Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. ougusxtus 31. külpolitika! * KORKÉP Űrök mementó A harmadik jelölt Anderson meséje 4 A 90 szeptember el­l«Jwwa sején Európában a lengyel partoknál, a Wes- terplattén dördültek el az első puskalövések: megkez­dődött a második világhábo­rú. 1945. szeptember máso­dikén Ázsiában, a japán partoknál a Missouri nevű amerika cirkálón a japánok aláírták a feltétel nélküli megadás okmányát. E két szeptemberi nap között hat esztendő telt el: 1939-től 1945-ig tartott az emberiség eddigi legpusztítóbb hábo­rúja. E két szeptember kö­zött 50 millió ember pusz­tult, el. s tengernyi szenve­dés zúdult a világa. Holnap lesz 41 esztendeje, hogy kezdődött és holnap­után 35 éve, hogy befejező­dött. Azóta béke van — legalábbis Európában. S ez a béke kontinensünk népei­nek drágább, mint bárki másnak. Hiszen itt kezdő­dött és itt szedte legtöbb ál­dozatát a fasizmus, a hábo­rú. S talán éppen ezért si­került éppen útt'. Európá­ban — népeink kitartó és következetes harcával — el­jutni a helsinki záróokmány aláírásáig. Ám tudjuk, s az elmúlt hónapok tapasztalatai csak megerősítik a felismerést, hogy azok az erők. amelyek négv évtizede lángba borí­tották a világot, ma ,is lé­teznek és ha le nem fogjuk a kezüket, habozás néj’kül hajlandók lennének ismét vérbe és gyászba borítani a világot. A két világháború tengernyi szenvedése azon­ban örök tanriisá.ftuil szol­gál. A költői intelmet: ..em­berek. legyetek éberek” — megfogadta az emberiség. A világ megváltozott. Az újabb háborúra spekuláló sötét erők ma szembe talál­ják magúkéit a békét akaró százmilliók akaratával;. s mindenekelőtt a szocialista viliágrendszer (ereiével, E két erő — a szocializmusé és A vietnami Hai Duong Porcelángyár dolgozói minden eddigi eredmé­nyüket felülmúlták az elmúlt félévben. Jelenleg már havi másfél millió darabot készítenek a kü­lönféle kancsókból, vá­zákból a békéé — az a sziklabás­tya, amelyen megtörik a gyújtogaltók minden kísérle­te. Hiába próbálkoznak a tengeren túl a fegyverkezé­si hajsza fokozásával, hiába próbálják az atomháború fe­nyegetésével meghátrálásra késztetni a békére és bizton­ságra törekvő emberiséget, tervük kudarcra van kárhoz­tatva. A békés egymás mel­lett élés gondolata utat tört és egyre erőteljesebben követeli az értelmetlen és céltalan fegyvekezési ver­seny megfékezését. a lllili békeküzdelem llldl alapgondolata: el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a szélsőségesen reakciós impe­rialista körök állítottak és állítanak az enyhülés útjába. Ezt tekinti fő feladatának a szocialista közösség orszá­gainak diplomáciája, s ko­runk nagyszerű békemozgal­mában is milliók dolgoznak ezért. Az elmúlt évtizedek­ben ijpilent.cs eredmények születtek a leszerelés terüle­tén: az 1963-as moszkvai részleges atomcsend-egyez- ménytől az atomsorompón, a világűr és a tengerek atom- csendesítésén keresztül a SALT—I-ig és a SALT—2 aláírásáig, A Szovjetunió újabb javaslata az európai nukleáris fegyverzetek kor­látozásáról szóló egyezmény megkötésére újabb lehető­ség a további célok, a tö­megpusztító fegyverek teljes betiltása és az általános le­szerelés megvalósítása útján. Tudjuk, e célok elérése ér­dekében még hosszú harc vár a békére, biztonságra áhítozó emberiségre. 