Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 12. ÉBRED A VÁROS Leghamarabb a pék szokott felkelni — úgy öt felé már friss kenyér il­lata szálldogál a kemence körül. Néhányan .topogva várakoznak a buszmegál­lókban, korán érkeztek, mert a tsz-tagókat ponto­san viszi munkahelyükre a jármű. Csörögnek a tejes- kannák, a háziasszonyok teát tesznek a gáztűzhely­re. Legtöbb helyen rotyog a kávéfőzőből a sokak szá­mára nélkülözhetetlen ne­dű. Itt, Túrkevén több mint 11 ezer ember él, ■— ki a gyárba, ki a földekre igyekszik, gyalog, igen sokan pedig kerekezve. (Az iparban két és fél ezren, a mezőgazdaságban majd kétezren dolgoznak.) Ilyenkor reggel megjele­nik a locsolóautó is, mint­egy bizonyságát adva: éb­red a város. Fotó: larpai Zoltán Fábián Bálint pék már hajnal 2-kor kezd Autóbuszon utaznak munkahelyükre a tsz- tagok Két keréken a gyárba Nagy József nem számol­ja, hányszor fordul a Ke vi-tejet tartalmazó zsákokkal a teherautóig, amíg kifut minden szál­lítmány Hat óra: locsolják az utat Jó napot, hogy van doktor Agy? Hegyi István leül az író­gép elé és angolul lekopogja: — Most éppen mit csinálsz? A gép azonnal válaszol — természetesen angolul: — Ez és ez a dolgom, hiba nincs a munkámban, a memória- egységemből ennyit és ennyit használtam fel — és még hosszasan fecsegne, ha a kér­dező le nem lőné az R—22- est. Az R—22-ea számítógép Szolnokon, a SZÜV Liget ut­cai irodaházában. Hegyi Ist­ván, a számítógépközpont termelési osztályvezetője és Leningrádban tanulta meg a számítógépnyelvet. „ö”, az R—22-es és báty­ja, az R—20-as — aki idő­sebb, de semmivel sem oko­sabb, sőt... — nos hát ők ketten jelentik azt a vonz­erőt, amitől divatos lett a számítógépes szakma a me­gyében. A SZÜV-nek nem­rég két adatrögzítőre volt szüksége. Meg is hirdették annak rendje-módja szerint. Nem kevesebben, mint negy­venen jelentkeztek a hirde­tésre. Pedig az adatrögzítés a szakmában a „favágás”. Semmivel sem változato­sabb, színesebb, mint egy pénztárosé, bármelyik cse­megeboltban. De... Erről a „dé’-ről kérdez­tem meg néhány fiatalt. Olyanokat, akik — egy ki­vétellel — a szamárlétra legalsó fokáról kezdjék a fel- kapaszkodást, oda a „Nagy Gépi Szellem” közelébe. — A Verseghy Gimnázium után „nem jött be” az egész­ségügyi pálya. A rendelőin­tézetben az egyik kolléga­nőm — akinek a férje a SZÜV-nél dolgozott — so­kat mesélt a szakmáról. Az iskolában szerettem a ma­tematikát — megpróbáltam. Persze, hogy nem az adatrög­zítő gép vonzott, ami mellé kezdetben leültettek, hanem az R—20-as, ami — aki? — a belépésemkor a csúcs volt... Fodor Magdolna technológiai szervező beszél így a pályakezdéséről. — Én már a középiskolá­ban is számítástechnikát ta­nultam — mondja Szalmási Judit vezető operátor. Eger- bem végeztem közgazdasági szakközépiskolában és a számítástechnikai ágazat el­ső érettségizett fecskéi vol­tunk. Az iskolai tanulmá­nyaim alapján szürkébbnek képzeltem a munkát, a való­ság sokkal színesebb. Orosz Tibor feleségével együtt vállalta fel a számí­tógép társaságát. — Szolnokon érettségiztem a közgazdasági szakközépis­kolában — kezdi a férj. — Könyvek, filmek, tévé —• egyszóval érti, a kíváncsi­ság hozott ide. Ami foga­dott? Talán szegényesebb a külsőség, mint egy sci-fiben, de a munka tartalma sokkal több, mint amire számítot­tam, Itt nem lehet az em­ber fáradt, másnapos. A gép számára küldött utasításban egy betűcsere akár