Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
1980. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MEGRONGÁLÓDOTT UTAK Árvíz után Békés megyében Segítenek a kisújszállási útépítők Terítik a követ A KPM Szolnoki Közúti Igazgatóság kisújszállási üzemmérnökségének 8 útőre és 15 gépkezelője — Himmer Gyula művezető irányításával — szeptember 1-től Békés megyében dolgozik. Ez a csoport az árvíz miatt megrongált utak heTyreállításá-i ban 5 tehergépkocsival,'3 bitumenszállító gépkocsival, 2 úthengerrel, 2 rakodógéppel és 3 kisbusszal vesz1 jészt. Előbb 10 kilométer útszakaszt vállalt a szolnoki igazgatóság, de olyan jól haladt a munka, hogy a vállalást még 10 kilométerrel meg- toldta. Most az út fél szélességében Tarhoshoz értek, innen még 3 kilométert haladnak tovább Békqs felé. Megerősítik az útburkolatot, rendezik a padikát. Ha elkészül az itatott makadám út, jobb lesz mint a régi volt. A követ a KPM Békéscsa- ’bai Közúti Igazgatósága az út menti tárolóhelyekre szállította. A bitument Békéscsabáról speciális gépkocsik hordják ki. A munka jól szervezett, fennakadás nincs. A brigád vezetője Holp Ferenc, aki maga is igen serényen dolgozik. — így szoktuk mindnyájan két okból is: egyrészt, mert ez a vállalat kiváló brigádja, másrészt, mert tudjuk, hogy mit jelent ősszel, termésbetakarítás idején a jó út. Enélkül nem jut el a rengeteg cukorrépa és kukorica a rendeltetési helyére. Az meg nekünk is az érdekünk, hogy ami bárhol az országban megterem, ne menjen tönkre. Éppen elég kárt okozott az árvíz — magyarázza. Himmer Gyula megjegyzi: — Akik itt vannak, mind hasonlóan gondolkoznak. Nagyobbrészt 18—20 éve útépítők, és sokszor kitettek már magukért. — A jó munkának bizonyára meg lesz a jutalma is — mondom Holp Ferencnek. — Igen, a teljesítmény után prémiumot kapunk. A teljesítésre pedig itt jócskán van lehetőség, mert koncentrált a munka, minden szükséges (anyag, gép) helyben van. — Elégedett a békésiek vendéglátásával ? — Ó, nagyon. Kitűnő a szállásunk Vésztőn. Van tv, rádió, hűtőszekrény. Szoktunk vacsorára lecsót, paprikást vagy valami hasonlót készíteni. A Gólyafészek vendéglőben ebédelünk, ahol igen jóízűen főznek. Boda György úthengeres. kétszeres kiváló dolgozó 25 éve útépítő. Olyan ember hírében áll. akinek sosem kell mondani, hogy „hajtson”. — Hogy érzi magát Békés megyében? — kérdezem tőle. — Szeretem a munkám akár otthon, akár itt vagyok. A kereset azonban itt több. Talán jutalmat is kapunk. — Mit szól a távolléthez a felesége? — Pénteken délután 1 óráig tart és hétfőn reggel 9 órakor kezdődik a munka. A hét végeket (2 és fél napot) otthon töltjük. Más napokon viszont reggel 6-tól este 6-ig dolgozunk az úton. A ház körüli tennivalók most részben az asszonyra maradnak. Bodó László gépkezelővel mindennap hajnalban indul Békéscsabára, ahonnan tartálykocsiban hordja a bitument. öt és a társát is dicséri a művezető: — Őket soha nem kell biztatni — mondja. — Igyekszünk, hogy mielőbb az elterített kövön legyen a bitumen, mert ha arra rámegy valamilyen jármű, már nem nyomja szét. Azért sietünk, hogy a bitumen ne hűljön ki a tartályban. Ha kihűlne, gázolajjal kellene felmelegíteni, hogy kiszórhassuk az útra. Az pedig már energiapazarlás lenne — tájékoztat Kovács János. — Mindenki tudja, hogy mot kell csinálni — fűzi hozzá Bodó László, és megjegyzi; — Nálunk nincs sok dolga a művezetőnek. Több ideje marad a szervezésre, az ügyek intézésére. Csikós Imre, a kisújszállási üzemmérnökség szakszervezeti főbizalmija a