Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-22 / 274. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november 22. tudomány Jövünk a tudományos-technikai forradalom Sokan mondják: a fiatalságé a jövő. Majd ha megöregszik — teszi hozzá nemiképp szomorkásán sok fiatal. Pedig a jövő már elkezdődött. A tudományos-technikai forradalom fokozatosan tárgyi valósággá válik. Éppen a ma felnövő nemzedék lesz az első. amelyik teljes mélységében érzékelni fogja a termelőerők rendszerében végbemenő forradalmi átalakulás döbbenetes erejű társadalmi hatásait. Mind a mai napig többségünk számára a tudományos-technikai forradalom az atomreaktort, az űrhajókat, a számítógépeket vagy éppen a robotokat jelenti. Ezekkel az eszközökkel azonban általában az újságokban és a televízióban találkozunk. Már tudatosítottuk tehát létüket, de mind kicsit távolinak tűnik életünktől. Hétköznapjainkhoz egyáltalán nem vagy csak kevéssé kapcsolódnak. Az elmúlt években azonban a változások felgyorsulni látszanak. A tudományostechnikai forradalom egyre több eredménye válik mindennapi életünk szerves alkotórészévé. Gondoljunk csak azokra a társadalmi és tudati változásokra, amelyeket az antibébi tabletták vagy az elektronika legújabb csodái, a mikroprocesszorok okoznak. Ügy tűnik, lezárult a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának első szakasza. Az új termelési forradalom fokozatosan a maga képére formálja a társadalmakat. Soha nem látott lehetőségeket nyit meg az emberek előtt, ám egyben kiélezi a régi ellentmondásokat. és új konfliktusokat is életre hív. A második világháború után a termelőerők fejlődésében bekövetkezet minőségi fordulat meghatározó tényezője az atom- és számítás- technika, valamint az elektronika eszközeinek és rendszereinek megjelenése volt. Ezt a fejlődést főként a természettudományok. mindenekelőtt a fizika területén szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazása tette lehetővé. Így a gyakorlatban is érzékelhetővé válik az a folyamat. amelyet Marx. • mint a tudomány közvetlen termelőerővé válását jellemzett. Marx gondolatainak konkrét tartalma, hogy a tudományos-technikai forradalom korában új ismeretek létrehozása és alkalmazása válik a társadalmi újratermelési folyamat meghatározó elemévé. A gazdasági fejlődés dinamikáját mindenekelőtt az új ismeretek feltárásának és hasznosulásának gyorsasága és hatékonysága határozza meg. A tudomány eredményeinek a társadalmi gyakorlatba való szerves beépülésének folyamatát jelöli az innováció — ma egyre gyakrabban használt — fogalma. Létkérdés, hogy magát az innovációs folyamatot képesek legyünk megújítani. Ennek kapcsán, a tudomány egyre inkább olyan szerepet tölt be a társadalmi újratermelési folyamatban, mint az élesztő a kenyérsütésben. Élesztő nélkül jó kenyeret sütni nem lehet. Ám azzal is tisztában kell lenni, hogy csupán élesztőből nem lehet kenyeret sütni. Vagyis a tudomány' nem önmagában elégíti ki a társadalmi igényeket. Az oktatással, a műszaki fejlesztéssel és a közvetlen termeléssel együtt, azokkal meghatározott arányban és megfelelő módon összekapcsolódva válik társadalmilag hatékony erővé. „ Az új termelési forradalomnak megfelelő termelési eszközök; az automatizált termelési rendszerek ám egészen az elmúlt' évekig idegen testként léteztek a termelési folyamatokban. Napjainkban azonban a számítástechnika és mikroelektronika szédületes mennyiségi fejlődése, amely a berendezések teljesítményének és számának