Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

1980. november 10.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

11

„Hagyja, mama, maga csak pihenjen!”

Éva és Laci szerelmi házasságot kötöttek. Laci 30 éves volt, Éva 24. Mindketten diplomájuknak megfelelő, jó állásban dolgoztak. Lakásuk nem volt, ezért a nemrég özvegyen maradt mamához — Laci édesanyjához — költöztek az ő kétszobás lakásába. Úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, békésen élnek majd együtt, és Laci édesanyja, aki éppen ekkortájt ment nyugdíjba, sokat segít majd a fiataloknak.

Igen ám, de nem így történt. Az anya mindent megtett, hogy a fiatalok kedvébe járjon, mégis hamarosan anyós lett belőle a saját házában. Éva féltékeny volt rá, bántotta, ha a férje dicsérte a mama főztjét, ha elismerte, hogy ügyesen gazdálkodik a háztartási pénzből. Egyre több kifogásolnivalót talált a jószándékú asszony munkájában. Hol egy pohárra mondta, hogy piszkos, rosszul mosogatta el, hol a takarításban talált valami hibát. A zsörtölődések napirenden voltak, a fiatalokat segítő, őket készséggel befogadó édesanyától lassan- lassan elvették a feladatokat, hatásköre addig-addig szűkült, amíg végül teljesen kizárták a tevékeny életből. Amolyan megtűrt valaki lett belőle, akinek csak azt mondogatták, bármit akart ten- ni-venni: „Hagyja, mama, maga csak pihenjen!”

Hány fiatal-időst zárnak így ki az életből — legtöbbször a házhoz került menyek, ritkábban a saját leányaik — s nem gondolnak arra, hogy megnyomorítják,

lassan-lassan elsorvasztják az életkedvét annak, aki még képes lenne tevékenykedni, aki egész életében dolgozott, tett-vett és a jól végzett munka sikerélményéhez szokott, az volt az éltetője.

A kisbaba megszületése után robbannak ki rendszerint az újabb nézeteltérések. A mama — aki több gyermeket nevelt fel — szeretné tanítani a menyét, a leányát, amit általában — sajnos nem fogadnak el és még meg is sértik azzal, hogy „régimó- di”-nak nevezik a tanácsait.

Voltam olyan családnál, ahol a kisbabához nem nyúlhatott hozzá a nagymama, nem emelhette fel, nem tehette tisztába, pedig alig volt túl az 55. évén. Neki az ösz- szes megengedett feladata az volt, hogy a nagyobbik gyermeket — akit én tanítottam — kísérte az iskolába és haza. Egy májusi napon megkérdeztem tőle: „Hová mennek nyaralni?” Azt felelte: „Azt én sajnos nem tudom, velem semmit sem beszélnek meg a gyermekeim.”

Természetesen nagyon sok jó példát is láttam, olyan nagymamákat, akiket nem tettek „talon”-ba a gyermekeik, hanem részesévé tették a családi örömöknek, gondoknak, feladatoknak, egyszóval: életteret adtak nekik és ezzel fiatalon tartották meg maguk között.

Ilyen okosan gondolkozó családokból sok nagymama járt el a szülői értekezleteimre. Őket érdekelte, amit mondtam, hiszen jóformán egész nap ők voltak a gyermekkel, ők ellenőrizték a leckekészítést, a tanulást, a dolgozó szülők csak este voltak a családdal. Ezeknek a nagymamáknak nem mondták a gyermekeik, hogy: „Maga csak pihenjen!” És mind nagyon lelkesen dolgoztak, tanítónői munkámnak jó segítői voltak. Nem öregedtek meg idő előtt, mint Laci édesanyja, aki ma már nem is lenne képes a háztartás vezetésére. Szellemileg is eltompult, a sok pihenés, a semmittevés ártott meg neki. Ha Éva nem féltékeny- kedik az anyósára és nem kárhoztatja pihenő életre akkor, amikor még munkaerejének teljében volt, ma nem kellene két saját gyermeke mellett az anyósát is gondoznia, aki ma már — hat- vanegynéhány éves korában — valóban csak pihenni tud.

Dr. Gergely Károlyné

Szovojatek

Szőni tanulnak a gyerekek

Kartonpapírból vagy hajlékony farostlemezből köny- nyedén készíthetünk mini szövőszéket. Az ábra szerint vágjuk ki az alsó, felső szélén szabályosan ismétlődő, fonaltartó nyílásokkal ellátott szövőlapot. Az alapterület mérete néhány centiméterrel növelhető, a túl széles kereten azonban nehezebb dolgozni. A keresztirányú szálak befűzése, a szövés nem válhat fárasztó megterheléssé a kis kezek részére. A megadott méretű szövőlapon már 3—5 éves gyerekek is eredményesen tudnak alkotni. A szövés elindításához szükségünk van még egy vastag, tompavégű, nagylyukú merkelőtűre, vastag (lehetőleg lekoptatott végű) kötőtűre, rossz filctollburkolatra. Vastagabb fonalmaradék minden háztartásban akad, kiválogathatjuk a csomómentes, simasodrású darabokat.

