munkatársa, amikor kérdezem, milyen ember Annuska? Annyit mond: hiányzik majd, ha elmegy. Mert Kovács Anna: pár hónap és nyugdíjas lesz. Úgy érzem, nem szívesen beszél erről, másra tereli a szót. Arra, hogy nincs elég szög, azután a csavarokhoz eltűntek a kereskedelemből az anyák, meg hogy kicsi a munkaruhaválaszték. Megcsappant a festékespolcok terhe, és időnként sok az elfekvő alkatrész, ami hosszú ideje áll a raktárban, igaz felajánlanák másoknak, de mindenkinek csak az kell, ami nekik is hiánycikk. Persze az is kiderül, hogy a: állványos birodalom utár mindig várja otthon Szajolban egy másik világ, am szöges ellentéte a vállalatinak, — kert szőlővel, házzá meg virágokkal. Ha megkérdezné valaki tőle. melyiket szereti jobban elnevetné magát. H. J. Fél szavakból megértjük egymást Délidőben csendes a gépműhely. Hallgatnak a szerszámok, a szerelők pihenhetnek egy félórácskát. A főnök, Vincze József is az ebédlőből siet a hívásunkra. — Ilyenkor megengedhetjük magunknak, hogy komótosabban együnk. Bezzeg nyáron, csak úgy kutyafuttából harapunk valamit — mondja, miközben kezet nyújt. Tizennégy esztendeje, hogy a kisújszállási Nagykunsági Állami Gazdaságba került. Azóta is a kettes azaz a má- rialakai telepen dolgozik. Kezdetben kerületi szerelőként „gyógyította” az elromlott ekéket, boronákat, munkagépekét. Később ő lett a „nagy-főnök”, a kerület főgépésze. — Elég régóta ismerem a paraszti munkát. Ügy negyven’ valahány esztendeje. Apám pásztor, anyám meg summás volt. Én is a földet túrtam sokáig. Míg katona nem lettem, kubikosként dolgoztam. Megfordultam a füzesgyarmati gépállomáson, a Hosszúháti Állami Gazdaságban is, úgy kerültem aztán ide, mostani munkahelyemre. — Minden nyáron sok a tennivalónk. Naponta 10—14 órát is dolgozunk megállás nélkül. Télen viszont kevesebbet vagyunk benn. A betakarítás utáni hónapokban átvizsgáljuk az összes erőgépet, ekét, boronát, permetezőt, vetőgépet, bálázót. Szinte fel se tudom sorolni, hogy mi mindent javítunk. A kezem alatt általában huszon- két-huszonhárom gépszerelő, hegesztő, esztergályos, kovács, lakatos villanyszerelő dolgozik. — Ügy hozzám nőtt már ez a telep, hogy amikor hűvösebbre fordul az idő, nem is járok haza, itt alszom a munkásszálláson — jegyzi meg viccesen. — Bucsán élek, onnan kellene minden áldott nap utaznom. Meleg időben még csak felpattanok a motoromra, de esőben, hóban, fagyban már nem vállalom ezt. Így csak hétvégeken, vagy még akkor se találkozom az asszonnyal meg a gyerekeimmel. Az otthoniak megszokták már, igaz, nem volt mit tenniük... A feleségem ott helyben dolgozik, a három fiú közül az egyik itt van velem. Van még két lányom is. A katonaságnál gondolt előszőj- arra, hogy belép a pártba. Aztán 1951-ben felvették a párttagok sorába. Nyolc-tíz évig mint „egyszerű” tag dolgozott, 1962-ben aztán korábbi munkahelyén pártvezetőségi tag lett, 1969- ben a kisújszállási gazdaság II. alapszervezetének titkárává választották. — A gazdaságban négy alapszervezet dolgozik. Az enyémben huszonegyen vagyunk, viszonylag elég fiatalok a tagok. Az átlagéletkor úgy negyven év körül - van. Én az ötvenkét évemmel ' már idősnek számítok. Jól tudunk együtt dolgozni. Fél szavakból értjük a másikat. Segítenek nekem, de azért rengeteg pluszmunkával jár ez a funkció. Mielőtt megválasztottak, nem gondoltam, hogy mire vállalkozom. .. Persze, nem panaszkodom. Szívesen elvégzek minden pártmunkát, szeretek az emberekkel beszélgetni, meghallgatni őket, segíteni rajtuk. Nem mondom, sok kudarc is ért már, de az ember mindig csak a szépre emlékezik szívesen. Sz. E.
