Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-26 / 199. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 26. „Új tüzek lobognak ott” 100 éve született Guillaume Apollinaire KEREKEN SZÄZ ESZTENDEJE, Rómában látta meg a napvilágot a századelő talán legkisugárzóbb hatású költője, akiről M. Raymond a neves irodalom- történész többek között ezt írja: „Minden úton, amely 1905 és 1920 között nyílt a francia művészetben, ott található az ő árnyéka”. Pedig Apollinaire — eredeti nevén Wilhelm Apollinaris de Kostrowicky — tulajdonképpen nem is volt francia; anyja száműzött lengyel arisztokrata lánya, apja kilétét máig is homály fedi; de feltehető olasz volt. Ez az „etranger”, aki Monte Carlóban és Nizzában nevelkedett, azonban hamarosan a francia szellemi és művészeti élet egyik központi figurája lesz, a kor légnagyobbjainak barátja és harcostársa; Jarry, Salmon, Jacob társaságában Párizs kávéházainak ismert és népszerű alakja. Neve egybeforrt a modern líra fogalmával. A villoni örökségen s a szimbolizmus átmeneti hatásán túllépve a költői kifejezésmód megújítására törekszik, tele van ötlettel, leleménnyel, játékossággal és mélységgel; költői képeinek szépsége magával ragad, s követőkre talál. Csodálatos nyelvi gazdagsága, s ugyanakkor egyszerűsége ezért a fordítók legnagyobb próbatétele is; elég ha csak a Mirabeau híd című költeményére gondolunk, amelynek utolérhetetlen zeneiségét a legjobb magyar versfordítók igyekeztek egymással versengve megőrizni a magyar nyelvű átültetésekben. Versei néha riportszerűen reálisak, s ugyanakkor jelképekkel teliek. „Koponyám gyermeke te lettél szép Minervám / Örökre koronám a vérem csillaga” — írja miután 1916-ban a lövészárokban egy gránátrepesz átüti sisakját és koponyáját, s a sebesülés nyomait haláláig viselnie kell. Ugyanez az élmény másutt szinte a tudósítás egyszerűségével lényegül át költészetté: „Járt a háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait. Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt. S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait”. Hatása a francia, majd később, már halála után, a világ irodalmára beltáhatat- lan nagy; ahol modern líra született, ott mindenütt kimutatható Apollinaire öröksége. Kassák Lajos szavaival élve: „az új költészetet adta a világnak”. DE SENKI SEM TUDNA jobban összefoglalni ars poétikáját, mint ő maga nagy összegző versei egyikében (Egy szép vörösesszőkéhez), ahol mintegy szintézisét adja az új költői törekvéseknek: ” ... az óriási s furcsa [birtokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem. [hajlong felénk Űj tüzek lobognak ott [s eleddig nem látott színek Ezernyi súlytalan lebegő [látomás S ezekből kell valóságot tteremtenünk”, G. A. • * Az erőműtől a múzeumig A DAMJANICH BRIGÁD A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT A Papíripari Vállalat szolnoki gyárának Damjanich János Szocialista Brigádja alkotmányunk ünnepén megkapta a megyei tanács közművelődési díját. A rangos kitüntetés, azontúl, hogy a kollektíva munkájának méltó elismerése, azt is igazolja, hogy a szocialista brigádok számtalan módon, hatékonyan segíthetik a közművelődést. A gyár „szívében” az erőműben, ahonnan a szükséges energiát nyeri az üzem, éppen túl vannak a reggeli hajrán. Márton István, a Damjanich János brigád vezetője igyekszik túlharsogni a zajt: — Ünnepek után kicsivel több a dolgunk, mint egyébként, de sikeresen túl vagyunk a reggeli csúcsidőn — mondja. — A berendezések jól működnek, remélhetőleg nem lesz fennakadás. Jól összeszokott kollektíva a miénk, munkában, emberségben egyaránt. A brigád tagjainak többsége 25—30 éve dolgozik a papírgyárban, így együtt 1962 óta vagyunk. Akkor alakult meg ugyanis a brigád, s eredményes munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már kilenc alkalommal nyerték el az aranykoszorús plakettet, s jelenleg is a Vállalat Kiváló Brigádja címmel büszkélkedhetnek. Közművelődési munkájukat sem első alkalommal ismerték el, néhány éve a kulturális miniszter dicsérő oklevében részesítette a brigádot. De menjünk sorjában .. . — Annak idején névadónk, Damjanich János nyomában járva jutottunk el a múzeumba. Felkeltette az érdeklődésünket a múzeolóusök munkája, leginkább az, hogy bármikor mentünk, mindig valami újdonsággal találkoztunk, a múzeum falai között mindig tanultunk valami újat. A látogatásokból végül is 1971-ben szocialista szerződés született. — Azóta rendszeres a kapcsolatuk az intézménnyel. — S nem csupán azért, mert szerződés „kötelez” bennünket, — veszi át a szót Ábel István. — Természetessé, szinte barátivá vált a kapcsolatunk. Olyan még nem fordult elő, hogy valaki ne ért volna rá, amikor a múzeum segítségünket kérte. Rendszeresen ott vagyunk az ásatásoknál, kiszállítjuk a szükséges eszközöket, hazahozzuk a leleteket. Ez azonban nem elsősorban munkát jelent; sokkal inkább tanulást. Azt hiszem, nagyon sok' ismerettel szegényebbek lennénk, talán még az érdeklődésig sem jutottunk volna el, ha nem kerülünk ilyen kapcsolatba a múzeummal. A közös kirándulásokon például számtalan történelmi nevezetességgel, múzeumi gyűjteménnyel ismerkedtünk meg a szakemberek segítségével. S a szakemberek a brigád segítségével számtalan értékes anyaggal gyarapíthatták a múzeumi gyűjteményt. — A gyárba sok hulladékpapír kerül, s az ember el sem hinné, micsoda értékek lapulnak közte. — mondja Márton István. — Amit tudunk, megmentünk a zúzdától. A múltkorában például a Csanádi érsekség egyházi levelei közül találtunk néhányat, amelyeken az 1848- as szabadságharc megrokkant katonáinak juttatott könyör- adományokról tudósítanak, de találtunk már 1791-ből származó útleírást. Sőt a magyar uralkodók levelezésének jónéhány darabját is megmentettük a pusztulástól. Számunkra persze a mai napig érthetetlen, hogy ezek az értékes iratok, hogyan kerülhetnek a hulladék közé? A Damjanich brigád nem csupán a régiségek megmentésével segíti elő a kultúra, tudomány gazdagodását, a város közművelődési életének egyik hasznos kezdeme- nyezése is a nevükhöz fűződik. Három éve az ő felhívásuk nyomán alakutt meg a Galéria baráti köre. T. E CSEHSZLOVÁKIA HAZÁNK 2. A nemzeti ébredés kora Az Alpoktól és az Elbától keletre fekvő területeken a XVIII. század végén a társadalom több mint 90 százaléka még az agrárnépességhez tartozott. A földet művelő paraszték jobbágyakként kötelesek voltak földesuruknak munkával,, termékkell esetleg pénzzel adózni. Sokuknak jobbágyi földtulajdona sem volt, ezek cselédként, részes művelőként dolgoztak a nagyibirtokosok majorságain. A nemesség helyzete Az országok politikai és társadalmi vezető ereje a (vagyon és pozíció alapján persze korántsem egységes) nemesség volt, a maga kiterjedt előjogaival. A hosszú időn át idegen uralom alatt élő népeknél ez a réteg nyelvében és kultúrájában mindinkább elkülönült, vagy más etnikumokkal töltődött föl (Csehország, román fejedelemségek,) a