másik bitumenszállító gépkocsi vezetője. Megkérdezem tőle: — Mint főbizalmi, hogy vélekedik az itteni körülményekről ? — Jó az elhelyezés, az étkezés, a munkafeltételek biztosítottak, hét végeken a. kisautóbuszokon kényelmesen utazunk haza, hétfőn pedig vissza... Mit mondjak még a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóság mindenben segít bennünket. — Mit kifogásol? Gondolkozik egy kicsit, aztán kijelenti: — Még a főbizalmi szemszögéből vizsgálódva sincs semmi kifogás. Ráadásul nagyon kellemes ez a környék, és ahol nem pusztított az árvíz, szép a növényzet. Kelemen György, aki a munka szervezésében a békéscsabai igazgatóságot képviseli, dicséri a kisújszállásiakat: i — Derekasan dolgoznak és minőségileg talán még jobban. mint a mieink. No, ha egyszer majd baj lesz nálunk, megyünk segíteni, és mi sem maradunk adósak majd a jó minőségű munkával. Csikós Imre ezt nem hagyja szó nélkül. — Hát... Csak el ne szabaduljon a Tisza! Inkább vendégségbe jöjjenek! Pásztor Béla Vízműtársulat alakult Csépán Egységes ingatlannyilvántartás Már csak Árokszállás van hátra Tiszaföldváron is befejeződött az ingatlannyilyántar- tás szerkesztése, a megyében már csak Jászárokszál- lás van hátra, ám november 15"ig a Megyei Földhivatal irányításával a programnak megfelelően ott is elkészül az aprólékos munka. November végéig bejegyzésre kerülnek a nemzeti ingatlan leltáraDa az 1979. de- cember 31-ig a megyében épült és használatba adott társasházak is. A Szolnok megyei szakemberek vállalták, hogy Borsod megyének is segítséget nyújtanak a nyilvántartás szerkesztésében. Ott is jól halad a munka, már csak egyetlen község, Up- pony vár egyeztetésre a tizenötből. November közepére végeznek ott is, ezzel mitntegy 32 ezer ingatlan adatainak, tulajdonjogának tisztázásával segített Borsodban a Szolnok megyei Földhivatal. Több mint 800 taggal A Tiszazug egyik nagy léptekkel fejlődő községe Csépa. Napról napra egyre több családi ház épül, jó néhány nem csépai központú üzem és vállalat talált „kihelyezett” otthonra a nagyközségben, új utakat, járdákat építettek. Egyetlen sürgős megoldásra váró problémájuk volt, hogy az ivóvízellátás akadozott. Négy kútjuk az utóbbi években már csak feleannyi vizet képes szolgáltatni, mint akkor, amikor megásták őket. Ma tulajdonképpen egy, az 1974-ben fúrt kút életképes, de természetesen nem tudja megfelelően ellátni vízzel a községet. Ezért, ha nem is későn, am mindenképpen a huszonnegyedik órában, szeptember Végén, megalakították a csépai vízműtársulatot, amelynek nyolcszáztíz ma- gánháztuladonos és 12 közűiét lett a tagja. A közüle- tek, mint például a téglagyár, az áfész, a termelőszövetkezet. a, tésztaüzem és természetesen a tanács volt az első kezdeményező, de az utóbbi tanácstagi jelölőgyűléseken sok csépai sürgette a község vízproblémáinak megoldását, hiszen az újabban épült családi házakban kihasználatlanul maradt a fürdőszoba, mert a meglevő kutak nyomása olyan alacsony volt, hogy nem jutott víz el a csapokba. A vízműtársulat a kezdeti lépéseknél tart, azaz, ahogy dr. Botka János, a nagyközségi közös tanács elnöke óvatosan fogalmazta, a pénzügyi előkészítés stádiumában van. A társulat elsődleges célja, hogy egy új, nagy kapacitású vízmüvet építsenek, amelynek a tervei már készen vannak, és a jövő év elején hozzákezdhetnek a kivitelezéshez is. A vízmű várhatóan 32 millió forintba kerül, amelyből a lakosság és a helyi közületek 13 millióval rendelkeznek, a többit a megyei tanácstól és a vízügyi