növekedésében, méreteinek és árának csökkenésében fejeződött ki leginkább. minőségi változásba csapott át. A termelési forradalmak a múltban is előidéztek minőségi átalakulásokat a gazdaság és a technika számos területén. így az információ kezelésében, átvitelében és felhasználásában. A neolit forradalom az írás megjelenésével kapcsolódik össze. Az ipari forradalom hatására alakul ki és terjed el az elektromos hírközlés. A tudományos technikai forradalom jelenlegi szintjén újabb minőségi átalakulásnak lehetünk tanúi. Ennek során az információ előállítására, feldolgozására. átvitelére, tárolására szolgáló tevékenységi területek és technikai rendszereik szervesen összenőnek. Ez a -fejlődés a képek, hangok, és adatok továbbítására és feldolgozására alkalmas távközlési, és számítógép-hálózatoknak a műbolygókkal való összekapcsolódásában éri el csúcspontját. Ezáltal bárki akár otthonában ülve, közvetlenül hozzáférhet és felhasználhatja az információs óceán bármely cseppjét. így egy sajátos „információgazdaság’’ jön létre. Ez olyan, eddig egymástól viszonylag elkülönülten és eltérő célok alapján működő területeket egyesít majd, mint a tudományos kutatás, a kutatás-fejlesztés az oktatás-nevelés, a hírközlés, a tömegkommunikáció, statisztika és nem utolsó sorban a számítástechnika. Az „információ-gazdaság” súlya fokozatosan eléri, majd meghaladja a hagyományos iparét. Mindezek az átalakulások egy olyan világban zajlanak le, amely társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból roppant ellentmondásokkal terhes. Fejlődési szintjét tekintve elképzelhetetlenül mély és egyre szélesedő szakadék választja el az emberiség különböző csoportjait. Az ellentétek nemcsak társadalmi rendszerek, gazdasági régiók (pl. az „Észak és Dél”, vagyis a fejlődő és fejlett tőkés országok) és az egyes államok között feszülnek. A tudományos-technikai forradalom hatására a társadalmakon belül is kiéleződnek az ellentmondások a generációs problémák is felerősödnek. Az értékrendszerek ilyen gyors változására, a generációk között ilyen nagymértékű információs és kulturális különbségekre még nem volt példa a történelemben. Ezért a mai fiatalokon is múlik, hogy országunk társadalmi és gazdasági problémáira megtaláljuk-e a megfelelő megoldást. Ennek pedig az is feltétele, hogy a fiatal nemzedék tudatában és tevékenységében szervesen összekapcsolódjék a tudományos-technikai forradalom ismeretrendszere, a szocialista társadalom etikai normáival. Ifj. Marosán György n mélység meghódítása A hajógyár tervezői műanyagokból készített modellen magyarázzák cl a légkamra működését Az embernek régi törekvése, hogy maga is lejusson a tenger mélyébe és saját szemével győződjék meg az ott láthatókról. Nagy Sándor állítólag- már több búvárt bocsátott Arisztotelész rendelkezésére, sőt a hagyományok szerint ő maga is leszállt, a tengerbe egy búvárharang belsejében. Hosszú utat tett meg azóta a búvártechnika. Ahhoz, hogy az ember hosz- szabb ideig, tudjon a víz alatt — különösen nagyobb mélységben — tartózkodni és dolgozni, igen sok technikai és élettani akadályt kellett legyőznie. Ezek eredményeként ma már 100—150 méteres mélységben a búvármunka szinte mindennapos tevékenység. Az ember azonban egyre mélyebbre szeretne lejutni és egyre hosszabb időt ott tölteni. Ehhez víz alatti házakra, laboratóriumokra van szükség, ahol a búvár kipihenheti magát, megfigyeléseit értékelheti. A víz alatti ház csak akkor nyújt tökéletes menedéket, ha jól el van látva belégzésre