Szolnok Megyei Néplap, 1980. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960- október 1. Harckocsi a pajtában A Német Szövetségi Köztársaságban — és természetesen nemcsak ott — változatlanul sok szó esik a müncheni Ok­toberfesten történt me­rényletről. Bár Olaszor­szágtól — emlékezzünk csak a bolognai pálya­udvarra! — Törökorszá­gig a világ, sajnos, hoz­zászokhatott az ilyen megdöbbentő tömeggyil­kosságokhoz — a mün­cheni merénylet nem szűkölködik nyugatnémet vonatkozású és egyete­mes tanulságokban. Ami az egyetemes ta­nulságokat illeti, újra be­bizonyosodott, hogy az ilyen gaztettek mindig és mindenütt azoknak a malmára hajtják a vizet, akik „az erős kéz”, a jobboldali diktatúra felé kacsingatnak. Ez még akkor is igaz, ha a me­rénylők álbaloldali mez­ben ölnek. A Német Szövetségi Köztársaság­ban ez az általános igaz­ság, a körülmények és az időzítés miatt, ráadásul különös hangsúlyt kap. Afelől senkinek nem le­hetett — nem is volt — kétsége, hogy ezt a ször­nyűséget kiagyalói és végrehajtói célzatosan időzítették éppen a vá­lasztási kampányfinisre. Amikor szombaton ké­ső este, a vásárcsarnok papírkosarában, felrob­bant a pokolgép, a jobb­oldal úgy zendített rá az ilyenkor szokásos filippi- kára, mintha magától ér­tetődő lenne, hogy a tet­tesek csak szélsőbalol­daliak lehetnek. Nagyon hamar kiderült, hogy en­nek ezúttal pontosan az ellenkezője igaz. A nyomozás mostani fázisában már azt is pon­tosan tudjuk: nem lehe­tett eltitkolni, hogy a tettet egy nemrég betil­tott szélsőjobboldali szer­vezet, az úgynevezett Hoffmann-csoport haj­totta végre, mert a hu­szonegyéves tettes. a csoport tagjaként közis­mert Gundolf Köhler egyetemi hallgató rosszul állította be a gyújtószer­kezetet és maga is fel­robbant. Sérüléseinek „természete” abszolút bizonyítékként szerepel. Ha, mint eredetileg ter­vezte, sikerül elmenekül­nie a gyilkosságot termé­szetesen „a baloldal” nyakába varrják, hiszen ez volt az akció cálja. A fasiszta Hoffmann cso­port sokáig legális ala­kulatként működhetett. Amikor ez év elején tömegtiltakozásra betil­tották, főhadiszállásán rengeteg korszerű fegy­vert, egy vidéki pajtában pedig harckocsit (!) ta­lált a rendőrség. Ennek a bajor tanknak a gaz­dái ki mást akarhattak támogatni, mint azt a politikust, akit sokan „bajor tanknak” nevez­nek. Nem rajtuk múlt, hogy a választásokra időzített gaztett könnyen bumerángnak bizonyul­hat. Harmat Endre BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására tegnap Budapestre érkezett az Amerikai Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának küldöttsége: dr. James Jack- son és Helen Winter, a Po­litikai Bizottság tagja, a KB titkára. A delegációt a Feri­hegyi repülőtéren Horn Gyu­la, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes veze­tője fogadta. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere tegnap visszaér­kezett Moszkvába. A szovjet külügyminiszter hivatalos ba­ráti látogatást tett Kubában, Szovjet—indiai tárgyalások Magasszintű szovjet—indiai tárgyalások kezdődtek Moszkvában. A képen (középen) Leo- nyid Brezsnyev és N. S. Keddi (Telefoto — KS) (Folytatás az 1. oldalról) érdekében, hogy tartóssá te­gye a feszültség enyhülését és új lendülptet adjon az enyhülésnek, valódi fordula­tot érjen el a fegyverkezéstől a leszerelés irányába, és azért, hogy igazságosan, po­litikai eszközökkel rendezzék a konfliktusokat. A tárgyalásokon részlete­sen áttekintették az ázsiai helyzetet. Ázsiában az ag­resszív erők mind nyíltabb fellépése következtében nö­vekedett a feszültség. Leo- nyid Brezsnyev aláhúzta: az imperialista beavatkozás az ázsiai népek belügyeibe az­zal jár, hogy a térség orszá­gai közötti konfliktusok mind súlyosabbakká, egyre rombolóbb hatásúnkká vál­nak. Ez az imperializmus és csatlósai malmára hajtja a Az ázsiai helyzetről, a nemzetiköz: kérdésekről, a szovjet—indiai kapcsolatok­ról mondott beszédében Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke kedden azon a vacsorán, amelyet a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége adott a hivatalos baráti lá­togatáson a szovjet főváros­ban tartózkodó Reddi indiai köztársasági elnök tisztele­tére. — A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész hely­zete napjainkban korántsem egyszerű — jelentette ki Brezsnyev. vizet, azoknak használ, akik aláássák Ázsia és az egész világ békéjét. Reddi indiai elnök India és a Szovjetunió hagyomá­nyos barátságáról szólva megállapította, hogy ez a ba­rátság a gyümölcsöző, köl­csönösen gazdagító együtt­működés példája, megfelel mind a szovjet és az indiai nép létérdekeinek, mind pe­dig a világ békéje érdekei­nek. A két küldöttség megelé­gedéssel állapította meg, hogy a szovjet és az indiai vezetők kölcsönös látogatá­sai, a közöttük fennálló sze­mélyes kapcsolatok a hagyo­mányos indiai—szovjet kap­csolatok szerves részei let­tek és jelentősen hozzájárul­nak a szovjet—indiai együtt­működés elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez. — Általánosságiban az a véleményünk, hogy a hábo­rú napjainkban nem válhat az államok közötti vitás kérdések rendezése eszközé­vé, és nem is kell hogy ez így történjék. S még inkább érvényes ez az olyan fe­szültséggel terhes térségre vonatkozóan, mint amilyen a Közel- és Közép-Kelet. A békeszerető szovjet külpo­litika arra irányul, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború fenyegetésétől. Leonyid Brezsnyev beszédé­ben méltatta a szovjet—in­diai kapcsolatokat és rámu­tatott: Reddi elnök látoga­tása ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy a két ország a baráti szovjet—indiai kap­csolatok továbbfejlesztésére és megszilárdítására törek­szik. Napjainkban nem lehet a szó szoros értelmében er­kölcsösebb, tisztességesebb politika, a népek szívéhezés józan eszéhez közelebbálló politika, mint a béke, az enyhülés, a fegyverkezési verseny megszüntetésének politikája. Örömünkre szol­gál, hogy e célok felé tö­rekedve' együtt haladmk Indiával — mondotta » be­szédében Leonyid Brezs­nyev. Válaszbeszédében Szand- zsiva Reddi, indiai elnök rá­mutatott, hogy a Nagy Ok­tóberi Forradalom lelkesí­tőén hatott az India függet­lenségéért Mahatna Gandhi vezetésével harcoló fiata­lokra. Lenin eszméit meg­ismerték az India szabad­ságáért harcoló erők, s ezek az eszmék mély nyomot hagytak bennük. — Az indiai szovjet ba­rátság és együttműködés nem csupán kétoldalú kap­csolatainkat gazdagította, hanem hozzájárul Ázsia és az egész világ békéjéhez és stabilitásához — hangoztatta az Indiai Köztársaság elnö­ke. — Kapcsolatainkat az