Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fazekas­ház Sümegen Patonai Ferenc, sümegi fazekasmester fazekasházat létesített. A vár alatti parasztházban a látogatók a népművészet mesterének legszfebb alkotásaival ismerkedhet­nek meg Október 30.—november 12. Szovjet filmek fesztiválja hazánkban Október 30-a és november 12-e között Immár hagyomá­nyosan megrendezik hazánk­ban a szovjet filmek feszti­válját: Ezúttal a szovjet.-kút-* túra napjai ' eséménysorozat- tában kerül ‘sor a filmművé­szeti seregszemlére. . A szovjet filmgyártás újabb alkotásai közül nyolc művel ismerkedhet meg a fesztiválon a magyar közön­ség. Andrej Tarkovszkijnak, a szovjet filmművészet egyik legkiemelkedőbb alkotójának két újabb produkcióját, a Stalker-t és a Tükör-t már vetítik. Október 31-én a fő­városi Puskin filmszínház­ban díszelőadáson mutatják be Georgij Danyiela „Őszi maraton” című filmjét. A mű a mai szovjet valóságból me­rítette témáját, egy tehetsé­ges értelmiségi • életének konfliktusát ábrázolja: A XX. század eddigi törté­netéről, egyének és közössé­gek sorsának változásairól beszél, egy kis szibériai fa­lucska fejlődését, lakóinak sorsát nyomon követve a „Szibériáda” című, kétrészes filmeposz. „A frontvonal mögött” cí- Ovroű film — Igor Gosztyev * rendezésében — szovjet par­tizánok és felderítők életve­szélyes harcáról szól. Filmtörténeti érdekességet is kínál a fesztivál: a szovjet filmművészet egyik megte­remtője, Szergej Eizenstein- nek 1931-ben forgatott doku­mentumfilmje a „Viva Mexi­kó” kerül a közönség elé. A latin-amerikai országot és a népet monumentális kép­sorokban bemutató mű an­nak idején befejezetlenül ma­radt, s a most látható válto­zatot a nemrég külföldről visszakerült kópiák felhasz­nálásával Grigorij Alek- szandrov állította össze. Két ifjúsági film premier­je is szerepel a programban: „A negyedik akadály” című produkciót Igor Voznye- szenszkij rendezte. A ver­senyló elrablása című kalan­dos történet pedig Halmamed Kakabajev türkmén művész alkotása. Lehár Ferenc emlékére A Debreceni MÁV Filhar­monikus zenekar — Szabó László vezényletével — ked­den este a kisújszállási Ady Filmszínházban hangversenyt ad a vasutas szocialista bri­gádok részére. A Lehár Ferenc születésé­nek 119. évfordulójára ren­dezett zénei esten Korondy György érdemes művész, a Magyar Állami Operaház magánénekese, Mohos Nagy Éva, Hegyes Gabriella, Va­dász István, a debreceni Cso­konai Színház magánénekesei lépnek fel. Kedden Szolnokon Megnyitják a művelődési szabadegyetemet Kedden 16 órakor Szolno­kon, a TIT Kossuth téri elő­adótermében dr. Vonsik Gyu­la, A kultúra fogalmának egységes értelmezése című előadásával nyitják meg az SZMT—TIT művelődési sza­badegyetemét. Az előadásso­rozaton a munkahelyi műve­lődési bizottságok vezetői, munkatársai vesznek részt. Havonta negyedmillió újság, hetilap, folyóirat Mit olvasnak a karcagiak? Néhány évvel ezelőtt érde­kes kísérletbe fogtak az egyik legnagyobb budapesti mun­káskerület könyvtárosai. A terület könyvtárait — költö­zés, átszervezés, stb. miatt néhány hónapra be kellett zárni — ez idő alatt a könyv­tárosok tanúlmányozták a vonzáskörzetükbe eső boltok­ban a könyvforgalom alaku­lását. Megfigyelték, hogy a boltok forgalma megnőtt. Karcagon — minden kísér­leti szándék nélkül —1 évek óta bebizonyosodik, hogy ha a közikönyvtárak nem tudják kielégíteni az olvasási igé­nyeket, az olvasók úgy segí­tenek magukon, ahogy tud­nak. De olvasnak... Karcagon ugyan a nyári tatarozás — toldozgatás, fol- dozgatás — idejére sem zárt be a városi Csokonai könyv­tár, ám a látogatottság mi­nimális. Nem csodálkozunk ezen: a roskatag épület a vá­rosmagtól — a hivatali és üzletnegyedtől, egyáltalán a hétköznapi és ünnepi forga­lomtól — elég távol van, se­hogy sem esik az emberek útjába. Aki — néhányszáz rendszeres olvasó — mégis felkeresi a könyvtárat — mit kaphat? Először is lehangoló érzést a könyvek sanyarú sorsa miatt. Az elmúlt hetek­ben ugyan valamit javult a helyzet: a szabadpolcos köl­csönzőt festették, új a világí­tástechnika, felcsiszolták a parkettát — de már kiütött a salétrom a friss falakon, az ablakon már „befütyül” a szél, az amúgy is szerény ál­lomány jó része a folyosón, verandán, hegyén-hátán nyirkosodik, penészedik. A körülmények miatt nem is kesereghetünk azon, hogy Karcagon a könyvtár egy la­kosra jutó vásárlási kerete alig éri el a kisebb községek könyvtáraiét.