Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZ! ÜLÉSSZAKA

(Folytatás a 2. oldalról.)

keztünk meg az állam és a katolikus egyház viszonyát 30 éve rendező nagy jelentőségű, megállapodásról. Ez idő alatt kialakult az állam és az egyház rendezett viszonya, amely rendszerünk nagy történelmi vívmánya. Az, hogy az egyház az új társadalom viszonyai között is megtalálja a maga helyét, egyrészt népünk érdeke, államérdek, de érdeke az egyháznak is. Emellett külön is érdeke a hivő embereknek. Nincs, és nem is lehetséges olyan statisztika, amelyik kimutatná, hogy hány hivő és nem hivő van nálunk, ez magánügy. De tény, hogy jelentős számban vannak hivők Mágyarországon. Engem különösképp nem zavar, hogy valaki vasárnap az öregfiúk csapatában futba-A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt. Képviselve vannak a dolgozó osztályok és rétegek: munkásak, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok valamint az egyházak, a nemzetiségiek. Országgyűlésünk legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat, szocialista niemzeti egységünket, összefogásunkat.

Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkozók, a belső ellenzék nem nagy csapatával úgymond szerződést kötöttünk;, bizonyos „tabukat” kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepét, a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. Persze, ilyenfajta szerződések vagy tárgyalások nem voltak, de úgy látszik ténylleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagy számú táborával, amit talán úgy lehet a legórthetőbben kifejezni, hogy jobb a békesség.

Időszakonként — jelenleg a nemzetközi helyzet kapcsán — azt mondják, hogy a magyar politika most ,,.keményedni” fog. Erre csak azt válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hogy Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Magyarország dolgozó osztályai legyőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló osztályok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem keli „keményítenünk” a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk keli bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat. hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat.

így téhát nekünk semmiféle belpolitikai okunk és szándékunk sincs a dolgok

Az elmúlt másfél évben a korábbinál szigorúbb feltételek között kellett gazdálkodnunk. Ennek bizonyos eredményei már mutatkoznak. A fő célunk a népgazdaság. s főként a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyi helyzetének javítása volt. Kemény munkát végeztünk, és a legkényesebb, legfontosabb területen, az ország fizetési mérlegének alakulásában sikerült bizonyos javulást elérnünk. Tőkés külkereskedelmi forgalmunk idén eddig csaknem egyensúlyban van, exportunk több mint kilencven

lozik, vagy misére megy. Sokkal fontosabb, hogy eljutottunk odáig: a vallásos emberek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyét, miközben hitükhöz is hűek maradnak. Nem kell, hogy emiatt lelkiismereti válságba kerüljenek. Ezt az eredményt nagyra értékeljük, és ha lehet, tovább erősítjük. Vallása, hite miatt senkit sem érhet semmiféle társadalmi hátrány. Hazánkban teljes a lelkiismereti szabadság, mindenki maga dönti el világnézeti hovatartozását. Nálunk teljes mértékben érvényesül az állampolgári egyenlőség pártállásra, világnézetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnézni e teremben.

élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: Amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, merit vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani. És amikor azt mondjuk, hogy mi a szocialista demokrácia útját járjuk, akkoc a magunk, pártunk, munkásosztályunk, népünk útjára-feladataira

gondolunk. Kívülről senki ne próbálja továbbfejleszteni szocialista demokráciánkat.

Már jónéhány éve a gazdasági építés új szakaszában járunk. A szocialista fejlődés jelenlegi szintjén megszűntek az extenzív fejlődés lehetőségei, a továbbiakban már csak intenzív fejlődésre van mód. Ennék rendeljük alá a növekedési ütemet is. Korábban gyakran büszkélkedtünk azzal, mi- - lyen gyors ütemben fejlődött szocialista gazdaságunk. Tény, hogy a kezdeti szakaszban mindig könynyebb egy kicsit gyorsabban haladni, mint később, egy bizonyos szint elérése után. Gondoljunk csak az élsportolókra : a futónak, aki a 100 métert 11 másodpercen belül futja, minden további tizedmiásodpercekért nagyon meg keill küzdenie. így van ez a gazdasági munkában is. Ma a nyereséget újabb egy-egy százalékkal növelni már nehezebb, mint valamikor 10 százalékkal. A világgazdaságban is új helyzet állt elő. Bekövetkezett az 1973—74. évi óriási árrobbanás, amely minket hátrányosan érint. De érezhetők általános problémák is. ilyenek a különféle pénzügyi nehézségek, diszkriminációk. a kapitalista világ recessziója.