alkalmas gázkeverékkel. élelemmel, és • más szükséges felszereléssel. Az utóbbi évtizedekben a Szovjetunió is egyre nagyobb figyelmet fordít a mélység kutatására. . Nagy szenzációt jelentettek az Ichtiandr és a Szadko berendezések, amelyek rendszeres munkát végeztek a Fekete-tengerben, majd kipróbálták a Csernomor víz alatti állomást isMost arról érkezett hír. hogy Lengyelország is bekapcsolódott a Szovjetunió tengerkutatási programjába. A szczecini hajógyár tervezői nyomáscsökkentő mélytengeri légkamrát készítenek. amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája számára készülő kutatóhajó- kon használnak majd. A három részre osztott kamrában egyszerre hat személy tartózkodhat, akár 60 napig 250 méterrel a felszín alatt. Az elektronikus számítógépek működésének alapja a program. A belső tárolású program alkalmazása hozta ugyanis a döntő különbséget az elektronikus és„az egyéb számítógépek között. Így vált lehetővé a gépek gyors műveletvégzési képességének a kihasználása, mivel a memóriában tárolt program előre meghatározza az elvégzendő műveletek sorrendjét az egyes alapműveletek elvégzése után a gép emberi beavatkozás nélkül képes áttérni a következő művelet elvégzésére, egészen a feladat befejezéséig. A program ehhez meghatározza az alapműveleteknek olyan, sorrendjét, hogy végrehajtásukkal létrejöjjön a kitűzött matematikai probléma megoldása. Az elektronikus számítógépek számára készült minden program utasítások sorozatából áll. Egy-egy utasítás tartalmazza az elvégzendő műveletet — megfelelő alakban kódolva — és az illető műveletben ,szereplő számokat, illetve azok címét is. A műveleteket közönséges szá,mokkal kódolják. azokon ugyanis aritmetikai műveletek végezhetők, mint a csak számértékként használatos mennyiségeken. ezáltal válik képessé a program — előre meghatározott módon önmaga megváltoztatására. Ez a kulcs a számítógépek sokoldalú felhasználásának az utasítások cím eshetőségével együtt, és végeredményben ennek köszönhetik széleskörű elterjedésüket és jelentőségüketAz újabban készülő elektronikus számítógépek számára már a gyártó cég elkészíti a gépi kód- és rendszerint az ang»l programnyelv közötti fordító programot. Az Algol, FORTRAN. stb. programozási rendszerek kidolgozására azért volt szükség, mivel egyrészt a matematika túlságosan sok jelölést használ, másrészt az algoritmusok leírásának eddigi matematikai módszerei nem elég precízek és egyértelműek az elektronikus számítógépek számára. Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó magyar feltalálója A világ egyik legnagyobb technikatörténeti múzeumában. a müncheni Deutsches Múzeumban, ahol a történelmi jelentőségű gépek és felfedezések eredeti példányait gyűjtik, több magyar vonatkozású tárgy is szerepel. .Eötvös torziós ingájának, Mechwart hengerszékének, a Pollák—Virág-féle gyorstávírónak eredeti példányai mellett, a világ első transzformátora — ZÍpernovsziky, Déri. Bláthy magyar feltalálók alkotása —- és más jelentős magyar találmány között szerepel Bánki Donát porlasztója (karburátora) és Schwarz Dávid kormányozható léghajója is. Schwarz Dávid, a kormá- nyozható léghajó rrthgyar feltalálója 1845. február 28-án született Keszthelyen. Nem volt mérnök, még csak technikus sem., Fakereskedő volt, de a technika iránti vonzalma e téren is megmutatkozott. A fakitermeléshez gépeket szerkesztett, és egyre jobban belemélyedt a műszaki kérdésekbe. Természetesen rövidesen őt is — mint korának minden műszaki érdeklődésű