1. A fonal végződésre csomót kötünk és szorosan az alsó fonalvégtagba illesztjük. A fonalat a szövőkeret munkafelületén végigfektetjük, majd a felső szélen, a két fonalvágat közötti tüske alatt átvezetve, folyamatosan, egyszer fentről lefelé haladva, egyszer lentről felfelé haladva, hosszirányú szálakat helyezünk a szövőkeretre. Az utolsó fonalvágatba ismét elcsomózott fonalvégződést illesztünk.

2. A szálemelővé kinevezett vastag kötőtűt minden második szál alatt átbújtatva, felemeljük a megfelezett sort, majd a merkelőtűvel a fonalat ezen áthúzzuk. A kezdőszélen 1—2 cm hosszú fonalnyúlvány marad, melyet a munkadarab elkészülte után vékony horgolótű segítségével a következő sorba visszabújtatunk. A tanulódaraboknál a fonalat — különösen, ha 10—15 cm hosszú

A szövőjáték modellje

szálakat is felhasználtunk. — visszabúj tatás nélkül, 2—3

mm ráhagyással visszavágjuk.

3. A szálemelővel, az első sor alsó szálai alatt átbújva, a sort felemeljük,' majd a fonalat áthúzzuk. Az új sor kezdésénél, a szálemelp- vel a már befűzött sort kissé feltoljuk, helyreigazítjuk.

4. A folyamatos haladásnál, a sorvégeken a szélhajtás kissé lazán marad, így a készítendő munkadarab

egyenletes oldaiszélekkel for- mázódik. A már néhány centis kész szőttest vastag filctollal feltámasztjuk, így könnyebb a folyamatos munka.

Szövőlapon készült a 24,5x9 cm nagyságú lapocska. Igazi sikerélmény az ebből hajtogatott és esetleg az anyuka segítségével ösz- szevarrt nyakba akasztható kulcstartó tarsoly. Az oldalrészt 9 cm magasan visszahajtjuk, s a dupla szélvonal szálközeibe öltve össze-^ varrjuk, majd a tarsolyt kifordítjuk a jobb oldalára. A varrásvégződésekhez 4 szál összefogásával készített sodrott zsinórt varrunk.

K. M.

Az új divat jellegzetességei

Leveled

érkezett

Mindenki nagyon szeret levelet kapni. Nem tudom, te hogy vagy ezzel? Hogy írni is? .. .erről ugye már lehetne vitatkozni. Pedig hidd el, nincs annál izgalmasabb, mint megtudni, mi újság messzi távolban. Igen, jól érted, a külföldi levelezésről szeretnék beszélgetni veled. Már felső tagozatban tanulsz idegen nyelvet. Jó, erre azt mondpd, még kezdő vagy. Rendben, de kezdő is akarsz maradni? No és a segítség; a szótár, tanárod, a nyelvet jól beszélő ismerősöd. Tudom, csak megkezdeni nehéz, aztán meglátod, fog az magától is menni. Arról nem is beszélve, ha az őrsből né- hányan összefogtok, és közösen leveleztek. A nyelvgyakorlás mellett sok jóbarátot szerezhettek magatoknak a világon.

Ez a kapcsolat levelezéssel indul. Írjatok magatokról, az< iskoláról, úttörőcsapatotokról, szüléitekről, városotokról, hazánk szépségeiről. A levélben elfér ajándéknak egy-egy szép rajz, fotó, képeslap stb. Címeket találtok az úttörőújságokban, de az úttörőcsapatokban is tudnak nektek tanácsot és címeket ad,ni.

Ha sikerül a barátság postáján több levelet váltani, az ajándékokból, lapokból egy (térképpel — amelyen láthatók azok a városok, ahová írtok —j még felállítást is csinálhattok. Arról még nem is esett szó, hogy ti is menynyi, de mennyi érdekeset megtudhattok arról a vidékről. országról, ahová írtok. Felér ez több földrajz-, történelem-, biológiaórával is. De a leglényegesebb, hogy levelező partnereitekkel nyaranta csereüdülést, nyaralást is lehet bonyolítani. Az pedig már egyenlő a világjárás kezdetével. Biztosan tudod te is, hogy más az. amit az ember látott, személyesen tapasztalt, és más az is, amiről csak olvasott. Tehát a levelezésed kiinduló pontja lehet a művelődésednek, de szórakozásnak, hobbynak sem rossz.

Gondolom, a fiúk most kicsit meghúzzák a vállukat, ismerve levélírási hajlamaikat, de én bízom abban, aki ezt megpróbálja, már soha nem tudja abbahagyni. Kezdd el, próbáld meg, s meglátod, az első nehézségek után nagyon érdekes lesz. Eljön az idő, amikor rohanni fogsz a postaládához, ha szüleid szólnak: leveled érkezett.

H. M.

Az őszi-téli djvat jónéhány olyan újdonsággal szolgál, amely a középkorúnknak nem idegen, a fiataloknak sosem látott érdekesség. Néhány mondatba összefoglalva átnyújtjuk a főbb divattendenciákat olvasóinknak.

