Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 GYANÚ, PER NÉLKÜL Soha rosszabbat! Jobbat lehet... A nyár kulturális eseményeiről — Vigyázzon jobban az idegeire. Nagyon nyugtalannak látszik. A szakállas, égő szemű fiatalember a fejét rázza. — Nem, nem, nincs semmi bajom, rendben vannak az idegeim. Engem az ilyen nyíltsisakos támadások, amilyen ért az abádszalóki Nagyközségi Tanács részéről, nem készítenek ki. A pókháló „módszertől” inkább félek... Vesszőfutás Az előző beszélgetést szerdán délután jegyeztük a tiszaderzsi klubkönyvtár igazgatói irodájában. Azaz: a Jó barátok klubjában. Pintér Imire ugyanis felszámolta az igazgatói irodát. Ez év május közepén az abádszalóki Nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási szerve pénzügyi ellenőrzést tartott a tiszaderzsi klubikönyvtárban. Az eredmény — kivonatosan közöljük a végrehajtó bizottság 113/1980. VII. 4./ sz. vb határozatát; „Pintér Imre, a tiszaderzsi klubkönyvtár vezetője munkaköri kötelezettsége megszegése, munkakörébe tartozó feladatának elmulasztása miatt a Nagyközségi Közös Tanácsnak 3153,40 Ft értékű kárt okozott^ezért 3153,40 Ft, azaz Háromezer- egyszázötvenhárom 40/100 forint megfizetésére kötelezi, továbbá 1980. július 4-i hatállyal elbocsátás fegyelmi büntetésben részesíti. Indoklás: Pintér Imre nem tartotta be a készpénz kezelésével, a rendezvényjegy árusítással, a rendezvénybevétel megtartásával, a szabályos és hivatalos jegyek árusításával kapcsolatos rendelkezéseket és előírásokat.” Július 19-én a nagyközségi közös tanács elnökeiül módosító levelet kapott Pintér Imre. Ezt is idézzük: „Pintér Imre tiszaderzsi klubkönyvtárvezető fegyelmi büntetéséről szóló határozatot megváltoztatom. A fegyelmi vétség és büntetés vonatkozásában a határozatot változatlanul helybenhagyom. A vb-határozat rendelkező részében szereplő kártérítési kötelezettség megállapítását hatályon kívül helyezem. Indoklás: az Abádszalóki Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága 113/1980. (VII. 4.) sz. vb-határozata ellen a személyesen eljáró ügyész szóbeli jelzéssel élt, hogy a határozat törvénysértő, mivel egy határozat nem tartalmazhat fegyelmi büntetést és kártérítésre való kötelezést is. Pintér Imre klubkönyvtárvezető ellen sikkasztás bűntett alapos gyanúja miatt feljelentést tettünk, s a bírósági döntésig kártérítést nem állapítunk meg. A klubkönyvtárvezető mulasztást követett el azzal, is hogy a rendezvénybevételeket nem egy összegben, hanem két-három tételben fizette be különböző időpontokban, befizetési határidő be nem >tartás»íval. Többletkiadásait a rendezvénybevételekből fizette, rendezvényeket engedély nélkül is tartott, munkahelyén rendszertelenül jelent meg, ellenőrzéskor külön távirattal kellett felhívni arra ,hogy ■ munkahelyén jelenjen meg”. Hová tűntek a számlák? Pintér Imre elindult az igazát keresni. A következő beszélgetést július végén rögzítettük. — A fegyelmi határozatban arról is szó van, hogy ön rendszertelenül jelenik meg a munkahelyén. Mi igaz ebből? — Az illetékes kormány- határozat ellenére a mai napig sincs munkaköri leírásom, egyáltalán ügyrendi utasításom. Akkor nem jelentem meg a munkahelyemen, amikor szegény apám holtan feküdt. De táviratoztam. .. Ezt is a rovásomra írták... — Mikor került a tiszaderzsi klubkönyvtárba? — 1979. május elsején. Nagyon szerettem ott dolgozni. Ügy érzem meg is becsültek, a vizsgálat előtt egy jó hónappal még pénzjutalmat kaptam a nagyközségi tanácstól. — Ne haragudjék, hogy ilyen „sarkosan” kérdezem: nem érzi magát vétkesnek? Az anyagiak miatt. — Nem, az én kezemhez egy fillér sem tapad. — Akkor a revízió miért rótta terhére a háromezer valahány száz forintot. Egyáltalán kapott maga szalonai segítséget az ügyvitelhez? — Nem nem kaptam. A hiány azért ugrott ki, mert az abádszalóki tanácsnál elvesztek a