Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
1980. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP d BOROS LAJOSNÉ: Az első lépések GAJDOS JANOS: Udlvar GYOVAINÉ, KEREKES RÓZSA: Viharban Esterházy Péter: Rövid, de antul alpáribb ujjgyakorlat, a legkevésbé sem esmének, szeretettel 1. Ez egy virtigli ujjgyakorlat, azaz nem kritizálható. 2. Akár egy fütty a lányok után. 3. Egy majdnem-anekdota: mintha egy igazi anekdotára lenne fektetve, de az élek nem pontosan fednék egymást. Mint a szellem- kép a tv-ben. 4. Arra való, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen, ennyi, és nem több; ez a szerzőt nem a legjobb színekben állítja elétek, de ez az írás nem is arra való, hogy a szerző szimpátia-glóriáján egy fénycsík legyen, hanem arra, hogy szomorú barátaitok arcára nevetést hímezzen. A gondolat, amely Rozál- ka fejéből pattant ki, mindenféle formákat (térbelieket, s esetenként disznókat) vett föl, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a lány nyakát (főleg hátul a pihéket, fonákjáról cirógassa. Rozál- ka fölkacarászott) a csilingelő hang fölrebbent a csillárra, s ott trillázott — míg meg nem halt), a fejét két ökle közé fogva kísérelte meg elősegíteni egy újabb dévaj gondolatfoszlány születését. A lány az ágyban feküdt, látszólag egyedül, mert valójában csőstül feküdtek mellette azok a hímek, akiket maga mellett szeretett volna látni. Rozálka ugyanazon fajta pedáns dühökkel vigyázott a tisztaságra és a tisztaságára, mint a házukra a komondor, amely ha tehette, elkószált, s birkákat kergetett (meg lepkéket). Ezeket a lepkéket (vagy majdnem ezeket) kergette Miha Gyuri is, föl tűrt ingújjal, bajusszal, lelkében oly vidámsággal, mely talán csak a pisztrángokra jellemző, és azoknak sem akármelyikére. Egynémely pisztráng ugyanis főzve, sós krumplival mulatságosabb jelenség, mint ugrálva a szép szemű hegyipatak sodrásában; ezeket sem kell sajnálni (jogunk sincs hozzá), csak éppenséggel elmondható, hogy a Miha Gyurit elöntő kékes fényű (Blauforelle!) öröm nem hordozhatja hátán jelzőként ezeket a pisztrángokat. Hm. A lepkéket kergette Miha Gyuri, s ha sikerült egyet elkapnia, gyengéden két marokra fogta, aztán megcsókolta, akár Rozálka két orcáját, majd hagyta, hadd repüljön tovább (hadd ránci- gálja valami nagy-bábos napfény-kötetekkel a magasba), s a lepke hálásan bukfencezett a pörond légtéré - ben. Az egyik pille eztán igen okosan (mely bölcsessé ■ géért nem győzünk köszönetét mondani) és megfontoltan a Rozálka ágya felé vette az útját, s mögötte, mint vitorlázó gép a vontató mögött, imbolygóit bizonytalan szárnycsapásokkal Miha Gyuri (meg a bajsza).' A nyitott ablak, ej a nyitott ablak és az a sompolyi mosoly a lány szája körül... Szinte ugyanabban a mi- nutumban szálltak be az ablakon- és koppantak a padló faarcán. A pille a koppa- nást jelnek és figyelmeztetésnek érezvén, Rozálka hálóingére szállt, s ott lett színes és gyönyörűséges minta. Nos, hogy a dolgok így rendeződtek, és valami izgi ügy felé álltak be arccal és ágyékkal, az írói lelemény foga fehérjét kimutatandó, Miha Gyuri tüsszentett egy hatalmasat, s a légáramlat tövestül csavart ki néhány jófarú reményünket, s egyszersmind a szerző eszébe véste a realista írásmód ezernyi előnyét, mely közül egy éppen madzagokkal nehezéket kötözött volna a főhős bajúszára, megakadályozván így idétlen repdesését, valamint — ami evvel járt — a hideg levegő szippantását, s így végső soron születése pillanatában döfte volna szíven a tüsszentést, ami barbár jelenet ugyan, de ha aria a birkózásra gondolunk, melyet elmulasztunk és arra az alpári jelenetsorra, mely most következni fog, hát akkor igazán nincs okunk finnyáskodni. A tüsszentés feUebbentette a pillangós hálóing szélét, fölfedve tekintet nem járta jó-'kis helyeket, ám Miha Gyuri