Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászberényi Zagyvamenti Tsz pusztamonostori kerületében negyedszer kaszálják a lucernát. Képünkön kést cserél nek az RK—4 típusú fűkaszán Mázsák, percek, forintok Két csarnok, két műszakban Ahol bevált és ahol „csak” szükséges Fógel László művezetővel valóban nyugodt körülmények között beszélgethettünk az irodájában. A műhely- csarnok emeletén lévő szobában hiányzott a nappal megszokott zaj. A két óra alatt egyetlen feladatot kapott az ügyeletes: az egyik lakatos csoportvezető kérte, intézkedjék, kezdjék meg az egyik éppen elkészült munkadarab festését. Szokatlanul eseménytelen volt a művezetőnél töltött idő. Különösen annak, aki már járt délelőtt is a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában. Fógel László persze nem nagyon bánta a nyugalmat: neki ez azt jelentette, hogy minden rendben halad az üzemben. Kényelmesen többet — Kilenc hetenként kerül ránk, művezetőkre a műszaki ügyelet. A délelőttök gondjai után még jól is jön az egyhetes nyugalom. Persze a kétműszakos munkarend történetének első időszaka nem volt ennyire problémamentes. 1976 táján az volt talán a legnagyobb gondunk, hogy a délutánra jöttéknek nem mindig volt mit csinálni. A gyár vezetői először ragaszkodtak hozzá, hogy a munkások fele az első, fele a második műszakban töltse el idejét. A feladatok azonban más tempót, beosztást követeltek volna. Azóta sok minden változott a gyárban. A termelést közvetlenül irányítók szava ma már nagyobb súllyal esik a latba, amikor a műszakbeosztást tervezik. Tekintélyük növekedése természetes is, ők tudják a legjobban, mit és mikor kell elvégezni, hogy az előírt határidőket tartani tudják. Most már az igények határozzák meg a műszakok létszámát: általában a munkások 25—30 százaléka délutános. És nem is bosz- szankodik, akinek 14 órától 22-ig jut munka. Nemcsak a kereseteket növelő műszak- pótlék miatt. Gulyás Imre a 2-es számú csarnok egyetlen bentlévő lakatos csoportjának vezetője más előnyökről is beszél: — Délutánonként minden szerszámhoz, felszereléshez akkor jutunk hozzá, amikor éppen szükség van rá. Az első műszakban viszont gyakran áll a munka, mert egy- egy darab elkészülte után késve kapjuk meg az új elkezdéséhez szükséges anyagot. Az anyagmozgatóknak rajtunk kívül másokat is ki kell szolgálni. Esténként viszont bőven elegendő a két dolgozó targonca... No és nappal, akkor sem oldódik meg minden, ha az anyagokat időben megkapjuk. Gyakran várunk a darura. A kész munkát nem tudjuk elszállítani — nincs hely a következő megkezdéséhez. Néha pedig a nehezebb alkatrészeket nem bírjuk beemelni... Délután ilyen dolgok nem történnek meg, folyamatosan dolgozhatunk. Hogy mennyit számít ez? Rengeteget, 40—50 százalékkal is többet teljesítünk, mégsem olyan fárasztó a munka. A '2-es csarnokban ottjár- tunkkor a viszonylag kevés ember természetesen nem sokat termelt. Mégis szükség volt rá, hogy délután jöjjenek be. — A mi gyárunkban — magyarázta az összefüggéseket Fógel László — nem a termelés növekedése volt a második műszak bevezetése mellett szóló legerősebb érv. A termelés szervezésének megváltoztatására azért volt szükség, hogy rövidíteni tudjuk az egyes termékek elkészítésének az idejét. Amikor valamelyik határidő nagyon rövidnek látszik, akkor naponta kétszer nyolc órát dolgozunk a sürgős munkán. Így már érthető, hogy miért csak a munkások egy része jár délutánra a szolnoki gyár 2-es számú csarnokába. Az új munkarend az' üzem rugalmasságának növelését szolgálta, a múnkabeosztást ma a feladatok nagysága határozza meg. Sajnos a gyárnak nem minden munkahelyén van mód a 2-es csarnokban tapasztalt hasznos szervezési megoldások alkalmazására. A 3-as csarnokban a lakatosoknak állandóan a fele jár délelőttre, a többiek délutánra érkeznek. Több ezer óra hiány Pedig erre nem mindig lenne szükség. Legalábbis Pákái Lajos, lakatos csoport- vezető szerint nem. Csak rövid ideig beszélt arról, hogy milyen váratlan problémákat okoz, hogy délután nem dolgozik a raktár, nincs technológus, aki a betarthatat- lannak bizonyuló gyártási éjőírások megváltoztatásáról döntene. Gyorsan arra terelte a szót, hogy aznap is szinte fölöslegesen jöttek be. Egy kis feladatot kaptak, így nem kellett az egész műszak alatt ücsörögniük. Ez azonban kevés. „Legalább 3500 órát kellene nekünk és a váltócsoportnak teljesíteni ebben