beadott számláim. A tények ereje A tiszafüredi járási hivatal munkaügyi döntőbizottsága július 25-én „az abádszalóki Nagyközségi Közös Tanács elnökének 1065—8/1980. sz. VII. 19./ határozatával módosított abádszalóki Nagyközségi Tanács V. B. 113/ 1980. (VII. 4.) vb. számú határozatot hatályon kívül helyezi.” Részleteket idézünk az indoklásból: „A döntőbizottság megállapította hogy Pintér Imre részére a munkaidő beosztást —nem állapították meg. sem pedig munkaköri leírást nem készítettek. Mint intézményvezető részére ellátmányt biztosítanak, azonban a pénzgazdálkodással, pénzkezeléssel kapcsolatban megfelelő, írásban rögzített tájékoztatást nem adtak részére így több ízben előfordult. hogy az általa beszedett bevétel iterhére ,kiadásokat eszközölt, az erről szóló okmányokat az abádszalóki Nagyközségi Tanács V. B. szakig, szerve pénzügyi csoportjának átadta. A vizsgálati jegyzőkönyvből kitűnik, hogy ezt nem minden esetben írták jóvá javára, ugyancsak ellentét van a vizsgálati jegyzőkönyvben, valamint Pintér Imre felfüggesztését követően felvett átadás-átvételi jegyzőkönyvben más-más megállapításokat tartalmaznak, pl. a jegyek elszámolásánál, illetve az okmányok elismerésénél. A szakigazgatási szervnél azóta is került elő okmány, mely Pintér Imre állítását igazolja. Az okmányokat a pénzügyi csoport átvételi elismervény nélkül vette át. A tanácselnök módosító határozatában — annak indoklási részében — arra hivatkozik, hogy Pintér Imre rendszertelenül jelent meg munkahelyén. A lefolytatott fegyelmi eljárás során ezt nem vizsgálták és meg sem hallgatták ilyen vonatkozásban. Védekezésre nem biztosítottak részére lehetőséget, tisztázódott, hogy Pintér Imre apját 1980. június 20-án szívinfarktussal a szolnoki kórházba szállították be, ezt követően anyja is idegrohamot kapott és gyógyintézeti kezelésre szorult, egyébként rövid táviratban erről a munkaadót értesítette, majd személyesen is megjelent és szabadságot is kért, melyet biztosítottak részére. Apja június 30-án meghalt, melyről a kórház értesítette, így ismételten nem tudott munkahelyén megjelenni, csak a temetést követően július 4-én”. Vélemények kereszttűzében Mit szólt Pintér Imre meghurcoltatásához a falu, Tiszaderzs? Fiatalok a klubban: — Nem hisszük, hogy Imre sikkasztott! — Nem érdeklő őt a pénz. Az sajnos lehet, hogy hanyag volt az ügyvitelben... — Nem igaz a vádból semmi! Imrét visszavárja még ez a falu! Nem mindenki gondolkodott így: — flát én nem is tudom miféle ez a Pintér... Sokszor éjnek idején gyalog indult haza Karcagra. Át a földeken, a hóban. A falu komolyabb rétegei nem szerették: úgy ültette le az embereket a különböző rendezvényeken, olyan sorrendben, ahogy jöttek. Így aztán a jobb emberek is a hátsó sorokba kerültek, a mindenféle nép közé... Tanárember: — Pintér meszállott, de ért az emberek nyelvén, hihetetlen, hogy mennyit dolgozik ezért a faluért. Sokat köszönhet neki a cigányság is. Nem hiszem, hogy csalt, lopott... A Pintér Imre ügyében folyó nyomozást az illetékes rendőri szerv néhány hete beszüntette, ezt a döntést az illetékes ügyészség jóváhagyta. A jogaiba visszahelyezett tiszaderzsi klubkönyvtár igazgatójával augusztus közepén Szolnokon találkoztunk újra: — A fizetésem után járok. Nem kaptam még meg. Nem. nem az illetményhivatal a hibás, ők nem tehetnek róla, nem kaptak papírt. Előttünk a kritikus 113/ 1980. VII. 4. sz. vb határozat. Az „Erről értesítést kapnak” rendelkező részben a Szolnok megyei Illetékhivatal neve szerepel. Nem vall ez sem — enyhén szólva — nagy hivatali gondosságra. Végre aztán jó késéssel ugyan, de megkapta a fizetését Pintér Imre. Sajnáljuk... Megkerestük a fegyelmi határozatokat aláíró Juhász Istvánt, az abádszalóki Nagyközségi Tanács elnökét, hogy segítségével összegezzük az ügy tanulságait. — Sajnáljuk a dolgot... ám még