Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

1980. szeptember 28.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

11

Hagyjuk rá a babára

Eszi—nem eszi...?

Már az újszülöttek széles skáláját „játsszák” végig a táplálkozási szokásoknak. Az -egyik kis súlya ellenére mohón szopik, a másik nagy mélák, mégis elszundikál evés helyett. De persze van ez fordítva is, minthogy ezek a különbségek nem a születési súlyból, hanem egyéb, szemlátomást véleszületett tényezőkből adódnak.

Amikor a kismamák hazaviszik a kórházból a csecsemőt, rendszerint elkezdődik az izgalom: lesz-e elég tej, honnan tudjuk, eleget szopött-e, nem eszik-e . túl sokat, miért „bukik” az egyik, a másik miért nem? A védőnő és a gyermekorvos dolga, hogy ezekben a kritikus hetekben ellenőrizze a csecsemő fejlődését és tanáccsal lássa el a gyakorlatlan mamát. Ezek a tanácsok természetesen eléggé egysíkúak, hiszen egy idegen soha sem ismerheti annyira a csecsemőt, mint az édesanyja. Éppen ezért a jó kézikönyvekben eléggé tág határok között szabják meg azt amenynyiséget, amit egy babának fogyasztani illik az első hónapokban. Már ilyenkor is kiderül azonban, hogy az ember-palántának saját ízlése van, külön szokásokat alakít ki magának, és ezeket igyekszik a felnőttek tudtára adni.

Lehetőség szerint — ésszerű korlátok között — hagyjuk rá a babára, hogy mit hogyan szeret enni, és hogy mennyi kell neki ahhoz, hogy egyenletesen fejlődjék.

Ne törődjünk vele, hogy a szomszéd gyereke kétszer annyit, vagy feleannyit ©zik! A csecsemőkorban „elrontott” étkezések ugyanis kihatnak a kisgyerekkorra, amikor a kicsinek már közösségben kell ennie, és nem kap mindig enni, amikor eszébe jut, nem azt kapja, amit szeret, és nem időzhet a végtelenségig az asztalnál.

A leggyakoribb hiba az evés kényszerítése mellett — ami tönkret©zi az evés örömét, és számos későbbi anyagyerek konfliktus forrása — a rendszertelen, olykor szinte folyamatos etet© és teáztatás. Van olyan egy-kétév© kisgyerek, akinek állandóan a kezében van a keksz vagy a kifli. A fogzásra szoktak hivatkozni a mamák, s közben panaszkodnak, hogy a ki©i nem ©zi a főzeléket, nem hajlandó főtt ételt elfogadni, minden étkezés küzdelem.

Nem csoda, hiszen a keksz és a tea, aminek tápértéke nincsen, megtölti a pocakját, és a baba sohasem éh©, étvágytalan, boldogtalan, ha etetni kezdik. Az ilyen kisgyerek gyorsan rájön, hogy „szívességet t©z” azzal, ha eszik, © ezzel aztán vissza is él. Egyre válogatósabb l©z, először ©ak a főzeléket, vagy a cukrozatlan gyümöl©öt utasítja vissza, végül már csak egy-két ételt fogad el, azt is ©ak bizonyos szertartások közepette.

Az, hogy már a csecsemőnek is van ízlése, s hogy „tudja” — érzi — mennyit

kell ennie, nem jelenti azt, hogy minden sz©zélyét ki kell szolgálni, nem jelenti, hogy rendszertelenül, akkor és annyit egyen, amennyit és amikor akar. Ha egy étkezést kihagy, mindig várjuk ki a következő étkez© idejét, s ne váljunk cink©ává külön falatokkal. A vézna, gyengén fejlett gyerekről rendszerint kiderül, hogy valamikor „elrontották”, vagy kórházi kezelés után, vagy nyaralás alkalmával, amikor a nagymama háromfélét rakott elébe, vagy a kist©tvér születésekor, amikor ínyencfalatokkal akarták „kárpótolni” a megosztott szeretetért.

A pszichológusban felmerül a gyanú, hogy a keksz, a szörp és a külön-falatok és a ©oki inkább a felnőttek nyugalmát, semmint a gyerek valóságos igényeit szolgálják. Fogzás ©étén egy darab kenyérhéj, egy gumiállat vagy a pelus sarka éppúgy megteszi, mint a keksz, a szomjúságot pedig a tiszta víz, vagy a keserű tea job-> ban csillapítja, mint az agyoncukrozott © színezett szörpök.

