Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

1960. szeptember 21

SZOLNOK MEGY?) NÉPLAP

S

Honvédelmi napok Karcagon

Filmvetítéssel, haditechnikai bemutatókkal

A fegyveres erők napja alkalmából a megye számos városában és községében honvédelmi témájú filmeket vetítenék), haditechnikai bemutatókat és lövészversenyéket rendeznek, a fegyveres testületek tagjaival találkozókat szerveznek.

Karcagon tegnaptól szeptember 30-ig tart a honvédelmi napok programsorozata, amelynek megnyitója után a „Ki tud többet a fegyveres erők életéről” elnevezésű vetélkedőn mérik össze felkészültségüket a város KISZ-esei.

Kedden az általános iskolások, csütörtökön a fegyveres testületek tagjainak részvételével rendeznek lövészversenyt az MHSZ székházában, csütörtökön a középiskolások, pénteken az általános iskolások nézik meg a „Hazámat szolgálom” című filmet a Déryné Művelődési Központban.

Szombaton a területi lövészklubok és KlSZ-szervezetek meghívásos lövészversenyére kerül sor az HMSZ- lőtéren. Szeptember 29-én, hétfőn az általános iskolások ünnepi csapatgyűléseken köszöntik a fegyveres erők napját, majd akadályversenyre indulnak az úttörők. Kedden a Bajcsy-Zsilinszky úton rendezendő haditechnikai bemutatóval ér véget a tíznapos rendezvénysorozat.

Konyhából

foglalkoztatóterem

Jászdózsán befejezték az óvoda felújítását, bővítését. A régi épületbe bezsúfolt, sok helyet elfoglaló konyha új épületbe költözött. A felszabadult helyiségből átalakítással újabb foglalkoztatótermet hoztak létre.

Elkészültek az új óvodáscsoport otthonához tartozó, jól felszerelt szociális helyiségek is. A felújítás költségeit a községi tanács fedezte úgy, hogy szűkös fejlesztési alapját a község lakói és a jászdózsai kisiparosok „egészítették ki” társadalmi munkában.

A gemenci erdő szélén, a Sió torkolatánál megkezdődött az évi nagytakarítás. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság siófoki üzemmérnökségének nagy úszó-kotró hajójával több mint egy méter vastag — homokból, agyagból, avarból és egyéb törmelékből lerakodott — iszapréteget kotornak és szívatnak ki a csaknem száz méter hosszú zsilipkamrából, és a torkolat közti két kilométeres mederből

Kisvölgy

Kunhegyes délkeleti részén, a Kuthen vezér, a Dankó Pista, a Kolbásszék és a Zádor utcákkal határolt szabálytalan alakú területet mindenki csak Kisvölgynek nevezi. A mélyen fekvő, lapályos vidéket generációk óta túlnyomórészt cigányok lakják. Akadnak dinasztiák, akiknek nemcsak a déd-, hanem az ükapja is itt látta meg a napvilágot, élte le az életét. A terület egykoron mocsaras, pocsolyás, lefolyástalan bűzös környék volt. afféle faluszéli kirekesztettek menhelye. Itt mindenki ismeri az 56 éves, nyugdíjas Bari Elemért.

— A nagyapám sűrűn muzsikált a főszolgabírónak, és ezeken az úri mulatságokon arra kérte, legalább salakot hozzanak a kisvölgyi kapubejáratok elé. A tekintetes úr a mulatás hevében mindig meg is ígérte, de ahogy kijózanodott, mindenről megfeledkezett.

— Gyermekkoromban errefelé még a magyaroknak sem akadt munkahely, nemhogy a magunkfajtának. Az aszszonyok tippanmeszelőt kötöttek, a férfiak tapasztottak, aratás után búzára cserélték a Gerő-malomban összegyűjtött, tarlón szedegetett kalászokat. Bogánccsal, kóróval fűtöttünk, és a zenészek fizetés nélkül, alkalmi borravalóért húzták a kaszinóban.

Bari' Elemérnek ma háromszobás, szép lakása van. és országszerte híres cigányprímásként ment nyugdíjba néhány éve. Az ötvenes években zeneiskolai tanulmányait is befejezte, és jó néhány rádiófelvétel, szereplés őrzi hegedűje^ hangját. Fia, Árpád most építi házát a völgyben. Persze, nemcsak ő: ifjú Varga Béla, ifjú Budai Béla, Virágh Gyula, Pikli Gyula, Kiss István portájáról is eltűnt a

Elfelejtett ígéret Épül, szépül Emberibb élet

kucorgó, nádtetős kis ház, helyükön gyönyörű két-háromszobás lakások állnak. Az elmúlt másfél évtizedben tanácsi segítséggel húsz új házat húztak fel a kisvölgyi cigányok és további huszonkilencet vásároltak.