alapból kapják. A nagyközség vízellátását hosszútávra biztosító vízmű a tervek szerint 1983 közepére elkészül. — B — Hétköznapok a lakótelepen Lakótelep: a szó meglehetősen szerencsétlen képződménye nyelvünknek. Hangulattalan, száraz tartalmat hordoz; telep — ahol laknak; lakások, lakók — egymás mellett, fölött, alatt; ablaA most kétezernégyszáz lakást magába foglaló, szolnoki Széchenyi lakótelep gyorsan, alig négy esztendő alatt nőt ki a Kisgyep földjéből. Annyi ember él itt, mint egy kisvárosban, mint két átlagos nagyközségben. Hajnaltól késő estig járnak a — rendszerint zsúfolt — buszok, hozzák-viszik az embereket gyárba, hivatalba, iskolába, óvodába, piacra, vendéglőbe, meccsre, színházba, moziba. A lakótelep útjain ráérősen sétálgató embereket csak bizonyos napszakokban látni: rendszerint gyesen lévő kismamákat gyermekeikkel. A többség siet, munkahelyre, munkahelyről, boltba és vissza, türelmetlenül topog, mert foglalt a lift, s megnyugszik, amikor lakása ajtaját behúzza maga mögött. Matal, a harmincas évei elején járói mérnök az Orosz György útról: Ez az év bővelkedett eseményekben. A lakótelep „élet-teleppé” válásához vezető útja — talán — most kezdődik, vagy legalábbis most vált érzékelhetővé. Ha nem is tökéletesen befejezetten, de átadták az új tizenhat tantermes általános iskolát, ahol szeptember elején 834 gyerek kezdte meg a tanulást. Az épület huszonhárom helyiségében, az optimálisnál nagyobb létszámú, átlagosan 35 tanulós osztályban folyik a tanítás. Hetedik és nyolcadik osztály nincs — jövőre és az utána következő évben fogadni kell az új első osztályosok — nagynak ígérkező — hullámát. Szabó Mihály, az iskola igazgatója: — Az elsősök természetesen itt kezdik a tanulást — valószínűleg a felsőbb osztályok, a legnagyobb gyereNevéhez méltón, kívül- belül ragyog az alig két hete megnyitott „Aranykanna” ABC-áruház. Alapterülete 1400 négyzetméter: van hol és miből válogatniuk a vevőknek — és van hol fáradtra gyalogolniuk magukat az üzlet dolgozóinak. A vásárlók könyve üres, egy lopásról készült eddig jegyzőkönyv, az építőipari vállalat elvonulásával egyenes arányban csökken (a korábbi kis bolt forgalmához viszonyítva is) a kétdecis „kiszerelésű” pálinka iránti kereslet. Dióhéjban is jóval több persze az ABC-áruház kéthetes története. Répási Istvánná boltigazgató adatokat sorol: — Több mint három és kok, melyekből újabb ablakokra 'látni; vízszintes és függőleges egyenesekkel meghatározható, kifejezhető látvány ... Mindez, persze lehet, hogy csak érzés, a lakótelepen élő ember érzi így... — Ez igaz; itt a Széche- nyin mindig, mindenhol, mindenben érezhető a sietség. Lehajtja az ember a fejét és siet És mire hazaér, tele van feszültséggel. Sokszor megdöbbenek a szellőzőn, az ajtókon, az ablakokon, a vízvezetékeken, a falakon átszivárgó hangokon: a fölöttem lakó részeges kacag, mint egy hiéna, más a gyerekét veri a fürdőszobában. Nem szeretek itt lakni. Amint tudok, cserével vagy máshogyan „megpattanok” innen. Kismama a Jászi utcából: — A férjem a Vegyiművekben dolgozik, szakmunkás. Háromévi albérlet után ez az első lakásunk. Nagyon szeretek itt élni. Sok a fiatal, sok a gyerek. Nem mondom, nehézkes, tökéletlen, kialakulatlan itt sok minden, de szerintem — így is van romantikája a lakótelepnek. kak fognak „utazni”. A tervek szerint újabb iskola is épül a Széchenyin. Amíg elkészül? Anélkül, hogy sarkítva fogalmaznánk a nehéz körülmények újratermelődéséről; % következő évek nem lesznek egyszerűek sem gyerekeknek, sem