Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Honvédmártírok emléke H olnap lesz százharmincegy éve, hogy az aradi vár árkában a bosszúálló önkényuralom elpusztította a levert magyar forradalmi honvédsereg tizenhárom vezető tisztjét, csapatparancsnokokat, minisztériumi főtisztviselőket — tizenkét tábornokot és egy ezredest. Azóta jelképpé váltak; az aradi tizenhárom, vagy így: az aradi vértanúk, egyfajta SLIiklaszilárd helytállást szimbolizálnak a magyar köz- tudatban. A nemzeti önismeretünk ápolását szorgalmazó törekvések jegyében azóta is — bár a változó történelmi korszakonak megfelelően, más és más indítékokkal — október hatodikén megemlékezünk a kivégzettekről. Méghozzá, mindig együtt, és sohasem külön-külön; (vajon, hányán tudnák fölsorolni mind a tizenhárom nevét?) ami azt is jelzi, hogy a szabadságharc rendkívüli szituációjában, minden belső széthúzás és visszatartó erő ellenére a közös sorsvállalás mellett az egyéni sorsnak szükségképpen el kellett halványodnia. Szabadságharcunk sokszor diadalmas honvédseregének immár állandó jelzőjévé, epitheton ornans-ává vált a „forradalmi” megjelölés. S forradalmi hadseregnek forradalmi a tisztikara isi A forradalmisággal, a forradalmi megnevezéssel sokszor és következetesen visszaélő korunkban nagyon fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása. Mert nem az egyes ember szubjektív szándékai, személyes beállítottsága, titkolt vagy kinyilvánítót^, aspirációi, kompromisszumos vagy kérlelhetetlen alapállása adja a jelző elsődleges értelmét, hanem a társadalmi fejlődés fő irányát támogató cselekvés, s e cselekvésnek a történelmi távlafcaibnn igazolt hitele. A kivégzett honvédfőtisztek forradalmiságát is ebből a szemszögből kell megítélnünk. Császári és királyi katonatisztek voltak március idusán, akik a 48-as magyar alkotmányra esküdtek fel. Arra az alkotmányra, amelyet mint a Habsburg-lotha- ringiai ház utasítása értelmében Magyarországon állomásozó csapattisztek, vagy mint magyar hazafiak fogadtak el. És szolgáltak a nevezetes trónfosztás után is, hitük és egzisztenciájuk védelmében. „Nagy magyar hazafiak” — mondtuk; A bizonytalanság a csoport nemzeti hovatartozását illetően aligha elkerülhető. Vécsey gróf magyar arisztokrata volt, de saját bevallása szerint csak igen fogyatékosán beszélte hazája nyelvét; Damjanich, a szerb határőrtiszt, az előbbi esküdt ellensége és társa a halálban, szintén törte a nyelvet. Lei- ningen-Westerburg német fejedelmi családok sarja, az angol uralkodóház rokona. Schweidel, Pöltenberg, Latiner, Knézich — micsoda nevek a magyar nacionalizmus klasszikus századában, a magyar nemzet szabadságharcában! (s akkor még nem említettük Bemet, Dembins- kit, Woronieckit, Alessandro Monti honvédezredest! Von Wolfenau honvédőrnagyot — sorolhatnánk tovább). Ezek a tisztek azzal, hogy a katonai becsület, az eskü, a bajtársi összetartás fegyelmében az ítélet árnyékában is kitartottak a kor vezető társadalmi és politikai áramlatát reprezentáló, és megvalósítani igyekvő magyarországi forradalom és szabadság- harc mellett, forradalmár elődeink sorába emelkedtek. M integy a forradalmat vezető rétegek és a forradalomban küzdő népek megbékélését jelképezte a híres jelenet: gróf Vécsey Károly, magyar főrend október 6-án hajnalban az előtte bitóra húzott Damjanich János, szerb közember függő teteme elé térdelt, és kezet csókolt a halottnak. D. M. Javul az ellátás