Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-23 / 275. szám

1980. november 23.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Megújhodásra vár a filmklubmozgalom

Tanácskozás—tanulságokkal

Film és ifjúság címmel országos tanácskozást rendeztek Szolnokon, amelyen a résztvevők — filmrendezők, filmforgalmazási szakemberek, a KISZ-szervezetek képviselői és népművelők — a filmművészetnek az ifjúság művelődésében betöltött szerepét. a filmművészeti ismeretterjesztés és az ifjúsági filmklubmozgalom helyzetét tekintették át. A tanácskozás témája -kapcsolódott a KISZ Művelt ifjúságért akciójához, amelyben az idén kiemelt figyelmet kapott a filmművészet. Nem véletlenül, hisz hosszú évek tapasztalata igazolja, hogy a fiatalok nagy érdeklődéssel fordulnak a filmművészet felé. A mozilátogatók túlnyomó többsége — a megyében 70— 80 százaléka — az ifjúsági korosztályból kerül ki,- ez azonban korántsem, jelenti azt, hogy a fiatalok mind,en esetben megfelelő filmélményhez jutnak. Főleg a kis településeken okoz goncfoí, hogy filmtermésünk legjava egyáltalán nem vagy csak túl későn jut el a nézőkhöz.

Nyilvánvaló tehát, hogy a filmklubok — amelyek a film iránt érdeklődő, a film nyelvezetét többé-kevésbé értő fiatalok igényeit értékes filmalkotásokkal hivatottak kielégíteni — óriási szerepet tölthetnek be a filmművészeti ismeretterjesztésben. Ezért is sajnálatos, hogy a korábbi években nagy tömegeket vonzó és igen népszerű mozgalom napjainkra holtpontra jutott. A Magyar- országon működő csaknem 500 filmklub közül az elmúlt évben megközelítőleg 210 megszűnt. Ezt a negatív tendenciát egyrészt a Filmtudományi Intézet, döntése indította el, amely különböző belső szervezeti nehézségekre. s néhány filmklub működésének alacsony színvonalára hivatkozva csökkentette a filmklubok számát, ugyanakkor a moz'üzemi vállalatok egy része is — takarékossági megfontoltságból hasonló döntésre jutott.

A szolnoki tanácskozáson péntek délután elhangzott vélemények jól vázolták a kialakult helyzetet. Kézdi Kovács Zsolt filmrendező arról a téves álláspontról beszélt, amely a filmeket az élettől, a társadalomtól elkülönült kategóriaként fogja fel, holott a művelődés. a szórakozás mindennapjaink szerves része kell. hogy" legyen. A filmek nem csupán művészeti alkotások hanem a társadalmi valóság ábrázolói is és jó volna, ha ez utóbbi szerepük válna meghatározóvá a nagyközönség körében, A mozik — „piacnak" kiszolgáltatott helyzetük miatt — nem eléggé alkalmasak a filmmel való tudatos nevelésre. A televízió, amely sajátos eszközei folytán betölthetné ezt a szerepet — a filmek vetítése után azokról a társadalmi jelenségekről indíthatna vitát, amelyeket az alkotás érint — nem él a lehetőséggel. Ily módón valóban a filmklubok lehetnek azok a fórumok, amelyek a film és a közönség, a film és 'a társadalom kapcsolatát szorosabbá vonhatnák.

Schiffer Pál filmrendező a Magyar Film- és Tv-művé- szek Szövetségének javaslatát bocsátotta vitára. A javaslat a magyar filmklub- mozgalom működésének és szervezeti felépítésének megújítására ad útmutatást. Részletesen kitér a filmklubok működésének valameny- nyi gondjára, vázolja a lehetséges megoldásokat. Természetesen a filmművészek szövetségének javaslata nem egyedüli „recept” a filmklubmozgalom újjászervezésére, elfogadni vagy elutasítani csak széles körű vita, az érdekeltek meghallgatása után lehet.

Á tanácskozás résztvevői a javaslat ismerete hiányában az első napon túl sokat nem tudtak hozzáfűzni az elhangzottakhoz. A konkrét kérdéseken való vita helyett, ily- módon mindenki saját — igen széles területeket felölelő — tapasztalatait adta közre. S anélkül, hogy vitatni lehetne például a film- forgalmazásról, vagy az iskolai filmesztétikai, oktatás hiányáról' elmondott igazukat. úgy véljük, kévés szó esett arról, milyen módon Tehetne egységes álláspontot kialakítani a vitatott kérdésekben. A tanácskozás egyik célja pedig éppen ez lett volna.

