Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) végbemenő változás — vagy ahogyan egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakváltás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élen járók tudnak teljesíteni. Más szóval, a mi gazdaságunkban is gyökeres változásra van szükség. Módosítottuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egyszerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1963- ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, amely hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára. Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható, de az új viszonyok között már túlhaladott értékrend uralkodott. Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem: a helyzet ilyen alakulásában komoly- fe’elősség terheli a kormányt. Mindenek előtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük. újra értékeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság, 1978 decemberi ülésén.végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg már elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit jól szemléltet, hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vissza. Az előrelépés számottevő, de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk, gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976— 1980 között a tervezettnél kisebb mértékben növekszik a termelés, a nemzeti jövedelem, és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Népszerűtlen, de szükségszerű intézkedések Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára könynyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a - valljuk be - népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben sem szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak. termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáknak, akik a helyzet ismeretében gondolkozva, nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül az új követelményekhez igazították munkájukat. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat ;— jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. A kormány szoros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások ütemszerűen haladnak. Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt országgyűlés elé terjesztjük. Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyagforrások menynyiségileg alig növelhetők, viszont tetemesen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár ezt több oknál fogva nehéz előre látni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene. Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával menynyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha éppen ezt: az értékalkotó folyamat meggyorsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani. A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben topogás, mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés, és nem kisebb feladat — az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy mennyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Nagyobb vállalati önállóság „Céljaink elérésében, törekvéseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget. További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyamataira összpontosítsák figyelmüket, nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozó rendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van. A továbbiakban is arra törekszünk, hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk, hogy a gazdasági szabályozók, ezen belül az árak és a valutaárfolyamok, mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-vállalkozó kedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét, valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésére. A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére. A kormány munkaprogramjában 'e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncélúságot, a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. A hatékonyság növelése, a társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogv megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljesítmények és jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profitjuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben — ha más megoldás nincs — megszüntessük Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- és középvállalatok alakítását —, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az úgynevezett háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban és a kereskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáknak. A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan közgazdasági körülményeket teremtsünk, amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok lendületes fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Növekszik a demokratikus fórumok szerepe Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjal cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el — úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja számítását. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kama. toztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot, és munkatársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú telejsítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa, és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozatosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepet a' kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét én bonyolultságát figyelembe véve a kormánynak az a véleménye, hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni. Másképpen kifejezve, úgy látjuk, az ötéves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal és a gazdaságpolitikai követelményrendszer, ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle „egyik napról a másikra élő” rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaságpolitikai vonalának alátámasztására és a céltudatos cselekvés, biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési, az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agroteéhnikai és biológiai feladatok megoldására, az energiapolitikára, az anyagtakarékosságra, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, a munkakultúra és a piaci alkalmazkodó képesség fokozására. A készülő terv részleteiről még korai lenne szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók- Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85 között a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a feltételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, ésszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kel kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről éyre némileg növelhető lesz. de beruházásokra nem fordíthatunk ítöbbet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában. ü nemzetközi élvonal követelményei a mérvadók A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg, és javuljon az eszközök kihasználása. Iparpolitikánkban — a hazai energiaforrások, mindenekelőtt a szén, valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon hasznosítása mellett — továbbra is mind a központi döntésekfoen, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására. a feldolgozóipar termékei versenyképességének növelésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek jegyében — a gyártási eljárások, az alkatrész- és részegységtermelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük hogy a gyógyszer-, a növény védősze-- és az ezekhez felhasznált hatóanyagok — szaknyelven az úgynevezett intermedierek — gyártásának fejlesztésére, továbbá az elektronikai ipar fejlesztésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elsősorban azokat fogjuk támogatná. amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit. jövedelmezőek és exportképesek. Az alacsony hatásfokú és a hosszabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogyan erről korábban már szóltam — fokozatosan és, következetesen visszaszorítjuk, illetve felszámoljuk. Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat, a műszaki-tudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi -KGST-partnerünkkel. de más országokkal is tovább kívánjuk bővíteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a kö(Folytatás a 3. oldalon)