nem hagyta magát félrevezetni, határozott arckifejezéssel a barna szekrényhez lépett, ahol Rozálka a szüzességét tartotta szépen összehajtogatva. (SIKKAN- TÁS A HECC ÉS AZ OLVASÓ KEDVÉÉRT). Aztán energikus szekrényajtó-csi- kordulás után a vasalás mentén kezébe fogta a Rozálká- ét, és kifújta az orrát. A pille dühösen leröppent a hállóingről, megbilincselte a fiút, s kihúzta, mint szakadt szárnyú vitorlást, maga mögött az ablakon. (Szomorú, szomorú: a ponttá zsugorodott repülő, a szüzességek egymásutánja meg egy csodálkozó szempár). IRODALMI MELLÉKLETÜNKET A KECSKEMÉTI NAIV MÚZEUM ANYAGÁBÓL VÁLOGATOTT FESTMÉNYEKKEL ILLUSZTRÁLTUK Hajnóczy Péter: Munkaterápia A farkas új barlangot épített, hogy legyen hol tartania a szemüvegét, de nem akart lemaradni a mókus, a vaddisznó, a sas és a kakukk sem. Mindenki igyekezett. Hajnalban fáradtan, kial- vatlanul, tántorogva indultak dolgozni. A róka felesége fekete csipkebugyiért nyaggatta a férjét, a farkasé fülbevalót akart, a teknős motorbiciklire kuporgatott. — De mi a fenét csinál a sün? — kérdezte a kakukk. — Míg mások verejtékeznek, őkelme az árnyékban döglik és horkol! — Talán nyert a lottón — kockáztatta meg a borz —, a takarékban tartja a pénzét, és a kamatokból él. A vaddisznó, akit nemrég neveztek. ki a takarékpénztár igazgatójának, utána nézett a dolognak, és kiderült, hogy a sünnek egyetlen fillére sincs a takarékban. — Talán elásta a pénzét .. ■ — mondta a mókus. — Vannak efféle régimódi alakok ... manapság minden megtörténhet... Megpróbálták a sünből kihúzni az. igazságot, de nem jutottak semmire: a sün csak bárgyún vigyorgott, és a fejét rázta. — Ugyan, szegény vagyok én . •. csak egészséget adjon a jó isten ... Végül a róka vágta ketté a gordiuszi csomót. — Még hogy elásott pénz! — legyintett. — Nevetséges! Ha valakinek pénze van, az tisztességes lakást épít magának, nem pedig rohadt falevélen alszik! De ha nem akar házat építeni, rá se hederít, hogy a felesége tavalyelőtti ruhákban jár, és még televíziója sincs, akkor mit akar? Dolgozni csak annyit dolgozik, hogy éhen ne dögöljön, zsebre dugott kézzel mászkál, fütyörészik... mi rejlik emövitt? — Megmételyezi az ifjúságot — jelentette ki a bagoly- — Mi lenne a társadalommal, ha mások is követnék a példáját? Börtönbe vele, míg nem késő! A róka elvetette a bagoly javaslatát. — Csavargásért és köz- veszélyes munkakerülésért ugyan vádat lehetne emelni ellene — csóválta a fejét, — de minek fölöslegesen izgatni a kedélyeket? Nem bűnöző az a szerencsétlen sün Egyszerűen beteg, túl érzékeny, neurotikus alkat. Gyógykezelésre, gondozásra szorul... A bagoly dühösen levette az orráról a szemüveget, és behajította a jégszekrénybe. Micsoda puhány nemzedék! Az ő idejében nem teketóriáztak az efféle huligánokkal. Még hogy gyógykezelés! A kórházban csak pusztítja az ételt, gondolkozik . •. sünt végül is két ápoló behajította egy mentőkocsiba, és az elmegyógyintézetbe szállították. A teknősbéka volt a főorvos, aki megállapította, hogy a beteg skizofréniában szenved, állapota súlyos, egyelőre altatni, nyugtatni kell. — De sose lehet tudni — tette hozzá —, remény, az mindig van. Később munka- terápiára fogjuk: majd hangyatojást válogat nekem ebédre. csavargó sün valahogy mindenkinek a begyében volt. Az erdő szorgalmas lakói azon voltak, hogy vigyék valamire az életben, dolgoztak látástól vakulásig, este holtfáradtan elaludtak a televízió előtt, vasárnap délután pedig meglátogatták a rokonokat. — Micsoda cuki harisnya! — mondta a róka felesége a farkas feleségének, és hangosan összecsapta a kezét. — Mondd, drágám, csomagból vetted? A róka tervrajzokat mutogatott a farkasnak; hétvégi lyuk építésébe fogott az erdőszélen, három vészkijárattal— Valódi föld — magyarázta a róka. És micsoda szűk, alacsony folyosók! Valóságos labirintus!
