Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
1980. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MOTOR — PRÓBA — TÉTEL Siker, tanulságokkal A történetben — amelyet elmeséltek nekem a szolnoki Járműjavítóban — tulajdonképpen minden sikerül. Az újítók kitaláltak valamit — saját munkájuk megkönnyítésére —, majd azt feletteseik támogatásával, rekordidő alatt meg is valósították. Szép elismerést kaptak érte; egyszóval minden happy-end-del zárult. És még ennek az esetnek is lehetnek — nem is olyan mellékes — tanulságai. * * * Az országos döntés nyomán 1977-ben vették át új profilként a dízelmotorok javítását a szolnoki Járműjavító munkásai, műszaki vezetői. Nem könnyű munka: még ha minden alkatrész rendelkezésre is állna, akkor sem látható előre egy-egy mozdonymotor minden szervi baja, és az ismételt összeállítás is nagy gondosságot igényel. Csak olaj- és vízcsőből kétezer csatlakozást kell pontosan összedolgozni, egy motoron. Itt az ezrelék- nyi hiba is: sok. Főleg, ha a vasúti pályán derül ki. Tehát az összerakott motort ki kell próbálni. A módszer: a VOLÁN-tól bérelt teherautó (abban az időpontban, amely a szállító vállalatnak is jó) felviszi a motort a Ganz-MÁ- VAG próbatermébe. (Akkor, amikor a Ganz-MÁVAG-nak is jó. Exportra gyártó vállalatról lévén szó, ez ugye nem lehet fél év vége. év vége, és még sokminden más sem —, hiába mindkét — mindhárom fél kölcsönös jóakarata!) Előfordul tehát, hogy a külön erre a célra alkalmazott diszpécser minden szervezési zsonglőrmutatványa ellenére a motor próba nélkül tér vissza a feladóhoz. És dolgavégezet- lenül térnek vissza azok a szolnoki dolgozók is, akik a motorpróbát Budapesten, egy más vállalat területén végeznék el. A helyzet egyre inkább tarthatatlan: a műszakiak 1978 februárjában — amikor már sok motor javítását írja elő a terv — tanácskozásra gyűlnek össze. (Tudják, hogy a szolnoki dízelbázishoz épül majd ötállásos próbaterem, nyolcvan körüli milliókért, és 1980. júliusi határidővel. Rossz tapasztalataik alapján azonban megkérdőjelezik a beruházási program e kitételét. Ma, 1980 augusztusában az épület állványerdőben áll, a rendkívül bonyolult gépészeti-szabályozástechnikai szerelés pedig még semmit sem mutat!) Döntenek tehát: ideiglenes próbaberendezést kell készíteni, önállóan, gyorsan. Csak „ószeres módszerek” jöhetnek szóba: van daruzott tér a motorok mozgatásához; de ott nincs a motorteljesítményt * felemésztő vízfék: az egészen másutt van. daru nélkül. Van villamos terhelődinamó is, és van egy selejtezés alatt álló öttengelyes motorkocsi. Megszületik az áthidaló ötlet: mobil próbaterem kell. a motorkocsiba szerelve. A műhelyben — felülről — beleillesztik a motort, aztán kigördül vele a vízellenálláshoz, ahol a mérések elvégezhetők. (A magyar mérnök — egyik volt tanárom szerint — utolérhetetlen a semmiből való aranycsiná- lásban!) Az ötlet nagyvonalú vázlata az országos szervhez, a X. szakosztályhoz kerül, engedélyezésre. A döntés mindössze (!?) egy hónap alatt megszületik: a szolnokiak engedélyt kapnak a megoldás kivitelezésére, egymillió forintot fordíthatnak rá, helyi művezetéssel. (E finom kifejezés azt takarja, hogy nem kell teljes dokumentációt készíteni; a legfontosabb elvi rajzók alapján, a műszakiak és a kivitelező munkások napi megbeszélése nyomán gyorsan araszolgat a munka. Például a csőterv helyett krétával a motorkocsi belsejére rajzolják