Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-26 / 199. szám

1980. augusztus 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

MERCE

A megyei labdarúgó aktíván egykori válogatott atléta vont párhuzamot sportága és a labdarúgás között. Megszívlelendő volt, amit mondott, és mindenképp érdemes a továbbgondolásra.

Milyen érdekes: ma már közepes és gyakran cse- pült atléta is szinte emberfeletti munkával lehet valaki. (Azzal sem. ha híján van a tehetségnek.) Napi két-háromszori edzés kell ahhoz, hogy egy futó, ugró vagy dobó egyáltalán elnyerje a közönség figyelmét. Mert a magyar élvonal legjobbjai számára a közvélemény atlétikában — tegyük hozzá, jogosan! — olyan magas mércét állított, melynek teljesítésére csak néhány kivételes klasszis képes. Ha aztán a 90 méteresnek várt ge relyhajítás csak nyolcvanra sikerül — isten óvjon a szurkolók haragjától. Ugyancsak csekély vigasz a publikum számára a megjavított or szágos rekord, ha a nemzetközi élmezőnyben mindez nem jelent olyan előkelő rangsorolást, amelytől duzzad szurko lói önérzetük. Egy-egy gyengére sikerült ugrás vagy várakozás alatti futam után aztán az atléta hiába nézi szemrehányó an szöges cipőjét — szá mára nincs felmentés.

Bezzeg akad mentség a labdarúgó számára. Mert a futball népszerűsége* még mindig felülmúl minden más sportágat. Ez a megkülönböztetett figyelem akár hajtóerő is lehetne az edzések nehéz pillanataiban. Hiszen mi

más sarkallhat több munkára egy-egy fiatal sportolót, ha nem az. hogy a mérkőzésen százaknak, sőt ezreknek kell számot adnia felkészültségéről. Es sarkall? Bizony nem mindig. Válogatott játékos küzd súlyfelesleggel. Ezt már egy hiúbb, egész nap otthon ülő háziasz- szony sem engedi meg magának.

Növeli viszont a meg- különböztetett szurkolói figyelem a sportág igényét. Lakás, könnyű kenyérkereset nem ismeretlen követelés a megyei bajnokságban — ne adj’ isten még a területiben — sem. És a kérés — követelés — legtöbbször teljesül. A magyarázat leggyakrabban ez: „Ja, kérem, a publikum szórakozni akar..

Az érvelés még elfogadható lenne, ha valóban kellemes felüdülést jelentene valamennyi olyan futballista produkciója, akikért nagy áldó zatot hozott a község, vá ros vagy a sportegyesület .Sajnos azonban elő nyakért kilincsel az is, aki — az atlétikához visszakanyarodva — magasban a 120 centit sem ugorja át.

Az atlétikával kezdtük a futballpéldálódzást, ma radjunk is a sportok királynőjénél: az atlétika „hét szűk esztendeje’’ közül is a leginségesebb évnek tartják a sportág vezetői 1980-at. Elsősorban azért, mert legjobb jóink az olimpián „leverték a mércét”.

Dehát — legalább feltette nekik oda valaki...

— Pb —

Atlétika

Várakozáson aluli színvonal

Szombaton és vasárnap a Népstadionban rendezte meg a Magyar Atlétikai Szövetség az országos ifjúsági csapatbajnokságot. Az eredmények elmaradtak a várakozástól és az országos ifjúsági egyéni bajnokság színvonalától, bár a viadalon a korosztály legjobbjai vettek részt. A megyéket válogatottak képviselték. Megyénk leány 4x100-as váltója az utolsó váltásnál 5 méteres

előnnyel, túlváltás miatt került kizárásra.

Szolnok megye válogatottjának eredményei, fiúk 100 m: 5. Orbán 11,47 mp, 200 m: 6. Márkus 22,65 mp, 400 m: 4. Márkus 51,12 mp, 4x100 m váltó: 6. Szolnok megye (Orbán, Márkus, Szegedi, Bathó) 44,5 mp. Gerelyhajítás: 1. André 62,56 m, 'súlylökés: 5. Berki 13,78 m, rúdugrás: 5. Szabados 306

cm. Lányok, 200 m: 6. Sándor 25,59 mp.

LABDARÚGÓ NB II

■ ■

Ot pontot hozott a forduló

Gyöngyösi SE— Szolnoki MÁV MTE 1:0 (1:0)

Gyöngyös, 3000 n., v.: Varga. GYSE: Kovács —Szalai, Bársony, Budai, Nagy — Ull- mann, Gombos, Pörögi Fisch- li. Vágó (Kende a 68. percben), Törő (Szabó a 72. percben). Edző: Péczely Szabolcs. Szolnok: Bartos — Szabó, Sebők, Baran Barna (Palcsó a 63. percben) — Csontos, László, Batári — Kántor (Földesi a szünetben), Szatmári Nász. Edző: Géléi József.

