Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 AZ ÚJ TANÉVBEN Tanulnak a pedagógusok is Az évnyitó tantestületi ér­tekezleteik után nemsokára megkezdődnek a megyei Pe­dagógus Továbbképző Inté­zet tanfolyamai, továbbkép­zései is, amelyeken az idén több mint ezren vesznek részt. Az óvónőknek közlekedési ismereteket adó tanfolyam indul az Autóközlekedési Tanintézetben. Az idén elő­ször szerveztek ilyen, az óvo­dai nevelő munkában igen jól 'hasznosítható tanfolya­mot. Folytatódik a vezető óvónők komplex gyakorlata szemináriuma a második év­folyamon, de indul kezdők­nek is. Az általános iskolákban javában tart az új oktatási­nevelési tervek bevezetése. Az intézet éppen ezért a ta­nítók, tanárok számára szer­vezte a legtöbb tanfolyamot, hogy zökkenőmentes legyen az új dokumentumokra való áttérés. Speciális, az iskolai nevelés pedagógiai-pszicho­lógiai kérdéseit elemző tan­folyam kezdődik az új tan­évben az alsó tagozatban ta­nítóknak. Ugyancsak szá­mukra indítanak a természet - és társadalmi ismeretek ki­alakításának módszertanát rendszerező tanfolyamot, to­vábbá beszédművelési és testnevelési továbbképzést. Az általános iskolai tanárok szakjuknak megfelelően ma­tematika, biológia, ének, technika és mezőgazdasági ismeretek tanfolyamon bővít­hetik tudásukat, készülhetnek az új oktatási-nevelési tervek bevezetésére. Az iskolai munka speciális területén dolgozó nevelők — igazgatóhelyettesek, osztály- főnökök, pályaválasztási fe­lelősök, napközis pedagógu­sok — sem maradtak ki a to­vábbképzési tervből, s a szakjától függetlenül jelent­kezhetett bárki az oktatás­technológiai tanfolyamra. Az 1981—82-es tanévben elkez­dődik az orosz nyelv oktatá­sa az általános iskola IV. osz­tályában is. Az idén har­minckét nevelőt készítenek fel erre a feladatra. A középiskolai pedagógu­soknak történelem, kémia, matematika, osztályfőnöki, kollégiumi nevelőtanári és oktatástechnológiai tanfolya­mon segítik a felkészülést az új dokumentumokra, a szak­munkásképzőkben tanítóknak pedig ugyancsak osztályfőnö­ki, diákotthoni nevelői, és oktatástechnológiai tovább­képzést szerveztek. Háromszázezer táborozó úttörő Sorra zárják kapuikat az úttörőtáborok. Augusztus utolsó hetében kihunynak az esti tábortüzek, elcsendesül a hegyen-völgyön, folyópar­tokon és a tavak mentén ütött táborok gyerekzsivaja. A június 18-i zánkai évad­nyitó óta ezen a nyáron 300 ezer piros- és kéknyakkendős — a tavalyinál 50 ezerrel több — vakációzott a köz­ponti és a megyei szervezésű úttörőtáborokban. Ezen a nyáron kétszázzal több helyi úttörőtábor várta vadregé­nyes környezetben a csapa­tokat. X Hazánk legnagyobb múltú úttörőtáborában, a csillebér­ci ősparkban augusztus 25-ig az ifjú népművészek, köztük fafaragók, tojásfestők, agya- gozók és szövők nyaralnak, dalolnak, táncolnak, régi já­tékokat tanulnak, ötezer paj­tás, köztük 32 ország gyer­mekszervezeteinek küldötted vendégeskedtek a vaká­ció idején a nemzetközi út­törőtáborban. Jelenleg az út­törőgárdisták népes táborá­tól hangos a zánkai úttörő- város: augusztus 26-ig a tűz­oltók, az úttörő-határőrök és -rendőrök, -munkásőrök, a vöröskeresztes úttörők töl­tenek itt vidám napokat. A csillagok vonzásában Beszélgetés Kulin György professzorral Ma ér véget Szolnokon a Csillagászat baráti körének országos találkozója, a ha­zai amatőr csillagászati moz­galom legjelentősebb esemé­nye. A rendezvénysorozaton részt vett dr. Kulin György professzor, a CSBK örökös elnöke. — Professzor úr egyik el­indítója volt az amatőr csil­lagászati mozgalomnak. Ho­gyan értékeli fejlődését, ered­ményeit? — Hazánkban már a má­sodik világháború vége felé létrejött a TIT csillagásza­ti alosztálya. A háború per­sze lehetetlenné tette a szervezet működését. így csak a felszabadulás után válhatott valóra az amatőr csillagászati mozgalom újjá­szerveződése. 