Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Művelődés kalákában Tények és törekvések Kisújszálláson A könyvtár hajdanában börtön volt, a művelődési ház az ipartesteiét otthona, a mozi pedig a város „vigadó”-ja. Üj vagy újabb építésű közművelődési létesítménye nincs tehát Kisújszállásnak. A könyvtár és művelődési ház szűk, a mozi — 370 ülőhellyel — elavult, nincs ruhatára, a fűtése is sok kívánnivalót hagy maga után. Nem volna nehéz több olyan Szolnok megyei községet felsorolni, amely korszerű létesítmények dolgában jobban áll, mint Kisújszállás. Útkeresés — sikerrel Ilyen — adott — körülmények között mit tehetnek a közművelődési szakemberek, a város kulturális életéért is felelős vezetők? Beletörődhetnek a változtathatatlanba, s annyit terveznek és szerveznek, amennyit a korszerűtlen létesítmények engednek. Vagy kilépnek az intézményi keretek közül, s a vállalatok, szövetkezetek, társintézmények segítségével próbálnak járható útra lelni. A kisújszállási útkeresés sikerrel járt: a város közművelődési életének csak egy része zajlik a művelődési ház, a könyvtár falai között; másik része — ugyancsak szervezetten — üzemekben, klubokban, iskolákban. A lényeg: a népművelők minden apró alkalmat megragadnak — és számíthatnak a gazdasági vezetők, s a városban élő értelmiségiek segítségére. Lássunk néhány példát! Két népfront-klub van a városban: a Móricz Zsigmond és a 48-as klub. Utóbbit a városi tanács nemrég felújíttatta. — Mindkét klubnak népművelési ügyvezetője van — mondja Gordos Dénes, a művelődési ház igazgatója. — Megvannak a rendszeres működés feltételei. Jó ideje már, hogy ismeretterjesztő előadásokat rendezünk a két klubbal. Kisújszállás a kisüzemek, gyáregységek városa. A kis- és középüzemek számára meghirdetett „Alkotó emberért” megyei pályázatnak kezdete óta sikere van. Ebben az évben is több üzem csatlakozott a felhíváshoz: a Mezőgép gyáregység, a Fékon Ruhaipari Vállalat, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, a Téglagyár, az Áfész, a Faipari Vállalat és a Városgazdálkodási Vállalat. Ezekkel az üzemekkel nemcsak „elvi” hanem élő, gyakorlati kapcsolata van a művelődési háznak és a könyvtárnak. Megtervezett kapcsolata. Következésképpen: az átlagosnál jóval több az üzemekben lebonyolított olyan kulturális esemény, amelyeknek „házigazdája” KISZ- alapszervezet, a szocialista brigád vagy üzemi MSZBT- tagcsoport. Ari Gézát, a KISZ városi bizottságának titkárát kérdeztük, hogy az ifjúsági szövetség milyen részt vállal a városi közművelődés szervezésében, mozgatásában. — Hosszú volna felsorolni a KISZ—művelődési ház közös rendezvényeket. Lássunk inkább egy részterületet. Nem kevesebb, mint hét ifjúsági klub működik a városban — a klubok működtetésében, ilyen vagy olyan módon, részt vesznek a KlSZ-alapszervezetek. A műsorszervezésben az alapszervezeti kultúrosok segítenek, de egy-egy művelődési közösség életre hívásában — „toborzással”, propagandával — is segítünk. Legutóbb például a kórus újjászervezésében. Az összkép persze nem ennyire rózsaszín: lemaradás is van bőségesen. Például nagyon kevés lehetőség van Kisújszálláson a fiatalok kultúrált szórakozására. De a szabadidő spontán eltöltésének lehetőségei is igen korlátozottak. A háttérben: közös munka A közművelődési intézmények, a gazdasági szervek, az iskolák, a városban élő értelmiségek szervezett közös munkájával, jelentős eredmények születtek a (közelmúltban. A már említett példák mellé kívánkozik a „Mindenki iskolája” sikere: két konzultációs csoport .tanult — az Arany János úti iskola pedagógusai irányításával. — Iskola volt ez tulaj donképpén — mondja B. Nagy Lajos, a városi szakmaközi szervezet titkára, a művelődési ház társadalmi vezetőségének tagja. — De kötetlen, klubos, mondhatnám játékos formában. A gazdasági vezetők és a pedagógusok segítsége nélkül a saját erőnkből nemigen tudtuk