Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-22 / 274. szám

1980. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 fl brigádnaplóban lapozgatva LAKÁSFENNTARTÁS-FELÚJÍTÁS /#. Mindenki másképp csinálja Budapest, VII. kerület Budapest, Rákóczi út. Né­hány évvel ezelőtt egyértel­mű elismerést váltott ki há­zainak sortatarozása, a műgonddal , rendbehozott homlokzatok, az épületek fa­lainak ízléses, hangulatos színezése. No lám, nincs le­hetetlen, ha a főváros leg­sűrűbben lakott, legzsúfol­tabb kerületének ódon bér­házai felfrissíthetők, meg­szépíthetek, mi több régi­módi korszerűtlen lakásai is valamelyest kényelmessé, komfortossá tehetők. Ettől fogva a Rákóczi úti sortata­rozást az örökség, a történel­mi értékek, a nemzeti va­gyon megóvásának követen­dő példájaként emlegették. Milyen egyszerűen hagzik, mintha pusztán az elhatáro­záson múlna. Nem elég csak „púdereim” Ha csak városszépítésről, a városkép tetszetősebbé té­teléről volna szó, valóban nem jelentene különösebb problémát. Viszonylag egy­szerű, gyors és látványos munka. De az csak púderozás és szemfényvesz­tés, — ez volt Pus Lászlónak, a VII. kerületi Ingatlankeze­lő Vállalat igazgatójának határozott véleménye. — An­nak semmi értelme, hogy tet­szetős köntösbe burkoljuk, ami belül már rohad. Egy füst alatt, egy időben kell kívül és belül, alul és fölül a házakat, a házsorokat rendbe tenni. Csak így ész­szerű. De ehhez az Ingat­lankezelő Vállalat kevés. Se munkaerővel, se pénzzel, se átmeneti lakással nem győ­zi. Ha a lakók csak ránk vár­nának, egy évszázad is kevés lenne ahhoz, hogy rendbe tegyük, ha úgy tetszik meg­mentsük az enyészettől a VII. kerületi bérházakat. — Hány lakás gazdája a vállalat? — Hapminchétezeré. Kö­rülbelül 95 ezren élnek a kerületben, közülük talán ha ötszáznak van saját tulajdo­nú otthona. Megdöbbentően alacsony, mindössze 5,9 szá­zalék az összkomfortos la­kások aránya, a komfortoso­ké is alig haladja meg a 40 százalékot. A lakásoknak majdnem fele egyszobás. Már ezek a számok is sejte­tik, milyen sok lakást kelle­ne korszerűsíteni, bővíteni és akkor még a majdnem há­romezer társbérletről nem is beszéltem. Nem kevesebb mint hatmilliárd forint érté­kű felújítási munkán kellene már rég túllennünk. Ennyi a lemaradásunk. S ez még nem minden. A múlt század végén, a szá­zadfordulón és a század ele­jén épült a kerület. Házai­nak átlag életkora 86 év. Mindez Pest legmélyebben fekvő területén összezsúfol­va. ott ahól egykoron hajóz­ható csatorna húzódott. Bel­vizes talaj, kátránypapírral szigetelt emeletes épülettöm­bök. Bennük már évtizedek­kel ezelőtt amortizálódtak a gépészeti berendezések, szét- málltak a csatornák, s leg­felül a csapadéknak szabad folyást engednek a tetők. Egymillió négyzetméter elkorhadt födém Elkorhadt fa — elrozsdá­sodott vasfödémek. Sokhe­lyütt már csak a helye lát­szik a vasnak. — Hozzátevőleg 1 millió négyzetméter födém vár fel­újításra, cserére. Számolja ki! — tett elém egy üres pa­pírlapot az igazgató. •— Évente legjobb esetben is 15 ezer négyzetméter födé­met tudunk kicserélni, kija­vítani. Fél évszázad alatt se jutnánk a végére. Addig Ösz- szedőlnek a falak. — Ez reménytelenül hang­zik. — Igen. És ha csak a sült­galambra, meg arra várnánk, hogy legyen elegendő átme­neti lakásunk, mert a hagyo­mányos technológiával csak üres lakásokban képzelhető el a födémcsere, akkor tény­leg összedőlnének a falak. Megpróbálunk versenyt fut­ni az idővel és a rothadó fö­démekkel. A technika segít. Ma már tudunk aládúcolás