Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. október 26. KÜLPGLÍTtKAÍ * KÖRKÉP Genf: II lét párbeszéde Rakéták, atomfegyverek a szőnyegen I Genfben a szakértők között megkezdődött az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról a szovjet—amerikai tárgyalás. A szovjet kezdeményezésre létrejött megbeszélés a majdani SALT—III. előkészítését szolgálja. A múlt hét elejétől újságírók, televíziós csoportok várakoztak a svájci konferencia-városban a szovjet— amerikai tárgyalás megkezdésére. A küldöttségek megérkezése után nyilvánvalóvá vált: Moszkva és WashingMindazonáltal a genfi megbeszélések különlegesen nehéznek ígérkeznek. Az első találkozókon még az sem dőlt el, hogy miről is tárgyaljanak a küldöttségek? Emlékeztessünk: a hadászati fegyverzetkorlátozásról folytatott szovjet—amerikai tárgyalás menetrendjének a második SALT-szerződés után kerülne sorra olyan megállapodás megszövegezése, amely már az Európában elhelyezett nukleáris fegyverzetet 'is érinti. A Szovjetunió egyúttal jelezte, hogy előbb-utóbb a brit és a francia atomfegyverekről szintén tárgyalni kell. Tavaly azonban a NATO olyan lépést tett, amely az európai katonai egyensúly megbomlásával, új rakétafegyverkezési versennyel fenyeget. Az úgynevezett euroraké- tákról van szó. Arról a tervről, hogy az elkövetkező években a nyugat-európai NATO-államok területén 572 amerikai, középhatótávolságú rakétát helyeznek el. Ezt a fejlesztést, amely fenyegeti a szovjet—amerikai hadászati egyensúlyt, azzal indokolják, hogy a Szovjetunió korszerűsítette középhatótávolságú rakétaerőit. Csakhogy ezeket a rakétákat, amelyek kizárólag a Szovjetunió területén állomásoznak, azért állították fel, hogy kiégyensúlyozzák a NyugatA Schmidt—Brezsnyev megbeszélés után ismeretessé vált: a Szovjetunió még a SALT—II. ratifikálása előtt hajlandó megkezdeni á kérdéskörben a. tárgyalást. A genfi megbeszélés elnevezése vitatott a kezdet pilton tapasztalt szakértőket küldött Genfbe, olyan diplomatákat, akik a SALT—II. szerződés hosszú és nehéz tárgyalás-sorozatán bizonyították képességüket a kompromisszumok megtalálásában. Európában lévő. előretolt amerikai nukleáris rakétákat távolsági vadászbombázókat, valamint a brit és a francia atomütőerőt. Üj NATO-rakéták elhelyezése Európában tehát nem indokolt. A Szovjetunió ezek után is hajlandóságot mutatott rakétái számának egyoldalú korlátozására, ha a NATO eláll „eurorakéta-ter- vétől”. A nyugati országok azonban nem ragadták meg az alkalmat, s tavaly decemberben, brüsszeli tanácskozásukon határozatot hoztak arról, hogy az NSZK, Belgium, Hollandia, Nagy-Britan- nia és Olaszország földjére amerikai, középhatótávolságú atomfegyver-hordozóeszközöket telepítenek, olyanokat, amelyek szovjet célpontokra irányulnak. Tavaly december óta a nemzetközi politikában viharos hónapok teltek el és sok más mellett ez a kérdés szinte állandóan a napirenden szerepelt. Moszkva mindannyiszor emlékeztetett rá, hogy ez a lépés vezetett a kelet—nyugati kapcsolatok lehűléséhez. Szükséges tehát, hogy az említett rakéták ne kerüljenek Európába. Megtárgyalták e kérdést Schmidt nyugatnémet kormányfő moszkvai látogatásán is és a kancellár közvetítése hozzájárult a párbeszéd felvételéhez. lanatától. Az amerikai fél ugyanis, a saját terminológiáját használva, úgy akarta feltüntetni, rnintha a napirenden csak a Szovjetunió oldalán lévő rakétákról lehetne szó, illetve azokról a még nem létező amerikai fegyverekről, amelyek telepítését a NATO decemberi határozata előírja. Moszkvában ezért rámutatnak: az adok-veszek ilyen amerikai felfogása elfogadhatatlan. Megállapodásra, a fegyver- rendszerek leépítésére, s az új fegyverkezési hajsza elkerülésére csak akkor lehet számítani, ha Washington betartja a katonai paritás általa is elismert elvét. Tehát: a hadászati mérleg részét képező