1939. szeptember elseje örök mementó marad szá­munkra. Fáradhataltlanul kell harcolnunk azért, hogy a világháborús szörnyűsé­gek soha ne ismétlődhesse­nek meg. Gáti István II tudomány segíti a mezőgazdaságot A Vietnami Szocialista Köztársaság rizstermelői a ko­rább- 5—g mázsa helyett ma már hektáronként átlagosan 50—60 mázsa termést taka­rítanak be. Ebben a fejlő­désben nem kis szerepet ját­szottak a tudományos kuta­tások. Tizenkét évvel ezelőtt ala­pították a Vörös-folyó del­tájában a Mezőgazdasági Tudományos Kutató Köz­pontot, amelynek 120 mun­katársa számottevő eredmé­nyeket ért el. Többek közt új, magas hozamú, gyorsan érő nizsfajtákat nemesítet­tek 1d. és kidolgoztak egy sor korszerű rizstermesztési rendszert. Kókuszpálma ültetvények A Mekong folyó deltájá­ban ivannak Vietnam legje­lentősebb kókuszpálma ül­tetvényei. Az elmúlt négy év folyamán közel 20 ezer hektárt telepítettek be ezzel az értékes növényfajtával. Jelenleg az ültetvények több mint 34 ezer hektárnyi terü­letet foglalnak el, s hektá­ronként átlagosan 4500 da­rab kókuszdiót szüretelnek. A tervek szerint a közeli években az ültetvények te­rületét 90 ezer hektárra nö­velik. ennek révén évente közei 45 ezer tonnányi kó­kuszolajat nyernek majd a hazad igények és exportcé­lok kielégi tésére. Ezen a vidéken hat nagy­ka pacitású és vagy 300 ki­sebb kókuszdió-feldolgozó üzem működik. Most folyik annak a komplexumnak az építése, amely évente több mint ötezer tonna kókusz- olajat ad a népgazdaságnak. Háromnál ugyan több el­nökjelölt indult az amerikai választási küzdelemben, á kis psrtGk politikusainak azonban nincs sok esélyük a demokraták és a republiká­nusok hatalmi váltógazdál­kodásán alapuló rendszer­ben. A „harmadik jelölt” Anderson kilátásait eleve rontja, hogy elfecséreltnek érzi voksát, aki reá szavaz, mivel a győztes általában a két „nagy” közül kerül ki. Az amerikai elnökválasztás elektori rendszerében ugyan­is az kapja az ötven állam mindegyikében az összes elektori voksot, aki ott meg­szerzi a szavazatok viszony­lagos többségét. Ez minimá­lisan is harminc-valahány százalékos teljesítményt kö­vetel meg, s befolyása az or­szágos eredményre akkor le­het, ha népes, sok elektort állító államról van szó. Az idén is az lesz elnök, aki legalább 270 elektort szerez, s a harmadik jelölt — jelen esetben John Anderson — csak úgy foszthatja meg et­től mindkét nagypárti ellen­felét, ha a választási szem­pontból kulcsállamok vala­melyikében ő hódítja el az elektorokat. Még szemléle­tesebben: ha például 1976- ban egy harmadik vitte vol­na el Cartertól New York állam 41 elektorát, a mai el­nök 297 helyett ennyivel ke­vesebb elektort szerez, s mert Fordnak sem volt meg a 270 elektora, a képviselő­háznak kellett volna állam­főt választania. Ez az idei amerikai választásokat tar­kító Anderson-jelenség kul­csa. Az utolsó ugródeszka A meglehetősen cikk-cak- kos politikai múltú, s csak a Carterból és Reaganból egyaránt kiábrándultak szá­mára vonzó John Anderson illinoisi képviselő ugyan ma­kacsul meséli, hogy ő győzni akar és győzhet is — valójá­ban a legjobb esetben is csak a vázolt értelemben be­folyásolhatja az 1980-as ame­rikai elnökválasztás kimene­telét. Volt a nyáron ugyan egy pillanat, amikor Ander­son közvéleménykutatási népszerűsége a 20—25 szá­zalékos magasságban járt, szinte karnyújtásnyira a va­lóságos esélyt jelentő „egy- harmad plusz”-tól, azóta azonban ez az arány vésze­sen fogy. Az elnökjelöltek közti tévévitát rendező tár­saság ma már csak akkor hajlandó beültetni Ander­sont a stúdióba Carter és Reagan mellé, ha a harma­dik jelölt szeptember elején legalább 15 százalékos Gal- lup-eredményt mutat fel. Márpedig a tévévitában va­ló részvétel lehetne Ander­son utolsó ugródeszkája. A százalék-vita különben is csalóka. Anderson csupán néhány ipari államban nép­szerű a „nagyokra” veszélyes mértékben, vagyis csak za­varó tényező lehet, országos győztes aligha. Már azért Csakhogy éppen Reagan és Carter párton belüli sikere. Kennedy veresége