nélkül, lakott lakásokban is födémeket javítani. A kény­szer haszna. Tudomásul kel­lett venni, hogy az öreg há­zakban hagyományos techno- nológiával semmit se tudunk kezdeni. Kísérletezünk. Azért ürítettünk ki egy ötvenlaká­sos bérházat és költöztettük ki véglegesen a lakókat, hogy kipróbálhassunk minden olyan új, korszerű technoló­giát, ami egyszerűbbé és gyorsabbá teszi az ódon épü­letek felújítását. — És a lakók mit szóltak hozzá? Fegyelmezetten tudo­másul vették? — Képzelheti, ötven csa­lád, ötvenféle igény, ötvenfé­le elképzelés. Évekig tartott míg tengernyi kompromisz- szum árán megegyeztünk. — Mennyi időbe telik és mennyibe kerül, maradjunk az említett példánál, egy öt­venlakásos bérház felújítása? — Legkevesebb hat esz­tendeig ..fut” egy ilyen téma. Ugyanis legalább két év a felújítás megtervezése, utá­na újabb másfél évig tart míg kiköltöztetjük a lakókat, s a rendelkezésünkre álló 120 átmeneti lakásból mindenki­nek megtaláljuk a legmeg­felelőbbet. A költsége 15—17 millió forint. Hatezer lakás öt év alatt — Ebben az ötéves cik­lusban hány lakást hoztak rendbe? — ötezerhétszáznak a fel­újítását, s ezenkívül ötszáz­nak a korszerűsítését tervez­tük. Mi tagadás, büszke va­gyok arra, hogy háromszáz­zal többre futotta a pénzből is, az erőből is. — A vállalat saját erejé­ből? — Dehogy. A hatszázöl- ven fős építő- és szakipari gárdánk a korszerűsítésnek, a felújításnak csak a 30—50 százalékával képes megbir­kózni. A többi megoszlik, a nagy építőipari, a. szolgáltató vállalatok és szövetkezetek között. Az utóbbiak nem is velünk, hanem a lakóbizott­ságokkal, vagy a lakókkal egyeztek meg és kötöttek szerződést. — Ez azt jelenti, hogy a lakók maguk vállalták, vé­geztették el a lakásuk kor­szerűsítését, felújítását? Vállalkozó kedvű bérlők — Igen. Vállalkozó ked­vű bérlők nélkül nem sok­ra mennénk. Itt van például a Lenin körúti sorházfelújí­tás. Kívül mi, belül pedig, ahonnan nem kell kiköltöz­tetni, a lakók tataroztatnak. Persze nem tőlünk függetle­nül. Mi csináljuk meg az átalakítás, a korszerűsítés tervét. Szakembereink se­gítenek a berendezések, a korszerű térelemek beszerzé­sénél, még a kivitelező ki­választásánál is. Minden la­kóházunk lépcsőházában ki­függesztettük azoknak a ter­vezőknek, kisiparosoknak, vállalatoknak, szövetkezetek­nek a névsorát, akikről tud­juk, hogy megbízható, jó munkát végeznek, értik a dolgukat. December végére például egy régimódi egyszo- ba konyhás lakásban ren­dezünk kiállítást, ahol be­mutatjuk azokat a könnyen mozgatható térelemeket, amelyekkel a nagy helyisé­gek ésszerűen megoszthatók. Látni fogják az érdeklődők, hogyan lehet egy nagykony­hából egyszerűen és gyorsan fürdőszobát, előszobát és kiskonyhát csinálni. — És a költségeket ki vál­lalja? Egyetlen bérlőtől sem lehet elvárni, hogy a bérbe­adó tulajdonát gyarapítsa. — Nem. Először is maxi­mális segítséget adunk ah­hoz, hogy az OTP-től lakás­felújítási hitelt kapjanak. (Hosszúlejáratú kölcsönt, ala­csony kamattal). A vállalat pénzügyi helyzetét a lakóbi­zottság javaslatát és a vállal­kozó kedvű bérlő szociális helyzetét figyelembe véve döntjük el, hogy kinek té­rítjük vissza a kötségét egy összegben, kinek fizetjük ki egyszerre csak a felét, és ki­nél alkalmazunk bérbeszámí­tást. Általában meg tudunk egyezni. Ritkán van vita a költség-visszatérítés miatt. Azoknak, akik vállalkoztak a lakások felújítására (évről évre egyre többen vannak) eddig mindössze 2 ezreléke élt kifogással vagy panasszal. Kovács Katalin (Folytatjuk) Azt