Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-05 / 234. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 5. Öntőmunkások Öntöde. Fém és homok. Tüdőt fojtó por, gáz, füst. Fent zajtalanul sikló daruk, lent köhögő, csikorgó gépek. Egymásba kapaszkodó munkafolyamatok — homokelőkészítés, keverés, formázás, öntés, tisztítás, kikészítés. Formázok, magkészítők, hegesztők, köszörűsök, olvasztárok, öntők — munkásemberek. Az öntöde szíve a kemence. A munka legnehezebb, legveszélyesebb és mégis a legszebb része az öntés. Az 1500— 1600 fokra hevített féímet öntőüstbe csapolják. Az üstből vékony sugárban engedik az izzó acélötvözetet. A formák kotyogva nyelik a fémfolyamot, a daru újabb és újabb, öntésre váró. homokból kialakított minta fölé gördíti a hatalmás üstöt. A jászberényi Aprítógépgyár öntvényeit jól összehangolt munkáskollektíva készíti. Szív is kellett hozzá, nemcsak építőanyag Nem hittem a szememnek. Nem látomás? Még a gyepszőnyeg is ki zöldült az udvarban? Még a kerítést is volt idő megcsinálni, mi több, befesteni? A kapun kívül kész a járda, sőt a parkoló is? Nem kell ötszáz gyereknek a forró szurkot, a beton- törmelék-dombokat, az ottfelejtett állványokat, szerszámokat, meszes gödröket kerülgetni? Hogyan csinálták a kisújszállásiak? Ámultam. És ők nem értették, miért hitetlenkedem, és min csodálkozom. Olyan válaszokat kaptam, hogy ezt nem is lehetett máskép csinálni, nem volt választási lehetőség. A tanév szeptember elején kezdődik, és mindenki, akinek csak köze volt az új nyolctantermes általános iskola építéséhez, berendezéséhez, ehhez tartotta magát. S ha jól meggondolják, egész Kisújszállásnak köze volt hozzá. A város szívügyévé vált ez az iskola. Zsúfoltság, ingázás — Valamit tudnia kell a múltról, hogy megérthesse, miért lett szívügye városunknak ez az új iskola. Mert ehhez, higgye el. szív is kellett, nemcsak építőanyag. — A tanácselnöknek, Ponyokai Bálintnak elhittem, hogy nem azért bocsájtja mindezt előre, mert egy tanácselnök szájából szépen hangzik. Dátumokat, tényeket sorolt: — Ezerkilencszázhúsz: épül egy új iskola a városban. Van szétszórva különböző épületekben több kis iskola is. Háború: a bombázás romba döntött kettőt. 1946—50: falakát bontanak, falakat húznak, szállodába, bírósági épületbe is iskolapadok kerülnek. 1968—69: a tanyaközpontban két új tanterem épül, a peremkerületben iskolát bővítenék. 1975: 1530 diák negyven tanteremben, tizenkét épületben. Zsúfoltság. Tanárok, gyerekek ingáznak a forgalmas főútvonalon át egyik iskolából a másikba. Váltott tanítás. Közben nem múlik tanácsülés, réteggyűlés, jelölőgyűlés, tanácstagi beszámoló, ahol higgadtan vagy ingerülten ne kerülne szóba az iskola. A kérés, az igény jogosságát senki sem vitatta. De nem volt eddig húszmillió forint rá. — Két éve még az iskola helyén a református egyház félig-meddig művelt telke, virágbolt, vasbolt, két családi ház és a Volán kirendeltség épülete volt. Ügy hallottam, hogy a kártalanítás, az egyezkedés csodák csodájára a legnagyobb egyetértésben zajlott le. — Nem a csodán múlott, hanem a szakértő reális értékbecslésén, s a tanács korrekt kártalanítási ajánlatán. A területelőkészítés ezért ment simán. A tervezés pedig azért, mert időben, még 1976-ban, megrendeltük a SZOLNOKTERV-nél. 1978 őszén, ahogyan elképzeltük, birtokba vehette a terepet a kivitelező, a kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet. Hozzá kell tennem, hogy jóelőre tudták, mi lesz a dolguk. Bekalkulálhatták, hogy