Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 31. f Benke Márta: □ Hajnalban elszállnak az álmok Italános elképedést váltott ki a szakmában amikor Tálas Tas a neves szobrászművész Lángossütödét nyitott a Balatonnál, és megfogadta, hogy soha többet nem vesz mintázófát a kezébe. — Meguntam — nyilatkozta a lángost majszoló újságíróknak, miközben ő maga is egy lángossal a kezében szakácssüveggel a fején állt a fényképezőgépek elé. — Nézzék, uraim, elmúltam negyvenéves, ilyenkor már ideje valami komolyabb foglalkozást keresni. A művészet? Ugyan! Játék, semmi egyéb! De ami a legkellemetlenebb, olyan játék, ahol állandóan lökdösik. taszigál- ják, akasztják az embert. Ott mindenki nyerni akar, és ennek érdekében sokan a csalástól sem riadnak vissza! Hát én ebből nem kérek! Abbahagyom az egészet, és ezentúl csak a lángol ássál törődöm. Nyugodtan fekszem és nyugodtan kelek, nem kell vajúdnom a különböző megrendeléseken, nem kell szednem marékszám a nyugtatóikat, és nem lesznek irigyelni. Csak élni akarok, uraim, mint annyian mások, és amikor eljön az ideje, meghalok... Mint egy tisztességben és zsírszagban pá- colódott lángossütő. Ennyi és nem több. amit mondani akartam. Kérnek még egy lángost? A barátai is hiába akarták Tálast jobb belátásra bírni, hangoztatva. hogy milyen nagy veszteségeket okoz ezzel a magyan- képzőművészetnek. nem hallgatott rájuk. — Döntöttem — hajtogatta makacsul —, ne is próbáljatok lebeszélni. Ti tudjátok a legjobban, hányán áskálódlak ellenem, a lelkem csupa seb a temérdek fúrástól, hát most tessék, félreállok, csinálják nélkülem. Végre kívülről nézhetem az egész cirkuszt, és azért sem fogok szívinfarktusban elpatkolni, legfeljebb érelmeszesedésben. mert ezeknek a pompás lángosok- nak magam sem tudok ellenállni. Ugye, milyen omlósak, porhanyósak? Egyetek. tőletek igazán nem sajnálom! A lángos igazán, minden kívánalomnak megfelelt, és az üzlet is kezdett egészen jól beindulni. Tálas Tason kívül a felesége és még egy asszony alkották a személyzetet. Egész nap percegett a zsír, sült a rengeteg lángos, és esténként Tálasék holt- fáradtan zuhantak ágyba, hogy másnap ismét beindítsák az „etetőgépet’'. Már törzsvevők is akadtak. Ilyennek számított Réldául egy jól táplált, nagy, kerek arcú, szőke svéd, aki naponta többször is ellátogatott a sütödébe. Ez a férfi arról is nevezetes volt, hogy furcsa módon kezdett a lángosevés- hez. Először mindig a szeme elé emelte, akár egy monoklit, amelyen keresztül szeretne nézni. megforgatta párszor, és miután kigusz- tálta magának a legjobb helyet rajta, csak akkor és oda harapott. Egy ilyen alkalommal, amikor a nagy. kerek fejet éppen eltakarta a nagy, kerek lángos, Tálas Tas bosszankodva szólt oda a feleségének: zörnyű ez a pasas, de még szörnyűbb ez az uniformizált. forma ezekben a lángosok- ban. Mind olyan sablonosán kerek. olyan semmitmondóan formátlan. ... ! Csak nézd ezt a telihold képűt és előtte a sárga tésatatányép, csapnivaló az összhatás. — Miért? — Nem tudom, de valahogy ez így túl közönséges. Tucat, jellegtelen! Sürgősen ki kell találni valami új formát. már csak azért is, mert a konkurrenciára sem árt gondolni. — Ugyan, ne beszélj marhaságokat! Nem mindegy, mit esznek meg? — Nem, egyáltalán nem mindegy! Adni kell az esztétikumra is. Várj csak, majd valamit kitalálok. És másnap már kész tervvel ment a sütödébe. Olyan