1946-ban lét­rehoztuk a Magyar Csilla­gászati Egyesületet, amely a kezdeti időkben kétezer-há­romszáz tagot számlált, de néhány év múlva már több mint tízezer amatőr csilla­gász dolgozott az egyesü­letben. Ez az időszak szá­momra is nagyon kedves, 1947-ben megnyitottuk az el­ső olyan csillagvizsgálót, az Urániát, amelyet a nagykö­zönség is látogathatott. Ma már az országban tizenhat ilyen csillagvizsgáló műkö­dik. A mozgalom második „virágkora” 1957-bén kezdő­dött, ez az időszak vezetett el a Csillagászat baráti kö­rének megalakulásához 1963- ban. A baráti kör jelenleg ötezer-hatszáz amatőr csil­lagászt egyesít soraiban. A szocialista országok között az első, a világon a negye­dik legnagyobb és legered­ményesebb egyesület a miénk. — Mivel magyarázza az óriási érdeklődést? — A mozgalom a termé­szetes kíváncsiságra, érdek­lődésre épül, amely márkis- gyf'-ek korban ott motosz­kál mindenki fejében. A környező országokban köte­lező iskolai tananyag a csil­lagászat. Ez részben jó, résziben káros. Anélkül, hogy bővebb fejtegetésbe kezde­nék a pedagógiáról, meg­jegyzem, hogy sok esetben már az iskolapadban „meg­ölik” a gyermek kíváncsisá­gát. A baráti kör tagjainak hatvan százaléka diák. Sa­ját tapasztalataimból, a tő­lük kapott levelek ezreiből tudom, hogy milyen csodá­latos, semmivel sem pótol­ható élményeket nyújt ne­kik a csillagászattal való is­merkedés, a megfigyelések, a csilagos égbolt titkainak kutatása. — Nyilván szemléletüket, alakuló világnézetüket is formálja. — A mozgalom elsődleges célja talán éppen ez. Aki csak egyszer is belenéz a távcsőbe, rabul ejti a kitá- rulkozó csoda. Rájön, mi­lyen parányi is az ember a hatalmas világegyetemhez képest. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánkban ke­vésbé hódítanak a babonák, az emberi tudatban mind kevesebb rombolást végez a misztérium. A hivatásos és amatőr csillagászok óriási munkája vezetett el oda, hogy a valóság legyőzi las­san a tévhitet, bár az is igaz, hogy a különböző val­lási szekták még ma is sok embert tartanak a tudat­lanság fogságában, s nem ve­zetnek jóra azok az áltudo­mányos filmek sem, ame­lyek időről id,őre feltűnnek a filmvásznon vagy a tele­vízió képernyőjén. — A tudomány mit hasz­nosíthat az amatőr csilla­gászok munkájából? — Mint mondottam, Ma­gyarország a csillagászati megfigyelések, felfedezések tudománoysan is értékelhető eredmények tekintetében a világ országai között a ne­gyedik helyet foglalja el. Az amatőr (Csillagászok közre­működése nélkül ez aligha lenne elképzelhető. Az ama­tőrök különböző szakcsopor­tokat alkotnak, figyelik, ku­tatják például a meteorje­lenségeket, a napjelensége­ket, a változó csillagokat, és még sorolhatnám. A mozga­lom egyébként ma már nem csupán a csillagászatot segíti, hanem hasznos meg­figyelésekkel a biológiai, a fizikai, a földtani, a me­teorológiai tudományok fej­lődését is. — Szolnok megyében há­romszáz amatőr csillagász dolgozik, milyen szerepet töltenek be az országos mozgalomban? — Számtalan kezdeménye­zés, eredmény fűződik ne­vükhöz . Említhetném pél­dául a „Hogyan ismerjük meg a csillagos eget?” mul­timédiás programot, kiállí­tást, amely óriási sikert aratott a közönség és a szakma körében. A program ismeretanyaga, a szemlélte­tés egyedülálló volta, néze­tem szerint teljes egészé­ben pótolhatná az általános iskolai csillagászati tananya­got. Sajnálatos módon azon­ban anyagi lehetőségek hiányában egyelőre még ezt az egy kiállítást sem tud­ják eljuttatni a nagyközön­séghez. az pedig szóba sem jöhet, hogy hasonló multi­médiás programokat állít­sanak össze a közeljövő­ben. A Szolnok megyei ama­tőr