Az ötödik perc hozta az első eseményt: Barnának, miután sorozatban négyszer vagy ötször szabálytalankodott, a játékvezető felmutatta a sárga lapot. Egy perc múlva a balhátvéd kapura ívelt labdáját Kovács kiütötte, ebből Batári fölé lőtt. A 8. percben Bartos hárított jó ütemben, majd a 10. percben vezetést szerzett a Gyöngyös. Baloldalon bontakozott ki a hazai támadás, mielőtt azonban Fischli beívelte volna a labdát, Szabó a 16-oson belül buktatta, 11-es! A büntetőből Gombos a vetődő Bartos alatt a kapu közepébe lőtt, 1:0. Fölénybe került a GYSE, a MÁV MTE védekezésre kényszerült, kapkodott. A 24. percben Baran lyukat rúgott, Törő szabadon törhetett kapura, ám Bartos jó ütemben belevetődött a lövésbe, biztos góltól mentve meg hálóját. A nagy nyomás alól félóra elteltével szabadult fel a szolnoki kapu, az első veszélyes lövést a 44. percben Batári küldte kapura, de Kovács kiütötte a labdát.

Szünet után mintegy negyedóráig esemény nélkül telt az idő. A 61. percben Vágó kapura lőtt labdája Barto- son felperdült, a hálóba tartott, de Csontos a mezőnybe vágta, öt perc múlva csaknem újabb .gólt kapott a MÁV MTE, szerencsére azonban az egyik hazai játékos lesen ragadt. Lassan feljött a szolnoki csapat, és nyomasztó fölénybe került. A 71. percben Nász két szöglete jelentett gólveszélyt, öt perccel

később Palcsó jobboldali beadását Nász hajszállal fejelte a léc mellé. Nagy hajrát vágtáik ki a szolnokiak, izgalmas lett a mérkőzés, á" 80. percben Nász lövése a kapuba tartott, de Szalai ön- feláldozóan belevetődött a lövésbe, és szögletre pattant a labda. Bár állandóan a MÁV MTE támadott, az egyenlítés nem sikerült.

Ha a mérkőzés úgy kezdődik, ahogy befejeződött, akkor más eredmény születik. A labdarúgásban azonban a tények beszélnek. Ezek pedig elszomorítóak és elgondolkodtatóak. A MÁV MTE az első félidőben a szolnoki labdarúgó hagyományokhoz méltatlan, szánalmas játékot nyújtott. Érthetetlen, hogy magasabb osztályt is megjárt, tapasztalt labdarúgók, akik ráadásul naponta tanulják és gyakorolják ezt a játékot, képtelenek voltak egymásnak továbbítani a labdát. A csapat tagjai annyit csúszkáltak, amennyi egy idényben is sok lett volna. Grund- focihoz hasonló elemi hibákkal tarkított, kapkodó, bizonytalan játékuk mély csalódást keltett. Csupán a hajrában nyújtotta a csapat azt, amit joggal elvártak tőle, de ez is kevés volt az egyik pont megszerzéséhez. Bartos góloktól mentette meg hálóját, a védelemben egyedül Sebők játszott nagyvonalúan. Szabó egyszerű eszközökkel oldotta meg feladatát. Baran ezúttal is sokat hibázott, Barna pedig ismét igazolta, hogy nem hátvéd. Csontos kezdetleges hibák után a hajrában lendületes volt, Batári hosszú időkre eltűnt, s László sem tudott irányító szerepet betölteni. Kántor alig találkozott a labdával, Szatmárinak nem ment középen. Nász most is több helyzetet kihagyott. Földesi és Palcsó némi színt vitt a játékba. Varga kifogástalanul bíráskodott, a GYSE legjobbjai Szalai. Bársony, Fischli és Törő voltak.

— pi —

Jászberény, 1000 a„ v.: Bognár. Lehel SC: László — Pozsgai, Fényes, Lakatos, Török — Rostás (Postás a szüKézilabda

Felemás

eredmények

NB II. férfi: Alföldi Olajbányász—Bp. Vasas HTG 30:15 (16:6). Bp., 200 n. v.:

Nagy, Kocsis. Olajbányász: Szintai—Csajbók, Danyi (7), Serfőzö (1), Barta (9), Ratkai

(2) , Oláh, Rátkai (1), Matuz

(3) , Tari (3), Berényi (4). Ke- cső. Edző: Horváth József. Nagy iramot diktálva kezdett az Olajbányász, jól védekezve, gyors és ötletes játékkal lepték meg a kissé lassan és körülményesen támadó hazaiakat. A második játékrészben csökkent az iram, s tovább növekedett az Olajbányász előnye. A szolnoki csapat lelkes, fegyelmezett játékáért dicséretet érdemel.