pedagógusnak, sem szülőnek. A kollektív jószándék persze könnyíthet a helyzeten. Mint, ahogy az új iskola esetében is köny- nyített. Szabó Mihály: — Rengeteg segítőkész szülő igyekezett otthonossá tenni az iskolát. Nem volt az első hetekben panaszáradat sem— pedig lehetett volna. Nehéz volt az indulás, hiányzott egy csomó dolog, a TANÉRT nem szállított időben. Most mér berendezkedtünk, a tornaterem és a sportudvar építése néhány napon belül befejeződik, csinosodik az épület környéke is. fél millió forintos forgalmat bonyolítottunk le 15 nap alatt — napi átlagban, mintegy 250 000 forint értékű portékánk kelt el. Az esti csúcsidőben is megfelelő az áruház „áteresztő” képessége, nincs nagyobb sorbanállás, mint a város többi üzletében. Az ellátásunk jó, a tejtermékek közül hiányzik néhány „ízes-termék” — joghurtok, krémtúrók — de hamarosan ezekből is kapunk bőségesen. A napi kettőszázötvenezer forintos forgalom figyelemreméltó adat: a lakótelep egy lakására átszámítva több, mint száz forint értékű napi vásárlás jut. Az új üzlet legfőbb értékét így határoznánk meg: napi egy stresszel — a nehéz buszozással, tömött szatyrokkal történő bevásárlással — kevesebb. Mindenki tudja, aki itt él: a szórakozási, művelődési lehetőségekért jó ideig még a városba kell iárni. A lakótelep „egyszem” közn*őyelődé- si létesítménye á városi könyvtár. Egy éve nyílt meg egy ötszintes épület alagsorában. A közel száz négyzetméteres könyvtár hamarosan a kétszeresére bővül, a gyermekkönyvtár kap önálló keretet. Kell is a hely: hétszázötven beiratkozott olvasó jár ide rendszeresen, csöppet sem meglepő módon nagyon sok gyerekolvasó „ideszokott”, a kölcsönzésen kívül is látogatják a könyvtárat. A nyáron kéthetenként rendeztek gyermekfoglalkozást (bábozás, vetélkedő, vetítés, lemezhallgatás), rendszerint 30—40 gyerek jött eL Gyesen lévő kismamáknak is szervezett előadást a könyvtár: meglepően nagy érdeklődés kísérte. Népszerűek a gyermekneveléssel, családi kérdésekkel foglalkozó könyvek: szerencsére a könyvtár ismeretterjesztő irodalmat tartalmazó állománya gazdag. Egy — végsősoron picinyke — könyvtár mégiscsak kevés többezer ember kulturális ellátásához. Mi lehetne még? Meglepő, ám megfontolásra méltó véleményeket hallottam. Gyermekelőadás szabadtéren? — Legalább egy újságos, könyves pavilon volna. — Itt kint nem lehet tudni — milyen események vannak a városi kulturális intézményekben: moziban, színházban, művelődési házban. Plakátok, hirdetőoszlo- pók nincsenek egyáltalán semmilyen ilyen jellegű tájékoztatás nincs. Sőt, továbbmegyek: olyan nehéz volna megoldani — akármilyen kapcsolat formában — az itteni jegyárusítást? Mondjuk több szerv közösen működtetne egy jegyirodát. Mert innen telefonon sem lehet jegyet rendelni. — A nyári szabadtéri filmvetítések mintájára nem lehetne valamiféle alkalmi szabadtéri színpadot létesíteni, ahol gyermekelőadásokat rendeznének? Sorolhatná ki-ki, saját „kútfőjéből” merítve: mi minden hiányzik a hirtelen nőtt Széchenyi lakótelepről. A hiányt — természetesen — ki lehet bírni, mi több, meg lehet szokni — a kulturális, közösségi alkalmak hiányát különösképpen. A város köz- művelődési intézményeinek, szakembereinek is sok tehát az elvégezetlen (és megkezdetten) dolguk a lakótelepen: munkájuk, mely lényegét tekintve közösségi, közösségteremtő munka, hiányt pótolhat, új szükségleteket teremthet. Szabó János Van romantikája? Új iskola, új elsősök Az „Aranykannában” Lilafüredi ősz. Háttérben a SZOT Palota Szálló
