Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 28. Szólni sem lehet hozzá, mióta leszerelt a Kék fényben Kolombus A hűvös dolgozószobába, amelyben kellemes félhomály volt, belépett egy férfi. Közelebb ment a hatalmas fényezett asztalhoz, amely mögött a vezérigazgató ült, levetette gyűrött sapkáját és így szólt: — Jó napot, vezérigazgató elvtárs. Jöttem bejelenteni, hogy felfedeztem Amerikát. — Mit? — kérdezte szórakozottan a vezérigazgató. — Mit fedezett fel maga? — Amerikát — ismételte félszegen a látogató, majd beszélni kezdett. Elmondta, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, amíg megtakarított pénzéből fel tudta szerelni a hajót, mennyi fáradsággal járt, amíg beszerezte a szükséges élelmiszert a hosszú útra és milyen veszélyes volt a hajózás. És hogy megörült, amikor egy matróz az árbocról lekiáltott: „Föld!” — Vettem néhány mintát az ottani flórából és faunából, de az is lehet, hogy a faunából és a flórából, én mindig összekeverem ezeket a szavakat. Baráti kapcsolatokat létesítettem a bennszülöttekkel, és felvettem őket a szakszervezetünkbe is. Sót még a hathónapi tagdíjat is beszedtem tőlük! — fejezte be büszkén elbeszélését a látogató. — Igen — tűnődött határozatlanul a vezérigazgató. — Attól tartok, hogy össze kell hívnom a tanácsot. A tanács gyorsan öszszeült és a vezérigazgató körülpillantva a jelenlevőkön így szólt: — Itt van egy elvtárs, aki azt állítja, hogy felfedezte Amerikát. Kérem, fejtsék ki véleményüket. — Esetleg hirdessük ki minden üzemrészben? — kérdezte bizonytalanul az első helyettes és a vezérigazgatóra nézett. — Mit hirdessünk ki? — Hát például azt, hogy nehéz körülmények közt áthajózott az óceánon és teljesítette felajánlását ... A vezérigazgató vállat vont, de egyúttal jelt adott arra, hoc”' kezdjék meg a tárgyalást a felfedezővel. — Szóval azt mondod, hogy felfedezted Amerikát? — kérdezte szigorúan az első helyettes. — Igen. — És ki hatalmazott fel erre? — érdeklődött a főkönyvelő. — Senki. A tanács tagjai összenéztek. — Hogyhogy senki? — De hát csak volt valaki, aki elküldött, aki utasítást adott. — Senki. Sokáig hallgattak. — Talán valaki sugalmazta ezt az ötletet? — kérdezte végül reménykedve a vezérigazgató. — Nem, én magam találtam ki. — Én magam, én magam! — Visszhangozta a tervosztály vezetője. — Azt akarod mondani, hogy ez a felfedezés nem volt megszervezve? — Nem volt — mondta csökönyösen a felfedező. — Hát igen, ezt jól megcsináltad — csóválta a fejét a vezérigazgató. — És arra nem gondoltál, hogy a főigazgatóságon rossz néven veszik ezt a te felfedezésedet? Ugye most hallgatsz? Rövid tanácskozás után szigorú megrovásban részesítették a felfedezőt és ezzel sikerült megnyugtatóan lezárni ezt a kellemetlen ügyet. Vaszil Sztanyilov (Ford.: Lipcscy Lászlóné) Prognosztika Az ablaküveg Csöngettek. — A szolgáltatótól jöttem. ... — szólalt meg az ajtó előtt álló félri. — ön hí.vott. ..? — Végre! — fakadt ki belőlem a sóhaj. — Hatszor telefonáltam már önökhöz! Hol az üveg? — Várjunk csak, várjunk csak... ne olyan gyorsan — ■csitított a vendégem. — Mi a problémája? — Az erkélyablak üvegét berúgták a labdával a gyerekek. .. Tessék befáradni! — Számíthat ránk — mondta, miközben besétált a lakásba. — Milyen értelemben? — Azonnal intézkedünk. Az ablak szabványos méretű, egyből lehet üvegezni. — Akkor üvegezze be, kérem ! — Bocsásson meg... én nem vagyok üveges — húzta ki magát sértődötten. — Én szakértő vagyok! — Szakértő? Milyen szakértő? — Hogyhogy milyen? Tevékenységünket új alapokra helyeztük. Én a szolgáltató szerv információs központjának a szakértője vagyok. Kompjúterrel dolgozunk... — húzta ki ismét magát. — Kompjúterrel üvegeznek? — Ugyan kérem, hová gondol! Természetesen, nem — oktatott ki. — Hanem, hogy a kedves ügyfelünk ne szaladgáljon keresztül-kasul uz omzágban ablaküvegért, én mint szakértő, feljegyzem a' szükséges paramétereket, és programozó lyukkártyára visszük, majd átengedjük a gépen, és kétmilliomod másodperc alatt a kompjúter megmondja, hogy az üveget melyik utcában, melyik áruházban kaphatja meg. — És... ? — Hogyhogy és? Aztán ön fogad egy teherfaxit, elmegy a megadott címre, és melveszi az üveget. — És ha mégsincs üveg? —- Ó, a kompjúter mindig talál valami megoldást. Ha Varsóban nincs, akkor megadja valamelyik más városnak a nevét. — És akkor oda kell utaznom taxival? — Nem feltétlenül taxival. .. Mehet vonattal is, de ne csúcsidőben, mert az üveg összetörhet... Ebben a pillanatban a falióra ötöt ütött, a szakértő felugrott, az órájára pillantott : — Nagyon sajnálom... az én munkaidőm letelt. És mert taxival jöttem... ez nyolcvan zloty, a felmérés és a nyomtatványok húsz, az