a segítséget, amit társadalmi munká­ban az iskolának és az óvodának nyújtunk gye­rekeink kapják. A falu­ban pedig, ha a hozzánk hasonló asszonybrigá­dokkal összefogva igyek­szünk hasznosítani ma­gunkat, akkor magun­kon is segítünk. Jászárokszálláson a hűtő-1 . és klímatechnikai gyáregy­ségben dolgozó Április 4. Szocialista Brigád szerényen ennyit mond el a szabad szombatokon és vasárnapo­kon, a munkaidő utáni dél­utánokon vállalt és teljesí­tett társadalmi munkaakci­ókról, amelyekkel az oktatá­si intézményeket, a tanácsot, vagy a termelőszövetkezetet segítik. Ennél többet tudnak a bri­gádról és elismeréssel beszél­nek róla a nagyközségen kí­vül a társközségekben és ter­mészetesen a munkahelyen. A gyáregység csomagoló részlegében dolgozó, többsé­gében nőkből álló tizennégy tagú brigád 1973-ban alakult. Hét év alatt eljutottak az aranykoszorúig, a kollektí­va négy tagja a vállalat ki- válló dolgozója kitüntetés birtokosa, egyikük tagja a vállalat igazgatói tanácsának. Kezdeményezésükre és újí­tásukkal vezették be a gyár­egységben az újszerű takaré­kom és a korábbinál bizton­ságosabb csomagolási mód­szert. Ezzel az idén ' több mint 150 ezer forint értékű csomagoló anyagot (nagy­részt importból származó fa­árut) takarított meg a bri­gád. A brigádnaplóban lapoz­gatva kiderül, hogy jócskán jutott a „ráadásból” a mun­kahelynek és a lakóhelynek. Jászárokszálláson a Gyóni úti óvodát, Jászdózsán az általános iskola egyik osz­tályát patronálják 1975 óta. Az óvodások tudják, hogy a „hűtős néniktől” kapták a babaházat, hogy ők segíte­nek az óvoda festésénél, a nagytakarításnál. A jászdó- ' zsai patronált osztály a bri­gád ajándékát, a bevásárló kiskocsit dicséri, azon hord­ják a boltból a tízórait. Jut a segítségből mindkét községben a terek csinosí­tására, a parkok karbantar­tására. A brigádnaplóban szerepel az a bejegyzés is, hogy az Április 4. brigád együttműködési szerződést kötött a Tarnamenti Tsz Bé­ke brigádjával. A téesz asz- szonybrigádja kommunista műszakot vállalt a gyáregy­ségben, cserében a hűtős asz- sZonyok a betakarításban se­gítenek. I. A. A harmadik katamaránt építik a MAHART balatoni hajózási üzemigazgatóság siófoki üzemében. Az új hajó a Füred nevet kapta. Az eddigieknél hat méterrel hosszabb hajó óránként tizenhat kilométeres sebességgel szeli majd a Balaton vizét. A Füred a jövő szezonban megkezdheti menetrendszerű járatát a Balatonfüred—Siófok és Tihany között Saját erőből 200 négyzetméter alapterületű csarnokot épít a jánoshidai Vörös Hajnal Tsz autóbontó üzeme. Jelenleg az alapozást végzik Napirenden a kádermnnka ülést tartott a szolnoki Városi Tanács V. B. Tegnap ülést tartott a Szolnok Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Első na­pirendi pontként a tanácsi vállalatoknál, költségvetési üzemeknél, intézményeknél folyó káder- és személyzeti munkáról szóló beszámolót vitatta meg a testület. Ezt követően elfogadta a végre­hajtó bizottság jövő évi munkatervét, majd döntött a városi tanács összehívásáról. A tanácsülés napirendjén szerepel majd Szolnok és a városkörnyék területfejlesz­tésének hosszú távú program­ja. A végrehajtó bizottsági ülés előterjesztések megtár­gyalásával ért véget. Parlamenti bizottság elölt II mezőgazdasági integráció Tegnap délelőtt a Par­lament egyik tanácster­mében ülést tartott az országgyűlés huszonegy tagú mezőgazdasági bi­zottsága. Az ülésen elő­adóként vagy szakértő­ként hét minisztérium, illetve országos szerv magas beosztású képvi­selői vettek részt. A