bizonyos anyagiak miatt most sem vagyok nyugodt. .. Tény. hogy Pintér Imre szakmai munkájával én is nagyon elégedett vagyok. — S elégedett volt gondolom április 4. előtt is. hiszen az ünnepre kapta a jutalmat. — Igen. — Akkor melyik időszakra vonatkozik az elégedetlensége? Idézem: „a munkahelyén renszertelenül jelent meg, ellenőrzéskor külön távirattal kellett felhívni arra, hogy munkahelyén jelenjen meg... ” — Általában elégedettek vagyunk Pintér Imre szakmai munkájával. Ami a pénzügyi részt illeti: én nem tudom, nem tanítják meg ezeket a népművelőket az ügyvitelre? Sajnos nálunk az történt, hogy a pénzügyi csoportunk két főelőadója félretájékoztatta a végrehajtó bizottságot.- Elkallódtak — aztán megkerültek — a különböző befizetésket igazoló számlák. Kiugrott a hiány, ezért bocsájtottuk el Pintér Imrét és tettünk ellene feljelentést sikkasztás bűntett alapos gyanúja miatt. A két- pénzügyi dolgozó ellen fegyelmit indítottunk. — S mondja, lesz-e arra hivatott vezető, aki beszél Pintér Imrével, hogy nézze elvtárs. barátom, Imre, mindegy. hogyan mondja, tévedtünk, elnézését kérjük; dolgozzék nyugodtan, mindennel támogatjuk jó törekvéseit. .. — Igen. lesz... kell, hogy legyen. Az ügyhöz tartozik még. hogy szeptember 5-től 8-ig a megyei tanács VB pénzügyi osztályának főelőadója „kapcsolódó ellenőrzést” tartott a tiszaderzsi klub- könyvtárban. Idézünk a jegyzőkönyvet aláíró főelőadó jelentéséből: ..Az intézménynél 1980. május 21- én került sor átfogó ellenőrzésre. melyet a Nagyközségi Közös Tanács VB Szak- igazgatási Szerve folytatott le. Sor került 3092,80 forintos kár megállapítására. Időközben a kár összege csökkent, ugyanakkor az ügy lezárása még nem történt meg... ” „A Nagyközségi Tanács VB Szakigazgatási Szervének ellenőrző tevékenysége az intézménynél pozitívan értékelhető.” Tiszai Lajos Vannak tájak, országok, ahol az évszakok jöttét, múltát — mindig egy adott napon — fényesen megünnep- lik, pontosan kirakva így az esztendő, évszak — mérföldköveit. Kicsit sóvárogva írjuk mindezt, amikor megkíséreljük valamiképpen mérlegre tenni az elmúlt nyár kulturális, közművelődési eseményei l: Jmert hisz nálunk — a közművelődésben mindenképp — észrevétlenül kezdődött és múlt el a nyár. Az ünnepi könyvhét eseményeivel kezdődött? Az iskolaév végeztével? Netán a strandok megnyitásának napjával ? A népművelők, közművelődési szakemberek — szerencsére — nem töprengtek ezeken j tudták, ha nem is egyik napról a másikra, de eljön a nyár, s ezzel együtt a jellegzetes nyári kulturális események ideje. Mint szinte minden a köz- művelődésben, egy-egy település nyári kulturális életének színvonala is a jó tervezésen, előkészítésen múlik. A művelődési otthonok hálózata talán soha olyan alaposan nem tervezte meg a nyári programokat, mint ebben az évben. A rendezvények száma, látogatottsága igazolja mindezt. Csak egyetlen kiragadott példát. Tavaly, a nemzetközi gyermekév nyarán, sokkal kedvezőbb „viszonyok” közepette sem volt több gyermekrendezvény a megye művelődési otthonaiban, mint az idén. örvendetes módon jó „szokássá” vált (lehetne ebből hagyomány is), hogy a művelődési házak reggeltől estig nyitva álltak a gyerekek előtt: játékszobával, szabadtéri játékokkal várták őket. Az a tény pedig, hogy a — javarészt magas színvonalú — műsoros gyermekrendezvények száma nőtt: egyértelműen dicséri népművelőink ügyességét, s az időben történt eökészítést is. (A szervezőkön vagy az ORI-n keresztül leköthető gyermek- műsorok száma ugyanis meglehetősen korlátozott.) A megyei tanács művelődésügyi osztályának értékelése szerint (s a szülők, gyerekek szerint is) jól sikerült a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „Nyári játékok háza” elnevezésű sorozata: 876 gyerek váltott (10 forintért) bérletet, amellyel egész nyáron át látogathatta a rendezvényeket, érdekesnél