emberét — foglalkoztatta a repülés kérdése is. Schwarz Dávid, a léghajó- zást tanulmányozva új útra lépett. A léghajó ballonhüvelyét új anyagból, egész vékony alumínium lemezből tervezte. Alumínium vázával és a légcsavaroknak a léghajó testén való elhelyezésével új irányt adott a léghajózás fejlődésének. A feltaláló részletesen kidolgozta tervét, és miután a magyar ipar még fejletlen volt, a bécsi Hadügym nisztériumba vitte el. Bécsben azonban mindentől irtóztak, ami magyar volt. és Schwarz Dávid tervét ,.megoldhatatlan”-nak minősítették és elvetették. A fejlődő orosz technika figyelemmel kísért minden új találmányt, és Schwarz Dávid rövidesen meghívást kapott a cári Oroszországba tervei kivitelezéséhez... Kéi évig folytatta a magyar feltaláló kísérleteit Szentpéter- várott de a léghajójához fűzött remények nem váltak be. Schwarz Dávid azonban nem vesztette kedvét. Egész vagyonát a további kísérletekbe ölte. Németországban az imperialista fejlődés hadi célokra alkalmasnak vélte a magyar feltaláló ötletét, s miután az alumínium új felhasználási területét, is meglátta a találmányban, lehetőséget adtak Schwarz Dávidnak léghajója elkészítéséhez- Az ötvenéves feltaláló most már éjt nappallá téve dolgozott ötlete megvalósításán. Ereje már felőrlődött. de tovább hajszolta, szinte „rögeszméjévé” vált az, alumínium léghajó ötlete. az alkotás vágya. Végre 1895. október havába r\' sor kerülhetett az első felszállási kísérletre. A léghajó megtöltéséhez a német vegyigyárak csak Schwarz Dávid (1845—1897) gyenge minőségű gázt tudtak szállítani, s így az első kísérlet sikertelen volt. További. szinte őiülésbe vezető hajszát indított Schwarz Dávid a megfelelő gáz megszerzésére. A hír, hogy megfelelő gázt tudnak szállítani, már csak a feltaláló temetésére érkezett meg, akit a hír érkezése előtt két nappal 1897. január 11-én ragadott el a halál. A porosz hadügyminisztérium azonban folytatta Schwarz munkáját, és 1897. november 3-án megtörtént az első tényleges felszállás, a 3500 kg súlyú. 47.5 m hosz- szú, szivaralakú, a világ eddig legnagyobb — 3607 köbméter — térfogatú léghajójával. A próbarepülés csak félig sikerült. A léghajó a témpel- hofi repülőtérről 400 méter magasra szállt fel, és kormányozható volt. A kedvezőtlen időjárás azonban kényszerleszállást követelt, és a gyakorlatlan pilóta hirtelen ért földet, és így a gép vékony alumínium lemezei leszálláskor összetörtek. A szerencsétlen próbarepülés azonban széles körű érdeklődést keltett. A szakértők megállapították. hogy „Schwarz Dávid elgondolása helyes volt. fémléghajó építhető, fel is bocsátható, és mód van arra. hogy. a légcsavarokat a hajó testén helyezzék el.” A keszthelyi fejtaláló ötlete tehát nem volt „rögeszme” — ahogy sikertelen kísérletei közben gúnyolták. • Schwarz Dávid özvegye a feltaláló halála után nyomorba jutott. Férje minden vagvonát felemésztették a kísérletek, s amikor gróf Zeppelin —• alig egy évvel Schwarz halála után —ajánlatot tett a szabadalmak megvételére, az özvegy 15 000 márkáért eladta minden jogát ... ... és két évvel később a bodeni-tó partjáról felszállt a-z első „Zeppelin” ... ... és 25 év múlva Ecke- ner kapitány, egy „Zeppelin” rendszerű léghajón 80 órán belül Európából Amerikába repült... A „Zeppelin" rendszer diadalra jutott, de magyar feltaláló elődje, aki nélkül nem kerülhetett volna sor megvalósítására. a feledés homályába merült... Pap János A Schwarz-féle léghajó első felszállása 1897-ben A számítógépek programozása