Exportunk értéke ma már elérte a nemzeti jövedelem 50 százalékát. A világgazdasági körülményeket megváltoztatni nem tudjuk. Olyan feltételek között kell élnünk, dolgoznunk, előrehaladnunk és boldogulnunk, amilyenek a mai helyzetből adódnak.

százalékban fedezte az importot. Ez jelentős előrelépés a korábbi évekhez képest, ezt a munkát folytatnunk kell.

A javulás lényeges tendenciái mutatkoznak a népgazdaság többi, nem kevésbé fontos egyensúlyi kérdésében is. Az ipar. a mezőgazdaság, a közlekedés, dolgozói a terv szerint végezték munkájukat. Üzemeink kisebb létszámmal — mintegy százezerrel kevesebb emberrel — oldották meg a feladataikat, a munkaerőhelyzet feszültsége tehát valamelyest csökkent.

Az energiafelhasználás is jobb volt az elmúlt másfél évben, mint annak előtte. Korábban évente mintegy hat százalékkal növekedett az ország energiafogyasztása, másfél év óta viszont — részben az ütem csökkenése, részben a takarékosabb energiagazdálkodás miatt — az energiafelhasználás nem növekedett. A jövőben tovább kell takarékoskodnunk az energiával.

Gazdasági helyzetünkről beszélve érdemes szóba hozni azt is, hogyan tanácskozunk, mi mostanában. A Központi Bizottság és végbehajtó szervei, a megyei pártbizottságok, a Minisztertanács, a gazdasági bizottság olykor olyan üléseket tart, amelyekre ha fekete hajjal megy be az ember, akkor megőszülve jön ki, mert ott többnyire bajokról, nehézségekről, problémákról, az elmaradó üzemekről, ágazatokról tárgyalnak. Bizonyos mértékig Ugyanígy van ez nyilvános tanácskozásainkon is. A sajtó, a rádió, a televízió jó szándékban még hozzá is tesz sok más bajt és problémát.

Tudjuk, hogy üzemeink fejlődése egyenetlen; vannak kiválóak, élenjárók, mások megütik a mércét, eleget tesznek a kötelezettségeknek és vannak gyengék is. A köz. véleményt általában a problematikus vállalatok foglalkoztatják, de . nekünk szólnunk kell azokról is, amelyek kiemelkedőek, hatékonyan dolgoznak, a helyes irányba haladnak, s jó eredményeket érnek el. Ilyen a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autó, az Ikarus, az Alumíniumipari Tröszt és annak több gyára — amelyek közül tegnap itt veszprémi üzeméről is hallottunk —, továbbá a Ghinoin, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Medicor, a Borsodi Vegyi Kombinát, a Tiszai Vegyi Kombinát. Említésre méltó a Péti Nitrogén Művek műtrágyatermelése és az Egyesült Izzó kiváló minőségű árui. Ezek az üzemek jól

A búza és a kukorica egy hektárra számított átlagtermelésében a világ első öt országa között van a magyar mezőgazdaság. Az egy főre jutó hústermelésben Európában a második-harmadik helyet foglaljuk el. És lehetne még tovább sorolni a mezőgazdaság szép eredményeit. Mindez a szocialista gazdálkodás, szocialista forradalmunk számottevő eredménye. Ezeket a sikereket a szocialista nagyüzemek, állami gazdaságok érték el, s hozzájárultak a maguk módján ezekhez a kisegítő gazdaságok, sőt a kertbarátok is. Feladatunk, hogy még ezeket az eredményeket is túlszárnyaljuk. Ennek érdekében a jövőben is minden lehetséges támogatást megadunk, mind a szocialista nagyüzemek, mind a háztáji és kisegítő gazdaságok munkájához, mert mindezekre szükség van.