Természetesen nem „azonnal ható orvosságot” vártak a tanácskozás résztvevői, sokkal inkább felelős, átgondolt javaslatokat arra nézve, hogy miképpel tudna kilábalni a ßilmklubmozgalom jelenlegi, igen rossz helyzetéből, annak érdekében, hogy valóban be tudja tölteni fontos hivatását közművelődési életünkben.

Török Erzsébet

A mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági és Gépészeti Szak- középiskolában modern, korszerű eszközökkel folyik a tanítás. Audiovizuális oktatás az egyik tanteremben

Kinek forog a korongja?

Cserepes gondok Mezőtúron és Karcagon

Nagyon ragaszkodom a karcagi műhelyhez, mondja a szerencsés ifjú szakmunkás, Magyar Mária, aki tavaly végzett, s a szövetkezetben maradhatott

Szolnokon is

Sikeres

a téli könyvvásár

Az előző évekhez képest az idén jóval korábban kezdődött meg a téli könyvvásár: a vásárlók és a könyvkereskedők nagy örömére, hiszen a karácsonyi ajándéknak szánt könyveket nagyobb sorbanállás, „roham” nélkül lehet beszerezni, illetve eladni. A könyvvásár idei választéka rendkívül gazdag — sok újdonság található már a Szolnok megyei üzletekben is. Lexikonoktól a versgyűjteményekig, ismeretterjesztő könyvektől a képzőművészeti albumokig, ifjúsági és gyermekkönyvekig terjed az újdonságok ' „műfaji” skálája. A megyeszékhely legnagyobb üzletében, a Szigligeti könyvesboltban ezekben a napokban számos ajándékozásra méltó mű található, közte néhány olyan különlegesség, mint a Mátyás-graduálé. vagy a Nagy László-verseket tartalmazó Szárny és piramis című, külső megjelenését tekintve is művészien megformált könyv. De „sláger” a Bartók breviárium, a Hangversenykalauz, a klasszikus magyar költők összegyűjtött versei. Az ember tragédiája Kass János illusztrációval, a Magvető Kiadó Világkönyvtár sorozatának újabb kötetei. Boros János „A Kaukázus a népek hegye” című <, könyve, a gyermekeknek szóló művek közül pedig Berze Nagy János mesegyűjteménye. a Bűbájos lakat (a híres néprajztudós szerző Szolnok megyében is gyűjtött meséket) és a „Világ és ember” című gyermekenciklopédia. Néhány könyv viszont megjelenése első óráiban elfogyott: például Tar- dos Péter Beat-lexikona és Lev Tolsztoj Anna Kareni- nája. Az üzletek a következő napokban ismét számos újdonságot kapnak.

Újabb

Ludas Matyi- feldolgozás

A tv ifjúsági és gyermekdramaturgiáján a napokban válogatták ki azokat az alkotásokat, amelyeket karácsonyi ünnepi gyermekműsorban sugároznak.

Az ünnep előestéjén — december 24-én — 16.55-től

Lázár Ervin Berzsián és Di- dekin című mesejátékát követhetik nyomon a legkisebbek. A mese cselekménye a Kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában elevenedik meg.

Fazekas Mihály Ludas Ma- tyijának újabb feldolgozását ismerhetik meg. A nemrégen vetített játék- és rajzfilmet követően ezúttal — december 26.-án délelőtt — a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában látható a népszerű történet.

Kincs van a kevi, a túri, a karcagi agyagban, *írta 1938- ban haza szülővárosába az akkor már világhírű szobrász, Finta Sándor, s arról álmodozott, hogy a kincset érő „sárga földre” olyan „népi s z. o br ás z m ű h el y ek, fazekas kalákák” települnek, amelyeknek termékei szerte a nagyvilágban hirdetik „e nép tehetségét és szorgalmát”. Finta álmodozásaiban — ő maga titulálta „álmo- dásnak” tervét, érezvén, hogy kora nem nyújt állami segítséget a népművészet virágzásának — eljutott egy másik lényeges felismerésig: „e táj legtehetségesebb gyermekeit már a pendelyes koruk után tanítani kell a fazekasságra, hogy felnőve ők árulják a búcsúk, vásárok forgatagában igazi népművészeti értékeiket, ne a becsapással gazdagodni kívánó handlésok, kufárok”.