volna megcsinálni. Sajátos közművelődési akció volt: Kisújszálláson a művelődési ház kezdeményezésére „fölmérték” az iskolázatlan, és a csak minimálisan iskolázott embereket. Végül ötvenhét résztvevővel indítottak alapismereti tanfolyamot. A hangsúly a szervezettségen A kisújszállási művelődési házban 1976 óta működik — igen aktívan — a társadalmi vezetőség. Két évvel ezelőtt, amikor kötelezővé tették a társadalmi vezetőségek életrehívását — Kisújszálláson nem kellett kapkodni. így lehetséges — sok ember számottevő segítségével — hogy a művelődési ház a „kihelyezett” rendezvények, az egyes rétegekre irányuló akciók, a húsz kiscsoport és számos tanfolyam mellett, nagy gondot fordíthat a művészeti rendezvények szervezésére is. E rendezvények — sok kisújszállási ember véleménye szerint — városi színvonalú kulturális' események. Mégsem elégedettek Kisújszálláson. Tudják: lehetne még jobban „koordinálni” a közművelődésre fordítható összegeket, s az adott létesítményeket is jobban ki lehetne használni. De azt is tudják: gondolkodva, töprengve tervezni, döntéseket hozni, megvalósítani — mindennél fontosabb. Sz. J. Könyv a madarasi juhászokról Beszélgetés a szerzővel, dr. Fazekas Mihállyal A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága és a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum gondozásában a közelmúltban jelent meg Fazekas Mihály: Kunmadaras juhászata című néprajzi monográfiája. A könyv a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Hortobágy-kutatási programja keretében készült. jelentős kutatási eredményként látott napvilágot. A mű — amely forrásértékű — sokoldalúan dolgozza fel a nagymúltú kunsági település, még ma is jelentős, juhászatát. A történeti források és a néphagyomány felhasználásával az 1700-as évéktől tekinti át a juhászok társadalmi, gazdasági helyzetét, a paraszti juhtenyésztési eljárásokat, szokásokat. A monográfia néprajzi, történeti értéke mellett nyelvészetileg is jelentős, hisz az eredeti nagykunsági táj nyelv elevenedik meg lapjain. A szerző, dr. Fazekas Mihály a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola magyar— történelem szakos tanára. — Hogyan került kapcsolatba a néprajzzal? —. Eredetileg is néprajzosnak készültem — mondja. \bban az időben. 1954-ben Imikor egyetemi tanulmányaimat elkezdtem, azonban nem volt arra lehetőség, hogy ezen a szakon tanuljak. \ szegedi egyetemről egy év múltán Debrecenbe kértem magam, hogy Gunda Béla professzor néprajzi intézetének közelébe kerüljek. Itt aztán módom volt arra, hogy néprajzi előadásokat hallgassak, szemináriumokon, néprajzi gyűjtőutakon vegyek részt. Szakdolgozatomat is néprajzból írtam. Karcag népi táplálkozása címmel. — Ez volt tehát az első munka, s hogyan követte a többi? — Az egyetem elvégzése után mindenáron haza akartam kerülni Karcagra. Szeretem ezt a várost, itt születtem, itt élnek a szüleim, rokonaim, barátaim. Minden szállal ide kötődöm. Állást kaptam az egyik általános iskolában, ott tanítottam négy évig, 1962-től vagyok a mezőgazdasági szakközépiskola tanára. Amikor megnyílt a Hortobágyi Nemzeti Park, elkezdődött a Hortobágy néprajzi anyagának tudományos feldolgozása is. A debreceni egyetem néprajzi intézete engem kért fel a tájegységhez szorosan kapcsolódó Kunmadaras juhászaiénak kutatására, megírására. — Hogyan kezdett a nagyszabású munkához? — Juhászattal kapcsolatos gyűjtéseim már 1963-ból voltak. A komolyabb munka az 1970-es évek elején kezdődött. Akkoriban nagyon gyakran jártam Kunmadarasra, felkerestem a régi juhászokat, őket faggattam a múltról. Jenei József, Jenei Ferenc. M. Tóth Sándor, Szöllősi Gergely és még néhány idős pásztorember volt segítségemre, ök még nyelvükben is őrzik a múltat, igyekeztem tehát szavaikat úgy visszaadni, hogy hiteles üzenetet hagynak a kunsági táj nyelv gazdagságáról is. Másik fontos forrásterületem a levéltári