Az utóbbi években a közlekedésben is jelentős eredményeket értünk el. A teljesség igénye nélkül: nagymértékben korszerűsítettük a vasutat, dízel- és elektromos mozdonyok váltották fel a gőzösöket, javultak a pályatestek és kicserélődött a vagonpark egy része. Ez az ágazat megfelelően elégíti ki a népgazdaság szükségleteit, ami azért is fontos, mivel Magyarország jelentős tranzitút, nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. Ugyancsak számottevőek az eredmények a személyszállításban. Nem egy nyugati ország várospolitikusát hallottam némi irigységgel beszélni fővárosunk és általában országunk tömegközlekedéséről. Az előrelépés valóban jelentős, s nemcsak a metróról van szó, hanem a vasútról és az autóbusz-közlekedésről is. Nem hiszem, hogy sok olyan ország lenne, ahol, mint nálunk, úgyszólván minden lakott területet el lehet érni aútóbusszal. A közlekedés dolgozóitól — az

példázzák, hogy megfelelő hozzállással nagy eredmények érhetők el. Azt kívánjuk, hogy folytassák ezt a munkát, a többiek pedig kövessék őket.

Ilyen üzemek természetesen más ágazatokban is adódnak. Ezek a példák is azt mutatják, hogy nem kevés az, amit már elértünk. Az ország lélekszámút figyelembe véve az autóbuszgyártásban ma Magyarország az első a világon; a termelés nyolcvan százaléka export, a világ autóbuszexportjának egyötödét hazánk adja. Az izzólámpagyártásban az egy főre számított termelést tekintve ugyancsak elsők vagyunk, s a termékünk 85 százalékát exportáljuk. Svájc után a második Helyen állunk a nemzetközi gyógyszerexportban. Az egy főre számított bauxit-timföld termelésben a világ hatodik-hetedik ftelyét foglaljuk el. A műanyag-, a műtrágya-, a kénsav-, a cement- és az acélgyártás terén az első húsz ország között vagyunk.

Mezőgazdaságunkról szólva sem lehetne felsorolni azokat az üzemeket, amelyekben a sok becsületes törekvés nyomán már szép eredmények születtek. Csak a nagyságrend miatt említem Bábolnát, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezetet. A magyar mezőgazdaság dolgozói, a földek művelői és mindazok, akik részesei az eredményeknek, — a tudományos kutatók, technikusok és a magyar munkások — rövid történelmi időszak alatt elérték, hogy Magyarország ma lényegesen kisebb földterületen kétszer annyi szemesterményt állít elő, mint a háború előtti utolsó békeévben. Az egy főre jutó szemestermény-termelésben pedig — több éves átlagot nézve — túlhaladta az egy fő— egy tonna arányt. Ezt sok ország még csak a célkitűzései között tartja számon.

eddigiekhez hasonlóan — az áru- és személyszállítási feladatok megoldását bizalommal várjuk a jövőben is.

Előreléptünk az életszínvonal terén is. 1979-ben és

1980-ban becsületesen, nyíltan megmondtuk, hogy ebben a szakaszban csak az életszínvonal elért szintjének védelmét ígérhetjük, s ehhez is komoly erőfeszítések kellenek. Amit ígértünk, azt megtartottuk. Az elmúlt több mint másfél évben megőriztük a reáljövedelem szintjét, s lehetőségeinknek megfelelően emeltük az alacsony nyugdíjakat, javítottuk a három- és többgyermekes családok, valamint a segélyezésre szorulók helyzetét.

Több évet, nagyobb szakaszt áttekintve megállapíthatjuk: növekedett a kereset, a jövedelem, a fogyasztás fejlődött és megfelelő színvonalú volt az ellátás. Tartós gazdaságpolitikai elhatározásunk, hogy olyan béremeléseket, juttatásokat a jövőben sem szavazunk meg, amelyek fedezetéül nem tudjuk biztosítani a megfelelő árualapot! Ami fizetés és jövedelem formájában a lakossághoz jut. annak árufedezetét is meg kell termelnünk.