Az evés — öröm. A jól szoktatott cse©emő később is szív©en, jóízűen eszik, s spártai elvek alapján szigo- - rúan megtömött, vagy kényelemből elkényeztetett ©e©emő válogatós gyerek és finnyás felnőtt l©z, aki bizony egyetlen asztalnál sem szív©en látott vendég....

K. J.

Néhány szó a káposztáról

A káposztát már az ókorban is ismerték. Hogy honnan származik, nem tudjuk, valószínűleg Keletről ikerült Európába, ahol a görögök igen kedvelték. A rómaiaknál mindennapos étel volt. Cato a káposztát a legértékesebb zöldségfélének tartotta, amit főve is, nyersen is egyaránt szívesen fogyasztott. Ha ecetbe mártják, írja, segíti az emésztést és ha sokat ettünk, a káposztalevél könnyít az ember gyomrán.

Magyarországon is hamar megszerették és sokféle módon fogyasztották: nyersen, savanyítva, főve, párolva, töltött káposztaként, mely később szinte nemzeti ételünkké vált. Készítették sok fűszerrel és zsírosán vagy tejfellel, kaporral, lenmagolajjal, esetleg vajjal is.

Igen egészséges étel, mely sok C-vitamint és fehérjét is tartalmaz. A vöröskáposztában karotin, a bimbóskelben Bt -vitamin is van. Mindegyik káposzta ásványi anyagokban és szénhidrátban is gazdag. A téli, ún. vitaminhiányos időben a savanyított káposzta C-vitamintartalma jó segítséget jelent a táplálkozásban.

Hazánkban a vecsésí hordós káposztának már sok évtized© hagyományai vannak. A hazai lakosság mellett az ide érkező idegenek, turisták is szívesen fogyasztják a magyar töltött káposztát, melyről pl. Pablo Neruda így írt: „A káposzta, a paraszti asztalok paran©noka d.e Budap©ten a tökéletességig, a fényűzésig cicomázza magát.”

R. J.

OLIMPIAI FEJTÖRŐ GYEREKEKNEK

Kedv© Pajtások! Mint a játék elején közöltük, a kilenc forduló megfejtése együtt is beküldhető, legkésőbb október 1-ig a Verseghy könyvtár címére (Szolnok, Pf.: 139. 5000). A 9x5 feladattal a legmagasabb összesített pontszámot elérő pályázók jutalma: ingyen© részvétel 1981 nyarán a zebegényd olvasótáborban.

A IX. forduló nyert©ei: Weigert Éva Abádszalók, Alkotmány u. 24., Juhász István Abádszalók, Alkotmány u. 76. és Lázár Ilona Abádszalók, Alkotmány u. 29.

TÖLTÖTT DINNYE

■ ■

Ötletes rakodóterek

Néhány országban a „szekrény-szoba” (garderób) természet© alkotórésze a lakásnak. Saját környezetünkben azonban ritkán találkozunk ezekkel a jól kihasználható rakodóterekkel. Nálunk ezeket többnyire utólag építik be a lakásokba, mert az épületek terveiben nem mindig szerepel elegendő falfelület a szekrények elhelyezéséhez. Most olyan ötlet© megoldást mutatunk be, melyet ügyes kezű ezermester épített be lakásába.

Ennek a családi háznak a tetőterében található hálószoba viszonylag nagy méretű, mégis a fal mellett kevés a szekrények beállítására alkalmas hely. A szoba egyik sarkát ezért ügy©en külön kis „szekrény-szobává” alakították ki.

A „beépített” ablak meghatározza a két, egyenként 60 cm mély polcsor távolságát a szekrénytér belsejében. A harmadik polcsor háttal áll a másodiknak, és a szoba felé nyílik. A képen bepillantást nyerhetünk a „szekrény-szoba” belsejébe. A harmonikaszerűen elhúzható ajtó nyitott állapotban látható. A bejárattól jobbra és balra 40 cm mély polcok találhatók, amelyek a hálószobából elérhető kiegészítő rakodóteret biztosítanak. Az ajtókat és a többi beépített részeket tapétával vonták be. A polcok az ablak magasságáig érnek, fölöttük helyezkedik el a tetőhöz illeszkedő rézsútos felépítmény. Természetesen ilyen szekrényteret vízszintes tetejű helyiségben is el lehet készíteni.

