Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 5. POLITIKAI tgazodni a körülményekhez Az Irán és Irak között dú- ló határháború szinte óráról órára eredményez új harctéri, politikai és diplomáciai eseményeket. Sem a fegyverzaj, sem a lázas diplomáciai tevékenység nem fedheti el azonban azt, hogy rendkívül mélyen gyökerező, az évszázadok homályába nyúló ellentétről van szó, amely beleivódott a két pép tudatába. Az ellentét oka éppen az a terület, a Shatt el-Arab folyó körzete, ahol a jelenlegi konfliktus gócpontja van. A Shatt el-Arab Irak déli részén, a Tigris és az Eufrátesz folyó egyesüléséből keletkezett. Ettől a ponttól kezdve körülbelül kétszáz kilométer után éri el az olaj-öböl északi partját. Azét az öbölét, amelyet az arab világban Arab-öbölnek, az iráni szóhasználatban Perzsa-öbölnek neveznek. Török örökség A Shatt el-Arab kétszáz kilométerre már akkor mély ellentéteket szült, amikor az olaj még semmit sem jelentett Irán — korábbi nevén Perzsia —különböző dinasztiák uralma alatt váltakozó hatalmú, de a gyarmatosítás korszakában is független ország maradt. A jelenlegi Irak ezzel szemben önálló államként nem létezett, hanem a török birodalom területéhez tartozott egészen az első világháború végéig. Az első határszerződést is a törökök, tehát az Ottómén birodalom kötötte az akkori Perzsiával még 1847-ben. Ez a határvonalat a Shatt el- Arab folyó keleti, tehát per- zsiai partján húzta meg. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy az egész folyómeder felett török fennhatóság érvényesült. Az első világháború után a helyzet annyiban megváltozott, hogy a török birodalom összeomlásával Irak 1922-ben királyság, hatalmi szempontból azonban angol katonai megszállás alatt álló brit véd- nökségi (mandátum) terület lett. 1932-ben a brit mandátum lejárt, az angol katonai' jelenlét azonban megmaradt. Tökéletesítik a gazdaság irányítását A Ikotmányproblémák Kanadában FÁJÓ KUDARC Csehszlovákia az idén a 6. ötéves tervet fejezi be. Jóllehet még nincs itt a végső mérlegelés ideje, már tudjuk, hogy a népgazdaság megtartotta ugyan dinamikáját, de az utóbbi években a gazdasági1 fejlődés mind nehezebb külső és mind bonyolultabb belső feltételekkel találja magát szemben. Ma már világos, hogy a társadalom növekvő igényét nem lehet kielégíteni csupán a termelés fokozásával. Napirendre került az intenzifikálás, a termelés nagyobb hatásosságára való orientálódás. A munka minőségén feltételenül javítani kell. Az eddigi fejlődés elemzése és a szocialista, országok tapasztalata arra az egyértelmű következtetésre vezet, hogy a gazdaság tervszerű irányításának egész rendszerét hozzá keli igazítanunk az új körülményekhez. Az 1981—1985-ös időszakot. a tervezés javítása, az anyagi érdekeltség erősítése és a termelési-műszaki alap precízebb megszervezése előzi meg. A tervezést főképpen tudományos jellegének megszilárdításával javítják. Sokat várunk az anyagi érdekeltség rendszerének bevezetésétől. A béralap például nem a bruttó termeléstől függ majd, hanem a vállalat termékeinek realizálható értékétől, tehát a jövedelmezőségtől. nyereségtől. Anyagiakkal ösztönzik majd Alig telt el négy hónap azóta, hogy Quebec lakossága népszavazáson döntött Kanada legnagyobb tartományának sorsáról. A május végi voksolás tétje az Ottawától való függés lazítását hirdető tartományi vezetés irányvonalának szentesítése vagy elutasítása volt. A népszavazás Trudeau liberális kormányfő sikerét hozta: a szavazók többsége elutasította az ország szétszakadásának veszélyét is magában hordó szeparatista terveket. Előtérben a minőség: a plzeni Skoda gyárban az atomerőmű turbinák nagynyomású motorjait rendkívüli gonddal munkálják meg a tudományos-műszaki haladásban a gyorsaságot, a termelési program megújí- tását. Az újfajta, kifogástalan, tehát első osztályú termékeket magasabb árkategóriába sorolják, míg a gyatra termékre ráfizet, aki gyártotta. Érdemes lesz exportra dolgozni, mégpedig nem csupán az exportterv teljesítése szempontjából, hanem a külföldön elért árak szemszögéből is. A vállalati ösztönző alapok részben a termelési műszaki alap fejlesztését, részben pedig a jutalmazást fedezik majd. Az új gazdasági intézkedések kifejezettebb differenciálódásához vezetnek a jól és a rosszul gazdálkodó szervezetek között. A tervezés tökéletesítésével és az anyagi serkentéssel egyidejűleg tökéletesítik az irányítás