balkáni szláv népek esetében pedig teljesen el is tűnt. A városi polgárság Nyugat-Európához képest számban és vagyonban csekély volt, gyakran külföldi bevándorlók, telepesek leszármazottaiból (főként németekből) állt, s mindez rányomta bélyegét politikai érvényesülésére. A nemesség hegemóniáját egyetlen tényező fékezte, de az mind jobban: az uralmát a társadalom életének minden szférája fölé kiterjesztő erősödő központi hatalom, az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király abszolutizmusa, az uralkodók és környezetük által kiépített állam ez a raoionális-bürokra- tikus erőszakszerv. A Sölvilágosodott abszolutizmus úgy próbálta meghonosítani és saját szolgálatába állítani a Nyugat-Európá- ban elterjedő gazdasági, technikai és szervezeti újdonságokat, hogy eközben a társadalom hierarchiája mit se változzék. Ez azonban már sak azért sem volt lehetséges, mert a megszülető kapitalizmus ipari találmányaival együtt, sőt azokat sokszor megelőzve, a francia forradalom hármas eszménye, a szabadság — egyenlőség — testvériség gondolata is betört Európa középső részébe. Valóban forradalom, mondhatnánk utópisztikus volt ez a program, olyannyira, hogy egészében nem is valósulhatott meg. Perspektívája azonban annyira lelkesítő, mozgósító volt, hogy ahol gazdasági és politikai föltételekkel lehetőséget nyújtottak, ott néhány év vagy évtized alatt gyökeresen átalakult az állam és a társadalom. Az átalakulást irányító hármas jelszó fő hordozója Nyugat-Európában a polgárság volt, az vezette a régi rend elleni harcot, de szövetségesként, bázisként az ösz- szes alárendelt helyzetben élő társadalmi csoportot fölfölhasználta. E szövetség eszmei alapjául a közös nyelvet beszélők, közös területtel és kultúrával rendelkezők összetartozását és természetes egységét hirdető nemzeti gondolat (kevésbé szép nevén: nacionalizmus) szolgált, gazdasági bázisa pedig a kialakuló egységes nemzeti piac volt. A polgárosodás akadályai Európa középső és keleti felében a polgári nemzetállam kialakulásához nem volt elegendő a régi társadalmi válaszfalak föllazítása és a fönnálló állami keretek meghódítása. A nyugat-európai polgárságtól kölcsönzött programot összhangba kellett hozni a kelet-európai agrártársadalmi realitással; egyesíteni kellett a a polgári, a különféle indítékokból ugyancsak változást igénylő nemesi és a paraszti érdekeltet. Még nehezebb feladatot jelentett az etikai és a politikai határoknak a közelítése, lehetőleg fedésbe hozása, hiszen ez lényegében véve a soknemzetiségű ibirodálmak fölszámolását igényelte. A birodalmakat összetartó nem lebecsülendő erőket úgy kellett legyőzni, hogy Európa többi hatalma a folyamatot tudomásul vegye, tétlenül szemlélje, s ne próbálja saját hatalmi érdekei, terjeszkedése szolgálatába állítani. Történelmi és etnikai határok A napóleoni háborúk, az Európát újjárendező 1815-ös bécsi kongresszus után Ke- let-KözépJEürópa népeinek politikai elhelyezkedése a következőképpen alakult. A balti népek és a finnek a cári birodalom alattvalói voltak. A lengyelek háromfelé osztva éltek Oroszország, Poroszország és az Osztrák Birodalom keretében. A román nép zöme a török szultán szuverenitása alá tartozó, de mind erősebben orosz befolyás alatt álló Havasalföld és Moldova fejedelemségben tengődött, de egyharmaduk a Habsburgok uralta Erdély és Magyarország lakossága volt, illetve közvetlenül az Orosz Birodalomhoz tartozott (Besszarábia). A bolgárok és (1830-ig) a