jellemzi, hogy mélységesen megértjük egymás létfontos­ságú gondjait. E baráti szá­lak napjainkban még jelen­tősebbekké válnak egy olyan világban, ahol a feszültség újabb gócpontjai jönnek létre, az enyhülés folyama­tát pedig szemmellátható károk érték. Reddi méltatta Leonyid Brezsnyev személyes hozzá­járulását az európai enyhü­lés folyamatához, s hangoz­tatta az indiai közvélemény tudja, hogy a szovjet állam­fő meg akarja őrizni az enyhülés szellemét és folya­matát. Irán—Irak Ellentétes jelentések a harcok állásáról Tegnap a különböző béke­közvetítési kísérletek ellené­re változatlan hevességgel folytatódtak a harci cselek­mények az iráni és az iraki fegyveres erők között. A har­cok kimeneteléről továbbra is ellentétes jelentések ér­keznek a két fővárosból. A bagdadi francia nagy- követségről származó értesü­lés szerint az iráni légierő vadászbombázói tegnap tá­madást intéztek a- francia— iraki együttműködéssel épült bagdadi atomkutató-központ ellen. Részletek nem isme­retesek. Bagdadi értesülések szerint 11 halálos és több tucat se­besült áldozata volt annak a bombatámadásnak, amelyet az iráni légierő tegnap dél­előtt intézett az iraki fővá­ros ellen. Az áldozatok több­sége egy olajfinomító mun­kásai közül került ki. Szaddam Husszein iraki elnök tegnap fogadta Ziaul Hak pakisztáni államfőt, aki közvetítőként tartózkodik Bagdadban. Megbeszélésükön arról volt szó, miként lehet­ne tűzszünetet elérni az irá­ni-iraki háborúban — kö­zölte az INA iraki hírügy­nökség. Brezsnyev és Reddi pohárköszöntöje Szovjet—kubai ürpáros Ünnepélyes fogadtatás a Csillagvárosban Ünnepélyesen fogadták teg­nap Csilagvárosban a szovjet —kubai űrkísérlet résztvevő­it, Jurij Romany enko pa­rancsnokot és Arnaldjo Tama­yo Mendez kubai űrhajóst. A két kozmonautát és a velük együtt Bajkonurból vissza­tért szakértőket a repülőté­ren családtagjaik, munkatár­saik, barátaik és a kiképzé­si program vezetői üdvözöl­ték. A két űrhajós az Ál­lami Bizottság elnökének jelentette, hogy a rájuk bi­zott feladatot teljes egé­szében végrehajtották. A hagyományoknak meg­felelően az űrhajósok ez­után koszorút helyeztek el az első űrhajós. Jurij Gaga­rin emlékművénél, majd a város művelődési házában rendezett ünnepségen szá­moltak be élményeikről, ta­pasztalataikról. A hallgató­ság soraiban több a koz­moszt már megjárt és je­lenleg kiképzésen Csillagvá­rosban tartózkodó űrhajós foglalt helyet. majd New York-ban, az ENSZ-közgyűlés 35. üléssza­kán a szovjet küldöttséget vezette. HANOI Kambodzsában a Pol Pot- rezsim áldozatainak újabb tömegsírjait fedezték fel. Az SPK hírügynökség közlése szerint a Phnom Penh-től délnyugatra fekvő Kandal tartomány egyik falva köze­lében négy sírban legkeve­sebb 700 áldozat földi marad­ványaira bukkantak. A kam­bodzsai hírügynökség koráb­ban arról tudósított, hogy Svay Rieng, Kompong Cham, Kompong Speu és Kandal tartományokban a Pol Pot- rezsim több mint 30 ezer ál­dozatának tetemét találták meg. MADRID Tegnapra virradóan meg­gyilkolták Vitorlában Uosé Ignacio Ustarant, a spanyol kormánypárt, a Demokrati­kus Centrum Unió egyik baszkföldi vezetőjét. Usta­rant az este lakásáról hur­colta el három ismeretlen fegyveres, két fiatalember és egy nő. A politikus szitává lőtt holttestét hajnalban ta­lálták meg a kormánypárt vitoriai párthelyisége előtt egy gépkocsiban. NSZK-vólasztások: A kancellárjelöltek HELMUT SCHMIDT A nyugatnémet közvéle­ménykutatók szerint az NSZK jelenlegi kancellárja honfitársai körében olyan népszerű, mint Adenauer volt az ötvenes években. Helmut Schmidt hat éve a szövetségi köztársaság kor­mányfője. 