lépcsőfokai közötti együttműködést. A központi népgazdasági irányítás szerveitől több, jobb elgondolást. tökéletesebb koordinálást és ellenőrzést, nagyobb felelősséget várnak. A termelés szférájában ezen kívül szintén alkotóbban veszik ki részüket az irányításból. Mindez csak a tökéletesített irányítási rendszernek néhány főbb vonala, amely 1981-től érvénybe lép. A 7. ötéves tervre az irányítás reformjának már hatással kell lennie. Karel Matonu Mégis — viszonylag rövid idő múltán — ismét olyan belpolitikai fejlemények zajlanak Kanadában, amelyek szembeállítják az ottawai központi kormányt és a szövetségi állam tíz tartományának helyi vezetését. Ezúttal az ország alkotmánya robbantott ki heves vitát. „Kanada a világ egyetlen olyan állama, amely nem módosíthatja saját alkotmányát” — jelentette ki többször Trudeau, rámutatva arra a jogi furcsaságra, hogy a hatalmas ország alapokmánya napjainkban is a londoni parlament által 1867- ben elfogadott úgynevezett Brit Észak-Amerikai Törvényre épül. A hajdani gyarmati viszony következtében az alkotmány bármilyen módosítása csak az angol törvényhozás engedélyével lehetséges. Ez persze már jó ideje csak névleges, s Kanada hosszú idő óta igyekszik alkotmányának „függetlení- tésére”. más kifejezéssel „honosítására”. Az elmúlt fél évszázadiján többször került elő a téma; 12 évi miniszterelnöksége alatt egyedül Trudeau vagy ötször vágott bele. A québeci népszavazás előtt a kormányfő ismét ígéretet tett a tartományok jogállásának megtárgyalására. A tíz helyi kormány és Ottawa ellentéte ugyanis mindeddig megakadályozta a megegyezést. Egész nyáron folytak az eszmecserék, szeptember közepén pedig Trudeau és a tartományi miniszterelnökök többnapos éitekezleten igyekeztek megállapodást elérni. Ma már teljes biztonsággal állítható: sikertelenül. Nem tudták áthidalni az eltérő érdekeket: a kormányfő saját kabinetjének erősítését akarta, míg a tartományi miniszterelnökök célja helyi hatás- .körük bővítése volt. Trudeau állítása szerint így is Kanadában érvényesül a világ legdecentralizáltabb kormányzása, a tartományok viszont számos területen még fokoznák önkormányzatukat. Különösen vonatkozik az újabban az olajban és gázban gazdag nyugati tartományokra, pl. Albertéra, Brit-Kolumbiára, ahol úgy érzik: az Ottawában hozott kereskedelmi- és árintézkedések károsak számunkra. Elégedetlenségük ma már néha nyílt szembeszegüléshez vezet. Így Trudeau határozott szándéka ellenére Peter Lougheed albertai miniszter- elnök a nyáron egyoldalú döntéssel felemelte a tartományba^ bányászott kőolaj árát. (Nem véletlen, hogy a kanadai olajcsapot kezelő politikusok egyre többen nevezik „kékszemű arabnak”. De ez csak egy példa. Más tartományok más érdekek miatt kerülnek szembe a központi kabinettel — és egymással is. Quebecben a francia nyelv használata, Brit-Kolumbiában a földgáz. Űj-Fundlandban a halászat Trudeau és a québeci szeparatisták vezetője, Levesque (jobbra) Lougheed, a „kékszemű arab” jelenti az ütőközőpontot. Ez a szembenállás sokszor még kedves is Trudeaunak: megakadályozza, hogy a tartományok vezetői egységes frontot alakítsanak ki vele szemben. A kormányfő törekvéseit legtöbbször azért a népesebb, de a nyersanyagokban gazdag nyugati részekhez képest gyerigébb gazdasági helyzetben levő keleti tartományok támogatják. Ez adja Trudeau számára az egyik megoldási lehetőséget a szeptemberi konferencia keserű kudarca után: amennyiben á tárgyalások holtpontja miatt országos népszavazást rendez a kérdésről, megvan rá a reménye, hogy Quebec és Ontario, ahol a lakosság többsége él, mellé fog állni. Egy ilyen döntés viszont a nyugati politikusok lázadását hozhatja. Trudeau másfelé is léphet, s megkísérelheti saját jogkörében megoldani az alkotmányproblémát. A kormányfő ki is jelentette: a megbeszélések kudarca esetén „egyedül fog cselekedni”, azaz parlamenti többségére támaszkodva közvetlenül Londonhoz fordul és kéri módosítási szándékainak jóváhagyását. Ebben az esetben a brit politikusok feje is főhet, hiszen ha Trudeau kezdeményezését támogat.ják. a tartományi vezetőket haragítják magukra. Szegő Gábor ÖBÖL - TÖRTÉNELEM Ez volt a helyzet, amikor 1937-ben a Shatt el-Arab körül újra kiéleződött ellentétek megoldására Irak és Irán között tárgyalások kezdődtek. Ezek a tárgyalások kompromisszummal végződték, arftit lényegesen meg- könnyített, hogy a másik oldalon, Iránban is