görögök teljesen a török Porta kezében voltak, míg a szerbeknek sikerült korlátozott autonómiára tenni szert. A magyarok, horvátok, csehek, szlovákok, szlovének, és ruszinok (mai nevükön kárpát-ukránok) teljes egészükben, a már említett lengyeleknek és románoknak, valamint az olaszoknak, ukránoknak és a szerbeknek egy része (az osztrák örökös tartományok németjeivel együtt) a Habsburgok égisze alatt élt, különböző fokú belső önállósággal rendelkező, de az etnikai határokat teljesen figyelmen kívül hagyó történelmileg kialakult tartományokban, országokban. Láthatjuk tehát, hogy a XiX. század elején a térség népei önálló állammal nem rendelkezve, egy vagy több tőlük nyelvileg is idegen állami- birodalmi keretben élve jutottak a polgári nemzetté válás, korabeli szóhasználatttal a nemzeti ébredés korszakába. Jeszenszky Géza (Folytatjuk) R A l>ÍÓ hullí’ofihnn^án a ag a* Délelőtti színes magazin, Szolnokról Korunkban, az információk parttalan áradásának korában, növekszik a helyi információk szerepe is, Csak hazai tájakon maradva: az országos lapok iránti érdeklődéssel párhuzamosan növekszik a megyei, városi lapok olvasótábora, s a tájékoztatás renszerében izgalmas, ígéretes kísérletekkel, kezdeményezésekkel keresik igazi helyüket a rádió és a televízió vidéki stúdiói. Szombat délelőtt a rádió szolnoki stúdiója — mintegy kísérletképpen — háromórás színes, magazinszerű (ugyanakkor szolgáltató jellegű) műsorral lepte meg hallgatóit. A kísérlet sikerült, a műsor érdekes, változatos és hasznos volt, érdemes lesz a legközelebbi — két hét múlva jelentkező — adást meghallgatni. A szolnoki stúdió e háromórás jelentkezése részleteiben tulajdonképpen nem új, az adás gerincét több, régebben is létező műsor alkotta, ám ezek ötletes összekapcsolása, egymásba való átvezetése, mégiscsak új műsort eredményezett. A közölt információk frissek és közérdekűek voltak — ez az alapfeltétele minden ilyen jellegű műsor sikerének. A „választékot” persze valószínűleg lehet bővíteni a későbbi adásokban, sőt a közlésre szánt hírek, adatok, közérdeklődésre számot tartó események feldolgozását — az adott anyag „tálalását” — is lehet újabb rádiós műfajokkal bővíteni, tovább színesíteni. Az önmagukban száraz — bár semmiképp sem érdektelen — információknak kisinterjúban, riportban, jegyzetben váló feloldása — amúgy is hiánycikk a hazai „hangos sajtóban”. Ha lesz erejük a szolnoki rádiósoknak tovább csiszolni a műsort — valószínűleg hosszú távon sikerre számíthatnak, vagyis: sok hallgatója lesz a szombat délelőtti adásoknak. Röviden „így láttam Bartókot” címmel augusztus húszadikáin indult útjára a harminckét vasár- és ünnepnapon jelentkező sorozat, amely — első két elhangzott adása alapján bizonyosra vehetjük — nemcsak a zeneértők, zenekedvelők figyelmét érdemli meg, hamen mindenkiét, aki valamelyest is érdeklődik a XX. század művészete, kultúrája iránt. (Ha rajtam múlna: középiskolások számára mindenképp ajánlott „olvasmánnyá” tenném a nagyszabású, mélyen kimunkált Bartók-sorozatot). — eszjé — Pécsi kastélyszálló Kastélyszálló nyílt egy Pécs-környéki dombtetőn. A szálloda, része annak az új sport- és kirándulóközpontnak. amelyet a Pécsi Állami Gazdaság létesített Üszögpusztán. A vendégek lovagolhatnak, kocsi- kázhatnak, vadászhatnak, horgászhatnak és természetesen megismerkedhetnek a közeli Pécs történelmi emlékeivel, kulturális nevezetességeivel Képünkön az eredeti szépségében helyreállított épület