lángost formált tésztából, akár egy kesztyű. — Ez azért is érdekes — magyarázta a meglepett asszonyoknak —, mert alkotó játékra ingerli még a felnőtteket is. Ha leharapják a kesztyű egyik ujját, torzójában is új alakzatot vesz fel. Mindig más lesz a-/, összhatás, változik a forma, ahogy komótosan eszegetik. — Igen. ez csakugyan érdekes. de... Tóth-Máté Miklós: Lángos — De lehetne még érdekesebb is — nézett a feleségére a szobrász. — Ugye, erre, akartál figyelmeztetni? És tökéletesen igazad van! Ez csak minimális továbblépés a kerek formától, és valóban: az ember ne legyen igénytelen még egy lángossal szemben sem. Ma mindenesetre megcsináljuk ezt a szériát, de holnapra valami újabbat gondolok ki. Az emberek érdeklődve mustrálgatták a kesztyű alakú lángosokat, még jobban megnőtt a forgalom, annak ellenére, hogy Tálas drágábban árusította őket. — Alti olcsóbbat akar, az vegyen kereket — oktatott ki egy méltatlankodó vevőt, és fejével a szomszédos lán- gossütöde felé intett. — A magam részéről beérem igényesebbekkel, akiknek nem mindegy, mit sóznak és tüntetnek el a gyomrukban. Högyeim és uraim, nálam erősen dominál az esztétikum is! A következő napokban meglepő formákat eszelt kr Izgalmas, absztrakt kompozíciók születtek a tésztából, furcsán meghökkentő alakzatok. A vevők csodálkozásánál csak az áruk volt nagyobb, így érthető, ha egyre kevesebben vásároltak az érdekes lángosokból, inkább csak nézegették őket, aztán átpártoltak a szomszédos lángossütőhöz, hagyományosan kerek lángost enni, hagyományos áron. — Az emberek nehezen szokják meg az újat — mondta a feleségének Tálas Tas. — Az viszont természetes. hogy ezeket a lángosokat nem árulhatjuk bagóéit. A beléíektetett energia, az ötlet, a gondolat... És tudod mi jár örökösen az eszemben? Hogy lehetne néhányat kiisplasztikaszerűen is megcsinálni! Aktokat, népi motívumokat belekarcolva. .. Gondoljunk a külföldiekre ! Hadd dicsekedjenek el otthon a magyar lángo- sokkal! Ez igen! Lángos- plasztika a Balaton partián! Meglátod, majd újra fellendül a forgalom! Még aznap nekiállt, hogy elkészítse az első lúngos- plasztikát. Rengeteg vázlatot, skiccet összegyűrt, amíg végül az egyiknél megállapodott. És egy hét múlva dugig volt különböző lángos- kompozíciókkal meg bámészkodókkal a sütöde. Csak éppen vevő nem akadt egy sem. Nézelődtek, mint egy kiállításon, nevetgélve vitatták a borsos árakat aztán az ínycsiklandó élménytől kiéhezetten átballagtak a szomszédos sütödébe kerek lángosért. — Érthetetlen — csóválta a fejét Tálas Tas —, hát moSt mondd meg, sok az a kétszáz forint ezért a matyódíszítésűért? Vagy a kecskekörmös stilizációért az a háromszáz? Vagy a szőlő- fürtös aktért az az öt? Ba- gatell árak! Csak a színük ne lenne ilyen egyformán sárga! És ez a zsírszag, ez már egyszerűen elviselhetetlen! — Mit akarsz? Milyen legyen egy lángos? Megsózzák, megeszik és kész! — Ezeket? — A szobrász bámult az asszonyra. — Mi az, hogy megeszik? Csak azért vajúdtam velük, hogy azután megsózzák, megegyék és megemésszék?!... Hát már arra sem méltó egy Tálas-kompozíció, még ha történetesen tésztából is készült, hogy feltegyék otthon a fáira? mondjuk, stílszerűen. a konyhában, esetleg két cseréptányér vagy fakanál közé? — De az istenért, ne beszélj őrültségeket! Ne téveszd össze a lángossütödét egy kiállítással! — Kiállítással? Látod, ez nem is rossz, nem ártana