Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 26. 1973. szeptember 1-én kezdődtek a bonyodalmak, amelyeket a sötétzöld színű, viszkóz poliészter anyagból készült, szabásában sima vonalú női kabát okozott, noha a kabát jóval előbb készült és került a sátorhelyi Nők Boltjába. Itt látta meg a több száz különböző színű, anyagú és szabású női kabát között Pintér Péterné sátorhelyi fiatalasszony, akinek kabátra volt szüksége a szeles, csapadékos és hideg őszi-téli időjárás ellen. A kabát nemcsak azért tetszett meg a fiatalasszonynak, mert az anyagát és színét tekintve több nem volt belőle, hanem azért is, mert a kabát úgy állt rajta, mintha egyenesen őrá szabták volna. Ez volt a véleménye a kabátvásárlásban részt vevő férjnek is. Elragadtatva bámulta a bolt tükre előtt forgolódó, egyébként is csinos asz- szonykáját, aki szinte megújhódott a kabátban. A vásárlás sikerét Pintérné ismerőseinek és barátnőinek nem titkolt irígykedése is öregbítette. Kiderült, hogy Sátorhely többi női ruházati boltjaiban nem kapható olyan kabát, mint amilyenhez Pintérnének szerencséje volt. Hogy a budapesti Népöröm Ruhagyár ezen sorozatban gyártott termékéből miért csak egy jutott a sátorhelyi Nők Boltjába, nem érdemes firtatni. Itt csak azért említtetik. hogy indokoltabbnak lássék Pintérné későbbi fájdalma és a férjével együtt folytatott küszködése a kabát miatt. 1974. szeptember 18-án újabb, nevezetes megbecsülése történt a kabátnak. Pintérné elvitte a Bükkvári Tisztaságért Vállalat sátorhelyi fiókjába tisztításra, eltüntetni a viselés piszkolódását, hogy mire az őszi időjárás zordra fordtrl. a kabátot régi tisztaságában ölthesse majd magára, fölújítva vele az ismerősök és barátnők irígykedésőt. Pintérné a kabát átvételéről pontosan kitöltött elismervényt kapott. Igazán megnyugtatta, hogy a használ tság foka: átlagos. Észrevételek: műszálas, pecsétes. Vegytisztítás: csak szárazon. Fizetendő: 43 forint. Növelte Pintérné nyugalmát még az is. hogy' a meteorológiai előrejelzések az ősz késését ígérték. 1974. október 8-án, a napsütéses keddi nap déli hőmérséklete 20 °C volt. Pintérné épp- ezért csak délután ment el a kabátért, mert addigra hűvösebb lesz az idő, és magára véve viheti haza, megmentve a csomagolási gyűrődéstől. Amikor eléje tették a kabátot, Pintérné elcserélésre figyelmeztette az alkalmazottat, hogy az - anyagában megzsugorodott, fakó és fölhó- lyagosodott gallérú kabát nem az övé, nem ismer rá. A hosszan tartó vitatkozás után, és a rátűzött átvételi elismervény-szám ellenére se vette át a kabátot, hanem követelte, javítsák ki a tisztításból eredő hibákat vagy részesítsék kártérítésben. Hogy Pintérné milyen elkeseredettséggel távozott a Bükkvári Tisztaságért Vállalat sátorhelyi fiókjából, szükségtelen részletezni. És azt is. IfSfTy mi volt a véleménye a vállalat tisztítási szakmunkájának gondosságáról. 1975. február 26-án Pintérék reklamáló levelet írtak a Bükkvári Tisztaságért Vállalatnak, miután elvesztették türelmüket a sátorhelyi fiók már majdnem fél évi, ismétlődő indokú halogatása miatt. A levelükben ezt se hallgatták el, bár kétségbe vonták a kabát ötszöri küldözgetését a sátorhelyi fiók és a bükkvári központ között. Pintérék a levelük summájaként egy másik, jó kabátot vagy pénzben kártalanítást kértek, bízva a Bükkvári Tisztaságért Vállalat szocialista felelősségérzetében, mely nem engedheti meg a dolgozó nép megkárosításának jóvátétel nélkül hagyását. Se a levél előtt vagy után, ugyancsak szükségtelen lett volna részletezni, hogy Pintérné mennyit fázott a zimankós hónapok alatt, míg ugyanakkor a kabátja sorsát meleg szobákban fontolgatták a sátorhelyi fiók és a bükkvári központ ilyen ügyek intézésével megbízott illetékesei ... 