anyag volt. Ennek segítségével egészen az 1700-as évek elejére sikerült visszatekintenem. Azokra az időkre, amikor a török világ és a Rákóczi szabadságharc leverése után a Nagykunság újratelepült. — Pedagógusi munkája mellett nyilván nem lehetett könnyű. — Kétségtelen, hogy csak nagyon nagy kitartással, szigorú időbeosztással tudtam eleget tenni a feladatnak. Éjszakáimat áldoztam rá. — Nem gondolt még arra, hogy fő szakterületévé válassza a néprajzot? — Nem, nem vágyom el innen, ebből az iskolából, a tantestületből, szeretem a tanítványaimat, a munkámat. Karcagról nem megyek el soha. Inkább haza. ide a Nagykunság hajdani fővárosába szeretnék hozni mindent, ami szép, nemes, értékes. .. Most is új feladatok előtt állok. Ugyancsak a néprajzi intézet felkérésére szeretném feldolgozni a Nagykunság táplálkozási hagyományait, valamint felkértek arra is, hogy írjam meg Kunmadaras felszabadulás utáni történetét. Ezeken kívül is óriási anyag vár feldolgozásra, mindaz, amit hosszú évek során gyűjtöttem, s amit szeretnék még másoknak is átadni. T. E. Kultúra és ideológia —' ;---- és az ideológia kapcsolata A kultúra régi keletű kérdés a tár-------------------- sadalomtudományokban és a politikai gyakorlatban. A polgári kultúrafelfogásokban az ideológiát úgy értékelik, mint ami végső fokon gátolja és behatárolja a kulturális fejlődésit, mint ami antipólusa a kultúrának. A polgári koncepciók leginkább azt róják fel a szociaideológiájával megmerevítik a kulturális lista kultúrpolitikának, hogy a marxizmus tevékenységet, megszüntetik annak autonómiáját. Ernst Fischer írja egy helyütt, hogy „... az ideológia igyekszik a művészeteket a maga szolgálatába állítani, s elég gyakori eset, hogy a műalkotás éppen az ellenkezője; a valóság győzelme az ideológia felett”. Vagyis ideológia és kultúra, ideológia és művészet a polgári felfogásokban egymást kizáró fogalmak, feloldhatatlan ellentmondások. A marxista társadalomtudományok az ideológia és a kultúra kapcsolatát jóval árnyaltabban elemzik. Marx ugyan nem azonosítja a kultúrát és ideológiát, még kevésbé a művészetet s ideológiát, de a kettő között belső kapcsolatot tételez fel. A kulturális, művészeti tevékenység, amely a mindenkori társadalmi valóságot ragadja meg és fejezi ki a maga eszközeivel, belső tartalmával választ ad, vagy legalábbis igyekszik választ adni azokra a kérdésekre, amelyek a kor emberének sorsát érintik és ebben a válaszadásban a kultúra és a művészet terméke ideológiai funkciót is betölt, annak ellenére, hogy önmagában nem ideológiai képződmény. Tehát a művész nem készen talált, kimunkált ideológia alapján látja a valóságot, hanem művészi tevékenységén keresztül s ezzel akarva-akaraitlan ideológiai kérdéseket is érint. A dogmatikus kultúrpolitikai gyakorlat az 50-es évek elején leegyszerűsítette az ideológia és a kultúra, az ideológia és a művészet kapcsolatát: a művészeti alkotásokat az ideológia illusztrációjává tette. Nem vette figyelembe, a művészeti, valóságfeltáró alkotófolyamat sajátosságát, azt, hogy a művész nem klisékből, előre megadott mintákból, pontosan körülhatárolt helyzetekből indul ki. A művészet produktumaiban az ideologitoum és politikum nem külsődleges, kényszerítő erő következtében van jelen, hanem a művészeti alkotófolyamat eredményeképpen, a művészi elsajátítás produktumaként, a műalkotás sajátos szerkezeti elemeként. A művész nem a politikum és az ideologikum szférájából közelít a valósághoz, s foglalja azt a műalkotás intenzív totalitásába, hanem a művészi elsajátítás eszközeivel a valóságból sajátítja el a reveláns társadalmi mondandókat, amelyek az adott történelmi pillanatot kifejező ideológiai és politikai funkciókkal bírnak. A dogmatikus művészetpolitika nem vette tekintetbe a művészet belső, immanens, értékét létrehozó., valóságot elsajátító, ideológiai funkciót betöltő