Békési Előre Spartacus— Tiszaföldvári TSZSE 27:14 (13:7). Békés 300 n. v.: Tai/.s. Zaróczki. TSZSE: Ferenczi— Danku (7), Fekecs (2), Kovács, Nagy (1), Burján (4), Vincze, Véreb, Papp, Szabados. Ritka sportszerűtlen mérkőzésen szenvedett nagyarányú vereséget a tiszaföldvári csapat. A hazai gárda — amelyet idős, rutinos, magasabb osztályt is megjárt kézilabdázók alkotnak —

Nagy József lövése a békési kapuban köt ki

Fotó: Kovács Tibor

mindig fölényesen nyer otthonában (példa rá egy hete az Alföldi Olajbányász „kiütéses veresége” is), és idegenben is kemény dió az ellenfelek számára. A tiszaföldvári ak mélyen képességeik alatt játszottak, s a súlyos vereségei a hullámvölgyben levő játékosoknak feltétlenül a mélypontnak kell tekinteniük, mert ezután csakis felfelé ívelő szakasz következhet!

Női: Lehel SC—Jánoshalma 17:12 (9:6). Jászberény, 100 n., v.: Lázár, Keszve. Lehel: Dalmadi—Urban, Tóth (2), Hegedűs, Gál (5), Borgulya (4), Vágőné (1), Kertész.

Vaskó, Pomázi (kapus). Edző: Lipták Zoltán. Jobban kezdett a vendégcsapat, ám a Lehel hamarosan átvette a vezetést, és ezután nem is engedte ki a kezéből a kezdeményezést. A kemény, helyenként durva mérkőzésen tizennyolc 7-méterest ítéltek a játékvezetők, s 10 percet töltőitek büntetöpadon a játékosok. A hazai együttes megérdemelt győzelmével folytatta sikeres őszi szereplését.

Lehel SC—Szegedi Kon- zer\ 7:7 (5:4). Jászberény. 50 n., v.: Kárpáti, Szekeres. Az alacsony színvonalú találkozón a játék képe alapján reális a döntetlen eredmény.

A Baár mögött felugró Martinkovics fejese után kevesen gondolták, hogy az egri csapatnak sikerül kiegyenlítenie

Fotó Tarpai

Végül egy nagyszerű szabadrúgásgóllal megérdemelten szerezte meg első győzelmét a hazai csapat. A kapuban Lászlónak kevés dolga volt. A védősorban Fényes bemutatkozása és Lakatos visszatérése sikeresnek mondható. A középpályások és a csatárok továbbra is gyenge teljesítményt nyújtottak. A Bocskaiból Kiss, Lipők és Pajkos érdemel említést.

— lászló —

Karcag—Kazincbarcika 2: (1:0)

Lehel SC—

Hajdúböszörményi Bocskai 1:0 (0:0)

netben), Répási, Lukácsi — Sárjcözi, Sebestyén, |Bacher. Edző: Kóczián Antal. Hajdú- böszörmény: Lovas — Nagy. Kiss, Lipők, Kapusi — Burai, Bezzegh, Tarr — Pajkos, Váczi, Gajdén (Muzsnai a 62. percben). Edző: Komlósi Imre.

Már az első percben gyors Török—Bacher baloldali támadás futott a pályán, a szélső beadását azonban Lovas a mezőnybe öklözte a csatárok elől. Az ellentámadásnál Váczi elől László elő- revetődéssel hárított. A 12. percben Lukácsi 16 méterről lőtt mellé. Egy perccel később Váczi jobb oldali begu- rítását követően kavarodás támadt a Lehel kapuja előtt, végül László tisztázott. A 20. percben Rostás jobb oldali beadását Sebestyén kapura lőtte, a kapus Lakatos elé ütötte a labdát, ő azonban nagy erővel mellé dui^antott. Több hazai szöglet jellemezte a Lehel fölényét, de gólhelyzet nem alakult ki. A félidő végéig unalmas mezőnyjáték folyt a pályán.

Szünet után folytatódott a Lehel mezőnyfölénye, szöglet szögletet követett, de a beívelt vagy belőtt labdákat sorra elhibázták a csatárok. A befejezés előtt 7 perccel Pozsgai tört előre, s a kaputól 18 méterre szabálytalanul szerelték. A szabadrúgást Postás Sárközi elé pöccintette. és a csatár a bal alsó sarokba csavarta'a labdát. 1:0.

Az alacsony színvonalú és iramú mérkőzésen a Lehel végig fölényben játszott, de tehetetlen csatársora képtelen volt bevenni a lelkesen védekező Bocskai kapuját.

Kazincbarcika, 2000 n. v.: Király. Karcag: Szabó 1. — Hegedűs, Sándor II. Debre- czeni, Varga 1. — Hernádi, Erdei, Szabó II. — Tassi, Varga 11. Petró. Edző: Dóka János. Kazincbarcika: Fülöp

— Helgert, Szert, Farkas, Fodor — Petrovics, Fekete, Tamás (Majoros az 57. percben)

— Szép, Grulmusz, Sinkő (Koleszárik a 46. percben). Edző: Szentmarjai Tibor.

Hazai próbálkozások után a karcagi csapat a 17. percben szögletet harcolt ki. Szabó II. beívelése megpattant a menteni akaró Fodoron, a labda Petró elé került, aki mintegy 8 méterről megszerezte a vezetést, 1:0. A Vegyész veszélyeztetett ezután, de a karcagi kapu előterében hárítottak a védők. A 40. percben Helgert beadássze- rfi lövését Szabó I. védte. Fordulás után a csereként beált Koleszárik lendületet vitt a hazaiak játékába.

Miközben a Vegyész az egyenlítésre törekedett, a 65. percben Tassi kapott labdát, kapura tört, s amikor már belül volt a 16-oson, Szert hátulról akasztotta. A büntetőt Erdei értékesítette, 2:0. A Vegyész igyekezett az eredményen változtatni, azonban a karcagiak higgadtan, fegyelmezetten játszva biztosították kapujukat, sőt előretöréseik két ízben is gólveszélyt jelentettek, de a kazincbarcikai védők az utolsó pillanatban menteni tudtak.

A karcagi csapat győzelme csak azok számára meglepetés, akik nem látták a mérkőzést. —

A Vegyész túlzottan bízhatott rutinjában, mert kényelmesen, erőtlenül szőtte támadásait. A karcagiak hamar felismerték, hogy van keresnivalójuk, s formás -támadásokkal veszélyeztették a helyiek kapuját. Amikor kellett, okosan tartották a labdát, már a középpályán megszűrték az ellenfél próbálkozásait, á kapu előterében pedig a védők biztosan hárítottak. A karcagi csapat minden tagja elismerést érdemel a nagyszerű idegenbeli győzelemért. A Vegyészből Farkas és Koleszárik nyújtott átlagon felülit.

— szőllősi —

Mezőtúri Honvéd—Eger SE 1:1 (0:0)

Mezőtúr, 1500 n., v.: Németh. Honvéd: Boros — Herééi. Dávid Talapa, Mohácsi — Fodor, Czikora, Oláh — Nagy. Martinkovics, Benyó. Edző: Bencsik Gyula. Eger: Baár — Birincsik, Zsidai Fegyverneki, Veigli — Horváth I. Móricz, Farkas (Fenyves a 65. percben) — Jánosi, Horváth II. Pécsi. Edző: Bán- lcuti László.

Ellentétes negyedórák alkotják a mérkőzés képét. Először a vendégek, aztán a hazaiak szorongattak, majd megint az egriek, illetve a mezőtúriak kerültek fölénybe. Mindkét oldalon több gólhelyzet maradt kihasználatlanul. A vendégek .gyorsabban átjátszottak a középpályát. és bátrabban lőttek távolról is kapura, míg a hazaiak körülményesebbben szőtték támadásaikat, és az ellenfél 16-osa előtt sokszor belebonyolódtak a felesleges eselezgetésekbe. Mindössze Fodor megmozdulása érdemel említést ám a középpályás senkitől sem zavartatva mintegy tíz méterről a felső kapufát találta telibe.

Szünet után is felváltva rohamoztak a csapatok azzal a kölönbséggel. hogy ezúttal gól is esett. A mezőtúri gárda a 70. percben jutott vezetéshez. mégpedig kapushibából. Baár alászaladt Benyó jobb oldali szögletének, s a jól helyezkedő Martinkovics a hálóba fejelt, 1:0. Az egriek nem adták fel a küzdelmet, s nekik volt igazuk. Az utolsó percben szöglethez jutottak: Horváth I. beívelt labdáját Boros röviden ütötte ki, és Pécsi 8 méterről a léc alá bombázott, 1:1.

A mindvégig nagy iramú, változatos találkozón végül is igazságos eredmény született. Mindkét együttes nyerhetett volna, ha jobban bízik önmagában. A mezőtúriak védelme időnként bizonytalankodott. a középpályás sor néhány ragyogó megoldás mellett bosszantó hibákat is vétett. s akárcsak a csatárok, kevés meggyőződéssel inkább az egyéni játékot erőltetve futballozott. Az egri csapatból a jól kombináló középpályások és . a gyors szélsők tűntek ki.

— cl —