a csővezeték majdani nyomvonalát, és így tovább. Bár szinte minden szakmunkásban megvan az igény, és a képesség az ilyesfajta munkára. és minden vérbeli műszakinak igazi életeleme az ilyesfajta operatív csoport- munka, ezt a munkaegysze- rűsítő fogást külön engedélyeztetni kell!) Engedélyeznek továbbá a felettesek 6000 fizikai normaórát is a munkák kivitelezésére. (Soha olyat még nem hallottam, hogy egy ilyesfajta, igen sök szellemi munkát igénylő feladat tervezésénél a műszakiak gondolatszülő normaóráit is figyelembe vették volna. Mintha csak a munkás kezéből születne az érték! És ez nemcsak nekem tűnik így: a résztvevők közül senki sem tiltakozott, senkinek nem volt természetellenes, hogy otthon, munkaidő után kell azért dolgoznia, hogy a vállalat munkája javuljon általa! Hiszen ők akartak valamit!) * * * Az engedélyek birtokában aztán gyorsan halad minden. Kicsit egybefolyik ugyan, hogy ki mit csinál, de utólag azért körvonalazhatók a főbb munkaterületek. Sándor János és Bartha Kornél, a mozdonyosztály egykori és mai vezetői a mechanikai részek konstruktőreként — művezetőiéként dolgoztak. Csuka Bernát üzemvezető formálta az energiaellátás, a vezérlés részegységét. Bállá Sándor üzemvezető a villamos terveket, Kucser Mátyás, a mai tervosztály vezető- a kordánkapcsolat körül bábáskodott. A helyszíni munkák diszpécsere _ műv ezetője — állandó konstruktőre Kiss Sándor főművezető volt — és a legtöbbet fizikai erejéből Hortobágyi László villanyszerelő és Rimóczi Gábor lakatos áldozott e feladatra. (Külön kijelölt felelős vezető valahogy nemigen volt: de voltak a lakáson szétteregetett rajzok, «kávék este nyolckor, megoldást álmodó éjszakák, hazatérések a vasárnap üres buszokon, és tésztaként nyúló munkaidők is.) És lett próbaterem. Hatféle mozdony motorjait befogadó. Csúnyácska kicsit; de jól szuperál. Mindent tud amit a profik építette társai az Északi Járműjavítóban, illetve a Ganz-MÁVAG-ban. Igaz. olajos, a motorpróbán dolgozók, ha vendég hírét veszik, csak annyit kérdeznek: kell-e takarítani? Igaz, zajos. Az egyik ablakot kővel zúzta be emiatt valaki a sportpálya környékén lakók közül. Dehát ezer lóerő már nem lehet zsebóra finomságú szerkezet. És immár két éve megbízhatóan hidalja át az űrt a jelen követelményei és a jövő lehetőségei között. És ha elkészül a végleges megoldás. Győrben oktatóberendezésként szolgál tovább. * * * És jött az elismerés. Hiszen az 1978. március 31-i engedélyt szeptemberben már próbák követték és sikerek. Nem volt ákadályköz- lő levél, szavatossági per: eredmény volt. Jöttek a parolák, jött a boríték is, harmincezer forinttal. (Amiből huszonkétezer jutott a mobil próbaterem igazi alkotóinak.) A keményen meghajtott hónapokért a négy főtervező 2000, a műszakiak 1600, a fizikaiak 1300 forint jutalomban részesültek. (A minap hallottam, hogy a kőműves kétezer forintot kért és kapott egyetlen szombat-vasárnapra egy családi ház építkezésén.) _ Mindenki jól járt, a műszakiak dolga ma nyugalmasabb. mint '78-ban. Szép új üzemben dolgoznak, ahol a műhelyfalakra már nem kerültek pornóképek: minik össze az engedélyezett sajtótermékek magazinfotói „díszítik” a műhelyt. Az emberek megnyugodtak a költözés után. a dízelbázist lassan belakják már. Az akkoriak lassan szétszóródtak: ki előlépett, ki más munka- területet vett át, de az a csapat már nem jöhet össze egv újabb nagy dobásra. * * * 1979 augusztusában