Színek: a régi nagy mesterek, festőművészek freskóinak hangulatát idézik, gyakran élénkítve egy-egy élesebb ellentétes színnel. Például burgundi vörös-ibolya lilával (türkiz); nugatbarna- ciklámennel; püspöklila-szé- piabamával (opál). A fekete főszín élénkítve fehérrel, pirossal, lilával.

Anyagok: kabátra, kosztümre és a nagyon divatos pelerinre, keppre: meleg, bolyhozott moherrel kevert gyapjú; flanel egyszínű csíkos és kockás kivitelben. Továbbá velúr és teveszőr. Ruhára, szoknyára: mintás és egyszínű jersey, kasmír, bársony, zsorzsett és sokféle fényes anyag.

Vonalak: a testtől elállnak a ruhák, de kevesebb már a nagy bőség. A divat sziluettek az „A”, az „X” és a „H” vonalakat utánozzák. A derékon általában öv van, így a karcsú derék hangsúlyozása gyakori. Sok a rakott, plisszés, guvré ruha, szoknya. Különleges a többlépcsős, fodros, plisszírozott megoldás. A kosztümbkabátka

rövidült; a hosszú kabát helyett sokszor jelentkezik a különböző hosszúságú pele- rin.

Rajzainkról ízelítőül leolvashatók a divatos jellegzetességek.

1- es modell. Kásmirból vagy jersey bői fekete-fehér színű, bordűrös kelme az alapanyaga. A „H” vonalú ruha bevarrott ujjakkal kissé hangsúlyozott emelt vállal, széles övvel, nyak körüli kivágással és bevágott zsebekkel. A nyak körül a divatékszer kis művirággal díszített.

2- es modell. Ez a kosztüm készülhet bükié jerseyből vagy bükié szövetből. Mindkettő igen divatos, különösen szépek a Richards győri textilgyárban készült anyagok. A kabátka ragián Szabású, a szoknya egyenes vonalú, alul körülbelül 25—30 cm-es rakásokkal. Hozzá kockás, megkötött nyakú gyapjú blúz igen mutatós.

3- as modell. Mindenféle hosszúságban divatos a praktikus pelerin. Bármilyen kosztüm, ruha, szoknya-blúz, vagy nadrágos öltözék felvehető alá. Remekül tartja a meleget. A rajzon velúrszövetből szabott, béleletlen pe- lerint mutatunk be.

Nádor Vera

gyerekek az osztályban a betűkkel ismerkedtek. A tanító bácsi hirtelen a nyitott ablakhoz lépett, ahol az októberi nap utolsó sugarai hullottak be a tanterembe.

— Gyertek ide gyorsan — fordult. az osztályhoz. — Mutatok nektek egy élő V betűt!.

A gyerekek valamennyien az ablakhoz tódultak, és arrafelé néztek, amerre a tanító bácsi a kezével mutatott. A kék égen, magasan, ott, ahol máskor a felhők járnak, vadludak repültek. Mint amikor a repülőgépek rendeződnek szabályos sorokba, úgy szálltak szorosan egymás mellett szép ék alakban. Pontosan olyan volt ez, mintha egy nagy nyomtatott V betű úszott volna odafent az égen.

A tanító bácsi megvárta, amíg a vadlibák eltűnnek a távolban, és amikor már a hangjuk sem hallatszott, visz- szaterelte a gyerekeket a padokba. Még egyszer kinézett az ablakon, azután megkérdezte:

— Tudja-e valamelyikőtök, honnét jönnek ezek a vadlibák minden ősszel?

Várt egy darabig, de amikor a gyerekek nem válaszoltak, a térképhez lépett.

— Nézzétek — mondta, és egy hosszú pálcával a falon

„ V" betű az égen

függő térkép felső részére mutatott. — Ez itt Eszak- Európa, és erre tovább Eszak- Ázsia. Itt, a tengerpartok közelében költenek ezek a lu- dak, a lilik és a vetési lúd, amelyek minden ősszel nagy csapatokban érkeznek a Hor- tobágyra. a Duna, a Balaton és a Velencei-tó környékére.

— És nálunk maradnak egész télen? — kérdezte Jóska kíváncsian az első pádból.

— Az a téltől függ — válaszolta a tanító bácsi. —Ha sok hó esett, hideg van, és befagynak a vizek, tovább vonulnak dél felé. De ha enyhébb a tél, gyakran lehet velük találkozni decemberben vagy januárban is. Kora hajnalban indulnak táplálkozni a nagy legelőkre vagy a vetésekre, és este húznak be ismét a vízre, ahol az éjszakát töltik.

— Nem fáznak ott? — kérdezte Jancsi, és önkéntelenül is megborzongott, amint a jeges decemberi vízre gondolt.

A tanító bácsi mosolygott.

— Jó meleg tollruhájuk van, nem fáznak alatta — mondta, azután hozzátette —, tollaikat pedig a kacsák és libák is zsírmirigyük váladékával kenik be, hogy egy csepp vizet se eresszenek a bőrükhöz. így azután nyugodtan tölthetik az éjszakát a vízen úszkálva, nemcsak a hideg víz de a parton som- polygó róka sem fér hozzájuk.

Schmidt Egoq