igen erős volt az aíigol befolyás. A Shatt el-Arab keleti partja peremén húzódó iráni olaj- vidéken az angol trösztök voltak az urak. Az 1937-es megegyezés némileg módosította a korábbi szerződések által meghúzott határvonalat, mégpedig inkább az iráni fél javára. A megállapodás úgy szólt, hogy a Shatt el-Arab nagyobbik, északi része, továbbra is egyértelműen iraki terület marad, az Iránban levő abadani olajfinomítóval és az ugyancsak iráni Khor- ramsahr kikötővárossal szemben húzódó körülbelül hét kilométeres (de gazdasági és stratégiai szempontból döntő fontosságú) szakaszon a határ többé nem a keleti parton húzódik. Ehelyett a folyó legmélyebb maderszaka- szát követő hullámvonal, tehát nagyjából a folyó közepe lett a határ. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy éppen a legfontosabb részen, ahol a Shatt el-Arab a Perzsái Arab)-öbölbe torkollik, megszűnt Irak szuverenitása a folyó teljes szélessége felett. A csendőr Irán Közben újabb hatalmi eltolódások történtek. Irán egészen a sah rendszerének bukásáig az amerikai stratégiai támaszpont-láncolat egyik meghatározóan fontos tagjává vált, óriási és ütőképesnek látszó hadsereget is kiépített — egyértelműen azzal a céllal, hogy az öböl egész, szélesebb értelemben vett térségének csendőrévé váljék. Irak politikai fejlődése mutatott ugyan hullámzásokat, az ügy lényegét tekintve azonban inkább a radikalizmus irányába tartott. Az angolok által támogatott monarchiát 1958- ban forradalom döntötte meg és ennek antiimperialista jellege meghatározta Irak politikáját. Irán eközben mindinkább szembekerült Irakkal és fegyveresen is érvényesíteni kívánta csendőr-szerepét. Ez a törekvés érthető módon megfelelt az amerikai érdekeknek is. Így a hatvanas évek közepétől kezdve a konfliktus újra kiéleződött. diján 1969>-ben egyoldalúan felmondta az 1937-es megegyezést és azt követelte, hogy a Shatt el-Arab határfolyó egész hosszában a középvonal legyen a két ország határa. Ezután az iráni hajókat a haditengerészet kísérte végig a folyón. Az irániak másik akciója az volt, hogy az öböl kijáratánál a stratégiailag döntő fontosságú Hormoz-szoroshan elfoglaltak három kis szigetet (Kis Tumb, Nagy Tumb, Abu Musszá). Ezek a szigetek korábban két. az öböl partján levő kis arab sejkséghez tartoztak. A szigetek csaknem lakatlanok, de stratégiailag ma is óriási szerepük van az öböl kijáratának ellenőrzésében. Ettől kezdve rendkívül éles maradt az Irán és Irak közötti szembenállás. A feszültség csak 1975-ben, algériai közvetítésre oldódott fel némileg. Ekkor kompromisszum született, amelynek feltételeit a két ország akkori erőviszonyai határozták meg. Irak helyzetét a tárgyalásokon 1975-ben megnehezítette, hogy az ország északi részén belháború folyt a kurd törzsek ellen, amelyeket az iráni sah erőteljesen támogatott. Az 1975-ös megállapodásban lényegében az iráni álláspont érvényesült: a sah elérte, hogy a Shatt el-Arab felezővonala legyen a határ, „cserébe” felhagyott az észak-iraki kurdok támogatásával. Irak álláspontja Miután a korábbi megállapodások is az erőviszonyok függvényei voltak, a sah bukása, hadseregének összeomlása és az Iránban mindmáig tartó, megoldatlan belső hatalmi harcok óhatatlanul megnyitották az utat a korábbi szerződések felülvizsgálása felé. Az iraki követelés lényege az. hogy semmissé kell nyilvánítani az 1975-ös kompromisszumot (Bagdad ezt már meg is tette) és vissza kell térni az eredeti, az 1847-ben kötött és 1937-ben lényegében megerősített megállapodáshoz. Eszerint tehát újra a Shatt el-Arab keleti partján húzódna a határ és így a folyó egész medre iraki fennhatóság alá kerülne. Ennek óriási világgazdasági jelentősége is van. Hiszen Irak Szaúd-Arábia után az OPEC második legnagyobb olajexportőre és olaj- termelésének döntő része, a Shatt el-Arab medrén végighaladva éri el a Perzsa(Arab)- öblöt. Ugyanez a helyzet az iráni olajexporttal is. Ezen történelmileg nem változtat, hogy az elmúlt 18 hónapban Irán olajtermelése összezsugorodott, s hogy most mindkét ország szinte teljesen kénytelen volt leállítani olajexportját. A Shatt el-Arab — mint olaj útvonal — fontosságával függ össze Iraknak az az igénye is, hogy Irán adja fel a sah hatalmának csúcspontján elfoglalt három szigetet és szolgáltassa azt vissza az eredeti tulajdonosok jogutódjának, az Egyesült Arab Emirátusok Szövetségének. Összeállította: Hájos László