a SZOT „KÖZÖS ERŐVEL” címmel pályázatot hirdetett olyan műszaki alkotások versenyzésébe, amelyek munkások és műszakiak együttes eredményei. Száznyolcvannyolc alkotás érkezett; tehát a fentebb vázolt eset egyetlen év alatt kétnaponként ismétlődött meg. A művek fele — bár az építőktől a bányászokig mindenféle pályamunka beérkezett — a vasutasoké volt. A három első díjból az egyiket — tizenötezer forinttal — a MÁV szolnoki Járműjavító Üzemének kollektívája nyerte, a mobil próbaterem létrehozásáért. Szóval: tulajdonképpen érdemes. Kőhidi Imre Megéri vagy sem? Intézkedések a termelői kedv javításáért Farkas Bertalan a biatorbágyl HISZ-táborban Kedves vendéget köszöntöttek tegnap a biatorbágyi KISZ- vasútépítő táborban: ide látogatott Farkas Bertalan, az első magyar kozmonauta. A lelkes fiatalok körében a házigazdák kalauzolták, majd közvetlen hangulatú beszélgetés következett, amelyben Farkas Bertalan az űrrepülése óta eltelt időszakról számolt be. Visszatérése után pihenés következett, erre minden űrbéli „utazónak” szüksége van; az ismételt földi életbe való beilleszkedés sikeres végrehajtásához. Elmondta: a Honvédelmi Minisztérium dolgozója, és jelenleg rendszerezi, feldolgozza az űrutazás során szerzett tapasztalatokat, hogy azokat megérteken átadhassa az űrkutatással foglalkozó szakembereknek. Idejét úgy osztja be, hogy válaszolhasson a köszöntő levelekre is, amelyeket az ország legkülönbözőbb részeiből juttattak el hozzá az űrrepülés alatt és után. Új technológiával Szeptember végéig hatvan lakás A szolnoki Építőipari Szövetkezetben tavaly egy 17 millió forintos beruházás eredményeként bevezették az úgynevezett alagútzsalu- zatös technológiát — elsőként a megyében — melynek lényege, hogy az acélzsaluzat egyidőben kerülhet a helyére a fal- és födém- szerkezettel. Az első ílymódon készült épületek közül a Gerle utcában adnak át egy negyven- és egy húszlakásos házat a tervek szerint szeptember végén. A határidő megtartása most már csak az ÉPSZER Vállalaton múlik, amely a gázszerelést végzi. A szövetkezet kivitelezésében a Bercsényi úton egy 32 lakásos épület szerkezetei is helyükön vannak. A napokban pedig a Csanádi körúton kezdték meg két negyvenlakásos épület alapozásait. Szolnok megye az ország harmadik legnagyobb sertés- tenyésztő megyéje. A teljes sertésállomány 8 százaléka, míg a törzsállomány 8,3 százaléka található itt. Megyénk sertésállománya a múlt év végén 626 ezret tett ki, 23 százalékkal többet, mint 4 évvel korábban. Az állományon belül jelentősen nőtt a törzsállomány is. Az öt évvel ezelőtti 48 ezer kocával szemben tavaly 59 ezret tartottak itt. A sertés mennyiségének és ezen belül a törzsállomány növekedésének eredményeként nőt a vágósertések termelése és értékesítése is. Tavaly 15 ezer tonnával több hús — ami mintegy 230 ezer ember éves sertéshússzükségletének felel meg — értékesítésére került sor az 1975 évihez képest. A teljes állományon belül nagy jelentősége van a kistermelői ser- téseállomány alakulásának. Az elmúlt évben e szektorban tartották a kocalétszóm 59 százalékát, és itt állították elő a vágósertés-mennyiség közel 60 százalékát. Jellemző, hogy 1975-től minden évben nőtt itt a törzsállomány, és 1979 közepén olyan nagyságrendet — 36 ezer anyakoca — ért el, amilyen a korábbi időszakban soha nem fordult elő. A múlt esztendő őszétől azonban — több tényező együttes hatásaként — a tenyésztői