Kiss Istvánék épülő házánál nevezetes embert találok: a 73 éves, kék szemű Burai Zoli bácsit, akinek - a tudását jó néhány újság méltatta, és legutóbb a Szabad Föld írt róla. Végigmuzsikálta az életét, megfordult Harkányfürdőn, Salgótarjánban, Kisújszálláson, Poprádon. —

Sokba kerülnek ezek az épületcsodák, nagyon sokba. Honnan a pénz a mai, kisvölgyi cigányságnak? Segített az állam is, kölcsönnel támogatta őket, meg aztán ma már nincsen család, ahol kéthárom ember ne dolgozna. Kihalóban a zenészdinasztiák, a férfiak a legjobban fizető építőipart választották, a lányok, az asszonyok pedig a BHG helyi üzemében . találtak megfelelő munkahelyet.

Mága Ödön háromszobás háza tavaly készült el.

— Pesrte járok az ácsokhoz dolgozni. Hétfőn hajnalban utazom, és pénteken éjjel érkezem. A cégnél meg kell fogni a munka végét, de meg is van az eredménye a hajtásnak. A feleségem, és a két nagylányom is állásban, így nem ritka a havi 15—20 ezer forintos kereset sem. Azt is hozzáteszem: belőlünk nem él a kocsmáros. Elére rakjuk a pénzt. —

Ödön bosszakodik is: a kisszoba tükörmennyezetének potyog a vakolata, rossz a munka, pedig ő becsületesen megfizette a kőművest. „Le kell verni az egészet és újra csinálni” — csóválja a fejét.

Eltűnőben a nagycsaládosok. A mai átlagos gyermeklétszám a nagyközségben családonként kettő, a Kisvölgyben három. A gyerekek a Kossuth iskolában sajátítják el az írás, az olvasás tudományát, és többségük eredményesen fejezi be az általános iskolát. Bariné Pádár Éva igazgatóhelyettes az év végi jelentésekből sorolja:

— Ötvenöt cigánygyerek jár hozzánk, és közülük tavaly mindössze öten buktak meg. Mulasztásuk az átlagosnál magasabb, de érdekes, huszonegyen egyetlen napot se hiányoztak az elmúlt évben az iskolából. Tőlünk kikerülve a fiúk általában szakmát tanulnak, a lányok pedig a jól fizető BHG-ban helyezkednek el. Néhányan pedig már az érettségiig is eljutottak.

Ma a Kisvölgyben járdapántlika kanyarog, esténként kígyóinak a villanyok, és a régi tanyázások helyett a televíziók kékes fénye előtt ücsörögnek a családok. (A kéthavi átlagos villanyszámla családonként 2—300 forint, de akad 6—800 (!) forintos tétel is.)

Igaz, láttunk egy vályogból, deszkából, fóliából összetákolt „házat” is, mint a múlt itt maradt örökségét, amelyikben sajnos, hétvégeken még laknak a fővárosban dolgozó tulajdonosai. A romlakás remélhetőleg életének utolsó időszakát éli. Körbeveszik, minden oldalról szorítják palatetős, cseréptetős, magasra nőtt, kocka alakú, frissen vakolt társai.

D. Szabó Miklós

Lakótelepi

mérföldkövek

Képletesen

szólva, hány „mérföldkövet” kell lerakni, amíg egy lakótelep életre kel? Amikor már nemcsak alvóhelyül szolgál, amikor a gyerek ott mehet óvodába, iskolába, kergetheti a labdát a játszótéren, a háziasszony bevásárolhat, a beteg embert helyben gyógyítja az orvos, egy divatos frizuráért nem kell kilométereket buszozni. Hány „mérföldkövet” kell addig lerakni?

Igen, a szolnoki Széchenyi lakótelepre gondolok. Menynyi „mérföldkövet” tettek le ott, amíg a Kisgyepből az emberek tudatában is — nemcsak a hivatalos iratokon —• Széchenyi lakótelep lett?