Gyarapodik tehát az ország. Vonatkozik ez a családi házak, az öröklakások, a magángépkocsik, a háztartási gépek számának növekedésére, s fölösleges is lenne tovább sorolni a bizonyító tételeket. Ha visszaemlékezünk rá, annak idején, körülbelül negyedszázada azt mondtuk: elvünk az, hogy _a szocialista építésnek együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével.

Becsülettel eleget tettünk tehát a rendszeres emelésre vállalt erkölcsi kötelezettségünknek. Az emberek ma másképpen élnek, mint 10— 20 évvel ezelőtt. Sajnos ennek a változásnak kedvezőtlen hatása is volt: erősödött az egyénieskedés, az önzés,' a szerzési vágy. Ezek valóban , gondok, de az életszínvonal emelkedése nyomán ezeket a problémákat vállaljuk, mert biztosak vagyunk abban, hogy leküzdj ük azokat.

Fontos, hogy népünk érezze: alkotás, munka nélkül nincs életszínvonal-emelkedés! De ennek a fordítottja is igaz, hiszen, ha jól halad az ország építése, akkor az életszínvonal is emelkedni fog. Ez lényeges része gazdaság- és szociálpolitikánknak. Eddigi eredményeink is szocialista rendszerünknek, céltudatos politikánknak és mindenekelőtt munkásosztályunk, parasztságunk, értel-A hatékony, nyereséges termelés biztosításában nagy szerepet játszanak a kormány által meghatározott gazdasági szabályozók, valamint a termelői és fogyasztói árak. A termelői árakat úgy kell szabályozni, hogy azok ne szakadjanak el a világpiaci áraktól. A fogyasztói árakat pedig úgy kell megállapítani, hogy azok is tükrözzék az önköltséget. Mindemellett a kormányinak bizonyos folyamatokat, köztük az életszínvonalat befolyásoló árakat nagyon pontosan kell szabályoznia, hogy a fejlődésünkkel, lehetőségeinkkel összhangban tervezett életszínvonal-emelést megvalósíthassuk.

Ügy is, mint XIII. kerületi képviselő, egy kéréssel fordulóik a Minisztertanácshoz. Javaslom, hogy bizonyos területeken vizsgálják meg az árképzést. Akadnak ugyanis olyan ipari ágazatok, ahol szinté kizárólag csak hazai nyersanyagokkal dolgoznak. Mégis, amikor árképzésről van sző, mintha rendkívül meg lennének olajozva a számológépek kerekei, s mintha a számítógépek is több áramot kapnának, akkora summa jön ki az önköltségre. Magyarázatként azt mondják, hogy magas a világpiaci ár, d.e de valójában nagyon kevés közük van az importanyagokhoz. Esetenként a nyereség kiszámítása megalapozatlan, amit nem szabad hagyni! Az önköltséget az ipari vállalatoknak nem egyszerűen kiszámítaniok, hanem —• ahol lehet— csökkenteniök kell. A haszonkulcsot sem lehet felelőtlenül megállapítani. Reális számítás és szolid haszonkulcs alapján kell dolgozni a vállalatoknak.

Egyetértek Lázár elvtárssal, és a többi felszólalóval, akik aláhúzták: a bátor és a kezdeményező embereket, kollektívákat a kormányzatnak teljes erővel és minden fenntartás nélkül kell támogatnia.

Eredményeink nemzetközileg is elismertek. Még a nyugati kommentátorok is azt mondják, milyen bátor ez a magyar kormányzat, amikor hozzá mer nyúlni a kényes gazdasági kérdésekhez is. Aztán hozzáteszik, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk —■ ők így „dicsérnek” minket — pedig mi csak azt mondjuk, hogy nyereségesen keli termelni, vigyázva a minőségre is.

S vajon a minőség, a márka jó híre csak a kapitalistának fontos? Szocialista viszonyok között a tossz lehet jó? Ezt mi nem tűrhetjük, van még behozni valónk, ez számunkra politikai, erkölcsi, és gazdasági kérdés.