jelzi, hogy a többségi hangulat á mai Amerikában a konzervatív, jobboldali irányba csúszott el. s így vajmi kevés esélye lehet egy liberális Ander­son—Lucey párosnak. Leg­feljebb Wisconsinban, vagy­is Lucey volt kormányzó ál­lamában érhet el e páros si­kert (és kaphat ott 13 elek­tort), valamint Kennedy szenátor házatáján, Massa- chussettsben (16 elektor) és — New York-ban. Mivel An­derson Lucey helyett Hugh Carey New York-i kormány­zót szerette volna megnyer­ni alelnökjelöltül, taktikája világos: elérni a képviselő- házi elnökválasztást. Ha ugyanis a képviselőházban a novemberi választások ered­ményeként teret nyernek a republikánusok, könnyen alakulhat ki holtpont: elnök- választáskor minden állam­nak egyetlen szavazata van, és 26 állam voksa kell a győ­zelemhez; ám legalább egy tucat nem vehet majd részt a szavazásban, mivel ezek­ben egyforma a republikánus és demokrata képviselői he­lyek száma. Talán abban bí­zik a képviselő Anderson, hogy kollégái holtpont ese­tén felé fordulnak. sem, mert Carterért és Rea­ganért két nagy párt egész gépezete dolgozik, Anderson viszont nem próbált pártot szervezni. Állítása szerint ő is hive a kétpárt rendszer­nek, csak nem fogadja el a két idei elnökjelöltet... Al- elnökjelöltjét jellemző mó­don a demokrata pártból vá­lasztotta ki, a vadul kenne- dysta Patrick Lucey szemé­lyében (Anderson, mint is­meretes, a republikánus elő­választáson tűnt fel). De amíg Andersont önma­ga meséi kábítják, a kétpár- ti hagyomány az igazi kam­pány szeptemberi kezdetével kezdi éreztetni hatását. A New York-i kormányzót már nem lehetett elcsábítani a demokratáktól, csak a Car- terral mexikói követként összeveszett Lucey-t. Így vi­szont aligha szerzi meg An­derson ennek az államnak a 41 elektorát, ellenben azt bízvást elérhet; — a libe­rálisok elhódításával —, hogy New Yorkban megfossza a győzelemtől Cartert. S mivel a túlparti nagy állam. Kali­fornia 45 elektorát aligha­nem volt kormányzója Rea­gan viszi el, a harmadik el­nökjelölt jóvoltából a repub­likánus politikus lenne az igazi nevető harmadik. Vagy­is Jimmy Carter csak abban bízhat, hogy Anderson idő­ben visszacsúszik a közvé­leménykutatási listákon, és akkor emlékeztethetik őt ígé­retére: nem azért indult kü­lön* hogy Reagant segítse a Fehér Házba. S ha Anderson ezt elfelejtette volna is, a mögötte álló keleti partvidé­ki erők memóriáját nyilván felfrissiti a „kaliforniai ve­szély”. Avar János Kaliforniai veszély Növekvő erőszakhullám Forró nyár Nyugat-Európában arca Afjatígato terrorista Augusztus 2-án, az olaszok vakációs hónapjának máso­dik napján zsúfolt volt a pályaudvar Bolognában, az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontjában. — Üdülni induló dolgozók és külföldi turisták töltötték meg a várótermeket, a pe­ronokat. Tíz óra 25 perckor iszonyú robbanás rázta meg az állomást. A főépület a le­vegőbe emelkedett, s maga alá temetett két várótermet. éLtimeket, a vágányok: \ épületdarabok, vasgerendák zuhantak és összezúzták a bázeli expressz két kocsiját. A NAR jelentkezik Leírhatatlan pánik tört ki. Sírás, sikoltozás, rendőr- és mentőautók szirénái hallat­szottak. Az. egész nap sza­kadatlanul fáradozó mentő- osztagok nyolcvannál több holttestet és mintegy két­száz sebesültet emeltek ki a romok alól. Hamar megdőlt a feltevés, hogy gázrobbanás okozta a katasztrófát. A nyomozás kétségkívül megállapította, hogy merénylet történt. Rö­vid idő alatt megtalálták an­nak a fekete műanyagtaská- nak darabjait, amelyben a í obbanóanyagot elhelyezték. Nemsokára jelentkeztek is a tömeggyi 1 kosok: a Fegyve­res Forradalmi Sejtek (NAR — Nuclei Armati