törvényszerűségeit. Ennek következtében a művészeti produktumok értékelésekor elsősorban a művészi értékeken kívüli szempontok váltak uralkodóvá. Az ideológikumnak a művészeteken kívüli külsődlegessége az értékelés külsődlegességét is eredményezte. A művészet és ideológia kapcsolatának vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző művészeti ágak belső szerkezetéből fakadó sajátosságokat. Az egyes művészeti ágak, műfajok sajátos módon képesek hordozni az ideológiát, és különböző módon és intenzitással közvetíteni azt a befogadóhoz. Az irodalmi műfajokban az ideológiai mozzanat közvetlenebbül képes kifejeződni, mint a képzőművészeti és zenei műfajokban. Ezeket a törvényszerűségeket — a leegyszerűsítéseket és vulgarizálódásokat elkerülendő — feltétlenül figyelembe kell venni. Társadalmunk ideológiai szempontból nem tekinthető homogénnek. A marxista ideológia hegemóniája nem jelenti a marxizmustól eltérő irányzatok eltűnését. Ugyanakkor a két világrendszer kulturális érintkezésrendszerének bővülésével az ideológiai érintkezési felületek megnövekedtek. A marxista ideológia hegemóniája azt is jelenti, hogy minden új szituációban újból és újból meg kell küzdenie saját eszmerendszerének igazáért, újabb és újabb érvekkel kell bizonyítani világképét. A kulturális és művészeti közéletben ez a marxista elvszerű kultúrkritika funkciójának növekedését jelenti. A kulturális nyitottság, a tömegkommunikáció nemzeti határokon túlmutató fejlődésével együtt jár a szellemi, ideológiai -politikai befolyásolás lehetőségeinek kiszélesedése. Ezért olyan kultúrpolitikai gyakorlatot valósítunk meg, amely a marxista értékrend alapján, a marxizmus módszereivel képessé teszi a műalkotást befogadó közösséget a műhöz való kritikai viszony kialakítására. A kritikának fel kell tárnia a művek belső esztétikai értékeit, de ugyanakkor elemezniük kell ideológiai-eszmei töltésüket és lehetséges hatásukat. _ ' ‘ kell vennünk, hogy a mű-Tudomásul veszeti alkotások és kritika együttesen formálja az emberek ízlésvilágát erkölcsi habitusát, gondolkodását és valóságlátását, ezért fontosj, hogy a kettő kiegészítse és egyben felerősítse egymást. A gyakran nem megalapozott, felületes, olykor elvszerűtlen műkritika devalválja a kritikának az ízlésformáló erejét. Napjainkban fokozott felelősség hárul a művészetkritikára, hiszen nemcsak orientálnak a műalkotások világában, hanem egyben kritikai tudatos magatartásra ösztönöznek. M. T. Vas megyében Pályaválasztási körök a termelőszövetkezetekben Testvérmegyék kapcsolata Békés megyéből Panzába utaznak a képek és a szobrok Szeptember 21-én kiállítás nyílik Penzában a Békés megyei képzőművészek alkotásaiból. A 23 művész 80 művét bemutató összeállítást a naplókban küldték ki a Szovjetunióba. A tízéves testvérmegyei kapcsolat keretében sorra kerülő tárlaton egyebek között Bessenyei Antal, Koszta Rozália, Ruzicskay György, Schéner Mihály festményeit és Mladonyiczky Béla szobrait mutatják be Penzában, majd a megye több városában. A Vas megyei Pályaválasztási Intézet kezdeményezésére ebben a tanévben első alkalommal a megyei üzemekben működő pályaválasztási mai a megyei üzemekben működő pályaválasztási szakkörök mellett nyolc termelőszövetkezetben is szerveztek hasonló szakköröket az általános iskolások pályaválasztásának megkönnyítésére. A hetedik és nyolcadik osztályos tanulók a szakkörökben a legjobb szakoktatók irányításával ismerkedhetnek meg a kiszemelt szakmákkal, s eldönthetik, megfelel-e adottságaiknak, elképzeléseiknek. A tanulókkal hetenként egy alkalommal, délután a tanítási órák után foglalkoznak a szakoktatók. Az üzemi szakkörf/ezetők rendszeres kapcsolatot tártának az iskolákkal, az osztályfőnökökkel. A szakköri foglalkozások októberben kezdődnek. Dedikálásra várva a szolnoki bangszerboltban ___________________________________________________________(Fotó: Fekete)