Aligha emlegeti már valaki az 1960-as évtized, utolsó esztendeit, amikor a városi tanács hozzákezdett a terület előkészítéséhez. Mit is mutatott a naptár: 1970-et. ’71-et? Amikor az első szállító járművek földet vittek arra a mélyfekvésű területre a tereprendezéshez. Amikor a földönkuporgó házak élete véget ért! Volt „lám megmondtuk” korszak is: lám nem lesz abból semmi, lám minek kellett ott ilyen sok pénzt a földbe ölni, lám mire visz a meggondolatlanság, lám... lám. Ez volt a beruházási stop időszaka. Aztán következett az 1974- es esztendő, az első közművek lerakásának ideje, és „lám” eljött az 1976-os év: az első lakók beköltöztek...

Hány család él ma a városnak azon a területén? Kétezemégyszáz lakásban körülbelül tízezer. Egy nagy községre való ember.

Milyen nagy szó volt. amikor megnyílt a lakótelepen a kis fa ABC. Nem kell a kenyeret már a városból cipelni, — mondogattuk. Jusson eszünkbe az a nap

most, amikor holnap — a

16 tantermes általános iskola. a háromszáz személyes óvoda, a nyolcvan kisgyerek elhelyezésére alkalmas bölcsőde, az orvosi rendelők, a

gyógyszertár, a körzeti könyvtár után — megnyílik a lakótelep; első nagy — ezer

négyzetméter alapterületű — ABC-áruháza. Mert az 1980- as esztendőben sokat gyarapodott a Széchenyi, igazi lakótelepi élet kezdődhetett a sokáig alvó városrészben.

Mennyire él? Bizonyíja, hogy már sok ott élő és dolgozó

magánkisiparosnak — vízvezetékszerelőnek, fodrásznak, üvegesnek, asztalosnak, festőnek, mázolónak, fodrásznak, manikűrösnek. rádiótévészerelőnek, bőrdíszmű javítónak — adott a tanacs működési engedélyt. Sőt, még a Patyolat is felvevőhelyet létesített ott és a Volán buszok is sűrűbben járnak.

Él és szépül Szolnok új városnegyede, ha nem is gond nélkül. Most elsősorban nem arra gondolok, hogy a városi tanácsnak nagyon okosan, előrelátóan kell gazdálkodnia megszabott pénzügyi lehetőségeivel ahhoz, hogy tovább épüljön, gazdagodjon a lakótelep. Az évek óta ott lakók jutnak eszembe, akiknek tulajdonképpen építési területen kell élniök, vállalva minden azzal járó kényelmetlenségei: port, piszkot, ősszel bokáig érő sarat, télen is tisztítatlan utakat. (Ámbár az építkezések ellenére is lehetne nagyobb rend és tisztaság a lakótelepen; hiszen nem minden utcába járnak be az építők teherautói, és a szemetes járdákat is rendszeresen takaríthatnák.) Megszokni, hogy betonelemeket szállító járművek haladnak lépten nyomon az utakon, hogy van balesetveszély, hogy vannak, akik most tanulgatják, — több, kevesebb sikerrel — mit jelent bérházban lakni, alkalmazkodni egy soklakásos épület rendjéhez. És tudják, hogy még évekig kell ilyen körülmények között élniük. De ez az élet mindig kulturáltabb, kényelmesebb lesz.

Mert az igaz,

hogy ma még sok gyerek buszozik onnan naponta a város központjába, iskolába, de a tanácsnál már közölték: rövidesen megkezdődik egy másik. 16 tantermes általános iskola építése a lakótelepen, és a következő évek feladata, hogy az újabb lakások mellett elkészüljön a 80 személyes bölcsőde, 200 személyes óvoda, 10—20 munkahelyes orvosi rendelő, egy újabb, ezer négyzetméter alapterületű ABC, s majd sor kerül cukrászda, vendéglő megnyitására is... De addig is, a kis fa ABC új életet kezd: zöldséget, gyümölcsöt árulnak majd benne, és ott kap helyet egy gyorsbüfé.. .

Mire fölépül a lakótelep, húszezer embernek lesz szép, korszerű otthona.

Varga Viktória

A táblák nem sokat mondanak

Az udvar tiszta és alig nagyobb egy tenyérnél. Talán az épület is tágasabb nála. Olyan tisztes családi ház, amilyen százszámra található itt Jászberényben és a járás mindegyik községében.