té­ma a mezőgazdasági in­tegráció volt. Az érdeklődést jelzi,, hogy már a vita előtt tíz kérdés hangzott el, sőt egy választ annak feltevője (dr. Molnár Frigyes ny. SZÖVOSZ-elnök, Bács-Kiskun megyei képvi­selő) nem talált kielégítőnek, részletesebb magyarázatot kért. A sokoldalú „integráció’-’ kifejezést a mezőgazdaság­ban arra az esetre használ­juk, amikor gazdaságok és vállalatok önállóságuk fenn­tartásával, érdekazonosság alapján, különböző formában társulnak valamilyen közös cél elérésére. Ilyen típusú összefogásra mindenütt lehe­tőség van, azonban a mező- gazdaságban a legelterjed­tebb. Az országban megala­kult 800 társulás közül ke­reken 700 itt működik. Ez érthető, mert a mezőgazda­ságban működik a legtöbb középüzem, egymástól nagy távolságban. A helyzetet mo­tiválja, hogy bizonyos álla­mi vállalatok nem vállaltak, vagy nem vállalnák munkát a mezőgazdaságban, tehát az üzemek egyébként ipari fel­adatokat is maguk kénytele­nek megoldani (pl. építkezés, gépjavítás). Itt pedig a fel­adat messze meghaladja egy gazdaság lehetőségeit. Az integráció lehet hori­zontális, amikor ugyanazon tevékenységet szolgálja (pl. gabonatermesztés) és verti­kális, amikor egymás után következő munkafolyamato­kat egyesít (pl. szőlőtermesz­tés. pincegazdaság, borkós­toló). A képviselők az integráció szükségességét kivétel nélkül elfogadták, maguk is méltat­ták az eddig elért eredmé­nyeket. A vita néhány cso­mópont körül kristályoso- dot ki. Kifogásolták például (d.r. Molnár Frigyes), hogy az in­tegráció csak ritkán verti­kális, mivel az állami élelmi­szeripari és egyéb, vállalatok szemléleti és szabályozási okiak miatt nehezebben lép­nek be társulásukba. Azt is nehezményezték (Papp Gy. Lászlóné nagyüzemi állatte­nyésztő, Csongrád megyei képviselő), hogy az állatte­nyésztésben is lényegesen ke­vesebb a társulás, mint a növénytermesztésben. Ennek oka, hogy az állattenyésztés beruházásigényes, pénz vi­szont kevés van. Dr. Dobi Ferenc MEDOSZ-főtitkár, Csongrád megyei képviselő sürgette, hogy hatékonyabb társasági forma szülessen az állami erdőgazdaságok és a mezőgazdasági üzemek kö­zött, a kisebb erdők jobb hasznosítása érdekében. A termelési rendszerek jók, hatékonyak, de mintha ki­csit sokan lennének. Felvető­dött (Szabó István téeszélnök, Hajdú-Bihar megyei képvi­selő, Papp Gy. Lászlóné, dr. Hütter Csaba téeszelnök, Nógrád, megyei képviselő), hogy tegyék még szigorúbbá a minisztériumi ellenőrzést, mert egyrészt találni formális és divatelemeket, másrészt a rendszerek hajlamosak az elkényelmesedésre. Sok szó esett a kistermelés­ről. A kistermelők munkáját ugyanis mezőgazdasági nagy­üzemek és fogyasztási szö­vetkezetek integrálják. A nagyüzemekben háromezer, az áfészekben három és fél ezer szakember csak ezzel foglalkozik. Rengeteg' segít­séget (takarmány, szaporító­anyag, növendékállat stb.) is nyújtanak, csupán így kép­zelhető el ugyanis, hogy a kistermelők az ország szántó- és kertterületének tizen­négy százalékán az ország mezőgazdasági termékeinek harmincöt százalékát állítsák elő. A képviselők egyetértet­tek a kistermelés támogatá­sával. azonban hangsúlyoz­ták (Szabó István, Molnár Frigyes, dr. Hütter Csaba), hogy a nagyüzemek által nyújtott szolgáltatások nem lehetnek ingyenesek. sőt veszteségesek sem. Ebben az esetben ugyanis a nagyüzem­ben elért eredményeket szi­vattyúzzuk át a kistermelés­be.. Az elhangzott észrevétele­ket a jelenlevő állami, illet­ve társadalmi vezetők közve­títik illetékes helyekre.

Next

/
Thumbnails
Contents