Finta tervei, az elmúlt évtizedekben — más megközelítésből táplálkozva ugyan —, de maradéktalanul megvalósultak. Az „agyagra”, épült népi iparművészeti szövetkezetek és a saját műhelyükben dolgozó alkotók legjobbjai híven eljuttatják a magyar fazekas népművészet szép termékeit a hazai és külföldi piacokra. A mezőtúri és a karcagi fazekasok — öregek és fiatalok — emellett, hogy rendre nyerik a legrangosabb hazai kiállítások díjait, új hagyományt is teremtettek. A füredi és a túri kerámia megújhodása nevükhöz fűződik. De nemcsak a múlttal ég a jeflennel törődnek értő és féltő szeretettel, hanem a jövővel is. A karcagi, a mezőtúri kisiskolások köréből fazekas-szakköröket szerveztek, az alig tizenéves korú gyerekeket megtanították — tanítják — a korongozás. a rovátkázás, a pingá- lás „tudományára”, — a cse- r epezés re.

Ezek után meglepőek voltak a panaszos levelek, amelyeket a szülőktől és a fazekas mesterséget választó fiataloktól kaptunk: ebben a tanévben sem a mezőtúri, sem a karcagi szövetkezet nem fogadott új tanulókat.

Utolérte a fazekasságot is a divatszakmák sorsa, a túljelentkezés? Ha ez így van, akkor nagyon egyet kell értenünk a szövetkezetek vezetőivel: ahogy más iparágak megálljt parancsoltak a női fodrász, tv-szerelő, stb, szakmák évekkel ezelőtt mutatkozott „túlnépesedésének”, így a korongozók hada sem szaporodhat a végtelenségig, — gondoltuk.

Ám ennek a papírforma ízű okoskodásnak sok minden ellentmond. Ha leírjuk a szakma legjobbjainak címét, amely minősítést jelent : „fazekas népművész”, akkor rögtön megbocsájtható- vá válik — pontosabban: válna — a „beiskolázás’’némi túl- méretezettsége. Ahhoz bizony jövőbe látó szemek kellenének, hogy megállapítsák, a tizenéves gyerekekről, kiből mi lesz. Mert hogy nem minden szakmunkástanuló lesz Gonda István, Sz. Nagy István, Tóth Géza — és sorolhatnánk — ahhoz nem fér kétség. De ahhoz sem, hogy a félmanufakturális „cserépgyártáshoz” nemcsak művészek, de jól képzett közkatonák, fegyelmezett, felkészült szakmunkások is kellenek. Mindezzel a természetes kiválasztódás körének bővebb lehetőségét próbáltuk indokolni.

De van még más érvünk is, amely a szövetkezetek érdekeivel, — s főleg a magyar fazekas kultúrával — nem ellentétes. Ez pedig az iskola kérdése. A Mezőtúron vagy a Karcagon végzett kerámiakészítő szakmunkások — ez a fazekasok „hivatalos” neve — előtt megnyílnak a műhelyek kapui, az ország más szövetkezeteiben szívesen látják őket. Egy példa: a tavaly Mezőtúron végzett tíz ifjú szakmunkásból csak három maradhatott Túron, a többi máshol helyezkedett el.

Ez már a túri műhely kisugárzása. Más kérdés persze, ha a „mire viszik” gondolatot vetjük fel. De erre csak a jövő adhat választ. A mezőtúri tanuló évekhez való ragaszkodást egyébként számos példa bizonyítja, többek közt az is, hogy megmondták jelenlegi tanulóiknak, nem mindenkinek tudnak állást biztosítani, s a tanulók ennek ellenére az ország más részeiből is itt maradnak — ide jelentkeznek.