élőretolt amerikai hordozóeszközök ritkításáról, vagy leépítéséről is tárgyalni kell! A Pentagon vonakodik ettől. Ügy tünteti fel, mintha ezek nem is léteznének. Pedig a szocialista országok közelében lévő repülőterekről, a partmenti vizeken hajózó anyahajókról és tengeralattjárókról a Szovjetunió területén lévő célpontokat is fenyegetnek az atomrobbanófejekkel ellátott légibombák, rakéták. A tárgyalássorozat elnevezésének — hangoztatják Moszkvában — erre utalnia kell. Sokezer Hirosima Mindez nem formális vita., A szocialista nagyhatalom képviselői számtalanszor kifejtették: érdekük a nukle-. áris leszerelés. Európában már annyi atomfegyver van, ami a hirosimai bomba pusztító erejét sokezerszeresen múlja felül. A leszerelés, a fegyverzetkorlátozás azonban kizárólag a kölcsönösség alapján mehet végbe. A történelem arra tanít, hogy az egyoldalú engedmények meg- engedhetetlenek ilyen súlyú stratégiai kérdésekben. A Szovjetunió azon van, hogy a dialógust, a lét párbeszédét fenntartsa. Szükséges a megbeszélés folytatása, a kölcsönös megértés keresése. Csak így lehet elkerülni, hogy az enyhülés eredményei még komolyabb veszélybe kerüljenek. Ez az egyetlen módja a minden korábbit felülmúló fegyverkezési verseny elhárításának. Miklós Gábor Az 572 rakéta története Elnevezés — vita Ember és telelem Milliók gondja A munkanélküliség az idén több nyugati országban rohamosan gyorsul. A mai helyzet mind jobban emlékeztet az 1929—33-as nagy válságra. A jelenlegi zűrzavarról szóló statisztika napról-nap- ra aggasztóbb. Nagy-Britan- niában a nyár végén a munkanélküliek száma meghaladta a kétmilliós főt. Ilyesmire a szigetországban az utóbbi ötven évben nem volt példa. A Közös Piac országaiban — a közösség történetében először. A munkanélküliek száma elérte a hétmillió főt. Az USA-ban, az elnökválasztás előtt, csaknem minden tizedik munkaképes amerikai munkahelyet keres. A prognózisok pedig különböznek a választások előtti beszédek sokszor túl derűs hangnemétől. Különösen aggasztó, hogy számos nyugati közgazdasági szakember a munkanélküliséget „társadalmilag célszerűnek” véli, A munka- nélküliség célszerűségének még a tudományos „mutatóját” is kidolgozták. Az USA- ban például az ötvenes években ez a „mutató” a munkaképes lakosság két százaléka, a hatvanas években viszont már négy százaléka volt, 1974-ben pedig az amerikai elnök gazdasági konzultatív tanácsa ezt az értéket öt százalékra emelte. Vagyis, az USA-ban „célszerűnek” tartják, hogy körülbelül ötmillió ember bizonytalanságban éljen. Célszerű, de kiinek? Vajon az ember valóban csak a gépi civilizáció nyersanyaga lenne? A Szovjetunióban szerencsére a lakosság teljes foglalkoztatottságát tartják „társadalmilag hasznosnak”. Minden munkaképes embernek van munkája. A szocializmus ötven évvel ezelőtt, éppen a nagy gazdasági világválság legnehezbb éveiben egyszer s mindenkorra megszüntette a munkanélküliséget. A Szovjetunióban a munkához való jogot nemcsak az. alkotmány mondja ki. az a gyakorlatban valósul meg. Az embereknek van számos problémájuk, nehézségük, s ez természetes egy olyan társadalomban, amelynek gazdasága, tudománya és kultúrája dinamikusan fejlődik. De nem fenyegeti őket a félelem, hogy kenyér nélkül maradnak — sőt, az ország egyik legnagyobb problémája a munkaerő állandóan növekvő hiánya. Gyennagyij Piszkarjevszkij az szkp XXVI. kongresszusára készülődik I kommu- nisták és az egész szovjet társadalom figyelme napjainkban a párt beszámolási és választási idősiza- kára irányul, mely megelőzi a jövő év februárjára ösz- szehívott XXVI. kongresz- szust. A gazdasági élet állandó fejlődése, á nép életszínvonalának emelését biztosító nagyszabású intézkedések különösen figyelemreméltóak a nyugati világ válságainak hátterében; ám ez önelégültséget is szülhet, mivel az idő a szocializmus javára