Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 13. postájából Kirándultak a kereskedők A Szövetség ABC-áruház dolgozói minden évben igyekeznek alkalmat találni arra, hogy nehéz, fárasztó kereskedői munkájuk mellett megismerjék hazánk legszebb tájait. így került sor ezen a nyáron is arra. hogy felkeressék Sopront. Pannonhalmát, Fertődöt és Nagycenket, és megtekintsék az említett helyeken található nevezetességeket. A kirándulást — mivel a boltot ezért be nem zárhattuk — két turnusban szerveztük meg. Anyagilag pedig a zagyvarékasi Béke Tsz adott a kiránduláshoz jelentős segítséget, hozzájárulva ahhoz, hogy boltunk dolgozóinak többsége két-két felejthetetlen napot töltsön kirándulással. Kaposvári Ferdinand áruházigazgató Szolnok Áruház és a megyei művelődési központ közötti talpalatnyi helyen. Itt ugyanis mindent beépítenek, nehogy egy zöld teret láthassanak az arra lakók, az ott dolgozók. Építünk és nem is kis költséggel, mert a többszörös földmunka többszörös energia- és anyagfelhasználást jelent. Nem tudom, hogyan lehet ilyen esetben takarékosságról beszélni. Vígh Anna Szolnok Többen telefonon érdeklődtek, hogy mi lesz az Ady Endre úton épülő garzon lakások építésével, olvasóink ugyanis úgy látják, hogy nem halad előbbre ott a munka. Az érdeklődők között nyilván közvetlen érdekeltek is vannak. Kérdésüket abban a reményben adjuk közre, hogy úgy mint sok másra. erre is választ adnak majd postánknak a legilletékesebbek. (A szerk.) Szemét a Kút utcában Segítsük őket Másoktól is kaptunk a kereskedelemmel kapcsolatban levelet. Takács Istvánné szolnoki olvasónk például azt írta levelében, hogy ebben a nagy hőségben, ebben a nem szűnő nyári forgalomban sok vevő jobban segíthetné a kereskedők munkáját. Á vevőknek ugyanis nem kell bent ülni 6—8 órán át a pénztárban, vagy állni a pult mögött. Segítsük a kereskedőket a türelmünkkel, a figyelmességünkkel, sőt olyan aprósággal is könnyíthetjük a helyzetüket, ha nem dobáljuk össze-vissza a kosarakat, ha nem bogarásszuk az aprópénzünket a pénztárnál, amikor hosszú sor áll mögöttünk. Boda Sándor lakóbizottsági tagtól július 29-én érkezett először levél szerkesztőségünkhöz. Abban megírta, hogy utcájuk jól el van látva zárható ék ündthető szemétgyűjtővel, ennek ellenére a 3-as számú ház elé mégis elhelyeztek a városgazdálkodásiak egy szeméttel már félig telt dróthálós szemetest. „Mi társadalmi munkában parkosítást végeztünk az utcánkban, törődünk a környezetünkkel — szól a levél — sajnáljuk, hogy a megkérdezésünk nélkül raknak ide szemetest.” Augusztus 7-én újabb levél érkezett Boda Sándortól és írta, hogy a szeméttárolót még azóta sem vitték el utcájukból, és ki se ürítették. Ezért kénytelenek lesznek a Közegészségügyi és Járványügyi Állomáshoz fordulni. öt forint — egy vágásért Miből adódik az 5 forintos árkülönbség a téli szaláminál. Ugyanis a fogyasztói ára rúdban 195 forint, szeletelve pedig kétszáz. Én egy darabban vásároltam 50 dekát és a magasabb árat számolták fel érte. Szeretném tudni, szeletelésnek számít-e. egyetlen vágás, ha igen, öt forintért túl drágának találom. Szabó Mihály Szolnok, Szandaszőlős Kár, hogy levélírónk nem írta meg, hol vásárolta a szalámit, hogy pontosan utána nézhessenek az illetékesek és levelét csak azért közöljük, mert ehhez hasonló tapasztalatokról más olvasóink is tettek már említést. Ki árulhat virágot? Ez a levél is kereskedelemmel kapcsolatos, ha nem is a mindennapi értelemben. írója egy szolnoki nyugdíjas, aki nyilván azért teszi fel a kérdést, mert valami módon érdekelt a virág- árusításban. Íme a levél lényege: Nem tudom elgondolni, hogy a megyei temetkezési vállalat miért tiltja a római katolikus temető bejárata előtt a virágárusítást. Tudtommal Debrecenben, sőt más városokban is lehet az állami virágbolt mellett is egyéni termelőknek virágot árulni, legalábbis a délutáni órákban. Polónyi János Szolnok. Mártírok út 31. Nincs passzírozó Szót sem érdemelne az én panaszom — írja V. J.