Egy másik jó ötlet alapján elképzelhető az is, hogy a nyolc méter hosszú „szekrény-szobát” a helyiség közepén helyezzük el, és ettől jobbra és balra alakítjuk ki a lakóteret.

Aki ilyen szekrénytér készítése mellett dönt, annak a szellőzésről és a megfelelő világításról is gondoskodnia kell. A mi esetünkben a friss levegő az ablakon ker©ztül jut a szekrénytérbe, amely éppúgy, mint a fűtőtest előre már rendelkezésre állt. Ezenkívül még meg kell oldani a polcok és a mennyezet világítását.

I. Hozzávalók: 1 görögdinnye, 12 dkg szőlő. 2 evőkanál bor (vörös). A dinnyét száránál felvágjuk, és belsejét kiszedjük, kimagozzuk, húsát darabokra vágjuk. A szőlőszemeket félbevágjuk és ugyancsak kimngo/./uk., majd a kétféle gyümölcsöt öszszekeverjük a borral, s visszatöltjük a dinnye héjába. Hideg helyen tároljuk.

II. Hozzávalók: 1 görögdinynye. 4 evőkanál narancslikőr. 2 evőkanál pálinka. 1, kg eper.

Buga doktor

Késő

rr ■

ŐSZI

recept

A vénasszönyok nyara nemrég még pirosított a gyümölcsökön, de aki nem vette tudomásul, hogy itt vannak az emberek — mármint a szept-ember, a november. meg nyakunkon a dec-ember — az. ha megigondolatlanul legénykedett, most tüsszög, náthás, köhög, és sz:dia az influenzát, pedig csak felső légúti hurut riogatja.

Megfázott! Megfázhat valaki a lakásban is. ha nem okosan kezdi a fűtést. Nem a levegő melegít, hanem a

V, kg málna (mirelit), 3 evőkanál cukor. A dinnyét megmossuk. megszáritjuk. Felső részét levágjuk, és belsejét késsel óvatosan kiszedjük, apró kockákra vágjuk és kimagozzuk. A dinynyekockákat a likőrrel és a pálinkával leöntjük és fedő alatt fél óráig pároljuk. Az epret és a málnát összekeverjük a cukorral és szintén 30 percig pároljuk. Végül az összekevert párolt gyümölcsökkel megtöltjük a dinnyét és lehűtve tálaljuk.

falak és a bútorok. Ha a szellőztetés nemcsak légcsere, hanem a tárgyi környezetet is lehűti vele a tájékozatlan, akkor sokkal több tüzelő elpazarlása mellett is hideg marad a lakás és betegségnek lehet a forrása.

Ősszel az első recept tétel a helyes öltözködés. Sohasem a naptárnak öltözik az ember, hanem önmagának és öltözetét ne a divat irányítsa, hanem az időjárás. Nem a ruha melegít, hanem az a levegő, ami a ruha rétegei alá és bolyhái köizé szorul. Ezért olyah fontos a bolyh© és a többrétegű ruha. A cél az. hogy megőrizze a test melegét, ezért az is font©, hogy szélben, viharban, esőben a legfelsőbb sűrűszövósű, vízmentes legyen.

Aki megszokta a födetlen fejet, az nem vétkezik, ha száraz időben hajadon fejjel jár. de esőben feltétlenül viseljen kalapot, sapkát, vagy legalább csuklyát húzzon a fejére. A haj átnedvesedése legalább olyan veszedelmes, mintha valakinek a lábbelije átázik.

Utolsó használati utasítás •

Piros, piros, piros

A nők szeretik a változatosságot, az újat. A divat irányítói gondoskodtak arról, hogy a színek és a kikészítés formái is megújuljanak.

Az új divatszín: a pir©. Piros a száj, az arc, a köröm. Az arcszínezés formája is megváltozott, az arcpirt egészen a szemöldök fölé viszik. Ismét divat a szem kihúzása is, Képeink az új kikészítési módról adnak ízelítőt.