1918. december 23-án Ham­burgban született és itt járt iskolába. Érettségi után szá­mos iskolatársávai együtt előbb a hadsereg légvédelmi egységéhez került, majd ütegparancsnokként és tarta­lékos főhadnagyként fejezte be a második világháborút. 1945-től a hamburgi egye­tem állam- és gazdaságtudo­mányi karán tanult, külgaz­dasági diplomát 1949-ben szerzett. Ugyanebben az év­ben a város közlekedési igaz­gatásának szakreferense lett. 1953-tól a bonni szövetségi gyűlés szociáldemokrata kép­viselője 1961-ig. A rákövetkező négy évben Hamburg tartományi jogú város (miniszteri rangú) bel­ügyi szenátora. Schmidt útja 1965-ben is­mét Bonnba, a Bundestagba vezetett, a szociáldemokratá­kat és kereszténydemokratá­kat tömörítő nagykoalícióban 1969-ben hadügyminiszterré nevezték ki. A meggyőződé- ses atlantista és amerika-ba- rát Schmidt miniszter-elődei politikáját követve erőteljes lépéseket tett a Bundeswehr fegyverzetének korszerűsíté­sére, jelentős elismerést arat­va mind a nyugatnémet had­sereg katonai vezetésében, mind a legfelsőbb NATO-kö- rökben. A Brandt—Scheel kor­mányban 1972-ben néhány hónapig gazdasági és pénz­ügyminiszterként működött, majd a tárca kettéválása után pénzügvminiszter lett. Willy Brandt lemondása után a Bundestag 1974. má­jus 16-án kancellárrá válasz­totta. 1976 decemberében — ezúttal rendes országos par­lamenti választásokon — pártja a szabaddemokraták­kal együtt ismét koalíciós többséget szerzett, így Schmidt újabb négy évre kormányfő maradt. Helmut Schmidt külpoliti­kájában — saját bevallása szerint — azt a bismarcki el­vet követte, amely szerint egy politikai vezető akkor képviselheti a legjobban sa­ját országa érdekeit, ha • a mindenkori partnerek hely­zetébe is igyekszik belekép­zelni magát. A Brandt— Scheel kezdeményezte keleti politikát kancellári működé­se kezdetén szükséges örök­ségnek tekintve a pragma­tikus Schmidt hamarosan felismerte, hogy az NSZK valamennyi alapvető politi­kai és gazdaságii érdeke a szocialista országokhoz fűző­dő viszony további rendezé­sét és elmélyítését diktálja. A hetvenes évek végén a kancellár nyilvánosan elis­merte, hogy Bonn nemzetkö­zi szerepe sohasem válhatott volna ilyen fontossá, az NSZK súlya és tekintélye, ezzel együtt nemzetközi moz­gástere sohasem növekedhe- ■ tett volna ilyen mértékben az enyhülési politika elmúlt évtizede nélkül. Jelenlegi külpolitikai ál­láspontja az „erőegyensú­lyon alapuló béke”, amely­nek számára egyenrangú két alkotóeleme a nyugati szö­vetség és a Varsói Szerződés katonai ütőerejének egyenlő­sége és a következetesen folytatott kelet—nyugati pár­beszéd és együttműködés. Ez a kettős meggyőződés ered­ményezte, hogy Schmidt szállt síkra elsőként — és Nyugat-Európában egyedüli jelentős erőként — a neut­ronfegyver európai állomá- ^oztatása mellett, személye­sen szorgalmazta — a közép- Ihatótávoilságú rakétafegyve­rek terén állítólag meglevő szovjet előnyre hivatkozva — az amerikai Eurorakéták