ötvenezer forintos kárt is okozhat. így- vélekedik erről á fe­lesége is. Nem lennénk igaz­ságosak a vállalathoz, ha nem írnánk le, hogy a jó munkahelyi légkör, a kedve­ző munkakörülmény is Hoz­zájárul ahhoz, hogy nem is­merik itt a munkaerőínsé­get. Mi több, vannak mate­matikusok, akik évek óta sorban állnak a felvételért. De ne fojtsuk bele a gép­be a szót: hadd mondja el, min is dolgozik. Tehát a gépek három mű­szakban „gondolkodnak”. Végzik a népszámlálás ada­tainak analízisét, de töb­bek között a Füszért, az Illet- ményhivatal és az OTP ügy­intézésébe is besegítenek. Szűcs Ferencet, az OTP igazgatóját kérdezem, mi­lyen munkatárs a számító­gép? — Mi közel tízezer átuta­lási betétszámla és a mint­egy 68 ezer postai betét­számla kezelését bíztuk rá. Nem számoltuk ki, hogy hány dolgozónk munkája szabadult fel ezzel, az vi­szont tény, hogy a reklamá- ciómentesen, kulturált for­mában teszi a dolgát a gép. A megye valamennyi fiók­jától Szolnokra összpontosí­tottuk az átutalási betét­számlák kezelését. Ha az ügyfelekkel való foglalko­zásra a jövőben több idő jut, és ha kedvesebbek, tü­relmesebbek lesznek a mér­sékeltebben leterhelt dolgo­zóink szerte a megyében, ez már a számítógépes adat- feldolgozás eredménye. Ha magunkra marad,unk ezzel a munkával, alighanem agyon­nyomott volna bennünket a megnövekedett számhalmaz. Mindenesetre új munkaerők beállítására lett volna szük­ség, növelni kellett volna az irodák számát. Szükség van tehát számí­tógépre. De milyen áron? Máris olyan témánál va­gyunk, amelyik az elkövet­kezendő években a gazdasá­gi viták egyik tűzfészke le­het. A számítógép segítsé­gét mind nehezebb nélkü­lözni egy-egy termelőüzem­ben. Egy közepes nagyság- rendű üzem, vállalat már alig boldogul gépi adatfel­dolgozás nélkül. Viszont a SZÜV-éhez hasonló számító­gép ára 30—60 millió forint. Ekkora beruházásra pedig nem képes valamennyi igény­lő. — Ahhoz, hogy tejet igyunk, nem kell megvenni a tehenet — mondja Molnár A grafikát természetesen egy számítógép készítette Iván, a számítóközpont igaz­gatója. — Vállalatunk jelen­tős fejlesztés előtt áll. A tervek szerint 1983-ra a Vas­ipari Vállalat szomszédsá­gában felépül az új üzem­épületünk, ahová magunkkal visszük az R—22-es gépün­ket, és üzembe állítunk egy korszerűbb, nagyobb telje­sítményű R—35-ös kompu­tert. Ezekhez a készülékek­hez egyszerű postai telefon- vonalakkal az üzemeknél, vállalatoknál terminálok csatlakoztathatók. A bekap­csolt partnerek éppen úgy használhatják a számító­gépet, mintha a sajátjuk lenne. — Ilyen igénnyel, úgy tu­dom, senki nem jelentkezett. Viszont saját számítóköz­pontja van a jászberényi hű­tőgépgyárnak — egy R—20- ast üzemeltetnek — ugyan­csak saját számítógépe^ ál­lít munkába rövidesen a Nagyalföldi Kőolaj- és Föl$- gáztermelő Vállalat, s még néhány üzem és vállalat is készül az önálló adatfeldol­gozásra. 400 lakásért már érdemes töprengeni ' — A számítógép korán vé­nül. Az eszmei elöregedése hét esztendő; azt használja ki ideálisan ezeket a drága eszközöket, aki a beállítás első pillanatától hét éven keresztül két-három mű­szakban dolgoztatja. Ez vi­szont nem egyszerű feladat: a kétszáz dolgozónk közül negyven diplomás, ám nem elég a magasan kvalifikált szakembergárda. Legalább ötéves gyakorlat kell egy számítógépes stábnak ahhoz, hogy igazi értője legyen a gépnek. A jászberényiek évekig készültek a számító­gép