dolgozik. A kommunistákat azonban mind,enekelőtt az kell hogy izgassa, hogy ők mint a társadalom élcsapata, ideológiai-nevelő és szervező munkájukkal megteremtsék a társadalmi életben, a társadalmi viszonyok fejlesztésében, az egyéni szabadságjogok bővítésében az új, hatalmas változások előfeltételeit. Annál is inkább, mivel a szabadság a szocializmusban nem ajándék, hanem szoros összefüggésben .van azzal a kötelességgel, hogy hatékonyan, dolgozzunk a társadalmi és egyéni érdek nevében. Tény. hogy a termelés hatékonyságának fokozása és a munka minőségének javítása terén nem sikerült olyan ütemben előrehaladni, ahogy azt a terv elő ránvozza. A beszámolási és választási időszakban feltárják a tervek meg nem valósulásának objektív és szubjektív okait. Az objektív okokhoz sorolható a munkaerőtartalékok egyre fokozódó hiánya, ami a második világháború demográfiai örökségével függ össze: a mezőgazdaság elmaradása, amelynek állapotát döntően meghatározzák a kedvezőtlen éghajlati viszonyok, melyeket a nagy befektetések ellenére is csak nehezen tudunk leküzdeni: a fűtőanyag-, nyersanyag- és energiatermelésre fordított összegek jelentős növekedő se. mivel ezek lelőhelyei a nagy iparközpontoktól egyre távolabb kerülnek; és a külkereskedelmi konjunktúra rosszabbodása. A kritika a szubjektív jellegű okok leküzdésére összpontosul. Így például pazarlás okozza a fónnhiányt, mely a fémtermelés hatalmas méretei ellenére is jelentkezik. Néhány vállalat még mindig rosszminőségű gépeket és berendezéseket gyárt. Hiány van bizonyos könnyűipari termékekben, mindenekelőtt divatos cipőben és ruhában, ugyanakkor a divatjamúlt cikkeket nem sikerül értékesíteni. Az 1981-es évtől kezdve a gazdasági életben és a társadalmi viszonyokban végbemenő nagyszabású átalakulások megvalósításának konkrétabb és teljesebb ötéves terve lesz. 1977-ben a párt kezdeményezésére kidolgozták, majd össznépi vita után elfogadták a Szovjetunió új alkotmányát, mely meghirdette az állampolgároknak az állami és társadalmi ügyekben való még szélesebb körű részvételét, a társadalmi szervezetek szerepéneit és aktivitásának fokozását, a népi ellenőrzés erősítését, a nyilvánosság bővítését, a közvélemény állandó figyelem- bevételét, a kritikához való jogot és a kritizálok védelmét. Ezt követően az új alkotmánynak és az SZKP XXV. kongresszusának megfelelően az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa közös rendeletet hozott a gazdasági mechanizmus korszerűsítéséről. a népgazdaság irányításával kapcsolatos valamennyi újítást rögzítenek az ötéves tervben. A vállalati mutatókban elsőrendű szerepet kap a hatékonyság és a munka minősége. A vállalatok nagyobb önállóságot kapnak, többet fordíthatnak az anyagi ösztönzésre. amelyben csakúgy, mint a termelés irányításában, nagyobb jogokkal rendelkeznek majd a szakszervezet és a többi társadalmi szervek. A gazdasági ösztönző intézkedések egész rendszere arra irányul, hogy valamennyi dolgozó érd,ekeit legyen a termelésben. A gazdasági élet és a demokrácia kölcsönös egymásra'' hatásának fejlesztésében — mely a párt távlati célja, amelyet állhatatosan igyekszik megvalósítani — a párt össznépi támogatást élvez. Fjodor Breusz Jelenleg Az értekezlet elmaradt Hz OPEC paralízise OPEC-miniszterek konferenciája Bécsben, ahol az egységen már repedések látszottak Jamani sejk. szaúd-arábiai olajipari miniszter, aki már sok vitát támasztott az OPEC ülésein Az Irak és Irán közötti fegyveres konfliktus megbénította az OPEC, az olajexportőr országok kartelljének tevékenységét. Ez a testület idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Az előzetes tervek szerint éppen Irak fővárosában, Bagdadban kellett volna november 5-én megtartani az OPEC ünnepi csúcskonferenciáját. Ezt az értekezletet a szervezet kénytelen volt lemondani. A kényszerű döntés katonai és