Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 31. SEGÍTSÉG A GYÁRNAK Akcióban a KISZ-esek Az év elején elfogadott KISZ-akcióprogramokban az elfnúlt esztendőkhöz képest jobban előtérbe került a „ha­tékonyság, minőség” , jelszó, korábban ugyanis általában a „politikusabban, aktívab­ban” szavakat tűzték zász­lajukra az alapszervezetek. Mindez persze nem jelenti azt például a Hűtőgépgyár­ban sem, hogy háttérbe szo­rult volna az iskolák, az óvodák patronálása, játszó­terek, sportudvarok építése a városban, Jászberényben, vagy' a környező községek­ben, de a társadalmi mun­kák szervezésénél elsődleges helyet kapott a gyáron be­lüli tevékenység. A nagyvál­lalat KISZ-eseinek tényke­déséből kiderül, hogyan le­het aprópénzre váltani a gazdasági szabályozók vál­tozásáról, az üzemnek nyúj­tott segítségről szóló fejte­getéseket. HG—09. Nem valami tit­kos kód, hanem bizonyos tá­rolóládák típusának megje­lölése. A külső kooperációs partnerektől ilyenekben ér­kezik az alkatrész. — Ha nincs láda, megáll a tudo­mány és a termelés. Érte­lemszerűen időközönként sza­baddá kell tenni minden ilyet, még azokat is, ame­lyekben hulladékanyagok, el­fekvő készletek lapulnak. A KISZ-esek erre vállalkoztak például nemrégiben. S ha már a vállalkozások­nál tartunk: a gyár Fonyó Sándor KlSZ-alapszervezeté- nek tagjai 154 normaóra tár­sadalmi munka elvégzésére szánták magukat munkahe­lyükön az agregátüzemben. (A felajánlás jelentőségének illusztrálásához egy kis kité­rő: a termelési folyamatok kritikusabb részeit / szakmai berkekben úgy jellemzik, hogy a gyártás szűk kereszt- metszetei. Vagyis egyes al­katrészeket hiába csinálná­nak ezerszámra, ha mások­Nem titkos kód Belépő: a dolgozat Megmérheti magát ból ugyanannyi idő alatt csupán néhányat tudnak ké­szíteni, csak az utóbbi gyár­tási ütemében szerelhető össze a kész termék.) Az ag- regátgyártás az ilyen szűk keresztmetszetek közé tarto­zik. Ezért is számít, ezért fontos az a plusz 140, S—80- as abszorpciós agregát. Ha­sonló felajánlást tettek a szifongyártó üzem fiataljai, és már elkészült a Boschban dolgozó három KlSZ-alap- szervezettel is a megállapo­dás. Az itteniek hűtőszek­rény-alkatrészeket gyártanak majd, előreláthatólag 500 normaórát dolgoznak. Ahhoz, hogy az ilyen válr lalások megvalósuljanak, fontos tényező az együttmű­ködés a KISZ-esek és a gaz­dasági vezetők között, akik anyagról, alkatrészről gon­doskodnak az adott — a fia­taloknak legmegfelelőbb — időpontban. Hogyan segíthetik a KISZ-esek a gyári feladatok végrehajtását? A Hűtőgép­gyár KISZ-bizottsága újítá­si versenyt szervezett pél­dául nemrégiben. Több mint húsz pályamunkát nyújtot­tak be a fiatalok, ezeket most bírálják majd el. Az Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás pályamunkáiból is érezhető egyfajta váltás, ugyanis több azoknak a szá­ma, amelyek a termeléshez kötődnek. A hűtőszekrények polcait hegesztő automata­gép — a megvalósított újí­tások kategóriájában ez az első díjat kapta — már dol­gozik. Vele a munka gyor­sabb, termelékenyebb. S hogy a termelésnél maradjunk: most ősszel lesz majd a fia­tal műszakiak, közgazdászok tanácsának vetélkedője, erre a belépő egy- vagy kétolda­las dolgozat, amelynek témá­ja az energiatakarékosság. Nemcsak az erkölcsi elis­merés babérjait arathatja le az a tinédzser, aki eredmé­nyesen szerepel a tanulók versenyében, s elnyeri a Hű­tőgépgyár Kiváló Szakmun­kástanulója címet. Aki díjat kap, az anyagilag is jól jár, sőt a tanulóéveit beszámít­ják a törzsgárdatagsághoz szükséges esztendőkhöz. A verseny résztvevőinek szak­mai konzultációkat tartanak a KISZ-esek. Az előadók ál­talában fiatal mérnökök. — Gyakorlati vizsgára is sor kerül — megmérheti magát a versenyben mindenki, hogy mire képes, milyen jegyre startolhat, s ugyancsak a vetélkedő során társadalmi, politikai ismeretekről is szá­mot adnak a fiatalok. A dí­jakat a szakmunkássá foga­dó ünnepségen — erre októ­ber . elején kerül sor — ad­ják át a gyár gazdasági ve­zetőinek jelenlétében. Vállalások, versenyek, ve­télkedők, dolgozatok ... Le­hetne sorolni még az ötlete­ket, amelyek megvalósításá­val jól jár a vállalat — hi­szen a termelés folyamato­sabb, többet tudnak a fiata­lok — és jól járnak a KISZ- esek, hiszen például az em­lített normaórákért járó pénzből is mehetnek kirán­dulni, országot járni. A tár­sadalmi munkák, a vállalko­zások értelemszerűen gyara­píthatják, ha csekély összeg­gel is a Hűtőgépgyár jöve­delmét. Miért fontos ez? Né­hány szám ennek illusztrá­lására: az idén 19 OTP-la- kást kaptak a vállalat dolgo­zói, ebből, 13 harminc éven aluli fiatal. H. 3. Gépek zajától hangos a szolnoki Jármű­javító Üzem dieselcsarnoka. Török Sándor 1977 óta dolgozik itt, egy IM—63 típusú esztergapad mellett, a II. Rákóczi Ferenc brigádban. Tizenhat éve esztergályos már, 1 1964-ben itt „szabadult fel” mint szak­munkás. A 7. számú pártalapszervezet ve­zetőségi tagja, és tömegszervezeti felelős. Képeink egy hétköznapi napját mutat­ják be. Pontosnak kell lennie a fo­gaskerék-tömítéseknek A munkatársakkal: Török Sándor, Hernek Ferenc és Magyar Sándor Tarpai Z. Házasságban ^ Egyedül Hol lehet a bajok forrása7 I Mottó: Ne siesd el a há­zasságot, mert ha nagyon akarod, előbb, utóbb megbá­nod .. Háromszor találkoztam ve­le. És mind a háromszor pa­nasz, elkeseredettség bujkált a szavai mögött. Pedig min­dene megvolt, csak megértő társa,, társasága nem. Az első találkozás öt éve az utcán futottunk össze. F. Anikó aíkkor érett­ségizett. Oklevél volt a ke­zében, mégis kilátástalannak látta a jövőjét. Sándorról mesélt, akit egy éve ismert meg. — Az egyik klubdélutánon találkoztam vele — emléke­zett. — Azonnal megtetszett és ezt nem is titkoltam előtte. Ügy láttam, hogy én is jó vagyok nála. Másnap már moziba mentünk. 'Vala­mi marhaságot néztünk meg, máskor ezért mérges lennék, de akkor boldog voltam. El­telt két, három hónap, és én egyre jobban beleestem Sán­dorba. A tanulás se ak'aród- zott, otthon se volt jó. Csak a férjhezmenés járt a fe­jemben. Az osztályban már három csaj menyasszony volt. Megijedtem.. . — Mitől? — Attól, hogy pártában maradok. Hogy vénlány le­szek. . — Tizennyolc évesen? — Mostmár látom, hogy hülyeség volt begazolni. Min­den héten kaptam két, há­romszáz forint zsebpénzt. Sándor már dolgozott. Tech­nikus volt egy gyárban. Megegyeztünk, hogy minden hónapban rakunk valami pénzt a takarékba, hogy mi­re összeházasodunk, legyen egy kis tőkénk. Mindent megvontam magamtól, álla­tira gyűjtögettem. Anyá- méknak nem győztem hazu- dozni. hogy mire ment el a pénz. A takarékkönyvet Sa­nyi magánál tartotta, ő fi­zette be minden hónapban a pénzt is. Legalább akkor még úgy gondoltam. .. _ 9 — Ügy fél év múlva ész revettem, hogy egyre több­ször talál kifogást, ha vala­hová hívom, ha találkozni akarok vele. Meg egyre dur­vábban beszélt velem, főleg amikor a haverok is hal­lották? — Miért engedted? — Miért, miért? Mert sze­rettem, és mert férjhez akartam menni. Arra gon­doltam, ha nem tűrök, ott­hagy. — Akadt volna más fiú... — .. .ha akadt volna, fe­ne tudja. Mindegy. Érettsé­gi előtt két hónappal kez­dődtek a komolyabb vesze­kedések. A vizsgáim .gyen­gén sikerültek, mert nem tudtam koncentrálni. Végre az oklevél a kezemben volt. Vártam, hogy majd eszébe jutok és gratulál, hogy „érett” lettem. Helyette csak egy levélke érkezett. Ennyi állt benne: Befejeztem veled. Sándor. Elolvastam és beszedtem egy csomó Tardylt... — Egy srác megért eny- nyit? — Mit tudom én, semmit se tudok. Meglépett, az ösz- szegyűjtött pénzt is megló­gatta. Fogalmam sincs meny­nyi volt a könyvben. De ez legyen a legkevesebb. Itt ál­lok egy oklevéllel a kezem­ben, egyedül. .. — Majd a munkahelyeden lesz társaságod. — Ott? Csupa öreglány meg begyepesedett asszony­ság dolgozik. Pont ott lesz társaságom? A második Eltelt két esztendő. Néha láttam Anikót, hol egy bar­na, hol egy szőke hajú fiú jobbján, hol egyedül. Másod­szor a mozi előcsarnokában szólított meg. Egvedül volt. — Végre beszélhetek va­lakivel, akinek kiönthetem a szívem — a mondat köz­ben idegesen cigaretta után kotorászott a táskájában. — Semmi nem sikerül nekem a-z életben. Bármibe belefo­gok. mind.en balul üt ki. — Ismét férfi van a do­logban? — Aha. Több is. Sándor után hetekig nem beszéltem emberekkel, nem jártam se­hová. Egy rokonlátogatás- kor ismertem meg Gyulát. Csinos, fekete srác volt. Tetszett. Elmondta. hogy Pesten lakik, még nem nő­sült meg, ezért is jó, hogy engem megismert. A „nagy szerelem” két hónapig tar­tott. Ismerkedésünk „szép” emléke egy abortusz, közben kiderült, az is, hogy keit gyerekes apa... Ezután Mik­lóssal tárogattam. Remél­tem, hogy talán ő majd el­vesz feleségül. Mérnök volt. Anyucinak, apucinak egyet­len kisfia. Képzelheted, la­kás, kocsi, nyaraló — min­den a lába előtt hevert. Én is... Talán ha nem fekszem le vele, azóta a felesége va­gyok. Zsolttal három hóna­pig tartott -a kapcsolatom. Öt én küldtem el. Vissza­gondolva, azt is csak dac­ból, hogy1 végre én is rossz legyek valakihez... — Most mi a helyzet? — Jelenleg szalma va­gyok. Dolgozom, tanulok. Egy szakmai tanfolyamra járok. Meg akarom szerez­ni a technikusi képesítést. De már egyszer megbuktam. Most tanulmányi szabin va­gyok. Sikerülnie kell. A harmadik A% árnyas liget egyik pad­ján üldögéltem, amikor mel­lém telepedett Anikó. Jegy­gyűrűjén megcsiEamt a nap­fény. — Na végre! Látod, hogy sikerült! Férjhez mentél? — Férjhez — válaszolta unottan, lehangoltam — Szerencsétlenségemre. Hu­szonhárom évesen kész ideg­roncs lettem. — Miért? — Hogy az elején kezd­jem. Tavaly előtt október­ben a munkahelyen kirán­dulást szerveztek Pécsre. Ott találkoztam a férjemmel. Kiderült, hogy ők is kirán­dulnak, és hogy egy város­ban élünk. Summa, summá- rum október végére elha­tároztuk, hogy összeházaso­dunk. Decemberben, miku­lási ajándékként megvettem a jegygyűrűt, januárban el­jegyeztük egymást. Az eskü­vő nyáron volt. Anyámék ki­tettek magukért. Megvették a kétszobás lakást nász­ajándékként. Megkaptuk az díszes berendezést, felsze­relést. Tehát minden adott volt a boldogsághoz. Két hónapig mint a galambok, úgy éltünk. Együtt takarítot­tunk, mostunk. Segített be­vásárolni. főzni. Aztán egyik nap ittasan jött haza. ígérte, hogy nem fordul elő többet. Nem tudott ellenállni az italnak. Olyankor még az élő fába is belekötött. Meg­vert, botrányt csinált, kiza­vart a lakásból. Biztattak, hogy váljak el, ne tűrjem. Sokat gondolkoztam rajta. Egy időben úgy volt. hogy nem bírom tovább, elválok. Elindultam az ügyvédhez, útközben meggondoltam ma­gam Hát most így állok! Házasságban élek... Házasságban, mégis egye­dül. Szekeres Edit t (Fotó: Korényi Gva) De nehéz az iskola táska Egy csusszanás Aki készül

Next

/
Thumbnails
Contents