fogadására. Mondhat­nám, délután még nálunk dolgoztak és reggel munkába álltak a saját készülékük mellett. Az „olajosok” ugyan­csak három évet töltöttek már el itt a SZÜV-nél, te­hát őket sem éri készületle­nül a komputer beállítása. Mire a két cégnek valóban szüksége is'van a saját adat- feldolgozó rendszerére, má­soknak viszont azt ajánljuk, hogy egy-két milliós beruhá­zást igénylő terminálok se­gítségével vegyék igénybe a mi növekvő kapacitásunkat. Egy számítógép hozzávető­leg ötven lakás ára. Ha a megyében a táv-adatfeLdol- gozás segítségével három­négy számítógépet megspó­rolunk, mintegy 400 lakás árát taikarítottuk .meg. A tét nagy, kötelességünk hát a lé^ hetőségeket alaposan mérle­gelni. — Reméljük, megteszik ezt a vállalatok is. Különben mennyi a számítógép óra­bére”? — Talán furcsának hang­zik, de a gép egyre olcsóbb munkaerő. Az R—22-es há­rom évvel ezelőtt 8940 forin­tért dolgozott óránként. Ké­sőbb 6500. majd 6000 forint lett az órabére — ma 4920 forintot „keres” egy óra alatt. Egy szerencsés körfor­gás középpontjában van a komputerünk: minél több a munkája, annál nagyobb ha­tékonysággal, tehát egyre ol­csóbban dolgozik. Minél ol­csóbb, annál több a megren­delés. A jövendőbeli ügyfe­leinket az állami gazdasá­gok, tcjwulcszövethesrték között keressük. De sok se­gítséget nyújthatunk a me­gyei kórháznak, a Bame- válnak, a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalatnak, a Zöl­dértnek, az Erdértnek és még számos gazdálkodó egység­nek. Ha már ilyen okos a gép... Dr. Kondricz Józsefet, a SZÜV országos központjá­nak igazgatóját arra kértem, tekintsünk körbe a megyék­ben. — Vállalatunk harminc­éves, a szolnoki számítógé­pes központ az idén tízesz­tendős. Az igényeknek meg­felelően 1963—64-ben az ipa­ri centrumok környékén — Pécsett, Szegeden, Debre­cenben, Miskolcon, Győrben — vállalati kezdeményezés­sel hoztuk létre a számító- gépes központokat. Később, 1971-től már kormányprog­ram írta elő a hálózatunk fejlesztését úgy, hogy a me­gyeszékhelyek legyenek az elektronikus adatfeldolgozás centrumai. Jelenleg 14 me­gyeszékhelyen már dolgoz­nak a komputerek, Békés­csaba, Szekszárd. Eger és Nyíregyháza még „szűz te­rület”, de 1985-re valameny- nyi megyeszékhelyen mun­kába állnak a számítógépek. — A számítógépi szolgál­tatások tömegének egyhar- madát önök végzik az or­szágban. Mi a 'jövő útja? — Országszerte az a ten­dencia, hogy a vállalatok, üzemek vagy saját minikom­putereket állítanak üzembe — melyeknek beszerzési ára 10—12 millió forint és a na­gyobb információs háttér megteremtésére rákapcsolha­tok a SZÜV számítógépeire —. vagy terminálok segítsé­gével veszik igénybe a me­gyeszékhely „elektronikus szellemi kapacitását”. Egy későbbi távlat az, hogy a SZÜV valamennyi számító- gépes központját összekötjük, és így kialakul egy orszá-. gos hálózat, ami a szolgálta­tásainknak egy magasabb szintje lesz. — A számítógép egyre in­kább kinőtt abból a korból, hogy fetisizáljuk. Az ember­nek egy igen okos és hűsé­ges munkatársa, dolgoztatni kell hát, mivel nagyon mun­kabíró. Ha így tesznek a gaz­dái, megéri az árát —, ha viszont az üzemeltetői nem tudják legalább két mű­szakban kihasználni, nagyon drága masinává válhat. — Nos, hát hogy van dok­tor Agy? — Akkor érzem jól ma­gam, ha minél többet „gon- dolkodhatom...” Palágyi Béla Megnyíhuk » crayfc s Xámjai Aakns Szakküépisk*U

Next

/
Thumbnails
Contents