Jászszentandráson elkezdődött a két tanyai bolt korszerűsítése, bővítése. A község „két végén” árusító boltok az eddigieknél tágasabb raktárt kapnak, az eladótereket új berendezésekkel, hűtőpultokkal látják el. A 400 ezer forint költségű rekonstrukcióval lehetővé teszik, hogy a tanyák lakói is helyben megkapják a hűtést, biztonságos tárolást igénylő mirelitárukat, félkész ételeket. Később kezdődik a faültetés A tavalyinál ötödével több szaporítóanyag áll az ősszel a gyümölcs- és szőlőtelepítők rendelkezésére; több gyümölcsfajból az eredményes csemetenevelés nyomán megszűnt a hiány. A mintegy 430 millió forintos idei készletnek várhatóan 70 százalékát adják el a következő hetekben. Több százezer gyümölcsfa- oltvány talál majd gazdára. A korábbi évekhez képest visszaszorulóban van az érdeklődés az alma iránt és mind többen keresik a csonthéjas gyümölcsöket. 1978—79-ben még hiány volt őszibarackból, az idén a gazdaságok és a kertészeti árudák kielégítették az igényeket. Tíz-tizenöt fajtából nagymennyiségű szaporítóanyag kerül az áru- dákba. Ezek különböző időben érlelnek gyümölcsöt és telepítésükkel a kistermelők megnyújthatják a szezont. Az eladási szezon a szokásosnál egy-két héttel később kezdődik. Az érés elhúzódott, a gyümölcsfák még mindig zöldek, úgyhogy csak október 20-a táján szedhetik fel a csemetéket, és a hónap végén illetve november elején értékesítik majd nagyobb tételekben a fákat. Négyzetcentimétereken a világ ÜJSAGHÍR: „Az ország legjobban működő bélyeggyűjtő körének járó Gazda Gyula vándordíját az idén a jászbol- dogházi Aranykalász Termelő- szövetkezet gyűjtői kapták”. Legjobb, ha mindjárt az elején leírom; soha nem gyűjtöttem bélyeget, gyufacímkét, papírszalvétát, vagy más egyebet. Kissé magányos szórakozásnak tartom a bélyeggyűjtést, a zárkózott emberek időtöltésének. Amikor ezt szóbahozom Józsa Kálmánné előtt, hevesen tiltakozik: — Egyáltalán nem a magányos emberek hobbija ez. Az igazi bélyeggyűjtőnek örömet okoz, ha másokkal megoszthatja albumai szépségét. Józsa Kálmánné a jász- boldogházi bélyeggyűjtő kör egyik alapítótagja. Maga se tudja, hány albumot töltött meg a piciny, színes bélyegekkel. — A gyűjtéshez akkor kaptam kedvet, amikor a férjemmel, illetve az időben még csak az udvarlómmal, levelezni kezdtünk. Az ország különböző részeiből írta a leveleket, és tartalmuk mellett egyszercsak megtetszettek a borítékra ragasztott bélyegek. Hálisten- nek, szorgalmas levélíró volt Kálmán, így szinte napról napra terebélyesedett a gyűjteményem. A szekrényből egy halom albumot tesz az asztalra. — Hétköznap elő se veszem a gyűjteményem. De vasárnap, miután megfőztem az ebédet, átadom magam a bélyegeknek. Rendezgetem, rakosgatom, ápolgatom őket. Tudja, mennyit lehet, ezekről a kis papírfecnikről tanulni? Szinte az egész történelem benne van az albumokban. Kedvelem a sporttémájú bélyegeket, valamennyi olimpiára kiadott sorozatom megvan. De szívesen nézegetem a híres emberek arcképeit is. Külön Lenin-albumom van, azon kívül a negyvennyol-' cas magyar szabadságharc hőseiről készült sorozatom is teljes. A boldogházi bélyeggyűjtő kört Pesti Kálmán, az Aranykalász Termelőszövetkezet elnökhelyettese vezeti. — Hat évvel ezelőtt alakult meg a kör Juhász Sanyi bácsi nyugdíjas sugallatára. ö nyugdíjas pedagógus és szenvedélyes bélyeggyűjtő. A kör megalakulása előtt bejártunk Jászberénybe bélyegekért. de vagy hozzájutottunk az újdonságokhoz, vagy