összesen száz zloty... szíveskedjék itt aláírni. Gyorsan összecsomagolt és indult. Én az első pillanatban dermedten álltam, majd amikor elindul utána ugrottam. — Szakértőúr! És ha kapok üveget, akkor azt ki fogja berakni az erkélyablakba? Egy pillanatra zavarba jött. — Erre még nem dolgoztunk ki megfelelő szisztémát. Addig is talán ajánlom a maszek üvegest az utca végéről. .. B. Piotrovszkij írása, fordította: Antalfy István HALLOTTA MÁR? Mendemonda és valóság Kolozsvár városa 1585-ben örök végzésben mondta ki, hogy esti nyolc óra után bort mérni nem szabad. Három évvel később megtoldotta e rendeletet azzal, hogy a sikoltozókat, a részegeket harangozás után az őrök tömlőébe vigyék. Kecskemét városi jegyzőkönyvében olvasható, hogy Bodri Kata, Csíra Pila és Bálint Pőre kofák irtóztató korhelyek lévén, mindegyikre 40—40 botot verettek. Kraszna megye 1718-ban ilyen végzést hozott: „Részegeskedő, részegségben kurjongató vasárnap reggeltől estvéli harangozásig a nyakló-kalodába tartassék”. Az alkoholizmus ellen mi is harcolunk. Persze a tömlöc, a bdtiités, a nyakló-kaloda ma már elavult harci eszköz. Van viszont detoxikáló állomás, elvonókúra és megelözö-felvilágosító propaganda ... Istenem, ez is valami! * * * Andromeda ógörög mondabeli királylány, akit szülei egy tengeri szörny számára engesztelő áldozatképpen kikötöttek egy tengerparti sziklára, de Penszeusz — Zeusz halandó nőtől származó fia — megölte a szörnyet, s feleségül vette a megszabadított leányt. íme, a párválasztás különös esete, módja. Arról már nem szól a fáma. hogy a véitkes szülőket elítélték-e ifjúság elleni bűntett vétke miatt, vagy hogy kapott-e a hős Perszeusz életmentésért emlékérmet? * * * A felszarvazott férjekről szóló mondás állítólag Andronicus bizánci császárnak köszönheti az eredetét, aki szeretőit az udvari méltóságok feleségeinek soraiból válogatta. Kárpótlásul a férj hatalmas vadászterületeket kapott, s az új birtokjog jeléül szarvasagancsot szögezhetett ki a kapujára. A rosszmájúság mondja belőlem: ez a mondának, anekdotának beillő szokásjog megváltozott formában mintha napjainkban is érvényben volna! Előfordul, hogy a főnök szemet vet a hozzá beosztott hölgykoszorú,valamelyik csinosabb tagjára. Igaz. a sokfelé hallható pletykák szerint most nem a férj kap végkielégítést, hanem a hitvesének jut több fizetés, prémium, jobb beosztás, de hát istenem! Változnak az idők, változnak a juttatások! * * * A régi századokban a magyar városok piacain rendszerint pénteken zajlott le a parázna lányok és hűtlen fiatalasszonyok nyilvános megbüntetése. A tetteseket vásári látványosságként ketrecben állították ki a tér közepére. Az esemény úgy zajlott le — írja Nyerges Ágnes Mai fiatalok? című könyvében —, hogy „a strázsa fent állván, pendelyüket tartván és a pálcákat számlálván” végrehajtotta az ítéletet. A lányokra, asszonyokra rendszerint tizenhat botütést mértek. A visszaesőket pacallal vagy szalmakoszorúval a fejükön, a helységből is kiverték. A hűtlenséggel vádolt, visszaeső asszonyok ilyetén büntetése ma már lehetetlen. A szalma hiánycikk, s pacalt sem lehet kapni, csak pult alól. — K. Gy. M. — — Milyen időnk lesz, Zoltánka? — kérdezte Brezdánné ezen a pénteken is. Agyalapi Zoltán, született meteoropata megtapogatta jobb féltekéjét, ahol a tompa fájdalom székelni szokott. — Fülledt meleg, zivatarokkal. — Akkor lemegyünk a Balcsira! — sikkantott fel Brezdánné. Agyalapi pedig felkereste osztályvezetőjét, s a szocialista bérezés alapelveire hivatkozva —, minthogy az osztály dolgozói meteorológiai előrejelzéseit munka- és szabad idejük eltöltésében rendszeresen felhasználják — fizetésemelést kért. — Majd ha fagy! — válaszolta az osztályvezető. — Akkor végezzen veled a létszámcsökkentés — mormolta Agyalapi. — Kikérem magamnak a tegezést! — háborodott fel az osztályvezető. Egy év múlva, az összevonást követő kádercserék után Agyalapi felkereste az előle akkor már hetek óta bújkáló új osztályvezetőt. — De értse meg, kedves kolléga, nem - tudom milyen .címen beilleszteni kérését a bérfejlesztési tervbe — szabadkozott az. — Mindenesetre a jószándékért valamit — és Agyalapi a homlokát masszírozta. — A nagybácsija ezen a nyáron már nem állja ki a magas vérnyomás újabb támadását, s örökség áll a házhoz. S nem ártana néhány százalékkal emelni az exportot is, mert ma olyan idők járnak... Az osztályvezető összeomlott. Üjabb egy év múlva, midőn a vállalat már túlteljesítette eredeti exporttervét, s az osztályvezető pedig magánház-építkezésbe fektette örökségét, Agyalapi új, importból származó gyógyszert kezdett szedni, s addigi tünetei megszűntek. Mindenki megnyugodott. Marafkő László Tehetségek Brigád