CIRMOS, KARMOS ÉS BAJSZOS

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három macska. Cirmos, Karmos és Bajszos. Testvérek voltak. Soha egy nyávogás se lett volna köztük, de a ruhán mindig összekaptak. Mert Cirmosnak és Karmosnak régi, kopott ruhája volt, Bajszosnak pedig vadonatúj. Az okozta köztük az állandó veszekedést, hogy amikor elmentők a macskabálba, mindenki csak Bajszost bámulta. Cirm©ra meg Karmosra rá se néztek. Cirmos és Karmos nagyon unta már az egészet. Egyszer, amikor hazajöttek a bálból. Cinmos mérgében a földhöz csapta a tányért.

— Ez így nem mehet tovább !

— Nem bizony! — kontrázott Karmos is. — Véget kell vetni az egésznek!

Bajszos csak lapított, nem volt semmi mondanivalója. Behúzódott a sarokba, és onnan lesett kifelé. De a két testvér nem hagyta békén.

— Cseréljünk ruhát! — mondta Karmos.

— Rendben van — egyezett bele Bajszos.

Másnap elmentek a bálba, de a baj most is megvolt.

Mindenki Karmost bámulta. Bajszost az irigység maid megölte. Meg se várta, hogy vége legyen a bálnak, hazament.

— Az l©z a legjobb, ha legközelebb itthon maradunk mind a hárman — ajánlotta Bajszos, amikor hazaérkezett a két testvér —. akkor nem fogunk legalább veszekedni.

Az ajánlat rendkívül böl©nek tűnt, de ezziel semmit sem értek. Ha csak rágondoltak, hogy nem lehetnek ott a mulatságon, a szédülés fogta el őket. Csaknem ‘belebetegedtek a nyomasztó csöndbe, amikor Cirmosnak óriási ötlete támadt.

— Egyforma ruha kell mind a hármónknak! Aranygombokkal. ..

Reggel el is mentek a szabóhoz. A legszebb anyagból varrattak maguknak három egyforma ruhát. Attól kezdve nyugodtan mehettek a macskabálba. Többé sohase volt köztük semmiféle nézeteltér©. Mindhármójukat úgy megbámulták, hogy az örömtől abba se akarták hagyni a táncot.

Madár János

ehhez a tételhez: Ha kimelegszik valaki, a ruha egy rétegét vesse le. Ha a hőmérséklet hidegebbre fordul, ne szégyellje és ne resfelje a levetett réteget viszszahúzni. Ha pedig átázott, iparkodjék olyan helyre jutni, olyan körülmények közé kerülni, hogy a nedves ruhát levetve megszáríthassa. A t©ten megszáradó nedv© ruha azért veszedelmes, mert a száradás — a folyékony, légneművé válása — komoly . mennyiségű hőt követel és az alatta levő testet lehűti. Ezt nevezzük hétköznapi nyelven megfázásnak.

A második a hely©, magatartás, amit a megfázott gyengélkedőtől követel az egészséges környezet. A megfázás még nem betegség. A vele járó nyálkahártyakárosodás csak kinyitja a kaput a hurutos gyulladásokat kiváltó kórokozók előtt. Tehát a köhögéshez, náthához, huirutos torok és garatgyulladáshoz nemcsak megfázás, kórokozó is kell. Honnét? Bőven utaznak azok a hangos beszéd, köhögés és tüsszentés során a környezetbe kiröppenő nyál

és nyálkacseppeken, elindulva a hurut© szervezetéből.

Aki hurut© és lázas, ■ maradjon otthon, kérjen orvosi vizsgálatot és gyógykezelést. Ha nem küldik ágyba, akkor is vigyázzon: köhögéskor, tüsszentéskor tartson zsebkendőt az orra és a szája elé. Ha nincs kendő nála, tenyere is megfelel. Főleg a bal. De ha a jobba beléköhögött, utána senkivel ne kezeljen és sürgősen mosson kezet. Még egy: a légúti hurut nem influenza, tehát aggódni felesleg©, d.e a gyógyszerek pontos szedése és az utasítások megtartása kötelező.

A harmadik tétel az őszi recepten a hely© táplálkozás, aminek egyetlen mondata: élvezd a termékeny ősz áldását, de soha ne feledkezz meg a nyersen fogyasztottak igen gondos, lelkiismeretes mosásáról.

Most veszem észre, hogy már az egész receptlapot teleírtam. Teli bizony és csak az van hátra, hogy a beváltó gyógyszertárat megkeressem. Sajnos ilyen nincs. Ezeket a javaslatokat mindenki csak önmagánál tudja beváltani.