1975. március 3-án íródott a válasz Pintérék panaszos levelére, mintegy bizonyítván a vállalati központ tüneményesen gyors ügyintézését. Mert levonva a közbeesett vasárnapot, három nap múlva Pintérék már olvashatták, hogy a 2116177-es sorszám alatt vállalt mosási tétel kispárnahuzatát a legközelebbi szállítással megküldik, míg a 21 25534-es számon vállalt és a fióküzletbe megtisztítva kiszállított kabátot a t. megrendelő nem vette át. mert nem a tisztítás minőségével, hanem a kabát állagával nincs megelégedve. A kabátot nem azért küldték vissza a fióküzletbe — írták ezt is —, hogy csak állandóan küldözgessék, hanem azért, mert a kabáton észlelt kifogások hordásból ere- dőek, amit nagyon könnyen lehet bizonyítani. Végül a vállalati központ kérte a közöltek szív s tudomásul vételét. Mi tagadás, a cégjelzés összes kellékeivel ékeskedő hivatalos levél hetekig tartó töprengést és vitatkozást okozott Pintéréknél. A töprengés és vitatkozás gyújtópontja a kispárnahuzat volt, és abból eredően a 21 16177-es számú mosási letel problémája. A férj, teljesen logikusan, a levélben közölt vállalási sorszámokra hivatkozva, nagyfokú feledékenység- gel illette feleségét, amiért annak jóval a kabát tisztítása előtt mosásra beadott ágyneműk nem jutottak még eszébe, és csodálta, hogy a közben eltelt több mint fél év alatt nem is kereste, holott azóta számtalanszor tisztával*váltotta föl az elszennyese- dett ágyneműt. Az asszonyka égre-íöldre esküdö- zött, hogy a kabátján kívül soha mást nem adott tiszításra a sátorhelyi fiókba. De miért is tette volna, amikor már évek óta van mosógépjük és centrifugájuk, és neki meg mindig volt ereje és ideje az otthoni mosásra és vasalásra. 1975. május 15-én, a hetekig tartó töprengések és vitatkozások lezárásaként, Pintérék újra levelet írtak a Bükkvári Tsiztaságért Vállalatnak, hogy sose reklamáltak kispárnahuzatot, hisz a 21 16177-es, se más számon nem adtak mosásra ágyneműt. Ök csak a 21/25534-es szám alatt tisztításra átvett kabátot szeretnék már visszakapni, a kifogásolt tisztítási hibák kijavításával. 1975. július 10-én, ha nem is oly tüneményes gyorsasággal, mint az első levélre, a vállalati központ választ írt Pintéréknek. A levél rendkívül értelmes és világos volt. Legalább is Pintérékben nem támasztott kételyt. Hogy miért nem, igazolják a közölt tények. Vagyis a Bükkvári Tisztaságért Vállalat megvizsgáltatta Pintér Péterné kabátját a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézettel. A szakszerű vizsgálat eredménye szerint a tisztító vétlen, mert a „fazonrész felhólyagosodása nem tisztítási, hanem gyártási hiba, így a Tisztaságért Válla'atot felelősség nem terheli”. Pintérék az imponáló nevű Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Földeák János: Kabáttörténeti napok Intézet igénybe vételétől mélyen megilletődtek, és kétszeresen megkönnyebbültek. Egyrészt amiért a szakszerű vizsgálat nem a kabát hordásából származtatta a tisztítás utáni rongált állapotát. Másrészt amiért kiderítették a kabát megrongálódásának eredendően valódi okát. Őszinte hálával gondoltak a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet megalapítóira. 