-né szolnoki levélírónk —, ha nem tartana évek óta az a hajsza, amit egy paradi- csomp asszí rozóért folytatok. Ez a cseppet sem bonyolult kis eszköz nagyon nagy segítség ahhoz, hogy télire eltehessem családom kedvencét, a paradicsom ivólevet. Nem tudom azonban eltalálni, hogy miért nem kapok már évek óta a régi passzírozóm helyett újat. Azt sem nehezebb gyártani, mint a dugóhúzót, a sörnyitót, miért nem gondol ennek gyártására is az ipar. Fizetéskor megdöbbentem Immár három éve, hogy Rákóczifalván vállalok a lakosság megrendelései alapján festői munkát. Most beszámolok egy bosszantó dologról. A napokban elfogyott a krómsárga falfestékem. Időm arra nem volt, hogy Szolnokra menjek vásárolni, így hát az itteni háztartási boltban vettem egy kiló krómsárga festéket és mellé még néhány más színt. Amikor fizettem, eléggé megdöbbentem, hogy a krómsárgát 66 forintért számolták kilónként. És még egy másik színből egy fél kilót adtak annyiért, amennyiért Szolnokon egy kilót vehetek. Amikor ezt az eladóval. Szigeti Sánd.ornéval közöltem, azt válaszolta: akkor ott kell vásárolni. Nagyon csodálkozom, hogy ilyen távolság után egy-egy festék ennyire megdráguljon. N. K. Rákóczifalva Mindent beépítünk Lehet, hogy cinikusnak tűnik a levelem, de nem tudok sajnos más stílusban írni erről a témáról. A sokak ismerte balladában arról hallhatunk, hogy az a „kitűnő szakember” nap mint nap építette a falat, de másnapra mindig leomlott. Mára ez úgy módosult, hogy van egy brigád, amely megépít valamit. Lefekteti a szükséges kábeleket, körülötte és még ahol lehet lebetonozza a terepet. A környék lakói örülnek a csendnek, a rendnek, de nem sokáig. Jön ugyanis egy másik brigád és szép sorjában szétrombolja az előbbi munkáját. A kábelek kimerednek a földből, a csaknem új téglák szanaszét hevernek, ahogy a markológép kiemelte a földből. Mindez látható a Centrum HOZZÁSZÓLÁS CIKKEINKHEZ Mi vesztettük a legtöbbet Az 1980. július 15-én megjelent „Félnek, de nem lépnek” című cikküket, amely a túrkevei 20 lakás problémájával foglalkozik, visszautasítom. A lakók megtették a szükséges lépéseket, talán még többet is annál, de a felsőbb szervektől nem kaptak érdembeli segítséget jogos panaszuk orvoslására. Így a kivitelező vállalat továbbra is kénye-kedve szerint a humánusság jelszavát hangoztatva végzi a javítási munkákat. Az elvégzett és elvégzendő munkákról nem hajlandó jegyzőkönyvet készíteni. pedig a lakásokban Mindenki nem Olvastam a „Nemszeretem hivatások” című cikküket és igazat adtam neki. Ezt természetesen meg is tehetem, mert én szép szakmát tanultam és remélem, hogy egész életemen át azt fogom csinálni, amit gyerekkorom óta imádok. Betegeket ápolok. Emlékszem gyerekkoromban még a seprűnyelet is bebótyoltam, csakhogy én lehessek a gyógyító. újabb mennyezetvakolat-le- válások tapasztalhatók. Erről nem akarnak tudomást venni. Pedig mi a javítási munkálatok szüneteltetését a frissen felrakott vakolatok ismételt lezuhanása miatt kértük. Mi csak a pénzünk ellenértékét kérjük és semmivel se többet. Mi már így is csak vesztesek lehetünk, azok is vagyunk, mert elvesztettük az otthonunk békességéi és hosszú időre a nyugalmunkat is. Kántor Lajos Túrkeve. Setét Mihály u. 7. lehet diplomás Orvos szerettem volna lenni, de szüleim helyzete miatt nem végezhettem el az egyetemet. így előbb takarító, majd különböző változatok és tanulás után ápolónő lettem egy észak-magyarországi kórházban. Az én példám csak azt igazolja, hogy aki valamilyen szakmához igazán ragaszkodik, annak ilyen, Már nem tartozom az egészen fiatalok •közé, de a Néplap augusztus 3-án megjelenő „Nemszeretem hivatások” című cikk témája engem is erősen érint. Vallom hogy egy kicsit mindenki maga is tehet arról, hogy mennyire válik sikeres emberré. de rajta kívül még sok minden közrejátszik abban. hogy az lehessen. Például a munkahely nagyon meghatározó. Egyszerűen arról van szó, hogy hiába akarok én évek óta felnőtt fejjel felsőfokú oktatási intézményben tanulni, a munkahelyeimen nem járultak hozzá. Azt mondták, nekik nem érdekük, hogy én tanuljak. Az egyetemen, főiskolán pedig nem fogadnak, ha nincs javaslat, dolgozzam olyan helyen, olyan beosztásban, és akkor talán... Ügy gondolom sokkal jobb lenne előbb megszerezni egy végzettséget és azután látni a munkához, végzettséggel biztosan jobban menne, mint anélkül. Szerintem lehettő- vé kellene tenni a tanulást mindenkinek, aki tanulni akar anélkül, hogy ezt beosztáshoz kötnék. Ehrlich Istvánná Szolnok. Zagyva-parti sétány 4. Válaszolt az Illetékes Átvétel napi áron Hivatkozással A szerkesztőség postájában megjelent levélre — amelyben Jászberényből káposztaátvételről panaszkodott levélírónk — az alábbiakat állapítottam meg: A termelő június 24-én személyesen megérdeklődte kirendeltségünknél a fejes káposzta napi felvásárlási árét. Áruforgalmi ügyintézőnk közölte vele, hogy azon a napon 2 forint 50 fillér a szabad felvásárlási ár. Ezt követően a termelő két nap elteltével, azaz június 26-án jelentkezett az áruval, amikor már a szerződésen kívül szabad felvásárlási ár 1 forint 30 fillérre csökkent. Az áru átadása napján a termelő nem érdeklődött a napi árról, raktárosunk viszont nem fizethetett magasabb árat számára a meghirdetettnél. Csizmás József áruforgalmi vezető Szolnok megyei Zöldség- Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezeti Vállalat Ebben a válaszban csak részben kapott magyarázatot kérdésére levélírónk, reméljük, hogy a hozzánk érkezett válasszal egyidöben neki is küldött a vállalat tájékoztatást és tisztázódott vitás ügye. (A szerk.) LIBASTOP Legeltetés akadályokkal. I A tiszaroffi Szabadság út párját ritkító utcácska. Egy darabon mindkét oldalon épületek sorakoznak egymás után, majd megszűnik a páros oldal, és ezen a szakaszon a Tisza az átellenes „szomszéd”. Kihalt az utca, gyér a forgalom, a kocsiutat benőtte a porcsin, és a sok eső után a fű a kerítések tövéig lopakodott. Itt lakik a 49 éves Juhász István. A portáján megbúvó pőre baromfiudvaron falkányi liba gágog, noha a gát térdig érő, — sokhelyütt használatlan — fűtengerét lassan megöli a terebélyesedő dudva. A libastop okát 6 magyarázza. — Rokkantnyugdíjas vagyok, havi kétezer forinttal. Ebből élünk négyen. A lányom főiskolás, a fiam ipari tanuló, elképzelheti, mire futja belőle. Ezért mellékesen már évek óta libaneveléssel foglalkozom, hiszen a rádió, az újság, a televízió állandóan 'reklámozza: támogatni kell a háztáji és kisegítő gazdaságokat, elvégre az nemcsak egyéni, hanem népgazdasági érdek is. Az idén azután engem is alaposan „megtámogattak”. — Hogyan? — Megtiltották az utcai legeltetést, ezért gágognak most benn a libáim. A helyi tanács ugyanis hozott egy rendeletet, miszerint az utcában tilos a legeltetés, mert az ellentétes a tiszta, virágos település mozgalommal. Tessék szétnézni ezen, vagy a másik utcán. Mit piszkít itt be a baromfi? Különben is ügyelek rá, seprűvel a kezemben őrzöm őket, és a rossz helyre pottyantott csomókat el is takarítom. Nem értem, kinek ártok a legeltetéssel a faluszélen? A tanácsházán Mészáros László vb titkár megerősíti: Valóban a tiszaroffi Községi Közös Tanács ülése még 1978-ban hozta ezt a rendeletet. — Jónak tartja? — Lehetne vitatkozni rajta. Egy bizonyos: a decemberi tanácsülésen felülvizsgáljuk a két évvel ezelőtti döntést. Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk lezárva a történteket, noha néhány kérdés azért megválaszolatlan maradt. Az egyik: mi lesz addig Juhász István 56 libájával, elvégre decemberig még hosszú udvari böjt vár rájuk? A másik: a gátoldal buja füvét már jó régen megvették a helybeliek, többek között a Juhászék előtti terület is gazdára talált. Fura módon azonban egy-két kurta szakasz kivételével jelenleg is térden felül ér a zöldtenger, burjánzik benne a gaz, a tövis és a kóró. A jó minőségű széna, hovatovább a benne kihajtott és megöregedett dudva miatt kaszálhatatlan, és használhatatlan fűrengeteg lesz. Így hiába akart a panaszos egy gátszakaszt váltani, ez- évre már nem volt lehetőség. Csak érdekességként említjük meg: a jóval nagyobb Kunhegyesen nyoma sincs hasonló helyi tanácsrendeletnek. Ott a szilárd burkolatú utak kivételével lehet az utcán legeltetni, természetesen a tisztasági szabályok betartásával. Viszont Roffon is feltűnt: a tiltó rendelet ellenére a városszéli utcák útjait, árkait ellepi a legelésző baromfi, kacsa. (Igaz, ők nem pottyantanak akkorákat, sem felügyelettel, sem anélkül.) Véleményünk: a falusi állattartók részére is meg kell teremteni, segíteni kell a helyi jószágtartás feltételeit. Az is bizonyos: ez csak tiltó rendelettel aligha sikerülhet. D. Szabó : N apraforgótábla naBOKBHBBamaaoMBi — nzs — Ki, mikor tanulhat? vagy olyan úton lehetősége is adódik annak, vagy hasonlónak a műveléséhez. Csak igazán akarni kell azt, hisz mindenki nem lehet diplomás ember. N. G. Mezőtúr