nem. Ezért adta Sanyi bácsi azt az ötletet, hogy hivatalosan alakítsunk bélyeggyűjtő, kört. Igenám, de ahhoz legalább húsz gyűjtőre lett volna szükség és Boldogházán nem voltunk annyian. Ezért Jánoshidáról .importáltunk” bélyeggyűjtőket. Ma már harminchétén vagyunk. A kör a demokratizmus elveire épül: egyenlőnek tekintjük az általános iskolást a nyugdíjassal. Havonta egyszer találkozunk. amikor elvisszük a cserére szánt, vagy csak különleges és mutogatni való bélyegeinket. — Mindez összesen harminchét ember zártkörű szórakozása — vetem közbe. — Szó sincs róla! Két éve például Józsa néni Leninről készült bélyegeinek kiállítását rendeztük meg a művelődési házban, az idén pedig Kovács Sándor sportbélyeg gyűjteményét nézhették meg a boldogháziak. Mindkettőnek sikere volt. Józsa néni megjegyzi: — Sikerült a gyűjtőszenvedélyt beleoltani az unokámba is. Ha együtt megyünk a boltba, mindig azt mondja, csak annyi nyalánkságot vegyek neki, hogy maradjon pénz bélyegekre. .. B. J, Fészekrakás falun Az épülő Kunsági-főcsatorna Kunhegyes és Bánhalma között A fiatal házaspárok egy része a városi komfort helyett a falusi életet választja. Vajon mi a „varázsa” egy-egy apró településnek? Mennyivel szegényebb, esetleg teljesebb az életük, városlakó társaiknál? Miféle gondokkal jár manapság a falusi fészekrakás ? Szülői segítség Tiszagyenda, vasárnap, fél ItizenkettőJ Gyöngyösiné, Márton Ildikóékat éppen ebéd, közben zavarom. A fiatal pár a nyáron fogadott örök hűséget egymásnak, és azóta Ildikóék édesanyjánál élnek közös háztartásban. — A férjem kunhegyesi, és mivel nálunk akadt egy szoba, átmenetileg hozzánk költöztünk. Havonta öt és félezer körül keresünk, és ötszáz forintot adunk a konyhára. A többiből részleteket törlesztünk, meg félre is rakunk egy keveset — kezdi az asszonyka. — Kunhegyesen dolgozom a BHG-ben, Ildi meg itthon a téeszben — folytatja a férj, — jövőre katonának visznek, és akkorra szeretnénk egy kevés pénzt félrerakni, mert várjuk a trónörököst. — A terveik? — Itt akarunk letelepedni, mert olcsóbb az élet. kedvesek és közvetlenek az emberek. Barátok is akadnak, a híreket meg a rádió és a tv éppúgy a szobánkba szállítja, akár Szolnokon vagy Debrecenben. Amíg a Gyöngyösi házaspár a tervezgetés idejét éli, a 25 éves Nagy Sándor a műút mellett már majdnem felépítette kétszintes. háromszobás lakásukat. Igaz, már hatéves házas, egy kisfiú és egy kislány boldog édesapja. — Nem vagyunk gyen- daiak, a feleségem korábban itt dolgozott, és „leragadtunk”. Persze, a döntésben az is közrejátszott, hogy ezt a 400 négyszögöles telket mindössze négyezer (!) forintért adta a tanács. Messzi fuvar, drága fuvar — Az építkezés? — Ez nehéz kérdés, mert a téglát Kisújról hozattam, a faanyagot Kunhegyesről, a betongerendákat Szolnokról — már amikor kaptam. Csak a fuvarért több mint 30 ezer forintot fizettem... — Megérte? — Eddig az építkezés 300 ezer forintba került, és az is igaz, eladpsodtunk 35 évre. Viszont megéri, mert jövőre otthagyjuk a szolgálati lakást, és a sajátunkba költözhetünk. Van autónk, és így nincs messze se Szolnok, se Karcag. — Tetszik a falu? — Igen: csupa virág, csupa zöld itt minden. Nem felejtem el, amikor az alapokat ástuk, négy ember is jött segíteni, noha azt se tudtam, mi a nevük. Látták, hogy dolgozunk, és szívességből közénk álltak. — Szabad idő? — Nincsen, mert a kert- kialakítás, gyümölcsfaültetés még évekig leköt. Azután a