Ténykérdés, hogy egy adott munkaerőkapacitású üzemet nem célszerű — de nem is lehet! — túlzsúfolttá tenni. A tanulóképzésnek ehhez is igazodnia kell — de a gazdasági szabályozók is döntően beleszólnak a létszámba. 'Karcagon éppen ezért nehéz helyzet alakult ki. Jelenleg tizenhat tanulójuk van, „jókezű, ügyes, munkaszerető gyerekek” — hallottuk róluk — s a szövetkezet vezetősége mindnyájukat nagyon szeretné a „hazai” korong mellett tartani — tehát felvenni tagnak, ha végeztek. De, hogy lesz e lehetőségük rá, azzal jelenleg még nincsenek tisztában.

A szövetkezet udvarán viszont — állami hitellel! —• épül az új, 30x16 méteres üzemcsarnok, az égető kemencéket — munkaerő hiánya miatt — nem tudják teljes kapacitással üzemeltetni.

A Ml CSAPATUNK OTTHONA

A megyei úttörőelnökség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya 1974 óta negyedik alkalommal hirdette meg a „Legyen a2 iskola az úttörőcsapat otthona” elnevezésű pályázatot. A kitüntető címet az elmúlt úttörőév munkája alapján az idén a megye tíz általános iskolájának ítélték oda.

— Hogyan érdemelték ki az elismerést? — kérdezem Tiszafüreden a Kiss Pál Általános Iskola úttörőcsapatának vezetőjétől, Borbély Jánosnét.

— Az eredményes munka alapját szerintem a pedagó- ^gusközösség segítőkészsége adja.

Véleményét a tánulók ismegerősítik.

— Nincs olyan tanárunk, akihez ne fordulhatnánk bizalommal bármilyen kérdéssel — vallja Barna Júlia, az úttörőtanács titkára— Rajtuk kívül kikre számíthatnak még? — kérdezem a csapatvezetőt.

Amire büszkék Tiszafüreden

— Négy KlSZ-alapszerve- zet és öt szocialista brigád patronálja a rajokat. Ez a patronálás elsősorban nem anyagi támogatást jelent: a KISZ-alapszervezetek közös kirándulásokat, sportdélutánokat szerveznek úttörőinkkel, a szocialista brigádok elkísérik a gyerekeket a rajtúrákra. Télapó ünnepélyen és gyermeknapkor könyveket ajándékoznak a diákoknak. Az idén elindított természetbarát szakkör igen népszerű a gyerekek körében. A foglalkozásokat egy vadőr tartja. Nyolc ifivezető segít a rajfoglalkozások vezetésében.

Tanárok és diákok egyaránt büszkék a fizikaszertárból kialakított úttörőszobára.

— Évek óta beneveztünk a mozgalomba, de feltétel hiánya miatt nem kaphattuk meg eddig az elismerést

— mondja a csapatvezető.

— Az idén végre ennek is megfeleltünk!

— Ez itt mind a mi munkánk — mondja. A falakat körbe-körbe a gyerekek rajzai, emléktárgyai díszítik. A székeket, fotelokat, is maguk javították ki, hordták ide.

— Az ott a „Zsuzsa babánk”

— mutat egyik büszkeségükre Jakab Lajos. — A gyerekek „Zsuzsa” zsebébe teszik kéréseiket. Tavaly például azt kérték a legtöbben, hogy ne üdülőbe, hanem sátorba menjünk a nyáron.

— A táborotok is kiváló lett ?

— Igen, elnyertük a Kiváló tábor címet. Nagyon jól sikerült az első csapattáborunk.

— E —

A szövetkezet termékei eljutnak a dollárpiacokra is. Jélenleg a keresletnek csak mintegy - negyedrészét tudják kielégíteni. De ezt is hogyan: az egyik hétfőn még csak „főd a Miska” — a másijt hétfőn már utazik a vevőhöz. Bizonyos, hogy a karcagi cserepek az exportból származó jövedelmünknek csak parányi részét teszik ki, de — a közmondás szerint — „a kishal is jó hal”! Hozzá kell tennünk: a szövetkezet évi termelési értékének alig tíz százaléka a nyersanyag — az agyag — ára, szállítással .együtt. Jóformán a semmiből „csinálják” a pénzt. ..

Mindezek után talán senki sem vádolhat bennünket elfogultsággal, ha a híres mezőtúri -és karcagi iskola további élesztgetése mellett szólunk, hiszen nemcsak ezekben a szövetkezetekben, hanem másutt is szükség van az ügyeskezű fazekas szakmunkástanulókra.

Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán