Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
6 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1980. augusztus 10. KÜLPOLITIKA! * KORKÉP Thatcher asszony döntése A TRIDENT-KALAND----- '""1 asszony, Anglia konzerT hatCher vatív miniszterelnöke-------------------------* július derekán azzal döbbentette meg nemcsak Anglia közvéleményét és az ellenzéket, hanem saját pártja jelentős részét is, — hogy súlyos és költséges atomfegyverkézési program indítását határozta el. Józan szemlélők szerint a döntés, amely az angol adófizetőknek —szerény számítások szerint is — 10 milliárd dolláros többletkiadást jelent, az elképzelhető legrosz- szabb pillanatban következett be. ' Anglia ugyanis — annak ellenére, hogy olajban már csaknem önellátó — második világháború utáni történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. Az infláció üteme 21 százalék — a legmagasabb a fejlett tőkés országok között. A reálbér immár több mint három éve állandóan csökken. Az utóbbi évtizedben mindig lassúnak minősített gazdaságnövekedés az idén abszolút számokat tekintve is megszűnik. Sőt: a termelés várhatóan több mint 2 százalékkal alacsonyabb lesz, mint tavaly. A vállalati csődök száma egy év alatt megkétszereződött. Mindennek leglátványosabb és legfájdalmasabb eredménye, hogy a munkanélküliek száma gyorsan halad a kétmilliós szint felé. Erre az 1929-es nagy világgazdasági válság óta nem volt példa Angliában. Ezt a gazdaságot akarja megterhelni a konzervatív kormány az új fegyverkezési programmal. A jelenlegi helyzet az, hogy Nagy-Britanniának hagyományos fegyverzettel ellátott hadseregén kívül van önálló atoméütőereje is. Ez hivatalos adatok szerint 4, amerikai gyártmányú Polaris rakétával felszerelt atomtengeralattjáróból áll. Ezenkívül 48, atomfegyver szállítására alkalmas középhatósugarú bombázó repülőgépből. (Szerkezetét tekintve az angol ütő- erő abban különbözik a franciától, hogy Párizs még 18. középhatósugarú ballisztikus rakétával is rendelkezik.) Az amerikaiak legkésőbb 1985-ben abbahagyják a Polaris rakéták pótalkatrészeinek gyártását és teljesen átállnak a már most is gyártott, ugyancsak tengeralattjáróról kilőhető Trident rakétára. Ez lényegesen korszerűbb és hatósugara is nagyobb: több mint 7000 kilométer. Emellett a Trident rakéták úgynevezett „fürtös robbanófejjel” (angol rövidítése: MIRV) vannak ellátva. Ez azt jelenti, hogy egy rakéta ’ több (8) robbanófejet hordoz és ezek mindegyike külön is irányítható, egymástól távollévő célpontokra. A Thatcher asszony által ösztönzött angol döntés lényege az, hogy 5 új atomtengeralattjárót építenek, egyenként 1 milliárd dolláros költséggel, a Polaris rakétákat lomtárba küldik és helyettük az amerikaiaktól 64 Trident rakétát vásárolnak. Az amerikaiak számára ez a döntés rendkívül kedvező, hiszen óriási üzletet jelent fegyverkezési iparuk számára. Hivatalos angol becslések szerint az összesen legalább 10 milliárdos új fegyverkezési programból 3 milliárdot az Egyesült Államokban költe- nének el. A konzervatív kormány azzal ér- -vel, hogy a többi 7 milliárd az angol fegyverkezési ipart fogja gazdagítani és körülbelül 200 ezer munkahelyet biztosít. Ez persze sovány vigasz olyan időpontban, amikor Anglia súlyos gazdasági helyzetében a fegyverkezési kiadások csökkentésére, nem pedig az elképzelhető legdrágább atomprogram útbaindítására lenne szükség. Jellemző, hogy a NATO iránt elkötelezett, konzervatív katonai körökben is igen sokan elhibázottnák tartják a Trident- programot. A bírálók egyik csoportja emlékeztet arra, hogy Anglia a közelmúltban egyezett bele 120 amerikai cirkáló rakéta állomá- soztatására brit területen és a Trident- program költségeinek töredékéért egy hasonló nagyságú saját cirkálórakéta-rendszert is vásárolhatott volna. E bírálók szerint már csak azért is ez lett volna a helyes megoldás, mert a Trident-program óriási terhei miatt valószínűleg nem jut majd megfelelő pénzösszeg a hagyományos fegyvernemek modernizálására és a NyuI gatiNémetországban állomásozó úgynevezett „rajnai brit hadsereg” felszerelésének megújítására. A bírálóknak egy másik csoportja még mélyebbre ható, lényegesebb kifogásokat hangoztat. Ezt a bíráló álláspontot képviseli Lord Carverj Nagy-Britannia egyik legnevesebb katonai szakértője, valamint a hírneves londoni Stratégiai Tanulmányok Intézetének (ISS) vezetősége. Ök azt hangoztatják, hogy Nagy-Britanniának voltaképpen nincs szüksége önálló atomütőerőre és a meglévő erőket integrálni kellene a NATO-ba. Ez a tekintélyes szakértői csoport úgy véli: az interkontinentális rakéták egyensúlyát a Szovjetunió és az Egyesült Államok erőinek viszonya határozza meg. Ezen a költséges angol Trident-program sem változtat, önálló, az amerikaiaktól független felhasználás egyébként is elképzelhetetlen. Stratégiailag a tervnek tehát nincs értelme. Felvetődik a kérdés, hogy ha a rendkívül komoly, a NATO iránt elkötelezett konzervatív szakértők szerint a Trident- program katonailag helytelen, gazdaságilag pedig katasztrofális, — akkor az angol kormány miért hozta meg ezt a döntést. A válasz két részből áll. Először: a döntéssel a Thatcher-kormány újra demonstrálni akarta Washington iránti katonai elkötelezettségét. második oka: Anglia (pontosabban az angol konzervatív kormány) úgy érzi: nem engedheti meg, hogy Nyugat-Európá- ban Franciaország legyen az egyetlen önálló atomhatalom. Ez angol konzervatív vélemények szerint előbbrutóbb arra vezetne, hogy katonai-politikai szempontból Franciaország válnék Nyugat-Európa vezető hatalmává. A Trident-program céljaira az adófizetőkből kisajtolt 10 milliárd ennek a megakadályozását is szolgálja. —i —e. A döntés Mérséklődő infláció ára — növekvő munkanélküliség Az Európai Gazdasági Közösség jelentése szerint júniusban lassult a tagországokban az áremelkedések mértéke. Az április—májusban mért 1,2—1,7 százalékkal szemben, júniusban a növekedés mindössze 0,7 százalékos volt. 1979 júliustól 1980 júniusáig tartó pénzügyi évben a Közös Piac tagországaiban 14.6 százalékkal növekedett a fogyasztói árszínvonal. A munkanélküliek száma júniusban az aktív népesség 5,7 százalékára emelkedett, a májusi 2,3 százalékról. Az emelkedés mértéke 1979-hez képest 9.6 százalék. A helyzet súlyosságát növeli, hogy az állástke- resök 37—40 százaléka 25 év alatti fiatal. II Carter-embargé kudarca Az amerikai republikánus szélsőjobb képviselője, Ronald Reagan lándzsát tört a Carter elnök által 1980 elején bevezetett szovjetellenes gabonaszállítási bojkott megszüntetése mellett. Ezt az amerikai sajtó általában egyszerű választási fogásnak minősíti és a republikánus elnökjelöltet következetlenséggel vádolja. Csökkenő árak A kétségtelenül választási ízű és Reagan általában szovjetellenes magatartásának meg nem felelő állásfoglalás valójában komoly belső gazdasági feszültségek következménye. Az Egyesült Államokban a rendkívül befolyásos (és politikailag egyértelműen jobboldali) farmerszervezetek már az embargó bevezetése, január 4-e után azt hangoztatták, hogy az nem érheti el célját — viszont, súlyos károkat okozhat az amerikai mezőgazda- sági termelőknek. Carter a tiltakozás ellenére fenntartotta az embergót, amely hivatalosan 17 millió tonna gabonára vonatkozott és az 1981 szeptemberéig tartó ötéves hosszúlejáratú megállapodás keretében csak a korábban aláírt 8 millió tonnás szállításokat engedélyezte. Ezt követően az amerikai gabonatőzsdéken a búza ex- ppröira 13 százalékkal, a kukoricáé 15 százalékkal esett az előző esztendő szintjéhez viszonyítva. Ennek következtében az amerikai farmerek fokozták kampányukat az embargó ellen és a kongresszusban két törvényjavaslatot is benyújtottak. E?ek különböző (formában a szovjetellenes embargó felfüggesztését követelik. A Carter-kormányra nehezedő nyomást, növelte, hogy a január óta eltelt időszakban bebizonyosodott: nemcsak a Szovjetunió általános gabonahelyzetében nem okozott érezhető negatív változást a bojkott, de az is kiderült, hogy az Egyesült Államok legfontosabb gabonaexportőr szövetségesei nem hajlandók követni Washingtont az embargó ösvényein. Argentina kezdettől fogva megtagadta a gabonaeladások korlátozását a szovjet vevőknek. Ausztrália, amely hivatalos nyilatkozataiban támogatta Cartert, ebben az esztendőben valójában rekord mennyiségű gabonát adott el a Szovjetuniónak. A minap Kanada is bejelentette, hogy kilép a szovjetellenes gabonaembargót támogató országok soraiból. A bojkotthoz való csatlakozás eleve hiba volt — mondotta a kanadai búza bizottság vezetője. Két tanulság, s a harmadik Ezen a ponton — július utolsó napjaiban — a nyomás súlya alatt már a Car- ter-kormány is kénytelen volt módosítani magatartását. Eredetileg Washington arra kérte az Amerikában működő gabonaexportőr- cégeket, hogy harmadik állam területén levő készleteikből se szállítsanak a Szovjetuniónak. Az egyik legnagyobb amerikai gabonakereskedelmi vállalat, a Cargill Corporation azonban e hivatalos kérelem ellenére a külföldi készletekből megindította szállításait. Az amerikai földművelésügyi minisztérium, amely a „front átszakadásától” félt, ezt követően úgy fogalmazott, hogy az exportőr cégek ezentúl szabadon szállíthatnak a szovjet piacra harmadik országban levő készleteikből, „ha ez megfelel az adott ország kiviteli politikájának”. flz utolsó csepp Ez voltaképpen a kudarc bevallásának kezdete volt. Bergland amerikai földművelésügyi miniszter kétség- beesett nyilatkozatot tett. Ebben azt. hangoztatta, hogy az embargó kikényszerített lazítása még nem jelenti az amerikai kormánypolitika megváltozását. Ha a kongresszus elfogadná a gabonabojkott elvetését követelő javaslatokat, az „külpolitikai katasztrófát” jelentene az Egyesült Államok számára — mondotta. A következő szakaszt az a bejelentés vezette be, hogy őszi búzából ebben az esztendőben az Egyesült Államokban rekordtermés várható: csaknem 10 százalékkal több, mint. tavaly. Ennek következtében a földművelésügyi minisztérium kénytelen volt széles körű kampányt kezdeményezni nagy földterületek parlagonhagyá- sarti, amit a mezőgazdasági termelőknek adandó kártalanítással kell kiegészíteni. Ez volt az a csepp, amelytől még Reagan pohara is kicsordult. A köztársaságpárti jelölt, aki ■ természetesen az eredendően republikánus és egyébként, is a konzervatív farmerek szavazatainak megnyerésére törekszik, kénytelen volt felismerni: esetleg elnökségébe kerülhet, ha nem áll kv a szovjetellenes gabonabojkott megszüntetése mellett. Ez a követelés — az egyébként 'mereven szovjetellenés köztársaságpárti külpolitikai programba ágyazva — | beszédes vallomás a január óta tartó Carter embargó gazdasági és politikai kudarcáról. <—i —e) JÖN A VILLANY-DACIA? Pitcstiben egyelőre még csak a klasszikus Dáciát szerelik Dinamikus, fürge, kényelmes Az ipari fejlődés útján rohamosan haladó román népet is elérte a „gépkocsi láz”. Igaz, egyelőre még inkább csak a gyártás hírei kelnek szárnyra, de a gyártás halad szaporán. Ezen a nyáron a pitesti Dacia gyárban már a 600 ezredik kocsi készül legördülni a szalagról, hogy' útnak induljon húsz európai és afrikai piacra — köztük Magyarországra. Milyen is ez a Dacia? Tudjuk, hogy az egyik legsikerültebb francia autó, a Renault—12 licence alapján készül. Pontosabban ez a Dacia 1300-as. Még pontosabban: részben már csak „volt”, mert néhány hónapja (— újdonságként, de már sorozatban — 1310-esek is készülnek Pitestiben. Nagyjából olyan lesz ez, mint az eddigi Dacia — dinamikus, fürge, kényelmes, civilizált —, de ezeket a jó tulajdonságokat takarékossággal és komforttal tetézi. A henger- űrtartalma ugyanannyi, amennyi volt: 1289 köbcenti, de a sűrítési arányt 8,5-ről 9-re emelték és saját konstrukciójú, benzinfogyasztás- szabályozóval szerelték fel. A hűtőrendszert elektromos ventillátorral kombinálták, s újrendszerű légszűrőt alkalmaztak. A Dacia 1310-es tehát takarékos kocsinak ígérkezik. Jövőre további előrelépést terveznek Pitestiben. Megkezdik az 1392 köbcentis motorral felszerejlt 1310-esek gyártását, amelyek már a „TS” osztályba tartoznak majd. És azután hamarosan megjelenik a Dacia (1302) camionett, amely egyesíti magában a Dacia eddigi jó paramétereit és az ismert, nagyobb R—16 terjedelmének előnyeit. Ez azonban még nem minden. Nemcsak Pitssti- ben és a regátban, hanem mint a hírekből kiderül, Erdélyben is szívügy a Dacia. Utal erre, hogy Temesváron, az ottani Politechnikai Intézet elektrotechnikai fakultásának kutatói megszerkesztették az első .villanymeghajtású Dacia 1300- ast. Két mintapéldányt készítettek belőle. A motortérbe 12 voltos akkumulátorokat helyeztek, saját elgondolásuk szerint szerkesztett elektronikus vezérléssel. Meghagyták a klasszikus sebességváltót, noha a kocsi akár a negyedik fokozatból is elindítható. Mindkét vil- lany-Dácia 97 kilométeres óránkénti sebességre képes. Napi egyszeri feltöltéssel, 100 kilométeres útra elég az „erejük”. A 100 kilométerre szükséges villanyáram költsége azonban alig kerül többe, egy (!) liter benzin áránál. A mérnökök kifczámítottiák, hogy ha a villany-Dácia elterjedne, nemcsak a kocsi fenntartása lenne olcsóbb, hanem 20 százalékkal a gyártási költség és ‘az ára is. Aipi pedig nem elhanyagolható körülipény: mindkét kocsi már több ezer kilométert futott — hibátlanul. <L a. >
