Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZ! ÜLÉSSZAKA

(Folytatás az 1. oldalról)

sei, ésszel és szívvel lengyel barátaink mellett állunk: Erről a miniszterelnöki programbeszéd is hangsúlyozottan szólt. Még azt fűzném hozzá, hogy a társadalom fejlődési problémáit a lengve! népnek magának kell megoldania, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével. Mi teljes sikert kívánunk lengyel elvtársainknak, barátainknak, a testvéri lengyel népnek. Ahogyan Lázár elvtárs is megfogalmazta, azt kívánjuk, hogy valamennyi fontos és aktuális kérdésre igazi szocialista megoldást találjanak.

A másik szocialista ország, amelyről szólni kívánok, Jugoszlávia. A közelmúltban teljes együttérzésünket fejeztük ki Jugoszlávia népeivel abban a nagy veszteségben és gyászban, amely őket Tito elnök elhunytával sújtotta. Ezt az alkalmat, és az azóta létrejött kapcsolatainkat is felhasználtuk arra, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk: miként eddig, úgy a jövőben is arra törekszünk, hogy sikerrel építsük a kölcsönösen hasznos magyar—jugoszláv politikai, gazdasági, kulturális és sport, kapcsolatokat, a lakosság szélesebb körű érintkezését, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján, kiindulva abból, hogy mi a Varsói Szerződés tagállama vagyunk, Jugoszlávia pedig el nem kötelezett ország.

Kapcsolataink jelenlegi állapotával elégedettek vagyunk, és úgy tapasztaljuk, hogy mindkét fél részéről megvan az akarat kapcsolataink további kiszélesítésére, elmélyítésére. Érdekeltek vagyunk abban, hogy szomszédságunkban egységes, szocialista Jugoszlávia feljődjék. Ez nemcsak a két ország népeinek válik a javára, hanem ennek még szélesebb nemzetközi jelentősége is van.

Szolidárisak vagyunk Vietnam, Laosz, Kambodzsa népeivel abban a harcban, amelyet függetlenségükért, szuverenitásukért, felemelkedésükért vívnak. Kiállunk az afgán forradalom mellett. Támogatjuk a Közel-Kelet arab népeit — külön is említve a palesztin népet — amelyek harcolnak a minden népnek kijáró törvényes jogok érvényesüléséért, az agresszió következményeinek felszámolásáért. A Palesztinái Felszabadítás! Szervezetet a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerjük el.

Szolidárisak vagyunk Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeivel, amelyek igazságos harcot folytatnak szabadságukért, függetlenségükért, egy új gazdasági világrend kialakításáért. Bővülnek kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég fells zabaduit valamennyi fejlődő országgal — ezt kifejezi Losonczi elvtárs mostani afrikai látogatása is. Értékeljük az el nem kötelezett országok mozgalmát, mindazt, amivel ez a mozgalom hozzájárul a világbékéért folytatott küzdelemhez. Támogatjuk az el nem kötelezett államok minden olyan lépését, amely az imperializmus megfékezését szolgálja.

Az utóbbi években a politikában — a nemzetközi politikában is — gyakran találkozunk az emberi jogok fogalmával. Ez valóban fontos, tiszteletre méltó gondolat, de talán szükség volna az emberi jogok fogalmának bizonyos tisztázására is. Ami bennünket illet, készek vagyunk ehhez hozzájárulni, és a jogok érvénye-Tegnap befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka

sülését mindenütt a világon elősegíteni. Meggyőződésünk, eddig a szocialista országok tették a legtöbbet ezen a téren, mert az élet nélkülözhetetlen alapfeltételeit jelentő emberi jogokat — mint például létbiztonsághoz, a munkához való jogot — mi jobban biztosítottuk, mint a kapitalista országok.

Ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni, egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek számára, akik a tőkés világban is meggyőződésből vallják gz emberi jogok szükségességét. Mi nem helyeseljük például, ha valaki valamely ország nevében egy másik országban akarja biztosítani az emberi jogokat. Azt tartjuk, hogy a felelős tényezőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi szabadságjogokat.

Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni kell, mert a kettő nagyon nehezen választható el egymástól. Miféle emberi jogokról lehet beszélni olyan népek esetében, amelyek elnyomás alatt élnek, és a viliágnak még mindig nem. jelentéktelen részén kénytelenek elszenvedni a faji elnyomást és üldözést, a bőr színe alapján való megkülönböztetést, vagy a külföldi imperialista fegyveres beavatkozást? Érvényesülhetnek-e az emberi jogok ott, ahol az imperializmus megakadályozza, hogy nemzeti kincseikkel maguk rendelkezzenek, s elnyomják a népek elemi törekvéseit a szabadságra, a szuverenitásra, a gazdasági egyenlőségre? Figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik az emberi jogokat a szívükön viselik: a népek jogait kell biztosítani ahhoz, hogy az emberi jogok a világ valamennyi országában ténylegesen érvényesüljenek. A népek jogaihoz pedig hozzá tartozik a társadalmi cél és rend szabad megválasztása is. Egyaránt ellenezzük a forradalom és az ellenforradalom exportját. Teljes szolidaritást vállalunk a gyarmati elnyomás,, az újragyarmatosítás ellen küzdő népekkel. Elutasítjuk azt a rögeszmét, hogy Dél-Afrika színesbőrű lakossága, Namíbia népe vagy más országok népei azért küzdenek a kolonializmus ellen, mert valamiféle kommunista ügynökeik úszítják őket. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják. akik ezt a rágalmat terjesztik. Mi, kommunista meggyőződésű emberek lehetőségeinkhez mérten. a nemzetközi jog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket.

ló kapcsolatokra törekszünk a tőkés országokkal is

Nekem egyébként is mély meggyőződésem, hogy ha valaki közülünk Dél-Afrika színesbőrű lakóinak. Namíbia népének, vagy a politikai terror-gyilkosságokkal fenyegetett latin-amerikai haladó embereknek azt

'mondaná — ami persze a mi oldalunkról kizárt dolog —, hogy tűrjetek, ne harcoljatok, akkor sem hallgatnának ránk. Mert — s ezt mindenkinek meg kellene értenie — új világ született, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer klasszikus formájában egyszer s mindenkorra megsemmisült, és az újgyarmatosítás minden formája is pusztulásra van ítélve. A népek többé nem Viselik el az idegen igát. Éppen ezért harcukat minden tisztességes embernek támogatnia kell.

Szólni kívánok — mégpedig megelégedéssel — a fejlett tőkés országokkal fennálló kapcsolatainkról is. Mi a békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve jó kapcsolatokra törekszünk ezekkel az államokkal, Ezt sóik országgal sikerült megvalósítani. Ezek közé' tartozik például Finnország, a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Amerikai Egyesült Államokkal is rendezni tudtuk több

— s ezen belül két lényeges

— vitás kérdést. Kapcsolatunk normalizálódott. A haladás erőivel való teljés szolidaritásunk mellett a fejlett tőkés országokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú. gyümölcsöző kapcsolatokra törekszünk. Ide sorolhatók a politikai kontaktusok, a szükségszerű esz, mecserék. a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok, sőt a lakosság széles körű érintkezése isi. ^Tapasztalataink szerint ez a politika nem válik hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös látogatása is a mi igazságunk felismerését szolgálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradicsomról kialakult illúzióik, a nyugati látogatókban pedig szertefoszlanák — a burzsoá propaganda által táplált — életünkkel kapcsolatos rémképek, s inkább azon csodálkoznak, hogy milyen emberi és nyugodt élet van Magyarországon,

Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzáteszszük: a tőkés világban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik valóságunkat. a Magyar Népköztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják eb akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik — s nekünk egyéb feltételünk nincs — azokkal készek vagyunk mindenféle értelmes együttműködésre, beleértve azt a törekvést is, hogy a világon béke legyen.