a hónapban, és eddig csak 400 jött össze. Ez bizony jócskán meglátszik a havi kereseten” — panaszkodott a csoportvezető, társai pedig bólogattak. „így van, nem magukat figyelnénk ám, ha pénzünk látná kárát a kí- váncsiskodásnak. Csakhát ma sajnos mindegy, mivel töltjük az időt. A feladatokkal bőven végzünk tíz órára.” Kevés is, sok is — Sajnos a két csoport valamelyikének állandóan be kell jönni délután, — folytatta a gondolatsort Balaskó Péter lakatos. — Pedig nem tudom, ma megtermeljük-e a csarnok világításának az árát. E szavak után rövid vita bontakozott ki. Fógel László arról próbálta meggyőzni társait, hogy szükség van a műszakolásra. A lakatosok elfogadták érveit, de ki is egészítették: amikor van mit csinálni, akkor ők is hasznosnak tartják a váltásokat. — Nálunk az a legnagyobb baj — elemezte helyzetüket Pákái Lajos — hogy lökésszerű á munkaellátottság. Amikor bejön egy nagy transzformátorszekíény, akkor több ezer órára van tennivaló. A délelőttös és a délutános csoportnak is hajtania kell, mert szorít a határidő. Csakhát az az igazság, hogy annyi feladatot mégsem kapunk, amennyi egész évben munkát adna a kétszer nyolc órára. Annál viszont többet bíznak ránk, ameny- nyivel csak délelőttönként is boldogulnánk. A nagyméretű, hosszú ideig készülő termékek hiánya esetén sem teljesen tétlenül töltik idejüket a 3-as csarnok lakatosai. Fógel László művezető elmondta, hogy valamennyi munkát feltétlenül találnak nekik. Persze az „időt töltő” feladatok nem követelnek akkora intenzitást megoldóiktól, mint amekkora igazán gazdaságos lenne. Ez is pazarlás. Sajnos a gyár vezetősége nem sokat tud ellene tenni. Nemcsak azért, mert két műszakra elegendő megrendelést csak időnként kapnak a budapesti törzsgyártól. Pákái Lajo- séknak például beszélgetésünk idején lett volna dolga. Elvileg. Hetekkel ezelőtt elkészítették ugyanis egy majdan Paksra kerülő generátor álló részét. Folytatnák a munkát, a félkész terméket azonban először Budapesten kellene forgácsolni. Erre pedig még várni kell, hiszen Budapesten igen szűkös a forgácsolóműhelyek kapacitása. Nem is tudják mikor kerül az ő munkájuk sorra. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a budapesti kapacitás- hiány Szolnokon fölösleget szül. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha arra gondolunk, hogy Szolnokon többek között azért szervezték meg a második műszakot, hogy legyen hol „lehajrázni” a máshol születő lemaradásokat. V. Szász József SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUSOK Kerüljön előtérbe a minőség A vitával folytatta munkáját tegnap az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIII. kongresszusa. A vita fő témája a minőség volt. A vállalatok nagy részénél ugyanis bevezettél^ a minőségi bérezést, s bár kedvező hatása érezhető, többen kifogásolták, hogy a minősítés feltételrendszere nem ösztönöz eléggé a jobb munkára. Szükséges lenne az is, mondották, hogy a versenyfelajánlások értékelésekor a minőség legalább olyan hangsúlyt kapjon, mint a határidő teljesítése. Felszólalt a tanácskozáson Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, aki a párt Központi Bizottságának nevében köszöntötte a több mint 100 éves szakmai szakszervezet kongresszusát. Megállapította, hogy az ágazat dolgozói a nehézségek és hibák ellenére is eredményes munkát végeztek ebben a tervidőszakban. Hosszan sorolta sikereiket, ám igazat adott azoknak a bírálóknak, akik jogosan teszik szóvá a még fellelhető hanyag, gyenge minőségű munkát. Elítélte viszont azokat, akik valamiféle divatos Szombaton a SZOT központi iskolájában megkezdte munkáját a helyiipari és városgazdálkodási dolgozók szakszervezetének VIII. kongresszusa. A tanácskozáson, melyen 270 ezer szervezett dolgozó képviseletében 255 választott küldött és mintegy 80 vendég vett részt, megjelent Faluvégi Lajos a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetője, Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettese és Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. A legutóbbi kongresszus, óta végzett munka eredményeit összegező írásos beszámolóhoz Juhász Ottó, a szakszervezet főtitkára fű-’ zött szóbeli kiegészítést. Kiemelte, hogy a lakosság életszínvonalát közvetlenül érintő szolgáltatások körének kiszélesítése, színvonalának növelése fontos társadalmi, gazdasági feladat. Az ágazathoz jórészt olyan fogyasztói szolgáltatások tartoznak, amelyek célja a családok, főleg a nők fizimagatartásnak vélik az országunkat gazdagító építés eredményeinek lekicsinylését, elhallgatását, a hibák és gondok felnagyítását. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kongresszust. Az ágazat feladatokról szólt Ábrahám Kálmán építésügyi és (városfejlesztési miniszter, p hangsúlyozta, hogy a kivitelezési költségek csökkentésével segítsék az ország építési igényeinek gazdaságosabb, költség-takarékosabb kielégítését, s éppen ezért fontos, hogy fordulatot érjenek el a munka hatékonyságának, minőségének és megbízhatóságának javításában, nem kevésbé a lakosság építőanyag ellátásában. A vitában 32-en szólalták fel, s észrevételeikre, javaslataikra Gyöngyösi István főtitkár válaszolt. A kongresszus végül meg^ választotta a szakszervezet vezető testületéit és tisztség- viselőit. A szakszervezet elnöke ismét Reszegi Ferenc, főtitkára Gyöngyösi István, titkára pedig Podina Sebő, Takács László és Wágner Lajosné. kai munkájának megkönnyítése. A ma még nem teljesen kielégítő helyzet egyik meghatározója, hogy a foglalkoztatottak száma nem nőtt párhuzamosan a dinamikusan fejlődő szolgálatásokkal. A • főtitkár beszámolója után megkezdődött az előterjesztések feletti vita, amelyen felszólalt Baranyai Tibor is. Az MSZMP Központi Bizottságának nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit, majd arról szólt, hogy mennyire fontos a HVDSZ-hez tartozó vállalatok, szövetkezetek dolgozóinak munkája, hiszen az ő tevékenységük szinte nap mint nap befolyásolja a lakosság közérzetét, az emberek munkakedvét, társadalmi aktivitását. Mind több eredmény jelzi, hogy a helyiipari és városgazdasági dolgozók tisztában vannak szép hivatásuknak jelentőségével A továbbiakban a szak- szervezeti mozgalom tevékenységéről beszélt; kiemelve az utóbbi időszakban számottevően fejlődött, társadalmi megbecsülése és súlya növekedett, s egyre jobban tölti be megtisztelő feladatát, mint a munkásosztály, a dolgozók osztályszervezete. A kongresszus ma folytatja munkáját. Változások a nyomda« iparban Tegnap az MSZMP budapesti bizottsága oktatási igazgatóságán megkezdte munkáját a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének 41. kongresszusa. A szakmai szervezet 55 ezer fős tagságát képviselő 196 küldött tanácskozásán részt vett Győri Imre, az MSZMP KB osztály- vezetője, Timmer József, a SZOT titkára is. A központi vezetőség írá: sós beszámolójához Lux János főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy a nyomda- és papíripar, valamint a sajtó dolgozóinak munkájában az elmúlt öt esztendő jelentős változásokat hozott. A nyomdaipar rekonstrukciójának eredményeként jeleíjleg képes hetilapok többsége a megyei napilapoknak pedig mintegy fele már korszerű. ofszet-nyomással készül. Hamarosan, a tervezett határidőre elkészül a nyomdaipar egyedi nagyberuházása, a Szikra Lapnyomda, amely elsősorban a központi napilapok ofszet-előállítására hivatott. Az elmúlt esztendőkben nagyjelentőségű fejlesztést hajtottak végre a könyvgyártásban és a papíriparban. A korszerű technika jól képzett szakembereket igényel. Az elmúlt öt esztendőben azonban a szakmunkás- képzés nem tartott lépést a követelményekkel. A szóbeli kiegészítőt vita követte. A kongresszus ma folytatja munkáját. • * * .Több mint 50 ezer szervezett dolgozó képviseletében 198 választott küldött és több mint 50 meghívott vendég vesz részt a bőripari dolgozók XX. kongresszusán, amely tegnap kezdte meg munkáját a SZOT Dózsa György úti székházában. A szakszervezet központi vezetősége legutóbbi kongresszusa óta végzett munkájának eredményeiről, tapasztalatairól előterjesztett írásos jelentéshez Petrák Ferenc főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést, majd megkezd, ődött a vita. Az életmód hatása a szolgáltatásokra Az 1850-es évek végen Vásárhelyi Pál és az olasz Paleocapa tervei alapján kezdték meg a Tisza szabályozását, amelynek során száztizenkét átvágással rövidítették meg a folyót, illetve ennyi kanyart szüntettek meg. Most Tiszadada térségében ismét 2,3 kilométerrel rövidítik le a Tisza hosszát. a készülőben lévő új mederkialakítással. A szabályozásra azért van szükség, mert a téli jeges áradás itt minden évben jégtorlasz kialakulásával fenyegetett. Képünkön: bét földmunkagép dolgozik az új Ti- sza-meder felszíni munkáin.