Eszembe jut erről, hogy egy meglehetősen ismert vezető nyugat-európai nagytőkés szakembereinkkel tárgyalva meglepő kijelentést tett: „Tönkre fogunk menüi.” Amikor meg bérezték), hogy miért, így válaszolt:. Mert a mi munkásunk azt akarja, hogy neki a legfejlettebb ipari ország legmagasabb bérét fizessük, de ő

miségünk, egész népünk odaadó munkájának köszönhetők...

Jelenleg a gazdasági építés olyan szakaszában vagyunk, hogy csak alacsonyabb növekedési ütemet tudunk diktálni. A VI. ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi 3 százalékos növelése látszik reálisnak. Ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítását akarjuk elérni, amibe beletartozik a nemzetközi fizetési mérleg javítása, a vásárlóerő és a fogyasztói árualap egyensúlya és sok más tényező. Ezek a népgazdaság alapvető kérdései, amelyek a családok életkörülményeit is meghatározzák.

Behoztuk az ország százados elmaradottságát

Rendszerünk szocialista és a

Politikánk szövetségi politika

módszereink is azok. A döntő, hogy nálunk a termelőeszközök köztulajdonban vannak, s amit megtermelünk, az a népé. Hazánkban nincs kizsákmányoló osztály és nemzetközi monopóliumok sem zsákmányolják ki a munkást, a népet.

Szocialista a mi rendszerünk abban az értelemben is, hogy nálunk minden gazdasági egység szodilailiista tervgazdálkodást folytat. Amikor több mint tíz évvel ezelőtt bevezettük a gazdaságirányítás új rendszerét, egyesek csak azt harsogták, hogy nincs a vállalatokra felbontott kötelező terv. Ez igaz, és valóban nagy a vállalatok önállósága. Az összes beruházásnak a fele a központi, állami szervekben, a másik fele pedig a vállalatoknál dől el. Ez már nagyfokú önállóság, de a vállaltok ezzel együtt is kötelezve vannak) arra, hogy elkészítsék a saját tervüket. A vállalatok tervszerű gazdálkodása is része az országos, népgazdasági méretű szocialista tervgazdálkodásnak.

A szocialista rendszerben ezekkel a módszerekkel értük el eredményeinket. Behoztuk az ország százados elmaradottságát, s Magyarország már az iparilag közepesen fejlett országok közé tartozik. Célunk az. amit a pártkongresszus is kimondott. hogy az iparilag fejlett országok közé küzdjük fel magunkat. Ez a belátható jövőben elérhető.

Ha a szocialista társadalomban — amely hosszú történelmi korszak és átmeneti szakasz az emberiség fejlődésében — árutarteirmelés van, akkor piac is van, a piaci törvények hatnak, é.s léteznek árak is- Ez nem kapitalista vagy szocialista módszerek kérdése: a szocializmusban is nyereségesen kell termelni. Ha a tőkéseknél kegyetlen szabály, hogy a kezükben levő termelőeszköz és a rendelkezésükre álló munkaerő a maximumot adja számukra, akkor miért nem lehet a szocializmus viszonyai között kimondani, hogy a vállalatvezetés rendelkezésére álló termelőeszköznek és munkaerőalapnak a legtöbbet kell hoznia a szocializmus, a nép javára? Ha ezt kimondjuk és megköveteljük, attól még nem hatalmasodik el rajtunk a kapitalista szemlélet.

csak azt a munkatempót teljesítse, ami maguknál megszokott.

Vagy eszébe jut az embernek az egykori disszidens álma, amely szerint tulajdonképpen az lenne jó, ha itthon dolgozna, fizetést azonban nyugaton kapna, s azt itthon költhetné el.

Jó lenne, ha egy idő után senkinek sem lenne alapja az ilyen összevetésekre.

Hogyan javítsunk a helyzeten? Talán nem árt, ha azt hangsúlyozzuk, hogy mi nem több fizikai erőfeszítést. nem vért és verejtéket követelünk a dolgozóktól.

(Folytatás a 4. oldalon)

B gazdasági építés új szakaszához értünk

Fii célunk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása

Nagyobb gondot kell lorditani az árképzésre