Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. szeptember 21-KÜLPOLITIKA! * KORKÉP KÍNA Változások, változatlan külpolitikával Hogy mennyi idő múlva hatnak majd a közelmúltban elhatározott kínai változások, nehéz lenne megjósolni. Ám az mindenképpen igaz, hogy a bel- és a gazdaságpolitikában az elmúlt évtizedek talán legradikálisabb pályamódosításáról döntött a kínai országos népi gyűlés, a parlament nemrég befejeződött ülésszaka. A nagyszámú és szerteágazó változtatások három fő, személyi, szervezeti és szemléleti csoportra tagolhatok. Még a sorrend is így tűnik helyesnek, hisz a közeli kínai múlt megannyi bakugrása jórészt annak tudható be, hogy a pekingi politika személyekre „kihegyezett”, a döntési folyamatban az egyén szerepe túlzottan nagy. Nos, e téren a legfontosabb változás Hua Kuo-feng lemondása miniszterelnöki tisztségéről és funkciójának átadása Csao Ce-jang miniszterelnök-helyettesnek. Az új kormányfő még Szecsuán tartomány pártvezetőjeként egyértelművé tette, hogy odaadó híve annak a Teng Hsziao-ping nevéhez kötött vonalnak, amely a modernizálást, a kínai gazdaságirányítási rendszer átfogó megreformálását tűzi ki célul. Hua Kuo-feng mellett megvált tisztétől öt miniszterelnök-helyettes is, köztük maga Teng és az ugyancsak jelentős politikus, Li Hszien-nien. Hua beszédében úgy fogalmazott, hogy a változások egyrészt a központi kormány munkájának megjavítását célozzák, másrészt annak megvalósítását, hogy elválasszák egymástól a párt- és az állami vezetést, felszámolják a korábban kialakult egészségtelen összefonódást és tisztséghalmozást. Csao Ce-Jang, az új kormányfő tárni azt a meghökkentően őszinte ténybeismerést, miszerint az alig négy esztendeje meghirdetett tízéves gazdaságfejlesztési terv „elhamarkodottnak és megalapozatlannak” bizonyult. Oiyannyira, hogy nincs értelme az átdolgozásának, sem, s helyette a kínai Államtanács új, tízéves gazdaságfejlesztési tervet alakít ki. Ha a törvényhozás vitájában megfogalmazott elvek maradandóknak bizonyulnak, úgy a gazdaságpolitikában kétségtelen fordulat köszönthet be. Hua 'a múltra utalva megállapította: a gazdaságot nem lehet politikai mozgalmakkal irányítani, a gazdasági törvényeket semmi mással nem lehet helyettesíteni. Ennek szellemében vázolta fel a tervbizottság új elnöke, Jao Ji-lin a köziponti kormányzat és a vállalatok újtípusú kapcsolatrendszerét. új programból, amelyet a Le.Monde című francia polgári lap sommásan úgy öszszegezett: „technokrata realizmus”. A jövő ugyanis csak a múlt alapján ítélhető meg. Pekingi megfigyelők szerint a kínai parlamentben eleddig példátlan keménységgel bírálták a múltat, „a bürokratikus kormánygépezet és a vele összefonódott pártvezetés” súlyos tévedéseit. Ennek a szemléleti fordulatnak a jeleként vették a képviselők tűz alá a csapnivaló tervezést s beruházáspolitikát, a fejlesztési cé'ok rangsorolási módszerének tarthatatlanságát, követelve: a kormány tegyen hatékony lépéseket az életszínvonal emelésére, fékezze meg az inflációt, vessen véget a tömeges pazarlásnak. (Elsőízben tárták a közvélemény elé azt is, hogy a kínai költségvetés évek óta deficites, s az is marad, nagyrészt a rendkívül költséges hadiipari fejlesztési program miatt. A Vietnam elleni tavalyi agresszió másfél mill’árd dollárba került Kínának.) o o Hua Kuo-feng búcsúbeszéde szerfelett ellentmondásos volt. Beismerte, hogy a kínai gazdaságpolitikára két évtizeden át a baloldali elhajlás volt a jellemző. Paradox módon a gazdasági törvények semmibe vételét annak tulajdonította, hogy a vezetés — úgymond — eltávolodott a Mao Ce-tung-i alapelvektől. Ugyanakkor Hua kénytelen volt Kína és a világ nyilvánossága elé Eszerint az iparvállalatok nagyobb döntési szabadságot, önállóságot kapnak a beruházásokban, megtették az első lépéseket a szigorúan centralizált, ám alacsony hatékonyságú pénzügyi irányitás átszervezésére, a korábban oly sokszor elátkozott anyagi ösztönzők legszélesebb kibontakoztatására. Egyes vállalatok közvetlen export- és import jogot kapnak, általában megkísérlik a munkahelyi demokrácia alapjainak kimunkálását. Nem árt újólag hangsúlyozni, a jövő dönti el, mi valósul meg majd abból az A kínai gazdaságpolitika illúziómentes szemléletére ösztönzött az a jelképnek is beillő tény, hogy épp a parlamenti tanácskozás idején tárgyalt Pekingben Perry amerikai hadügyminiszterhelyettes a Kínának eladandó fegyverekről és katonai technológiáról. Ez átvezet a külpolitika síkjára, ahol — legalábbis a parlamenti megnyilatkozások tanúsága szerint — jottányi változás sem várható a jövőben. Tovább tart tehát a kettősség: miközben a bel- és a gazdaságpolitikában folytatódik a maoista eszmerendszertől való, korántsem ellentmondásmentes távolodás, a jelenlegi kínai vezetés a világhoz való viszonyában fokozottan őrzi a „nagy tanítómester” által meghonosított rögeszmét, a