csillagászok ismeretter­jesztő munkája példás. Ma­gam is meggyőződtem arról, hogy mekkora közönséget vonzanak például a hagyo­mányos csillagászati hetek programjait. Remélhetőleg hamarosan elkészül Szolnok új csillagdája is, amely bíz­vást hiszem, újabb százak­kal ismerteti meg a csilla­gos égbolt titkait, gazda­gabbá, tartalmasabbá téve ezzel életüket. Török Erzsébet cskhs/.i.ovAkia KELET- EURÓPA, HAZÁNK 1. A térség és régmúltja Szülőföld, hon-ország, anyaföld, ott- apa-ország — hányféleképpen fejezik ki az egyes nyelvek a társada­lom egyik legfontosabb kö­zösségi formájának a nevét! A magyarnak erre leggyak­rabban használt szava az ott­hon fogalmát idéző „haza”, amit általában azonosítunk az állami-politikai kerettel, az orsággal. Létezik azonban lazább, rugalmasabb értelme­zése is. Szűkebb hazánkról beszélve egy falura, városra, tájra vagy országrészre szoktunk gondolni, de nem ritkán nevezzük hazánknak földrészünket, sőt az egész világot. A táguló haza-fogalom ab­ból adódik, hogy az emberi közösségnek érdekei, céljai, örömei és gondjai hol kisebb, hol nagyobb körben azono­sak : egymásra épülő vagy koncentrikus köröket alkotó halmazokként foghatók föl. A családtól az emberiségig terjedő skálán a nemzeti közösség után következik a hasonló földrajzi, gazdasági, társadalmi vagy politikai kö­rülmények között élő nem­zetek, illetve államok törté­netileg kialakult területe, tá­ja, közös hazája. A magyar nép esetében ez a tágabb, de közös haza a közvetlen és a valamivel távolabbi szom­szédokkal együtt lakott Ke- let-Európa, vagy talán pon­tosabb elnevezéssel Kelet- Közép-Európa. Egy földrajzi vagy törté­neti táj léte a közös, más te­rületektől eltérő sajátossá­gokból fakad. A klíma, a hegy- és vízrajz, a fauna és a flóra, a természeti föltéte­lekből adódó gazdasági lehe­tőségek már eleve seregnyi közös vonást adnak, s a Bal­tikumtól a Kárpát-medencén át a Balkánig és a mediter­rán térségig terjedő övezetet egyetlen nagy természeti­gazdasági egységbe foglal­ják. Nyelvi-réprajzi alapon Európa két legnagyobb népe, a német és az orosz között élő, viszonylag kisebb lélek­számú etnikumok területe képez határozottan elkülönít­hető tájat. Hasonlóságok és nagy különbségek A gazdasági, politikai és kulturális viszonyokat néz­ve a hasonlóságok mellett természetesen nagy különb­ségeket is találunk, az egész övezeten belül mindig más és más területek alkottak az egyes történelmi korszakok­ban szorosabb egységet. Ke­let-európai hazánk történeti képződménye, ma is jól érzé­kelhető, hogy a régebbi és a közelebbi múlt milyen erő­sen rányomta bélyegét az egészre és egyes részeire. A történelemből fakad, hogy e táj elnevezése és pontos ha­tárainak a megállapítása olyan nehéz. A nevek terén tapasztalható ijesztő sokaság (Kelet-Európa, Kelet-Közép- Európa, Közép-Kelet-Euró- pa, Közép-Európa, Délkelet- Európa, Dunatáj — hogy csak a legelterjedtebbeket említsük) a kiterjedés válto­zásaiból ered. A történelem során az egyes országok, részegységek fejlődése hol közeledett va­lamiféle „kelet-közép-euró- pai ideáltípus’’-hoz, hol távo­lodott tőle; egyes országok vagy országrészek leváltak és valamelyik másik, szom­szédos történelmi tájba ol­vadtak be (ez történt pél­dául Svájccal). Három nagy birodalom A térség két nagy folya­ma, a Visztula és a Duna medencéjében, a határoló Al­pok és a Balkán völgyeiben a jó közlekedési lehetőségek és a mezőgazdasági műve­lésre alkalmas természeti vi­szonyok a hasonló irányú fejlődés alapját képezték. Ám óriási különbséget jelentett a térségen belül, hogy a dé­libb részek római provinciák voltak, míg a többi „barbár” maradt. A népvándorlás vi­szont „tabula rasa”-t csinált, elsöpörte az ókori civilizáció eredményeit, s az