- Ha valaki csak a városi könyvtár helyzetét ismeri, szomorú képet kap a karca­giak könyvszeretetérÖl. De ha betér például a Művelt Nép könyvterjesztő vállalat boltjába, visszavonhatja el­hamarkodott ítéletét. Nem a karcagiak olvasási szokásai­val van baj, hanem a könyv­tár vonzásával. A könyves­boltban ugyanis egymásnak adják a kilincset a karcagi­ak. A bolt a múlt évben négymillió 700 ezer forint árú könyvet adott el — haír- mincegynéhány bizományosa segítségével. Az idén az 5 millió forintot megközelítő forgalmat várnak. Ha egy- egy könyvújdonság megjele­nik, néhány napon belül új­ra meg kell rendelni — Kar­cagon a legnagyobbnak vélt példányszám is rendszerint kevésnek bizonyul. Még ennél is meggyőzőbb képet kapunk a karcagiak ol- vasásszeretetéről, érdeklődé­séről, ha a sajtótermékek ol­vasottságát nézzük. Minden száz családból pl. 37 család rendszeres olvasója a Nép- szabadságnak, — megyei át­lag: 21 — de még többet mond a következő adat: min­den száz családból 88 előfi­zet valamilyen napilapra. S egy még ennél meglepőbb át­lagszám: szeptemberben pél­dául csaknem negyedmillió — 249 611 —- újság-, hetilap-, folyóiratpéldányt adtak el a terjesztők — előfizetés vagy egyéni vásárlás útján — a városban. (Itt jegyezzük meg, hogy a karcagi posta hírlap- csoportjának munkája példa­mutató, a legeredményesebb a megyében). Nem kevesebb, mint 250 féle napi- és hetilap folyóirat, időszakos kiadvány jár a vá­rosba, s mind olvasóra talál. — ti — Megsokszorozódó milliók A szakmunkásképzési alap nyomában A szakmunkástanulók évről évre meghirdetett leg­rangosabb versenyén a Szakma kiváló tanulója megtisz­telő címért küzdenek a fiatalok. Az elsőséggel járó el­ismerés, a siker nemcsak a fiatalok munkáját dicséri, hanem képet ad az iskola, a megye szakmunkásképzésé­nek színvonaláról is. Az utóbbi évek versenyei ilyen­formán „jó bizonyítványt” állítottak ki megyénk szak­oktatóiról, pedagógusairól. Már szinte hagyománnyá vált, hogy diákjaink az élvonalban szerepelnek, nagy­szerűen értik a szakma fortélyait, gyorsan és hibátlanul oldják meg a feladatokat. Az idén öten végeztek az első helyen, nyerték el a kitüntető címet. Iskolai vagy vállalati tanműhely A sikerben a szakoktatók, s a diákok jó munkája mel­lett része van a tárgyi "Tel­tételek kedvező alakulásá­nak is. Amíg az 1975/76-ban négy iskolai tanműhelyben 285 diák gyakorolhatta, ta­nulhatta választott szakmá­ját, az előző tanévben a hat műhelyben 416 fiatal ismer­kedett a reszelővei, az esz­tergagéppel. Jelenleg a di­ákok 10,4 százaléka iskolai, 44 százaléka vállalati tan­műhelyben részesül gyakor­lati oktatásban, a többiek pedig csoportos, illetve egyé­ni foglalkozásokon sajátít­hatják el a szakma fogásait. A gyakorlati oktatás hely­színéről megoszlanak a vé­lemények. Sokan az iskolai tanműhelyre, mások a válla­latira esküsznek. A diákok káros szokásokat is fölvesz­nek a vállalatoknál, amit aztán az iskolában igen ne­héz megváltoztatni, s nem teljesítik a tantervi felada­tokat sem, — így az egyik fél. Az iskola „üvegház” — érvel a másik, a fiatal, vizs­gázott szakmunkás csak' ámul a munkába álláskor, hiszen egészen más világba csöppen, mint amilyet a tanműhelyben látott, meg­szokott. Másrészt a végzett szakmunkásokat mi foglal­koztatjuk, sok közünk van tehát a képzésükhöz is, hi­szen nem mindegy, hogy mennyire felkészült fiatalo­kat veszünk fel a gyárba — toldják meg érvelésüket a szakemberek. Aligha vonha­tó kétségbe a felek igazsá­ga. A vita helyett azonban sok helyen egyezséget kötöt­tek, hiszen az iskola és a vállalat célja is azonos. Ma már az együttműködés eredményeként a gyakorlati oktatás tantervi követelmé­nyei 80—85 százalékban tel­jesülnek a megyében, első­sorban a gyárak, vállalatok vezetői szemléletváltozásá­nak köszönhetően. Amíg tíz évvel ezelőtt még „szüksé­ges rossznak”, nyűgnek te­kintették a szakmunkástanu­lók képzését, ma már saját érdeküknek érzik — amely ha nem is elsősorban az anyagiakért történik, — hasznot is hoz a vállalatnak már a diákok tanuló évei alatt. A