kedv mérséklődött és a kocák száma ez év közepén 8.6 százalékkal alatta marad az év elejinek. A tenyésztői ked,v fellendítése népgazdasági érdek, hiszen a belföldi húsellátásban e szektorban meghatározó a szerepe. Az elmúlt hónapokban napvilágot látott intézkedések célja, hogy a kisüzemi sertéshústermelést zavaró kötöttségeket megszüntesse, és növelje a sertéstartás, illetve hizlalás jövedelmezőségét. Az eddig nyilvánosságra hozott fontosabb intézkedések közül néhány: módosították a szerződéses feltételeket a kistermelői igényeknek megfelelően. Az értékesítési súly felső határát 115-ről 125 kilogrammra növelték. A Gabonaforgalmai és Malomipari Vállalat a papírzsákok árát jelentősen csökkentette, bővült a takarmányválaszték. A kistermelők részére pedig olyan takarmánykoncentrátumot hoztak forgalomba, amely a „saját” szemestakarmánnya! keverve jelentősen csökkenti a hízóelőállítás költségét. Az integráló nagyüzemek közül több gazdaság növelte a kistermelőknek eladott szemestakarmány és alomszalma meny- nyiségét. Az ÁHV növeli a vemheskoca „kihelyezést” és várhatóan a múlt évi 2000-el szemben az idén 3000 jó minőségű kéthónapos vemheskoca süldő kerül kistermelőkhöz. A kisüzemi sertéstartás jövedelmezőbbé tételét szolgálja az a tenyésztéspolitika, amely a kisüzemekben tenyésztett sertésfajták számának csökkentését irányozza elő. Jelenleg az országban mintegy 15 sertésfajta és ezek különböző vérhá- nyadkeveréke található, ami az egyöntetű vágóállat-előállítást nehezíti. Szakmai körökben jól tudják,- hogy úgynevezett extenzív sertések, így a Cornwall, a Berkshire, a tartási körülményekre és a takarmányok minőségére kevésbé érzékenyek, de 50 —60 nappal hosszabb idő alatt hizlalhatők meg, és az 1 kilogramm hús előállításához felhasznált abrak 0.5 — 1.0 kilogrammal több mint a tisztavérű fehérhús, illetve ezek keresztezéséből származó ivadékok esetében. Éppen ezért a jövőben tenyésztési célkitűzésünk, hogy a kistermelői szektorban elsősorban a magyar nagyfehér, az észt és a német öves ser- tésfajiták tenyésztése kerüljön előtérbe. Ezek a megyében meglévő tartási körülményeket jól tűrik, takar- mányértékesítésük és szapo- raságuk a jelenleg tenyésztett fajták átlaga fölött van. Hizlaláshoz valamennyi sertéstartó kistermelőnek az egyszerű áruelőállító keresztezést javasoljuk. Az említett három fajta egymásnak jó keresztező partnere. Tenyésztési politikánk a a jövedelmezőbb sertéstartást szolgálja. Fajtapolitikánk megvalósításához megyénkben a feltételék rendelkezésre állnak. Az elmúlt két évben olyan nagyüzemi bázistenyészeteket alakítottak ki Öcsödön, Kenderesen, Tiszaszentimrén, Cibakházán és Tószegen,), ahol az említett tisztavérű tenyészsertések — a német öves kivételével — beszerezhetők. E gadaságok állítják elő a szükséges úgynevezett akciós vemhes-kocasüldőket is. Cél, hogy növekedjen az olyan kistermelők száma, mint a karcagi Pádár Imre, aki évek óta 10—12 észt, illetve magyar, nagyfehér, tisztavérű kocát tart, és a hízóelőállításhoz a már említett keresztezést végzi. Eredményeit tanúsítja, hogy az egy kocára eső értékesített szaporulat száma évek óta 20 körül van, ami lehetővé teszi számára a jelenlegi körülmények közötti megfelelő jövedelmet. Dr. Török István Bérmunkát is végeznek a Jövő Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai telepén. Képünkön stílbútor alkatrészeket csiszolnak a szövetkezet nődolgozói