1975. augusztus 2-ára érlelődött meg Pintérékben, hogy a kabát gyártmányi csődjét tudatják a készítőjével, a Népöröm Ruhagyár-ral. Föltárták a kabát viszontagságait a Bükkvári Tisztaságért Vállalat sátorhelyi fiókjában, folytatták a vállalat központjának nemes gesztusával, hogy a kabát állapotát megvizsgáltatta a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézettel, ahol megállapították, hogy a kabát fazonrészének felhólyagosodása nem tisztítási, hanem gyártási hiba . .. Hogy a Népöröm Ruhagyár intézkedéseit megkönnyítsék, Pintérék közölték, hogy a hibás gyártású kabátjuk a Bükkvári Tisztaságért Vállalat sátorhelyi fiókjában, a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet szakvéleménye pedig a vállalat központjában tekinthető meg. Pintérék illedelmes szavakkal fejezték ki levelükben reményüket, hogy a Népöröm Ruhagyár méltányolni fogja a gyártási hibából keletkezett kárukat, és megtéríti .. . 1975. szeptember 22-én a Népöröm Ruhagyár válaszolt Pintéréknek: küldjék el a kabátot kivizsgálás céljából a budapesti KERMI-hez. Amennyiben ott helyt adnak a panasznak, a kártalanítás kizárólag a sátorheyi Nők Boltján keresztül történhet. Ha a KERMI elutasítja a reklamációt, a Népöröm Ruhagyár nem tehet semmit. Pintérék csak azért nem merték vitatni a gyár igazát, mert a válasz egyértelműen tartalmazta a kabáttal való teendőt, de a maguk igazában se kételkedtek, és négy nap múlva: 1975. szeptember 26-án (több mint két évvel a kabát vásárlása után) Pintérék történetileg részletes bejelentést fogalmaztak és küldtek a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnak, s azzal indokolták, hogy belefáradtak a sziszifuszi küzdelembe, noha hivatalos szakvélemény igazolja kártalanításuk jogosságát, másrészt állampolgári kötelességüknek érezték a KNEB tájékoztatását. Közérdekből. 1975. október és 1976 február között csak a KNEB foglalkozott Pintérné kabátja ügyével. Az eddig történtek ismeretében valószínűleg senki se zsörtölődik a vizsgálat öt hónapi tartamán. Végeredményben az állami kiskereskedelem és az állami gyáripar, valamint a szolgáltatásaikban részesülő dolgozó nép kölcsönös érdekeiből támadt konfliktust kellett tisztázni. Világos, hogy a KNEB fokozott körültekintéssel és alapossággal járt el, ami mindig is jóleső jellemzője tevékenységüknek. Az ily módon lebonyolított vizsgálat summája az lett, hogy Pintérék jogosan kérnek kártérítést, amit méltatlan bürokratikus huzavonával odáznak el a felelős vállalatok. Elsősorban a Népöröm Ruhagyár, amikor nem fogadta el az ugyancsak Köny- nyűipari Minisztérium hatáskörébe tartozó Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet szakvéleményét, és a KERMI-hez küldi a panaszost. Hogy Pintérné a vizsgálat öt hónapját, mint a második telet, kabátja hiányában miként dideregte át? — bízassák a honpolgárok képzelőerejére. 1976. március 17-én két levél íródott a Népöröm Ruhagyár-ban. Az egyiket a KNEB kapta. Az igazgató kifejtette, hogy ügyintézőik 1975. szeptember 22-én helyesen tájékoztatták Pintér Péternét, hogy a kártalanítás a kabátot eladó sátorhelyi Nők Boltján át történhet. Jogos reklamációját már légen rendezhette volna, ha értesítésük értelmében a panaszolt kabáttal a KERMI-hez fordul. Az igazgató még azt is közölte az ellenőrző bizottsággal, hogy Pintér Péternét ismételten tájékoztatták a kabáttal kapcsolatos teendőiről. S valóban, a másik levelet Pintérné kapta, s a Népöröm Ruhagyár külön nyilatkozatát is, melyet Pintérné a Nők Boltjában „ügye gyoi's intézésére” használjon fel. 1976. március 20-án, szombaton reggel. Pintérék kiváltották a kabátot: kifizették a „tisztítási” költséget és még 16 forintot a több mint két évi „túltárolás” miatt, és a kabátot egyenesen a Nők Boltjába vitték. Az üzletvezető nem intézhette el a kártalanítást, mert nem tudta kideríteni, hogy az 1973. szeptember 1-én vásárolt kabátnak mi volt az eladási ara. Az üzlétvezető néhány napi türelmet kért, amíg a Bükkvári Ruházati Nagykereskedelmi Vállalattól megtudja. Pintérék megértőek voltak, amit jobbára a beköszöntött tavaszi évszak sugallt. Pintérné kosztümben is kellemesen érezte magát. 1976. április 14-én írt levélben Pintér Péternét felszólították, hogy az 1973. szeptember 1-én eszközölt vásárláskor kapott pénztári jegyzékkel igazolja, mennyit fizetett a kabátért, hogy a függőben lévő kártalanítást megfelelően rendezhessék. Hogy Pintéreknek mi volt a véleményük a felszólításról, okosabb elhallgatni. Bár mindenki igazat adna nekik. 1976. április 17-én Pintérék ismét levelet írtak a KNEB-nek, a kabát ügye újabb fordulatáról, s egyben mellékelték a kapott fölszólítást „szíves intézkedés végett”. 1976. május 18-án a Népöröm Ruhagyár igazgatója levélben közölte a KNEB-bel. hogy sürgetésükre soron kívül intézkedik a sátorhelyi Nők Boltján keresztül Pintér Péterné ismételten elismert jogos kártalanításáról. 1976. május 20-án a KNEB értesítette Pintéréket a ruhagyár igazgatójának újabb közbenjárásukra tett soron kívüli intézkedéséről. 1976. június 21-én írt és' ajánlottan küldött levélben a Népöröm Ruhagyár Reklamációkat Intéző Osztályának vezetője szintén értesítette Pintéréket, hogy megismételt; külön figyelmeztetésükre a sátorhelyi Nők Boltja eszközli a kártalanítást. Az osztályvezető „szükségesnek” tartotta hangsúlyozni Pintéréknek, hogy az 1973. első felében, a sötétzöld viszkóz poliészter anyagból készült és az egész országban árusított 5036 darab női kabátjuk gyártási minősége ellen az elmúlt három év alatt egyetlenegy kifogást se emeltek, sőt közvéleménykutatásuk alapián büszkén hivatkozhatnak arra, hogy nevezett kabátszériájuk osztatlan elismerést aratott. Véleménye szerint Pintérné kabátjának tisztítása szakszerűtlenül történt. Pintéréknek eszükbe se jutott a kabát készítésének és * tisztításának szakszerűségét végérvényesen tisztáztatni. 1976. július 7-én mehettek csak Pintérék a Nők Boltjába a közbeesett kétheti szakszervezeti üdültetésük miatt. Az üzletvezető 900 forintot akart adni kártérítésként, mondván, hogy a három éve vásárolt használt kabátért a szabályok értelmében 900 forint a maximum. Pintérné hiába bizonygatta, hogy a kabátot mindössze egy télen viselte, és hogy 1974. október 8-a óta a kezében is csak addig volt, amíg 1'976. március 20-án elhozta a tisztítóból a boltba, tehát nem használta három évig; az üzletvezető a szigorú szabályokra hivatkozva hajthatatlan maradt. A 900 forintot Pintérék visszautasították, sőt a kabátot is otthagyva, fölháborodva távoztak. S még aznap délután megírták és postára adták harmadik levelüket a KNEB-nek. 1976. július 20-án a Népöröm Ruhagyárban ugyancsak a harmadik tájékoztató levelet írták a KNEB-nek, hogy miután a sátorhelyi Nők Boltja üzletvezetőjére a KERMI által meghatározott szabályok betartása kötelező, Pintér Péterné jogos kártalanítását a Népöröm Ruhagyár közvetlenül fizeti ki. 1*977. március 30-án is az volt a helyzet a kártalanítás ügyében, hogy Pintér Péterné még nem ... De minek folytatni, amikor már úgyis kitalálták? ...