újrakez­désre vállalkozó szláv, finn­ugor és török népek legföl­jebb annak romjaira, annak köveit fölhasználva építkez- jiettek. Az ezredforduló ide­jén ez a térség volt Európa határövezete, a két császár­ság, a német-római és a bi­zánci ütközőzónája, a ke­resztény kultúra újonnan meghódított területe. A hegyek, között síkságo­kon alakult ki Bulgária, Len­gyelország, Csehország, Ma­gyarország, a kijevi Rusz, Szerbia, és Horvátország, nagyjából egyidejűleg: pár­száz évvel később pedig a két román fejedelemség és Litvánia. Kialakuló feudális intézményeik, mindenek előtt a földbirtoklás rend­szere a nyugat-európai alap­típus önálló variánsát alkot­ták. A Német-római Biroda­Hjgä*, é j0. I & Ü Bányai Kornél költő, életének utolsó éveit a Tiszaföldvár melletti kis településen, Homo­kon töltötte. Írásaiból, személyes tárgyaiból a tiszaföldvári múzeum a homoki nevelőotthon kertjében emlékszobát rendezett be, amelyet évente több száz érdeklődő keres föl lom velük határos és sok ro­kon vonást fölmutató tarto­mányai (a mai Ausztria, Svájc, és Bajorország) vi­szont a nyugati modellt kö­vették. Az új államok között hamar kialakultak az inten­zív gazdasági és politikai kapcsolatok, (ezt tükrözték az uralkodó dinasztiák kö­zötti gyakori házasságok is). A kapcsolatokat nem szün­tette meg a Róma és Bizánc közötti nagy egyházszakadás sem, amely egyébként ketté­vágta Kelet-Közép-Európát, s annak északnyugati felét a germán-latin világhoz köze­lítette A különbség a kultú­rában erősebben jelentkezett, mint a politikában. A mongolok, majd a törö­kök megjelenése a kelet-eu­rópai népek számára közös veszedelmet jelentett, bár ez a veszedelem nem jelentke­zett azonos időpontban és azonos mértékben. A hódítók elleni önvédelmi harcban így is sokszor került sor közös föllépésre, még gyakoribb volt azonban, hogy a fő el­lenséggel szemben szüksé­ges nagyobb erőt a közösen fenyegetettek az egymás ro­vására történő terjeszkedés­sel próbálták megteremteni, vagy pedig egymás rovására megegyezni próbáltak a tá­madóval, a csapás irányát másfelé terelve. A heorikus küzdelem mellett árulások­ban és súlyos baklövésekben is bővelkedő századok vég­eredménye az lett, hogy a közel tucatnyi önálló feudá­lis állam helyét három nagy birodalom foglalta el, az érintett népek többsége szá­mára idegen uralmat hozva. Az Orosz, az Ottomán és a Habsburg Birodalom belső szerkezete természetesen na­gyon eltért egymástól, de határterületükön, egymás el­leni harcaik színterén (vagy­is Kelet-Közép-Európában) mindhárom egység hatása érvényesült, nyomot ha­gyott. \ A második világháború után Mindezzel nagyjából egy- időben a nagy földrajzi fel­fedezések hatására a világ­kereskedelem fő útvonalai nyugatra helyeződtek át, s a meginduló eredeti tőkefelhal­mozás eredményeként Euró­pa nyugati és keleti felének gazdasági-társadalmi fejlődé­se határozottan szétvált. A ryugaton lassan eltűnő job­bágyrendszer keleten kon­zerválódott, kialakult ,,má-' sodik kiadása”. A kapitaliz­mus erősen megkésve, csak a nagy francia forradalom nyomában hatolt be a kelet­európai térségbe, s jellegze­tes kísérőjelensége, a nacio­nalizmus csak a XX. szá­zadban robbantotta föl a három soknemzetiségű biro­dalmat. Helyükön torz, nem tiszta formában jöttek létre független, nemzeti államok, amelyek területi viszályaik folytán nem tudtak ellenállni az agresszív Németország nyomásának. A második vi­lágháború szenvedései után a kelet-középeurőpai kisebb nemzetek egyidőben léptek a szocialista fejlődés útjára, s ma a szocialista táboron be­lül alkotnak gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan oly sok közös vonást muta­tó csoportot. Jeszenszky Géza (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents