Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-07 / 184. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. aunusztus 7. Törökszentmiklóson az Alföldi Építő-, Szak-és Szerelőipari Szövetkezet átépíti a Kossuth téri üzletsort. Miután elkészülnek a munkálatokkal, komplett ruházati és cipőbolt várja majd a vásárlókat "BEFEJEZETLENÜLTudja, kedveském, akkor más világ járta. Engem még a háború előtt elvett Balo- ghék nagyobbik fia. Neki is volt egy pár hold földje, meg én is kaptam apámtól, kettőnknek csak összejött valami, flem volt az valami fényes élet, aranyoskám. Minden reggel a tyúkokkal keltünk, alig pirkadt az ég alja, már kint voltunk a földön. Az uram befogta a két szürkét az eke elé, én meg vezettem a lovakat. Nem volt ott pardon, menni kellett, akár esett, akár fújt. A gyerekek is ott nőttek fel mind a mezőn. Pisti, a nagyobbik, sokat betegeskedett, mert sokszor megfázott. Kifogtuk a lovakat a szekérből, Pistit meg odatettem a szekérderékba, a szénára. Ordított a szerencsétlen, nem akarta, hogy otthagyjam, de menni kellett segíteni az uramnak. Egy-egy forduló után, ha nagyon bőgött, odamentem megszoptatni. Az uram, • isijén nyugosztalja szegényt, nagyon betyár ember volt. nagyon kegyetlen, mindig veszekedett velem, ha szoptatni akartam. Kibírja az estig — mondta. De én addig sírtam, könyörögtem neki, míg odaengedett a gyerekhez. Egyszer meg is pofozott érte. De sokat sírtam mellette, édes jó istenem! A másik gyermeket, a Tercsit meg majdnem eltaposta a ló kinn, a mezőn. Aztán még született három gyermekünk, de meghaltak, az egyik belefulladt a Tiszába. Közös sírba temettük őket annak idején, most, hogy a nyugdíjamból összegyűjtöttem egy kis pénzt, kivettem a fakeresztet a sírról, és kőfejfát állíttattam, galambok vannak rajta, meg szép virágok, de sokba is került. Szóval, így volt az, hogy nekünk csak két gyerekünk maradt. A háború elvitte az uramat, elment, nem is jött vissza. Mondom, gonosz ember volt, sokszor megvert, sajnálta tőlem még a betevő falatot is, de azért csak megsirattam, hogy nem jött haza. Miből adtam kenyeret Pistinek meg Tercsinek? Vállaltam én mindenféle munkát, aratás és kapálás idején. Aztán meg a városba mentem, a gyárba. Minden nap utaztam be a gyárba, este meg vissza. A gyerekekre nem kellett vigyázni, vigyázott rájuk az utca, meg már iskolába is jártak. Azt, azért elértem, hogy kijárják az iskolát, Tercsi még gimnáziumba is elment. Pisti meg beállt segédmunkásnak a gyárba. De ne gondolja azt, kedveském, hogy nekem muszáj lett volna egyedül felnevelni a két gyereket. Volt nekem kérőm a faluban, nem is egy! Vittek volna, de én nem mentem. Azt mondtam magamban, elég volt egyszer, hogy az uram megmegvert, be-berúgott, nem veszek én többé kölöncöt a nyakamba! Mert ezek a férfiak — tudja, aranyoskám, magának megsúgom, — ezek -csak inni tudnak. A legtöbb. Így egyedül voltam. Nem mondom, hogy jaj de jó volt, de mindig megvolt a betevőnk, nem jártak meztelenül a gyerekek. Utána, hogy Pisti is dolgozni kezdett, könnyeb lett az életünk. De ezt a régi házat, amiben most is élek, csak nem sikerült kipofozni, arra már nem tellett. Nem baj, mondtam magamban, amíg nem dől ránk, addig ne főjön a fejünk. Láttam, hogy a Tercsi tanulni akar, mondom hadd menjen, legalább irodába kerül majd, ne legyen olyan az élete, mint nekem volt. Ügy is leftt. Az iskola után elment Pestre, ott lett munkahelye, nagyon finom emberekkel dolgozik, férjhez is ment, áldott jó ember az ura. Azóta két unoka is van, azok nyáron lejönnek egy hétre. De a Pisti meg az apjára ütött, 'ivott folyton, eleinte még csak hazaadta a pénzt, később már azt sem. Aztán egyszer csak meggondolta magát, így higgye el, ahogy mondom: se szó, se beszéd, itthagyott, kiment Amerikába. Azóta se nagyon tudom, mi van vele ... Néha küld egy levelet, hogy megnősült, dolgozik, de haza nem jön. Miért? Hát nincs nekem jogom ahhoz, hogy ,saját gyeVekemelt lássam? Én menjek utána Aameriká- ba? Hát tudok én menni? Hetvennyolc éves vagyok, nehezen járok, teher már nekem az élet is. Itt szoktam ülni a ház előtt, nézem a népeket, hogy járkálnak az utcán. Ez a kis ház meg csak kibírja addig amíg élek, utána meg ... össze is dőlhet. A szomszéd segített kimeszelni tavaly, meg cserepet rakott a tetejére, megfoldozta a kerítést. Jó ez már nekem. Ebben éltem le az egész életem. Most már nem csinálok semmit, van egy kis nyugdíjam, meg özvegysé- gim, abból megélek. Nem kell már nekem semmi, csak az a kis kenyér, tej. A lányom nagynéha lejön az unokákkal, ennyi öröm van nekem az életben. Ülök itt a ház előtt, este meg bemegyek és lefekszem. Apró- jószágot tartok itt az udvaron, csirkét, libát, többre nem telik az erőmből. Mi jöhet még? Az ember már csak arra vár, hogy meghaljon. Más már nincs is. Tudja, kedveském, ilyenkor már beletörődik az ember mindenbe, csak ül és vár, mintha történne még valami. Pedig befejeződött már minden, az egész élet. De az ember csak ül, és vár, vár ... Paulina Éva ikeres volt a bemutatkozás, röpke hónap alatt négy fuldoklót mentettek ki az_ örvénylő vízből, hoztak vissza a hullámsírból tavaly a Vöröskereszt Baján alakult első vízimentő alegységének tagjai. Idén újabb mentőcsapatok állták munkába, strázsál- ják egy másik Duna-parti helység, Fadd—Dombon továbbá a Szamoszug, s a Bánki tó fürdőhelyeit. Az úttö- Töket megillető érdem, a testnevelési főiskolásoké, akik — a speciális kiképzésMeatőszolgálat — társadalmi munkában re jelentkezvén — a vakációban önzetlenül társadalmi felajánlásként vállalták, hogy segélyszolgálatot teljesítenek a vizek partján a Magyar Vöröskereszt lobogója alatt. Az idén már oktatókká léptek elő, követőik felkészítésében már nekik jutott a főszerep. Akárki nem lehet vízimentő, orvosi vizsgálaton dől el, ki alkalmas erre a veszélyes feladatra, még az erős, egészséges jó úszónak is fáradtságos munkával — edzéssel kell elsajátítani a mentőakció fortélyait, különben a saját életét kockáztatná. A jószándék kevés, ezért voltak kénytelenek a Vöröskereszt illetékesei egyenlőre megtagadni a „működési engedélyt” a Velencei tavon, szerveződő csoporttól, a mentő-jelölteket további tanulásra serkentve. Lakásgazdálkodás A népszámlálással egy időben végrehajtott lakásösszeírás szerint 1980. január elsején 3 537 000 otthon volt az országban, s ez 415 ezerrel több, mint tíz évvel korábban.. A növekedés mértéke — a jelentős arányú szanálások, lákásmegszűné- se!k ellenére is — a legnagyobb a felszabad,ulás ó£p, egy-egy évtizedet figyelembe véve. Egyik — de nem egyetlen — bizonyítéka ez a lakásgazdálkodás ■ jelentőségének; tervszerűsége, távlati megalapozottsága ' fontosságának. Igazolja előbbieket az is, hogy 1970 óta a lakásállomány gyarapodása jóval gyorsabb volt — 13,3 százalék —. mint a lakosságé (3,8 százalék). így azután a korábbinál kedvezőbben alakult a száz lakásra jutó lakók száma a népszámlálás időpontjában, mivel 331-ről 303-ra csökkent. Egy évtizede, 1970-ben hozott együttes határozatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács a lakásépítés és lakásgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Az egy évtized igazolta az állásfoglalás, a feladatkijelölés helyességét, s ezért, azaz az eredmények adta alapra támaszkodva, valamint figyelemmel az eltelt időre, jogos társadalmi igény mutatkozik a lakásgazdálkodás továbbfejlesztésére. Indokolja ezt egyebek között, hogv a népességnél négyszer gyorsabban nőtt az úgynevezett családegységek száma, s ezen belül az egyedülállók — a kétfős — idős —. illetve a részcsáládofc — például elváltak, gyermekekkel —aránya az összes háztartáson belül a számítottnál sokkal nagyobb lett- Szintén sürgetője a lakásgazdálkodás fejlesztésének az a tény is, hogy gyorsan bővül a föl- újításra, valamint a rendszeres karbantartásra váró otthonok köre. Kézenfekvő ugyanis: a ma már községekben sem ritka emeletes lakóházakat nem lehet tapasztassál. meszeléssel rendben tartani; ilyen célra alakított szervezetek, ilyen feladatokra készített eszközök kellenek hozzá. S mert alakások a nemzeti vagyon tekintélyes részét' adják, a velük való gazdálkodás társadalmi méretű teendőknek s egyéni tennivalóknak egyaránt hordozója. Lakásgazdálkodásról szóltunk. egy olyan fogalomról, ami szorosan a szocialista társadalomhoz kötődik. hiszen más társadalmi berendezkedésű országokban az otthonok döntő része adásvétel tárgya. A gazdálkodás részek összefüggő folyama; a lakásállományt bővíteni kell (építeni), megóvni (karbantartani, tatarozni stb.), újra és újra elosztani (az újonnan építetteket, s részben a régieket is). Ennek az összetett tevékenységnek a célja — mint minden gazdálkodásnak — szükségletek kielégítése. A szükséglet: a lakásviszonyok, s az életkörülmények folyamatos javítása. Amiben állami és egyéni teendők sokasága sűrűsödik, példával élve: a lakáscserék ösztönzése állami, tényleges lebonyolítása egyéni feladat. Egy évtized alatt az új otthonok építése a városokban volt a legjelentősebb, ugyanakkor itt mutatkoznak a legégetőbb gondok mindenekelőtt az állami tulajdonban levő lakások karbantartásával. tatarozásával. Aminek pénzügyi, szervezeti stb. okai vannak, de oka az a szemlélet is, amely csakis az újat ítélte eredménynek, gyarapodásnak. Most jutottunk el oda, hogy a lakásállományon belül az átlagot a kétszobás otthonok alkotják; száz lakásban 198 szoba van. Így száz szobára átlagosan 153 lakó jut; 1960-ban ez a szám 245 volt- Nem lényegtelen változás az sem, hogy az egyhelyiséges lakások csoportja egy évtized alatt ötvenezerrel lett kisebb, s ma csupán 26 ezer. Várható: az év végéig, azaz az ötödik ötéves tervben '450 ezer lakás épül fel; valamivel, 10—15 ezerrel több az eredetileg számítottnál. Az új törekvéseket, s egyben a gazdálkodás helyes, nemcsak az építésre szorítkozó értelmezését bizonyítja, hogy a középtávú program időszakában' az állami tulajdonban levő otthonok közül 75 ezernek a felújítását, s húszezernek a korszerűsítését végzik el. Ezek az adatok annak józan fölismeréséről tanúskodnak. hogy az új lakások építésével azonos fontosságú a meglevő otthonok használati értékének megőrzése, illetve ahol erre mód van. növelése, például két korszerűtlen lakásból egy komfortos otthon kialakításával. Sok minden kell, hogy a lakásgazdálkodás valóban ésszerű lehessen: a változó családnagyságot, a lakosság részvételét az építésben, fenntartásban igazságosan figyelembe vegye- A sók mindenbe az építőanyagok éppúgy beletartoznak, mint a kisebb, rugalmas karbantartói szervezetek; s természetes. már a tervezés idején számolni kell azzal, hogy a családok szét- ésösz- szeköltöznek, azaz a változtatható lakásbelsőkkel s a cserék anyagi érdekeltségével szükséges hatni erre. Jogos igény az is, hogy legyenek kiegyenlítettebbek a lakáshoz jutás esélyei, s mérséklődjenek a különböző lakáshoz jutási formákhoz, és a fenntartáshoz kapcsolódó anyagi terhek indokolatlan eltérései V. T. Balatoni műsorfüzet Segítenek az eljárók Jánoshidán az idén is a községből eljáró, a Hűtőgépgyár jászboldogházi radiátorgyáregységében dolgozó szocialista brigádok vállalták az oktatási intézmények nyári felújítását, karbantartását. Társadalmi munkában kifestették a foglalkoztatótermeket, a szociális helyiségeket, elvégezték a szakipari munkákat az általános iskolában, a napközi otthonban és a bölcsődében, A javítások utáni nagytakarítást a szülői munkaközösségek tagjai vállalták. Augusztus első napjaiban a nyaralóvendégek kezébe kerül a Balaton part kulturális-, szórakoztató- és sport- programjának idei negyedik műsorfüzete. A 300 000 példányban megjelent füzet az augusztusi főszezon és a szeptemberi utószezon eseményeiről ad tájékoztatót. A magyar, angol és német nyelvű ismertetőből kiderül, hogy a korábbinál jóval gazdagabb a főszezon programja: a következő hetekben még mintegy 200 rendezvény között válogathatnak a nyaralók és a kirándulók. Részletes programleírást ad a füzet a kirándulási lehetőségekről, a különféle látványosságokról és az idegen- forgalmi szolgáltatásokról. Megtalálható a kiadványban a MÁV és a MAHART menetrendjének balatoni kivonata is. Szívesen állnak meg a vásárlók Szolnokon a 121-es csemegebolt utcára helyezett standjánál, hiszen az üzlet zöldség-gyü mölcs részlege meglehetősen zsúfolt