mindennapi terme­lést és a gyakorlati oktatást ugyanis nem célszerű ketté választani, ugyanakkor ter­mészetesen az előbbi nem mehet az utóbbi rovására. Javuló tárgyi feltételek Az életszerűsége mellett a vállalati tanműhelyek mel­lett szól az is, hogy az is­kolák „költségvetéséből” aligha futja jól felszerelt, korszerű tanműhelyre. Ezzel szemben a vállalatok saját erőforrásaikon túl a szak­munkásképzési alapból is kérhetnek, kaphatnak támo­gatást tanműhely létesítésé­re, s a felszerelés javításá­ra. Amíg korábban az alap­ból kapott összegeket sok vállalatnál plusz fejlesztési alapnak hitték, és használ­ták fel, ma már — alig alig akad ilyen „tévhit” — a g za kmunk á&képzés tárgyi feltételeinek javítására for­dítják nem egyszer kiegé­szítve a saját erőforrásokkal. Az elmúlt négy évben a megye 35 vállalata 66 millió forintot kapott a szakmun­kásképzési alapból. Az új tanműhelyek, felszerelések értékéről még nem készült el a statisztika, annyi azon­ban bizonyos, hogy jóval túlszárnyalja majd a 66 mil­liót. A vállalatok nem egy­szer még a duplájánál is több pénzt adtak a kapott­hoz. A Volán szolnoki Váll- lalata például 6 millió fo­rinttal részesült az alapból, a létrehozott érték viszont — a tanműhely és a felsze­relése — 14,5 millió. Vagy említhetnénk a szolnoki Me­zőgép Vállalatot, amely a gyáregységeivel együtt hét­milliót kapott, az új tanmű­hely pedig 20 milliót ért. A jászapáti mezőgazdasági tanüzem — amely úttörő jellegű vállalkozás, hazai, külföldi érdeklődés is kíséri — az ócsai termelőszövetke­zet segítségével jött létre. A tervek szerint december­től már indulhat benne az oktatás, a termelés. A diá­kok a szarvasmarha-tenyész­téstől a tejfeldolgozásig ta­nulhatják meg a szakmá­jukat. Tanüzem épül a szolnoki Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál is. A számos új, közkedvelt termék — a Ti- sza-kolbász. az Alföldi fel­vágott, a fűszeres vér, vagy a dobozolt kocsonya — „fel* találói” elsősorban a 112 di­ák, a Bercsényi Miklós Élel­miszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozata tanulói­nak építik az üzemet. A tagozat a szolnoki 605-ös számú Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben „albérlő”. Az iskola jelle­géből adódóan a gyakorlati képzésre csak a vállalatnál van lehetőség. Az új létesítményre — a tervek szerint másfél év alatt készül el, januárban már „üzemel” — 2 millió 345 ezer forintot kaptak a szakmunkásképzési alap­ból. A valós érték megha­ladja az ötmilliót, s ebben természetesen nincs benne az „eszmei érték”, a diákok a mostoha körülmények után jó feltételek között sajátít­hatják el még jobb színvo­nalon a választott mestersé­get. A diákok „üzeme” A tanüzemben naponta öt­ven sertést vágnak és dol­goznak föl. Gyakorolhatják a diákok mindazokat a kor­szerű vágási, feldolgozási, csomagolási módszereket, amelyekre jelenleg csak ke­vés lehetőség van. Az idő­sebb „szakik” — noha sokat javultak az utóbbi években munkakörülményeik — iga­zán irigyelhetnék majd a fiatalok szép, tágas üzemét, ha az csak „kirakatnak” ké­szülne. A diákok gyakorlati oktatásának műhelye azon­ban nem üzém lesz az üzem­ben, hanem a vállalat egé­szének szerves része, ahol a leendő „szakik” készülnek hivatásukra. A vezetők nem titkolják, hogv azt szeret­nék, ha még több fiatal ma­radna náluk a szakmunkás- vizsga után. Az igény való­ban jogos, hiszen a megyé­ben jószerével csak náluk képeznek húsipari szak­munkásokat, az elhelyezke­dési lehetőség viszont szinte korlátlan. A tanüzem „ter­hét” azonban zokszó nélkül mégis vállalták. Jó kezdeményezést valósí­tottak meg Mezőtúron és Jászberényben. A két vá­ros üzemei, összehangolták, szakmunkástanuló-igényei­ket. Megállapították, hogy melyik üzem — a lehetősé­gei alapján — milyen szak­mában tudja a leggazdasá­gosabban megteremteni a gyakorlati oktatás kedve­zőbb feltételeit. Az iskolák javaslatával, támogatásával igényeltek a szakmunkás- képzési alapból, amit aztán majd együttesen halználnak fel. így megoszlanak a ter­hek, de javulnak a gyakor­lati oktatás feltételei. Min­denki jól jár; az alapból ka­pott forintok összefogással sokszorozódnak tovább. Tál Gizella Reggeli a rákóczifalvi Szabadság téri óvodában

Next

/
Thumbnails
Contents