kifejlesztését. Ugyanakkor a kelet—nyugati kapcsolatok különösen feszült időszakai­ban, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kap­csolatok mélypontján, Bonn igyekezett kapcsolódási pon­tokat keresni az enyhülés gyakorlatának folytatására. FRANZ JOSEF STRAUSS Az ellenzéki uniópártnak, a CDU és a CSU közös kan­cellárjelöltje — aki néhány hete ünnepelte 65. születés­napját — az NSZK történe­tének egyik legszínesebb, legellentmondásosabb politi­kai egyénisége. Nevét hatal­mas botrányok és imponáló választási eredmények fon­ják körül. Gazdasági szakér­telmét, szónoki képességeit, ellenfelei sem vitatják, za­bolátlan, kiszámíthatatlan természetére, szélsőséges in­dulatoktól fűtött magatartá­sára leghűbb hívei is pa­naszkodnak. 1915. szeptember 6-án szü­letett Münchenben. Érettsé­gi után behívót kapott. A háborút ugyanabban a rang­ban fejezte be, mint mostani választási ellenfele, Schmidt: tüzérségi főhadnagyként. Fő­iskolai tanári képesítéssel a zsebében a bajorországi Schongau tanácsának mező- gazdasági vezetője, 1948-ban az alakuló szövetségi köztár­saság mezőgazdasági taná­csának tagja lett A hatvanas évek elején a rohamosan fej­lődő nyugatnémet repülőgép- gyártás vezetői között jelent­kezik. Konrad Adenauer 1953-ban „különleges megbízatású” tárcanélküli miniszterként hívja kormányába, két évvel később atomügyi miniszter, majd 1956 és 1962 között hadügyminiszter. Pályafutását a hírhedt Spiegel-botrány szakítja meg: utasítására a rendőrség átkutatja a hamburgi hetilap szerkesztőségi helyiségeit, őrizetbe veszi és kihallgatja a lap munkatársait — Stra­uss személyét terhelő doku­mentumok után kutatva. A botrány miatt Strauss kény­telen volt megválni tisztsé­gétől, hogy négy évvel ké­sőbb, először a CDU-kor- mány, majd a CDU—SPD nagykoalíció pénzügyminisz­tereként térjen vissza a bon­ni nagypolitikába. Pártjának, a bajor tarto­mányban működő és a ke­reszténydemokratákkal or­szágos szövetségben lévő CSU-nak 1945-ben alapító tagja, egy évvel később el­nökségi tagja, 1949-ben főtit­kára, 1952-ben elnökhelyet­tese volt, majd 1961 óta elnö­keként tevékenykedik. Politikai ambícióinak kö­vetése közben gyakran olyan módszereket alkalmazott, amelyek nagy vihart kavar­tak a közvéleményben. Erőteljes nacionalizmusa éles kommunistaellenesség- gel párosul, gyakorta han­goztatta, hogy ő „a leginkább gyűlölt NSZK-beli politikus Keleten”. Strauss külpolitikai prog­ramjának magva a NATO- hűség és az Egyesült Álla­mok politikai irányvonalá­nak feltétlen követése. A ke­leti szerződések formális be­tartásának szükségességét el­ismeri, gyakorlati alkalma­zásukkor azonban „a nyuga­ti érdekek erőteljesebb érvé­nyesítését” tartja szem előtt. Nem zárkózik el a NATO- ban. vállalt nyugatnémet ka­tonai terhek növelése és a Bundeswehr jelenlegi akció­körének kiterjesztése elől sem. Gazdaságpolitikában az ál­lam gazdaságirányítő szere­pének csökkentését, az egyé­ni vállalkozói szabadság fo­kozását tűzte ki célul. Bel­politikai intézkedései között tervként az elsők között sze­repel a tüntetési jog megszi­gorítása, a terrorizmus-elle­nes törvények kiterjesztése és a haladó gondolkodásúak- kal szemben alkalmazott foglalkoztatási tilalom álta­lánossá tétele. Sándor István az MTI bonni tudósítója

Next

/
Thumbnails
Contents