A kapu mellett tábla: „Tiszta udvar, rendes ház.” Itt lakik Vasas Márton, a Szocialista Hazáért Érdemrend és más kitüntetésék birtokosa, aki számára ez a hét úgy kezdődött, hogy nyolcvanötödik születésnapja alkalmából megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. A munkásmozgalomban 1912 óta vesz részt, a pártnak 1919 óta tagja. Akkor, majd 1945-ben és az 1956-os ellenforradalom után egyaránt a párt első jászberényi szervezői között volt. 1960-ban az Aprítógépgyárbó] ment nyugdíjba. Jászberény díszpolgára.

Egy dolgos életút kilométervkövei ezek az adatok. Jellemzőek és mégis keveset mondók, hiszen a szenvedések tőmondatokba sűrítése lehetetlen. Meg aztán

ilyenkor, két emberöltőt felölelő életkorban már csendesednek az indulatok.

Ülünk a szobában és idézzük a múltat. A falon két nagyobb méretjű jjesitmény idillikus tájat, csendes erdőrészletet ábrázok Talán a házigazda több évtizedes vágyát jelképezi a zavartalan életre?

— Ügy megvertek egyszer, hogy csak napok múlva, amikor eszméltem, vettem észre, hogy már nem a börtönben, hanem a kórházban vagyok.

— Az volt a legnehezebb?

— Nem, snem az volt. A legnehezebb az volt. amikor nem kaptam munkát, és nem tudtam kenyeret adni a családnak. Éltünk, ahogy éltünk.

Fiatal korában jól futballozott. Ezáltal került be a szolnoki MÁV műhelybe.

— Most már ki-ki szalad alóla a lába — mondja a lánya.

A Tanácsköztársaság idején Jászberényben a direktórium és a forradalmi törvényszék tagja. A fehérterror során letartóztatják. Sikerült megszöknie. Előbb itthon, majd Jugoszláviában és Romániában folytatta munkáját.

— Mindenhol megverték — mondja a lánya.

Aradon egy évre börtönbe zárták. Hazatoloncolása után négy évet kapott itthon.

Volt úgy, hogy bújdosása idején egy hetet a nádas vizében töltött a jászberényi határban. Éjjel a nádkúpok alatt aludt.

— „Jó ismerős” voltam én a budapesti főkapitányságon is. De higgyék el, valahányszor megvertek, mindig keményebb lettem. Azt mondtam, az anyátok istenit, úgysem vertek ki belőlem semmit.

— Mit ér a jó, ha öregségre érkezik? — mondja a lánya.

A harmincas években kitiltották Jászberényből.

Családjával együtt Budapestre került. Rendszeresen jelentkeznie kellett a rendőrségen.

— Az' volt életem legnagyobb öröme, amikor végképp megszabadultam tőlük.

A felszabadulás után viszszaitért Jászberénybe.

— Nem jöttem volna viszsza, ha nem lett volna törleszteni valóm. Végül mégis csak keveset törlesztettem.

A bosszút háttérbe szorította az életet adó munka.

— Kenyeret kellett adni az embereknek.

— Az üzem alapításától kezdve az Aprítógépgyárban dolgozott — mondja a lánya.

— Szokott-e álmodni Marci bácsi a régi időkről?

— Csak akkor álmodik régi dolgokról, ha beteg — mondja a lánya. — Olyankor ordít, hogy „bántanak, ne engedjétek őket hozzám.” Akkor felrázzuk, felgyújtjuk a legnagyobb villanyt, mutatjuk. hogy nincs itt senki.

Pillanatnyi csend után folytatja:

— Állandó rettegés volt

az életünk. Édesanyám sokat tudna mesélni erről, ha élne.

A házigazda halkan, szinte önmagának suttogja:

— Három hónapig sötétzárkában tartottak Vácon. Éjszakánként majdnem odafagytam a priccshez.

Marci bácsi az utóbbi napokban nagyon beteg volt. Hét-nyolc kilót biztosan leadott.

— Csoda, hogy él — mondja a lánya. — Egyikmásiknak meg kell szenvedni a halálért.

Marci bácsi életében mindig a politika volt a legfontosabb.

— Ma is a vérében van — mondja a lánya. — Ha valakivel politizál, feloldódik, elfelejti a betegségét. Máskor meg két napig sem szól. Rettentően érdekli a világ helyzete. Ha erről kerekedik szó, a légynek sem szabad repülnie.

Dél felé kanyarodik az idő. Marci bácsi lánya az egyik rokon asszonyra néz:

— Készíthetjük az ebédet. Egy kis sűrű leves biztosan jót tesz apának.

Simon Béla