Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

1980. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az úton túl a Romkert a bazilikával — az úton innen két temetkezési kápolna nyúlik be az új épület alá Wathay Ferenc vicekapitány szobra a várfal előtt Aki Székesfehérvárra lá­togat, tudván tudja, hogy ez a város volt első királyunk, István székhelye, s az őt követők koronázási helye, a házai közt mégis a leg­utóbbi századok hangulatát érzi lengeni. Dehát nem üt-e át a barokkon a régebbi múlt, az országló nagy király kora? Nem érezhetjük-e oda a székesegyházi romok fölé királyi trónusán? Nem lát­hatjuk-e meg az egykor a várat körülvevő mocsarakon túl délre nyúló síkon tör- vénykezni augusztus dere­kán? A város őrzi ősi lenyoma­tát. A mai utcákban ott hú­zódnak a régi utak, a terek­ben, a negyedekben a régi városrészek. Aki Buda felől érkezett annak idején Fehér­várra, a mai Berényi út, Engels Frigyes utca vonalán jött, s a későbbi budai kül­város helyén, a mai Dózsa György tér táján találkozott az esztergomi utassal, és együtt mentek a várba a mai Március 15. utca táján. A Pécsről és Földvárról ér­kező útja pedig egybeesett a mai Széchenyi úttal, s a vár délkeleti falai alatt, a várárok előtt — a Piac tér helyén — a Liszt Ferenc ut­cáig, ahol a mai Palotai út nyomán a Veszprém felől érkezők csatlakozhattak ösz- sze a budai s esztergomi utasokkal a fallal s árokkal körülvett, ingoványok között, nehezen megközelíthető ki­emelkedésen épült település közepén. Járjuk körül ezt a régi várost, falai helyét s marad­ványait! Ha a Március 15. utcán lépünk be, a mai Vár­kapu utca torkolatában ke­resztezzük a hajdani falak helyét. Nem messze innét a régi Budai kapu után, az István király Múzeum épüle­te helyén kanyarodott a fal, s tovább a Népköztársaság útja és a Bástya utca között húzódott: a Lakatos utca és a Szabadság tér között. Ke­leti oldalán, a Népköztársa­ság útja felől a város egy alkapitányának, Wathay Fe­rencnek a szobra emlékez­tet 1602 nyarára, amikor az alig egy éve visszafoglalt várost mjra bevette a török. Az Isztambulba elhurcolt Wathay „az Tenger melletti ©alata Tornyában” rabos­kodván hosszú évekig „Szo- moruságos banattiaban” éne­kelte meg a harcokat. E falmaradványtól délre, a Romkert mélffebb, ezer­éves terepszintjén találjuk az István királyhoz legköze­lebb álló emlékeket. A múlt század óta több ásatás so­rán tárultak itt fel a nagy király alapította bazilika maradványai. Látjuk a ha­talmas pillérek csonkját, a királyi trónus emelvényének köveit, a királyi kriptát. Sok sír került elő idők folyamán e bazilika alól és a környe­zetéből, így a Romkert hosz- szanti oldalán elhaladó út alatti, valamint a szemközti új ház árkádjai alatt s előtt megőrzött sírkápolnák rom­jai közül. Királyok sorát te­mették ide. Maradványaik közül III. Béláét és első fe- leségéét,. Antiochiai Annáét sikerült azonosítani. A Rom­kert bejáratánál levő mau­zóleumban láthatjuk azt a nagy, díszesen faragott kő­koporsót, amely talán István király tetemének adott nyug. helyet. A várfal innét a mai Nép- köztársaság útja mentén bástyákkal csipkézve ment a Vörömarty térig, s onnan észak felé a másik oldalon. Ezen a részen egy-két Csók István utcai ház udvarán látni még a fal néhány ré­szét, s úgyszintén a külső oldalról, a Megyeház és a már említett Liszt Ferenc utca közötti részen. Igaz, ezek a falak, bármilyen ré­giek is, nem István korából valók lehetnek, már csak azért sem, mert sokszor kel­lett újjáépíteni e várost és védműveit. Kezdetben bizonyára fá­ból és földből készült falak­kal kerítették körül a vá­rost. A partos domboldalon így emelt fal a legutóbbi idők régészeti kutatásai sze­rint tíz-tizenöt méter magas is lehetett, míg ahonnan a földet jórészt nyerték, az alatta húzódó széles védő­árok több mint három és fél méter mély. A kor épí­tészetére emlékeztet a bazi­lika hatalmas épületének maradványán kívül az utóbbi évtizedekben előkerült még régebbi két épület romja. István apjának, Géza feje­delemnek az uralma idejéről való Szent Péter templomé a mai püspöki Székesegyház előtt, s a Szent Kereszt pré­postsági tempóimé. S a sokszor feldúlt közép- kői^ Fehérvárnak még meny­nyi kőemléke lehet a föld alatt! Hiszen itt állt valahol a bazilika körül István ki­rálynak a palotája is; volt itt káptalani iskola, ahol az ország első püspöke, Gel- lért tanított (az ő születé­sének ezredik évfordulóját szeptember végén ünneplik Esztergomban és Budapes­ten). S itt őrizték — talán a bazilikához kapcsolódó kamrákban — a koronát és tartozékait, az ország kincs­tárát és az okleveleket, köz­tük az augusztusi' törvény­kezések nem egy dokumentu. mát. Ez utóbbiak közül az augusztus 