Rivoluzio- nari) elnevezésű szélsőjobb­oldali terrorbanda tagjai és telefonon közölték a lapok szerkesztőségeivel, hogy ők követték el a merényletet. Három nap múlva Nizzá­ban őrizetbe vették az egyik gyanúsítottat, a 22 éves Mar­co Affatigatot, aki az újfa­siszta szervezet tagjaként már részt vett az Italicus- expressz elleni merénylet­ben. Ez Bologna bejáratánál szinte napra pontosan hat esztendővel a mostani vér­fürdő előtt történt. A vasúti alagútból kirobogó szerel­vény egyik kocsija robbant fel: a merénylet akkor 12 ha­lott és 48 sebesült áldozatot követelt. Az Italicus-merény- iet ügyében egyébként — hat év múltán! — néhány nappal az újabb bolognai tragédia előtt készült el a vádirat és a törvényszék ép­pen most kezdte meg a tár­gyalást négy vádlott, köztük Mario Tuti perében. A me­rénylők telefonüzenetükben arra hivatkoztak, hogy a robbantást „Mario Tuti baj­társ tiszteletére” végre. hajtották Rosszabbak, mint a vadállatok Józan emberi ésszel felfog­hatatlan az indoklás! Vajon az esztelen tömeggyilkosság kitervelői és elkövetői nem gondoltak arra, hogy tettük­kel ártatlan és mit sem sej­tő emberek — köztük gyer­mekek. nők, öregek — éle­tét oltják ki, vagy teszik őket egész életükre nyomo­rékká? Nem, ezek nem gon­doltak erre, ezek az embe­rek: rosszabbak, mint a vad­állatok — fasiszták! Céljuk a zavarkeltés, a megfélemlí­tés. hogy az általuk keltett zűrzavarban halálos csapást mérhessenek a demokrá­ciára. Marco Affatigato nizzai letartóztatása már jelezte, hogy az összeesküvés szálai külföldre vezetnek. Feltűnő volt, hogy a körözött terro­rista hosszú idő óta háborí­tatlanul élt 3 (!) nizzai la­kásában, míg a francia rend­őrségnek sikerült őrizetbe vennie. Nos. az elmúlt na­pok erre is meghozták a magyarázatot. Az olasz és a francia biztonsági szervek az utóbbi hónapokban megálla­pították, hogy a terrorcselek­mények — akár jobboldaliak, akár szélsőjobboldaliak kö­vették el azokat — összefüg­gésben állnak egymással és mindkét országot érintik. A francia rendőrség időközben rábukkant egy veszélyes nyu­gatnémet terroristacsoport párizsi búvóhelyére is. A Durand-ügy Hogy a rendőrség egyes szervei sem Francia-, sem Olaszországban, sem az NSZK-ban — enyhén szólva — nem álltak feladatuk ma­gaslatán, azt a Párizsban most kirobbant Durand-ügy is magyarázza. Paul Durand 25 éves nizzai rendőrfelügye­lőről kiderült, hogy nyilvá­nosan támogatta a FANE ne­vű szélsőséges fasiszta szer­vezetet, s annak lapjában cikket írt a demokrácia el­len. Nos, lehet-e véletlen, hogy ezt a Monsieur Duran- dot olyan osztályra osztot­ták be. amelynek a terro­rizmus leküzdése lenne a fel­adata? Felmerült a gyanú, hogy Durand maga is részes a bolognai tömeggyilkosság­ban : a merényletet megelő­zően a városban járt. Fel­tehető. hogy más társaival együtt összekötő szerepet játszott a különböző nyugat­európai fasiszta szervezetek között. A francia haladó köz­vélemény felháborodással ér­tesült a történtekről és eré­lyesen követeli a terroristák ártalmatlanná tételét, s egy­ben annak kiderítését, ki a felelős azért, hogy olyan em­berek működhetnek a biz­tonsági apparátusban, akik cinkosként, bűntársakként szerepelnek az egyre szapo­rodó merényletekben. A nyár. lassan véget ér, az ősz pedig nem sok jót ígér. Egész Nyugat-Európában növekszik az infláció és a munkanélküliség. A tömegek elégedetlensége nő. A véres fasiszta terrorakciók nyil­vánvaló célja, hogy megbí­zóik érdekében megfélemlít­sék az embereket. A kommu­nista pártok éberségre inte­nek és a demokrácia védel­mére hívják fel a dolgozókat. Gáti István Összeállította: Majnár József Egyenlőtlen küzdelem

Next

/
Thumbnails
Contents