í978-tól elsősorban az iskolaépítésre kell koncentrálniuk. — Voltak, akik kételkedtek abban, hogy az ipari szövetkezet építési ágazata (ösz- szesen száz ember van) elboldogul a háromszintes épülettel. Éz volt eddig a legnagyobb vállalkozásuk. Ön nem félt attól, hogy belebuknak? — Az elmúlt években bebizonyították, hogy tudnak pontosan és jól dolgozni. Építettek már a városban jó néhány emeletes házat, és egyetlen egynek az átadását sem követte per vagy vita. Ezzel nyerték el a bizalmat. De, hogy az iskola határidőre is kifogástalan minőségben elkészült, az nemcsak rajtuk múlott. Csapatmunka volt ez a javából. rr „O kigondolta, mi megcsináltuk” Csapatmunka volt valóban, Tokár István, az ipari szövetkezet elnöke szerint is. — De egy építkezés legyen az bármennyire is jól előkészített, még összehangolt csapatmunkával sem „diadalmenet”. Sok minden közbejöhet és közbe is jön, amitől az ember gyomra görcsbe rándul. Mindjárt az elején, 1978-ban azzal kezdődött, hogy a BVM (ugyanis az iskola Univáz-betonszerkezetű) közölte: csak 1982-ben tudja az előregyártott elemeket szállítani és összeszerelni. Jókora izgalmat okozott ez a nem sok sikerrel kecsegtető első nekifutás. De végül a nemzetközi gyermekév, amelynek tiszteletére a BVM felajánlásokat tett, és a kilincselés, kedvező fordulatot hozott. Aztán alvállalkozóink tartottak örökös izgalomban bennünket. Mindig az utolsó pillanatban jelentek meg. Igaz, hogy azután éjjelnappal, szomüat—vasárnap keményen dolgoztak, és határidőre végeztek is. A vas- boit miatt két fogadást veszítettem el, mert nem hittem, hogy időben átköltözhet az. új üzletbe, amit szintén a mi embereinknek kellett felújítani, új raktárral bővíteni, azután meg a régi épületét lebontani, elszállítani. — Amikor 1978 őszén elkezdték az építkezést, 1980. december 31-i átadással vállalták, de ’79 elején már ígéretet tettek arra, hogy több mint négy hónappal előbb, augusztus 20-ra kész lesz az új iskola. — A jól sikerült rajton múlott. — Meg azon is, hogy ideális partnereink voltak. Immár 16 éve dolgozom a szövetkezetben, több építkezés művezetője voltam, de ilyen jó közérzettel még sohasem dolgoztam. — A temperamentumos fiatalembernek, Szilágyi Lajosnak minden mozdulatán, szaván, arcrezdülésén látszik, szívesen beszél arról, hogy is, mint is volt az iskolaépítés. — Kérem, ki ne felejtse a tervező, Zsidai Emilné és a statikus, Csörgő László nevét. Remek szakemberek. Ha szóltunk, jöttek. Bármit kértftnk vagy bármilyen változtatást javasoltunk, figyelembe vették. Pedig ahhoz vagyunk szokva, hogy hetekig kell ri- mánkodni, míg a tervező hajlandó a helyszínre fáradni. De ott volt, mindig amikor kellett, a beruházási vállalat műszaki ellenőre, az iskola igazgatójáról nem is beszélve. Az első napok után úgy fogadták az.építök, mintha ő lenne a másik művezető. Számos ésszerű javaslata volt. Végtére is több évtizedes tapasztalatai alapján ő tudta, hogy milyennek kell lennie egy iskolának. Már a tervvel kapcsolatban is voltak jó módosítási javaslatai. Ö kigondolta, mi megcsináltuk, ha a műszaki ellenőr is egyetértett vele. S általában egyetértett. így lett például szétszedhető, percek * alatt felállítható 40 négyzetméteres szabadtéri színpad az udvari bejáratnál. — És hogy lett négy hónappal rövidebb az építkezés ideje? — Százszor végiggondoltuk, és jó ég tudja, hány ütemtervet készítettünk. Az első hónapok után úgy látszott, ha mindenki pontosan, naprakészen elvégzi a munkáját, kész leszünk