szovjetellenességet. Megfigyelők arra számítanak, hogy a maói hagyományokat követő Hua Kuo-feng, a „pragmatikusnak” elkeresztelt Teng Hsziao-ping, valamint más irányzatok és csoportok közötti küzdelem még élesebben bontakozik majd ki az év végén vagy a jövő év elején sorra kerülő pártkongresszuson. Ennek csak előszele volt a kínai parlament mostani ülésszaka. Győri Sándor PUCCS UTÁN Katonák Ankarában Ankarában a katonák folytatják a hajtóvadászatot a szélsőséges terroristák után Törökországban, a NATO délkeleti szárnyának kulcsországában szeptember közepén a hadsereg magához ragadta a hatalmat. A vezérkar főnöke, Evren tábornok átvette az ország államfői tisztét, betiltotta az öszszes pártot és szakszervezetet Megkezdték a szélsőséges terrorista csoportok utáni hajtóvadászatot. A pártok vezetőit védőőrizetbe helyezték, köztük a hatalomban egymást váltó jobboldali Igazság Párt vezetőijét Demirelt, a most megbuktatott miniszterelnököt. valamint elődjét, a szociáldemokrata irányzatúnak tekinthető Köztársasági Néppárt irányítóját, Ecevitet. A katonák azt ígérik: a rend helyreállítását tartják feladatuknak és nem kívánnak állandó katonai rezsimet. Sőt, közölték, hogy szeptember végéig polgári' kormány alakul, amely egyelőre a hadsereg ellenőrzése alatt működik. A pártvezetők védőőrizetbe vételét is ideiglenesnek nyilvánították. A hadsereg „garanciája” A katonai hatalomátvételről, amely mindössze néhány napjá zajlott le. nehéz politikai ítéletet alkotni. A modem török történelem tanulságai azt mutatják, hogy a hadsereg tisztikara eddig a modern török állam létrehozójának, Kemál Atatürknek az útmutatásait követve, az ál-Kenan Evren tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke — az új államelnök lám egységének, világi jellegének és a reakciós egyházi erők visszaszorításának az eszköze volt. A hadsereg első hatalomátvételének időpontjában, 1960-ban a Demokrata Pártnak nevezett alakulat vezérét, Menderesz miniszterelnököt buktatták meg. (A párt a nagytőkét és a földbirtokosokat, valamint a vallási erőket képviselte.) A katonai kormányzás viszonylag rövid ideig tartott. Oj alkotmányt hoztak és választást tartottak. Az államfő akkor a hadsereg képviselője, Gürszel tábornok lett. Kialakult az új török „politikai modell”: a pártok parlamentális keretek között folytatták harcukat és civil politikusok kormányoztak, a háttérben azonban ütőképes és nagyjából egységesnek tekinthető erőként ott állt a hadsereg, amely mindig közbeléphet, ha olyan politikai válság robban ki, amely a polgári kormányzárt; eszközeivel megoldhatatlannak látszik. A civil kormányzás időszakában tehát a hadsereg afféle „garancia-szerepet” játszik: ha formálisan nem is. ténylegesen döntő eleme a hatalomnak. Az utóbbi húsz évben például mindig főtisztek töltötték be a köztársasági elnök tisztét. Ismét akcióban Az első puccs után egy •évtizeddel a hadsereg ismét akcióba lépett. A helyzetet akkor is (akárcsak most) a terrorizmus elharapóözása; a súlyos gazdasági válság, a nemzeti kisebbség körében uralkodó feszültség jellemezte. A kormány élén Demirel személyében akkor, 1971 tavaszán is jobboldali politikus állott; az a katonai rezsim is viszonylag rövid ideig maradt fenn. Mihelyt a helyzet konszolidálódott, a tábornokok polgári politikusoknak adták át a hatalmat. Azonban sem Ecevit, sem Demirel kormánya nem volt képes megoldani az ország rendkívül súlyos, szerkezeti jellegű gazdasági és társadalmi problémáit. A válságot az energiakrízís, valamint a terrorista csoportok működése ismét a végletekig kiélezte; Idén az ország 67 tartománya közül már 20-ban volt érvényben a rendkívüli állapot, a helyzet azonban így is napról napra romlott. A NATO érdekei Ilyen előzmények után vette kezébe harmadszor is a hadsereg a hatalmat. Most a kérdés azonban az, hogy a török hadsereg vezetői mennyire bírják ki a válságos helyzet nyomását. Az ország belső gazdasági és szociális feszültségeinek megoldása elképzelhetetlen mély szerkezeti-társadalmi változás nélkül. Erre viszont a katonák kevéssé hajlandók. Ami a külpolitikát illeti: a NATO általános érdekeit kétségkívül szolgálja a katonai hatalomátvétel, amely legalább külsőleg „rendet teremt” a bokk fontos támaszpont-országában. Ez a hatás azonban nem egyértelmű. Az Atlanti Szövetség délkeleti szárnyának legfőbb problémája Görögország és Törökország ellentéte, a török hadsereg ankarai lépését pedig Athénban rendkívül kedvezőtlenül fogadták. Rövid lejáratra tehát az eddiginél is feszültebbé válhat a két NATO-tagállam viszonya. A török hadsereg hatalomátvétele így mind belpolitikai szempontból, mind az amerikaiak által fenntartott stratégiai rendszer szempontjából súlyos és egyelőre megválaszolhatatlan problémákat vet fel. (—i —e> összeállította: Hájos I.ászl6 D hét karikatúrái Bolíviai „mérkőzés” „Tojástánc" Törökországban