érdekesebb foglalkozásokat. Pedagógusok, úttörővezetők és közművelődési szakemberek közös munkájával — ez a forma könnyel elterjeszthető lenne, már csak azért is, mert — forintokban számolva rendkívül olcsó. Diszkók és rock-koncertek Mi sem természetesebb: nagy sikerük volt megyeszer- te az ifjúsági könnyűzenei és táncos szórakoztató rendezvényeknek. A megyében koncertező pop-együttesek listáját nézegetve feltűnik: szinte valamennyi számottevő együttesünk (és szólistánk) szerepelt — a Piramistól a Mini együttesig, a legkülönbözőbb irányzatok képviselői. Egyúttal az is figyelemre méltó: az ifjúságnak szánt egyéb rendezvények meglehetősen kis számban kaptak helyet az intézmények programjaiban. Diszkó, pop-koncert, egy-két nyáron sem szünetelő ifjúsági klub szervezett kirándulásai — nem túl nagy a választék, a jövőben alighanem többre lesz szükség. A Kisújszálláson megrendezett ifjúsági klubtalálkozó — bár önmagában jól sikerült — nem kísérte különösebb érdeklődés, különösképp feltűnő volt a jászsági klubok távolmaradása. Érdemes viszont felfigyelni, hogy a Karcagon, Jászberényben, Szolnokon lebonyolított népművészeti események résztvevőinek zöme fiatalabb volt, a Szolnokon mintaszerűen megrendezett népművészeti kirakodóvásár mintegy 15 ezer látogatójának többsége is a. tizen-hu- szonévesek közül került ki. Olvasótáborok megyeszerte öt esztendeje immár, hogy a megye nyári közművelődési „palettáján” sajátos színt jelentenek az olvasó-, alkotó- és közművelődési táborok. Ezen a nyáron nem kevesebb, mint tizennégy olvasótábort rendeztek a megyében : szinte mindegyik megrendezéséhez hozzájárultak; a központi alapból is. Társadalmi-politikai súlyát tekintve kétségkívül azok a táborok „értek” a legtöbbet, amelyeknek lakói ingerszegény környezetből, hátrányos művelődési körülmények közül jöttek. A tiszafürediek kezdeményezését látva, úgy tűnik, a Tisza II. tározótó környékén — nagyon helyesen — „elmosódnak” immár a megyehatárok: a füredi és a hevesi járás közösen Tar- namérán rendezte meg a hátrányos helyzetű gyermekek olvíisótáborát. A jó szakmai eredmények mellett — némi költségmegtakarítással is. Ugyanehhez a táborhoz tartozott a füredi néptáncosok csoportja — a téborok effajta „szimbiózisa” ugyancsak gyümölcsözőnek bizonyult. Lehet, hogy a kun városok helyett Tiszafüred lesz a kunsági néptánc központja? A mezőtúri, fi szolnoki, a jászapáti, kisújszállási, kunszentmártoni culturáhs intézmények, iskolák és a Hazafias Népfront-bizottságok által szervezett olvasótáborokban ugyancsak sikerült megvalósítani — a táborok „lelkét” jelentő — kiscsoportos foglalkozásokat. A tábordömping közepette riasztó tény: Törökszentmik- lóson — noha a minisztérium és a megyei tanács 24 ezer forint támogatást biztosított — az alapos előkészítés, a pontos tervezés hiánya miatt elmaradt az „elvben” tervezett olvasótábor. Műhelyértékűnek bizonyult a tiszakürti népművészeti tábor, amely — korábbi „belterjességét” levetkőzve — egyre inkább tájegységi alkotótalálkozóvá válik. A karcagi amatőr képzőművészeti táborról viszont ugyanennek a fordítottja mondható el: ez a tábor — mint szakmai szervezeti keret — megújításra vár. * * * Tallóztunk az elmúlt nyár kulturális eseményei között. A lista, természetesen, hiányos. Nem szóltunk bővebben néhány nagy sikerű kiállításról, komolyzenei hangversenyről, mint ahogy arról sem: az idősebb korosztályba tartozóknak bizony nem sok szórakoztató rendezvény jutott, még a nagyobb településeken sem. Mindent összevetve — a korábbi évekhez képest — biztató a kép: soha rosszabb nyarat — jobbat persze lehet ... Szabó János A miskolci művésztelepen élő festők, grafikusok alkotásaiból nyílt október 3-án kiállítás a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban. A 34 művet bemutató tárlat november 9-ig tekinthető meg