néhány barbárnak megmutatni a szakmában, hogy én még egy lángosból is. . . De nem, mégsem, amilyen irigy disznók, még megzabálják vagy összeharapdálják nekem az egészet! — Na és? — nézett rá évődve az asszony. — Mi történik akkor ha megeszik? A lángosnak, végül is ez a sorsa. De te megcsinálhatod újra időálló anyagból. .. mondjuk bronzból. .. Nem gondolod? Tálas Tas a feleségére nézett, aZtán elnevette magát. o igen — mondta, hát persze, hogy megcsinálom 1 Hiszen ismersz, milyen konok vagyok, ha én egyszer valamit a fejembe veszek .. ! Pedig tudod, hogy ez a lángossütöde nem is lett volna bolondság? Csak hát.... negyvenen túl nagyon nehéz megszokni a zsírszagot. Fenemód nehéz! Hidd el, csupán ez mindennek az oka, — Csak ez?... Tálas Tas nem felelt, a tekintete nagyon messze, valahol a műterem tájékán kalandozott. ágiján sóhajtva leemelte egyik frissen ké- plasztikáját, megsózta jól plasztkiáját. megsózta jól és lastsan, komótosan befalta az utolsó 7sírcseppig. A vonatkerekek sikítottak. Végigsúrolták a rozsdás sínpárt, lelassultak, majd nyöszörögve megálltak. Egy ajtó hangosan ki vágódott, és a kocsiból! egy sötétruhás kalauz ugrott ki a hóra. Nagy lendülettel rohanni kezdett a vonat mellett, és minden ablakra vetett egy futó pillantást. Az utolsó kocsinál lefékezett, és közelebb lépett az ablakhoz. Feje hirtelen elvörösödött. Kiabálni kezdett, miközben lapát kezével hadonászott. — Hé! Maga ott! Maga ott az ablak mögött! Mikor akar leszállni? Z. felfigyelt a hangra. Minden erejét összeszedte, és lerántotta a befagyott ablakot. — Mi a baj? — kérdezte a hóban ugráló kalauztól, aki egyre vörösebb lett a méregtől. — Szálljon ki! Szálljon ki gyorsan! — ordította. — Majd a városban — válaszolt Z. A kalauz végképp elveszítette türelmét. Magyarázat helyett tovább kiabált, és ahogy ugrándozott, hadonászott. Z-nek úgy tűnt, mintha más bolygóra került volna, egy olyan bolygóra: ahol ilyen furcsa emberszabású élőlények élnek és embernyelven kiáltoznak. Z. nem adta fel a harcot. Előkapta a jegyét és kinyújtotta az ablakon. — Tessék, Itt a jegyem. A városig szól. Nézze meg! A kalauz az aitó felé lendült és szitkozódott. — Nézze meg az anyukája! Ha egy percen belül nem hagyja el a vonatot, kihajítom az ablakon! Z. megijedt. Behúzta a fejét a kocsi belsejébe és körülnézett. Ekkor vette csak észre, hogy egyedül van. Felkapta hangszerét, és a peronra futott. Némaság fogadta. Rémülten szakított fel egy ajtót, máris újabb kocsiban volt. Idegesen rángatta a fülkebejáratokat. de sehol nem talált egy lelket sem. Riadt szemekkel vizsgált meg minden zugot, még a vécékbe is benézett. Nyomasztotta a csend. A hideg ellenére leizzadt, hangszerét görcsösen szorongatta. Rádöbbent, hogy egyedül van. Teljesen egyedül. Tétován az ajtóhoz lépett és kitárta. Először csak a fejét dugta ki. majd lassan a lépcsőkre tétté a lábát, s mivelhogy egyre jobban félt. helyesebbnek látta, ha valóban elhagyja a vonatot. A hóba ugrott. Alig egyenesedett fel, a vonat már el is indult. Annyira meglepődött, hogy felugrani sem volt ideje, csak akkor tért észhez, aráikor az utolsó kocsi is el-, húzott előtte. Mint egy gombnyomásra utána eredt — hasztalan —, csak torkát kiabálta rekedtre. — Álljanak meg! Álljanak meg! Még egy pillanatra feltűnt az egyik ablakból a feketeruhás kalauz, de a vonat nem állt meg. Egyre inkább eltávolodott, összemosódott a leszálló köddel. Z. egyedül maradt. Sokáig topogott a hóban, és kitartóan bámulta azt a parányi pontot, ahol a vonat eltűnt a szeme elől. Valamire várt. A gomolygó köd egyre lejjebb1 szállít, betakarta a tájat. Z-nek a fülében dobogott a szíve. Szinte már semmit sem látott. Hangszerével együtt a feltételezett állomás felé fordult, és bizonytalanul elindult. Hosszas keresgélés után egy szürke épületre bukkant. ..Talán váróterem" — gondolta, és most sajnálta igazán, hogy nem nézte meg jól a vonatból. Sötéjtedett:. A homály ellenére felfedezte a bejáratot. Óvatosan lényomta a kilincset és belépett. A félelem nyitva hagyatta vele az ajtót. Egy pillanat alatt végigpásztázta szemével a helyiséget. A látvány nem nyugtatta meg. A sarok felé indult, és megérezte, hogy valaki még van a helyiségben. Végre élesedtek a képek. Kiléptek a szürkeségből, szírit öltöttek. Z. most már látta a padot, és rajta egy lányt. Meghökkent, amikor felismerte. Visszanézett a nyitott ajtó felé. és legszívesebben kirohant volna, de az éjszakától is félt. Közelebb lépett a lányhoz, és rekedten megszólalt. — Te vagy az Anna? Sokáig nem kapott választ. mégis azt érezte, hogy fokozatosan kiszáll belőle a félelem. és helyét felváltja egy nyugtalan, zavartkeltő állapot. — Szevasz Z. — köszönt Anna. Z. megkönnyebbülten sóhajtott, visszament a nyitott ajtóhoz és becsukta. A kályha közelébe tette a hangszerét, és mivel nem talált több elfoglaltságot, az ablak felé bámult, és idegesen rágni kezdte a körmét. Semmit nem értett. Hogyan került ő ide? Miért van itt Anna? Z. köhögni próbált de valahogy túl erőltetettnek sikerült. Szeretett volna már beszélni, valami biztosat tudni, kialakult helyzetéről. Sokáig kereste a szavakat, és amikor megszólalt halkan és szaggatottan beszélt. — Hallottad mi történt velem? Itt szünetet tartott, majd így íolytata. — Nem éremt Egyszerűen nem értem. Átkozott egy helyzet! Még ezt elmondta vagy kétszer miközben le- följárkált az ablak és a kályha között. Anna nagysokára rászánta magát a beszélgetésre. Vigyázni akart szavaira, őt a vegyes érzések zavarták meg. — Jól összehozott bennünket a sors — mondta. — Gondoltad volna, hogy egyszer még huzamosabb időt együtt töltünk? — Nem. Soha nem gondoltam erre. — Nevetséges véletlen — állapította meg Anna. — Ügy érzem — tette hozzá — szűk lesz kettőnknek ez a váróterem. — Ettől ne félj — nyugtatta Z. — Máris elmegyek. Azzal felemelte a hangszerét és az ajtó felé indult. Anna utána szólt. —■ Hová fogsz menni? Z. az ajtóból fordult visz- sza. — Mindegy. Talán a városba. Nem érdekelnek a vonatok, elmegyek gyalog. Legalább sétálok egyet a havas éjszakában. Kitárta az ajtót és egy árnyalatnyi gúnnyal elköszönt. — Jó éjt és jó szórakozást hölgyem! Már teljesen besötétedett. Fojtó volt a sűrű köd. Z. megkereste a sínpárt, és energikusan az elképzelt város felé indult. „El innen, el innen” — hajtogatta magában, de nem sokáig, mert alig tett meg ötven métert és lelassított. Hátra-hátranézett, majd ugyanolyan határozottsággal, amilyennel elindult, visszafordult, A nna még mindig a pádon ült, és a sötétbe bámult. Z. halkan betette az ajtót, a kályhához ment. Ott emésztgette kudarcát. Egy pillanatra arcára vetődött a fény. „Semmit sem változott” — gondolta Anna, és alig merte bevallani magának, hogy örül Z. visszatérésének. Egy év telt el, amióta elváltak.