politikai okokra vezethető vissza. Nemcsak arról van szó, hogy Irak, mint a világ Szaúd-Arábia után második legnagyobb olajexportőre, s így értelemszerűen az OPEC egyik vezető tagja — fegyveresen szemben áll Iránnal, egy másik OPEC tagállammal. Ezt a konfrontációt kiterjesztette és még bonyolultabbá tette, hogy Irak megszakította diplomáciai kapcsolatát Líbiával és Szíriával. Az indokolás iraki részről az volt, hogy az említett országok Iránnak hadianyagot szállítanak; ezt mind Teherán, mind Szíria és Líbia cáfolja. Ez az újabb lépés magában foglalta, hogy Irak politikai kapcsolatai egy másik kiemelkedően fontos OPEC-tagállammal, Líbiával is megszakadtak. De még a Szíria és Irak közötti diplomáciai kapcsolat megszakadásának is van olajvetülete — noha Szíria nem tagja az OPEC-n,ek. Az iraki olajmezőkről a Földközi-tenger irányába vezető csőhálózatok egyike ugyanis Szírián halad keresztül. Ez a csővezeték a két ország közötti pénzügyi viták miatt néhány esztendeje nem működik, de az iraki—iráni fegyveres konfliktus egy korábbi szakaszában Szíria felajánlotta Iraknak a csővezeték használatát. A diplomáciai kapcsolat megszakítása ilymódon ebben a viszonylatban is érinti az olajexportot. A katonai-politikai konfrontációk sora tehát önmagában lehetetlenné teszi az OPEC működését. Vannak azonban a háttérben olajgazdasági előzmények is. Bécsben az OPEC előző csúcsértekezletén, röviddel az iraki —iráni konfliktus kirobbanása előtt, elvi határozat született arról, hogy az olajexportáló országok általában tíz százalékkal csökkentik termelésüket. Ezt Szaúd-Arábia akkor sem fogadta el a maga számára kötelezőnek, a többség azonban hajlandónak mutatkozott a határozat végrehajtására. A döntés voltaképpen része volt egy kompromisszumnak egyfelől az OPEC úgynevezett „mér- sékeltjei”, másfelől a nagyszabású áremelést követelő OPEC-radikálisok — Algéria, Líbia és Irán — között. Ezt a taktikai kompromiszsJzumot nem egyszerűen az Irak és Irán közötti háború zúzta szét, hanem az is, hogy Szaúd-Arábia az új helyzetben egyoldalú döntést hozott: napi 9,5 milliós hordós termelését mintegy hétszázezer hordóval tovább növeli. Röviddel később a Perzsa (Arab) -öböl mentén lévő többi nagy olajexportőr — Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emirátusok — egy szaúdi területen tartott megbeszélésen csatlakozott a döntéshez. Ügy döntöttek, hogy összesen napi három millió hordóval növelik termelésüket. A gesztus egyértelmű volt a tőkés világ nagy olajfogyasztó országai felé. A piac helyzete ugyanis önmagában a termelés emelését nem indokolta. Az lrak és Irán közötti háború kirobbanása előtt a tőkés világban tapasztalható visszaesés, valamint a takarékossági intézkedések következtében a fogyasztás mintegy napi három millió hordóval kevesebb volt, mint a kínálat. Így a többlettermelés a leggazdagabb tőkés országok ma már több, mint százhúsz naposra becsült tartalékát duzzasztotta fel. Hiszen ezek az országok — ellentétben az olajat nem termelő prszágokkal — eléggé tőkeerősek a piacon jelentkező felesleg felszívására. Ilyen helyzetben a már régen ösz- szezsugorodott iráni és a továbbra is jelentős iraki olajkivitel felfüggesztése egyelőre nem rendítette meg a piacot. Voltaképpen nem történt más, mint az, hogy a többlettermelést felváltotta a piaci egyensúly. A szaúdi ösztönzésre hozott új döntéssel az OPEC néhány igen fontos országának olajminiszterei a többlettermelés helyreállítása mellett döntöttek. Ráadásul: ezt a döntést az OPEC keretein kívül, egyoldalúan hajtották végre. Szovjet részről kezdettől fogva hangoztatták, hogy az Irak és Irán közötti konfliktus a térség országait gyengíti és a nemzetközi mono- póltőke pozícióit erősíti. A politikai eseményeken túl az OPEC, mint egységes szervezet megbénulása ezt igazolja. —i—e (Összeállította: Majnár József)