feleségem sem unatkozik a két kicsi mellett. Tévénk, rádiónk van, a hasonló korú szomszéd házaspárral naponta csevegünk erről, arról. Összeköt bennünket a sors is, hiszen ők is építkeznek. Az ők: Hajnal Istvánék. A kétszintes épület gyakorlatilag elkészült. — Pedagóguskölcsönt, fuvarkedvezményt kaptunk — sorolja István, — és mihelyt a téesz beüvegezi az ablakot, költözünk. Reméljük, erre egy-két héten belül sor kerül. — Hogyan kerültek ide? — A feleségem itt Gyen- dán óvónő, én pedig Tisza- püspökiből költöztem át. A BHG-ban dolgozom Kunhegyesen, energetikus vagyok és harmadéves műszaki főiskolás. Plusz a házépítés, így elképzelhető mikor akad szabad időm. Nyugalom, békesség — Gyendainak vallja magát? — Már igen. Nézzen körül: szembe velünk erdő susog, jó a levegő, csend, nyugalom, békesség mindenfelé. Egyébként Hajnal istvánék portája is 400 négyszögöl. Az ifjú tulajdonos a ház köré gyümölcsfákat tervez, zöldséges kerttel, baromfi- udvarral, hiszen a két apróság étvágya évről-évre nő, és erre is gondolni kell. Bánhalmán a műút mellett szebbnél szebb új épületek sorakoznak. Közéjük tartozik Maróti Imréék háromszobás lakása is. Maróti ek hároméves házasok;, a férj asztalos a Középtiszai Állami Gazdaságban, a felesége ugyanott könyvelő volt. Jelenleg tízhónapos kisfiával gyermekgondozási szabadságát tölti. — A telek 270 négyszögöl, apám vette ajándékba, nem Ismerem az árát — szabadkozik Imre. — Helybeliek vagyunk, itt születtünk, itt élünk, itt laknak a szüléink, a rokonaink, a barátaink, nem kellett megszoknunk. Kocsink van, és amíg nem született gyerekünk többször „beugrottunk” színházba Szolnokra, moziba Kunhegyesre. — A háztáji? — Akad, mert az hozza a forintot. Az ólban három hízó, anyadisznó, nyolc malac röfög, az udvaron apró jószág. Húsra szinte semmit se költünk. Tejet a gyereknek a gazdaság literenként 1,50-ért ad, úgy hogy kevésből kijövünk. Hétvégeken a szülői látogatások, a többi napon meg az újságok, a tévé, a rádió jelentik a szórakozást. Jószágtartás nagyban Zabolai Józsefük új, háromszobás kockaházán is már csak a külső vakolás hiányzik. a fiatalasszony harmadik gyermekével „gyesen” van, a férj az állami gazdaság gépkocsivezetője. — Felvettünk 90 ezer forint OTP-kölcsönt, meg a gazdaság is adott 60 ezret, a többit saját erőnkből raktuk össze. Legnehezebb volt az anyagbeszerzés, de erről a férjem tudna többet mesélni, mert bejárta érte a fél országot — sorolja Zabolainé. — Szakembereket kaptak? —*■ Faluhelyen mindenkinek nagy a rokonsága, akad közöttük ilyen, meg olyan szakmunkás. Ha anyag van, szakmunkás is van. — Terveik? — Nem megyek vissza dolgozni a szociális otthonba. mert négy műszakba kellene járni, és a három kicsi miatt ezt nem vállalhatom. Jószágtartásra rendezkedünk be, mivel ez többet hoz a konyhára, és napközben is otthon lehetek. — Szórakozás? — Nagyon jó szomszédaink vannak: segítőkész, rendes emberek, de a három gyereket azért nem hagyhatom rájuk. Fel kell nevelnünk őket, és ha majd nagyobbak lesznek, talán arra is sor kerülhet. Fiatal, falusi otthonalaoí- tók. Az olcsóbb megélhetésért, a telekért, a nyugalomért. a jószágtartásért, a kertészkedésért, a rokonok miatt választották ezt az életformát. Tőlük is, környezetüktől is függ, hogy amikorra egyenesbe érnek, készen a ház, a melléképületek, körülkerítve a kert — mennyi idejük, erejük, igényük marad, a gazdálkodáson kívül a tartalmasabb életre. D. Szabó Miklós