Hz enyhülés az egyetlen járható út

A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyőződésünket, hogy az enyhülés az egyetlen ténylegesen járható út. A feszültség növelése, a hidegháború, zsákutca. Ennek a zsákutcának a végén egy erős fal van, amelyen még a kalandorlépésekre leginkább hajlamos imperialisták sem hatolhatnak át. Mert ennek a zsákutcának a torlasza: a világ összes népeinek békeakarata! Ha egyszer megszavaztatnák a világ népeit, akkor minden országban minden nép — társadalmi rendszerétől függetlenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jielenleg Szófiában ülésező népek világparlamentje a békéért, amelyen 120 ’országból több mint 2 ezer résztvevő — politikai hovatartozására, világnézetére, hivatására való tekintet nélkül — az emberiség elszánt békeakaratát képviseli. A békéért, s a társadalmi haladásért folyó küzdelemnek óriási a jelentősége. mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyelmen kívül hagyhatná a közvélemény szavát.

Ez a mi külpolitikai elvünk és gyakorlatunk. Minden tettünket az a mély meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi harcunk összhangban áll szocialista célkitűzéseinkkel, népünk elemi érdekeivel és akaratával.

Belpolitikai kérdésekre rátérve szeretném én is aláhúzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsúlyozott: a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz.

Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánkról és törekvéseinkről mondott, szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, s ennek során ismerős dolgokról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktualitásukat. Gonmindig csak olyan határozaitokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjai és a Kommunista Ifjúsági Szövetségre kötelezőek, hiszen az a párt ifjúsági szervezete. Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az állami szervek, valamennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét. Eddig is erre törekedtünk, és erre törekszünk a továbbiakban is.

dolok egyebek között arra, hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem negyedszázaddal ezelőtt népünknek tett ígéretünket — amikor nagyon nehéz belpolitikai helyzetben voltunk és kiutat kerestünk — összevetjük azzal, amit abból megvalósítottunk.

Először a Magyar Szocialista Munkáspártról szeretnék szólni. Jól ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti : társadalmunk vezető ereje a magyar munkásosztály marxista—leninista

pártja. A vezetést mi eszmeipolitikai irányításnak tekintjük, melynek az a funkciója, hogy szervezze és mozgósítsa a tömegeket az építőmunkára. Ezt értjük a Vezetésen, hozzátéve, hogy a pártnak az Alkotmányban is rögzített szerepe számunkra természetesen végtelenül megtisztelő, de egyben nagyon nehéz és felelős szolgálat is. Nem uralkodás, hanem a nép ügyének becsületes szolgálata. Ez a lényege a párt vezető szerepének.

Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a parancsolgatás. Különleges történelmi helyzetekben egy nép forradalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védelmezzék. De ez a történelem ritka pillanataira, vonatkozik. A konszolidált építőmunka korszakában másra van szükség. Azt valljuk — s ezt vallottuk a kapitalista rendszer, a tőkés hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyian vagyunk, ahány embert igazunkról és a szükséges tennivalókról képesek vagyunk emberi szóval meggyőzni. Ez vezérel bennünket a jövőben is.

Ebben a politikában és az ilyen módszerekben van pártunk ereje. Amit annakidején megfogadtunk, azt ma az ország egész népe a gyakorlatban tapasztalja:

Társadalmunk politikai rendszerének fontos eleme az állam, amellyel a marxista—leninista elmélet tudományos alapossággá sokat foglalkozott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges . pontosan meghatároznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az állam funkciója és tevékenysége megváltozik. Magyarországon, a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában nincsenek antagonisztikus, kibékíthetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osztályok Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai értelemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Növekszik viszont — és véleményünk szerint a szocialista építés egész szakaszában növekedni és erősödni fog — az állam szervező funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjulk fel az állam szerepét, amely egyben országunk szabadságát szuverenitását nemzeti függetlenségünket is védelmezi, amire a jelenlegi világhelyzetben szükség van.

állóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között többirányú — feladatait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik, képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem valódi igény és szükséglet.

Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömegmozgalmak nélkülözhetetlenek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznék. Ezek a szervezetek önállóak és rendeltetésüknek megfelelően működnek. így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalásában

Herczeg elvtárs nagyon helyesen megemlítette — ön-Irányítási rendszerünk a gazdasági életben — de nemcsak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az egyes gazdasági szerveknek, üzemieknek és vállalatoknak. Ez nemcsak az állami, gazdasági vezetők önállóságát és felelősségét fokozza, hanem az ott dolgozó pártszervezetekét, szakszervezetekét, KlSZ-szervezetekét is. Hiszen egy jóravaló igazgató mellett, aki elsősorban a termelékenység fokozását, a vállalat nyereségét tartja szem előtt, kellenek olyan intézmények, amelyek révén ellenőrizhető a politika helyessége, és lehetővé válik a dolgozók elemi, napi érdekeinek védelme és képviselete. így működik politikai rendszerünk és ugyanezen az úton akarunk továbbhaladni.

Vannak-e hibák a politikai intézményeink működésében? Ügy gondolom, vannak, ezt a pártkongresszus is megállapította. Ez alól a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetség sem kivétel. Miféle hibák ezek? A gyakorlat hibái, a határozatok végrehajtásának gyengeségei, de akadnak másfajta hibák is. A pártszervezétek, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak munkájában a konszolidált helyzetből fakadó betegségeket is fölfedezhetünk. Elfeledkeztünk bizonyos tanulságokról és egy kicsit túlszerveztük saját magunkat és társadalmunkat is. Egy ülésre — legyen az párt-, szakszervezeti vagy KISZ-ülés — szinte már csak tudományos felkészüléssel lehet elmenni. Annyi papírt és statisztikai adatot kell elolvasni, hogy szédül tőle az ember. Mindig eszembe jut, hogy milyen nehéz helyzetben lehet egy fiatal állampolgár, például egy lány, aki párttag, szakszervezeti tag, KISZ-tag, s talán még a népfrontban is aktíva. Vajon hányszor magyarázzák meg neki, és sajnos ugyanazokkal a szavakkal, hogy mi a helyzet és mi a tennivaló?

Nehezítő tényező, a helyenként növekvő bürokrácia is. Ez úgy látszik, nemcsak a kapitalista rendszer sajátossága, hanem sajnos, valamelyest kitermelődik a szocialista rendszerben is. Olyan ez, mint amikoj^ az eleven vízfolyás nyomán lerakódások, vízkövek képződnek. Tehát, tartsuk mindig kéznél a drótkefét, és távolítsuk el ezeket a lerakódásokat.

Külön szeretnék szólni a nemzeti egységről, a Hazafias Népfront néhány kérdéséről. Mi azt valljuk, hogy megszületett, növekszik és erősödik népünk szocialista nemzeti egysége. Ez osztályok szövetsége, hiszen társadalmunkban vannak még — bár nem ellentétes érdekű — osztályok, rétegek. Van nak párttagok és párton kívüliek, akiknek összefogása a népfrontmozgalom keretében a nemzeti egység fontos eleme. És ez jó dolog.

n szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshnz

A nemzeti egységről szólva gyakran említjük a szocialista jelzőt. Ez helyes, mert ezzel meghatározzuk a nemzeti egység célját, történelmileg új vonásait. Mert milyen tartós nemzeti egység lehetett, mondjuk egy kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt proletár, a nagybirtokos és a jobbágy között? Most a nemzeti öszszefogásnak új és szilárd alapjai vannak, az új, szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz. Mi ezt a folyamatot ' a szocialista nemzetközi összefogást, a szocialista demokráciát erősíteni, fejleszteni akarjuk a szocialista rendszer nem egy véglegesen befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor, amely így marad az idők végezetéig. A szocialista társadalmi rendszer élő társadalom, amelynek szünet nélkül fejlődnie kell. Belpolitikai fejlődésünk fő iránya a szocialista demokrácia további kibontakoztatása, másképp kifejezve, szövetségi politikánk folytatása. Ez a számunkra oly fontos szocialista nemzeti egység, a párt és a tömeg összeforrottsága nem egy pillanat alatt született meg, ezért óvnunk, erősítenünk kell. » Ahogyan Bíró plébános úr is említette, a minap emlé(Folytatás a 3. oldalon.)