augusztus közepére. így történt. Mert a parkettás, például, aki nem végzett a napi penzumával, nem nyugodott. Este visszament (magával vitte az ötéves kisfiát is, akit akkor éppen senkire sem tudott rábízni) és megcsinálta, amit arra a napra tervezett. De hasonló eseteket tudnék sorolni napestig, nemcsak a mi dolgozóinkról. Ott volt például a Tisza II. Tsz Béke brigádja. Semmi közük sem volt az építkezéshez. Megkerestek, mit segíthetnek. Akkor már hetek óta töprengtünk azon, hogyan csináljuk meg a kéményt, ök találták ki a gyors, olcsó, fsúszózsalus megoldást. Ha minden igaz, újításként el is kell fogadni. Az építkezés közben több újítás is született. Volt, amelyik a mi agyunkból pattant ki. De minden igyekezetünk ellenére mi csak az iskola épületével készültünk volna el határkőre. Nincs rendezett udvar, sportpálya, ha az üzemek dolgozói társadalmi munkában nem segítenek. Az iskola igazgatója, aki a társadalmi munkát szervezte, pontosan tudta, mihez kell, mihez lehet és mihez nem szabad az önkéntes munkások segítségét kérni. Az épülő iskola igazgatójának igazán senki sem tett volna szemrehányást, ha kulcsátadáskor jelenik meg az új intézményben. Dómján László nem ezt tette. — ölbe tett kézzel nézni az építők erőfeszítését? Na nem. Egyébként sem szívességet tettem. 1978-ban, amikor megmondták, hogy én leszek az igazgató s az a tantestület került az új iskolába, amelyikkel addig is dolgoztam, azt a feladatot kaptam,, kísérjem figyelemmel az építkezést. Volt időm mindent átgondolni, előkészíteni, megszervezni. A finisben, az udvar kialakításánál, az iskola berendezésénél, a bútorok szállításánál és ci- pelésénél, volt hallatlan szükségünk azoknak az üzemeknek, szövetkezeteknek a dolgozóira, amelyekkel évek óta sizocialista együttműködési szerződésünk van. Napokig dolgoztak itt a Mezőgép, az állami gazdaság, a tsz, a gyógyászati segédeszközök gyárának, a vasipari, a faipari vállalatnak, a ME- TEFÉM-nek a dolgozói. A Fehérneműgyár KISZ-esei együtt takarítottak a szülőkkel. A KUNSZÖV asszonyai varrták meg a függönyöket, vagy százötvenet. És itt nyüzsögtek majdhogynem egész nyáron a gyerekek. Tavaly év végén megbeszéltük az őrsökkel a riadólánc kialakítását. Minden szombaton kitettük a tájékoztatót a régi iskola ablakába, hogy mikor jöjjenek, milyen szerszámokkal az épülő iskolához. És jöttek is ötvenen, nyolcva- nan. Júliusban hetenként, augusztusban már két-három naponként. Nyári riadólánc — Ezen a nyáron lemondott a nyaralásról, a szabadságról. — Ez a legkevesebb, amit tehettem, tehettünk jónéhá- nyan a tantestületből. Higgye már el, nem álszerénységből mondom, riadólánc, társadalmi munkaszervezés ide vagy oda, mi a fejünk tetejére is állhatunk, akkor sincs iskolaavatás augusztus 20- án, ha az építők, a gáz- és fűtésszerelők, a padlóburkolók, a sportpályakészítők félvállról kezelik, ímmel-ám- mal végzik a munkájukat. Mi • ousztán igyekeztünk méltó partnerek lenni. Olyan volt ez, mint egy diplomamunka amire az életében általában egyszer adatik lehetősége egy kisvárosi iskolaigazgatónak. * * * UTÓSZÓ: A kisújszállási iskola építésének históriájához a végelszámolás két száraz adata is hozzátartozik: 1978-ban úgy terveztek és kalkuláltak, hogy a beruházás 21,5 millió forintba kerül. Közben volt három áremelkedés, és a végösszeg mégis 1,3 millió forinttal kevesebb lett, a kivitelezés minősége I kifogástalan. A kisújszállásiak bebizonyították, hogy így is lehet. Kovács Katalin Fotó: T. Katona László