15-i. illetve ké­sőbb 20-i fehérvári törvény- hozások, országgyűlések leg­híresebb törvénylevele egy későbbi okmány alapja lett: az egykori magyar társada­lom hatalmi tényezőinek al­kotmányáé, az 1222-es Aranybulláé .. . S ha végigjártuk az állam- szervező király székvárosát látogassunk be a róla elne­vezett múzeumba is, ahol eredetiben vagy másolatban számos tárgy teszi teljeseb­bé bennünk a felidézett kor élményét. N. F. A forgatókönyvtől a bemutatóig Mezőtúriak az OMÉK-on Kedden nyílik meg a fővárosban a magyar mezőgaz­daság legrangosabb seregszemléje az ötévenként sorra kerülő Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállí­tás és Vásár. A kiállítás-tizenhét napja számvetés az utóbbi öt évben végzett munkáról, de a tanulás, a ta­pasztalatszerzés időszaka is a szakembereknek. Elismerés és megméretés A DATE mezőtúri mező- gazdasági gépészeti főiskolai kara második alkalommal vesz részt az OMÉK-on. öt évvel ezelőtt még alig há­roméves intézményként mu­tatkozott be a kiállításon, de már akkor is több területen. Az oktató-nevelő munka, az üzemmérnökképzés rendsze­re mellett ízelítőt kaphattak a vásár látogatói a kar tudo­mányos munkájáról is. Az idei kiállításon még több be­mutatóban érdekelt a mező­túri főiskola, hiszen az eltelt öt évben rangos helyet ví­vott ki magának a mezőgaz­dasági szakemberképzésben, — a gépész üzemmérnökök ma már több mint nyolcvan szá­zaléka a karon szerzi meg diplomáját, — s a tudomá­nyos kutatásokban. Évente mintegy három-négy témá­ban értek el az oktatók or­szágosan is jelentős, a gya­korlatban közvetlenül hasz­nosítható kutatási ered­ményt. A főiskola alig egy évtizedes tudományos mun­kájának egyébként mindig Az Országos Mezőgazdasá­gi, Élelmiszeripari Kiállítá­son és Vásáron a főiskola a MÉM Műszaki Intézete meg­bízásából közreműködik a gépüzemfenntartás bemuta­tásában. A karon rendszere­sen dolgoznak a hazánkba érkező importgépek munka- védelmi szempontból történő átalakításán. Eddig tizenhá­rom géptípus átalakítását tervezték meg a mezőtúri oktatók. A főiskola megtiszteltetés­nek tekintette, hogy az or­szágos hírű nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a Kukorica és Iparinövény Termesztési és a Hajdúsági Agráripari Egyesülés az ok­tatókat kérte fel a termelés­szervezeti egységek tevé­kenységének bemutatására, s a gépfelvonultatásra. A nád­udvari tsz, s az egyesülések munkájának, eredményeinek bemutatását a forgatókönyv, s a szakmai anyag elkészíté­sétől egészen a gyakorlati megvalósításig — huszonkét hallgató vesz részt a gépek felvonultatásában — a me­zőtúri főiskola végezte, illet­is az volt az egyik legfőbb erénye, hogy a gyakorlatot, a termelést szolgálta. Az or­szágos jelentőségű tudomá­nyos eredmények mellptt minden évben általában 10— 12 mezőgazdasági nagyüzem, termelő, gyártó, illetve for­galmazó vállalat számára dolgoztak ki új megoldáso­kat a megbízásos kutatás ke­retében. Az OMÉK-on való részvé­tel egyrészt a főiskola kuta­tómunkájának elismerése, másrészt újabb megméreté­se. Bizonyára ugyancsak si­keresen. A nemrég véget ért Szegedi Ipari Vásáron — ahol először szerepelt a fő­iskola és a tanüzeme önál­lóan — igen nagy érdeklődés kísérte az oktatók által „megálmodott”, s az üzem­be kivitelezett mezőgazdasá­gi gépeket. A fiatal pályavá­lasztás előtt állók pedig első­sorban a képzésről, a kar életéről kértek adalékokat. A statisztika szerint több ezren fordultak meg a mezőtúriak pavilonjában. ve végzi el. A valóban meg­tisztelő feladat nem kis munkát jelentett, hiszen az egyesülések igen széles körű tevékenységet folytatnak — a KITE például 351 gazda­ságot számlál. A számtalan új találmányból, termelési eljárásból nem volt könnyű kiválasztani a legkorszerűb­beket, ß legnagyobb érdek­lődésre számot tartó módsze­reket. A kiállításon természete­sen ezúttal is bemutatkozik a főiskola mint a Debreceni Agrártudományi Egyetem kara. A hallgatók adnak majd felvilágosítást a kíván­csiskodók kérdéseire a főis­kola életéből. Bizonyára sok középiskolás keresi majd meg őket — akárcsak az elő­ző OMÉK-on, s az Ipari Vá­sáron is —, hogy segítsék a pályaválasztásukat. A ta­pasztalatok szerint az öt év­vel ezelőtti kiállítás és vá­sár után felkészültebb, dön­tésükben megalapozott „gó­lyák” felvételiztek Mezőtú­ron. Az OMÉK a hallgatók nyári termelési gyakorlatá­nak a része lett az idén. Ha másként nem, mint látogató valamennyien megnézik a kiállítást és vásárt. Azon túl, hogy az oktatók, s a bemuta­tókon aktívan résztvevő hallgatók végigvezetik a cso­portokat a kiállításon ko­rábban útravolóul tanácso­kat kaptak már a fiatalok, mit, hogyan nézzenek meg. A látottakból beszámolnak majd a tanévkezdés után. Az oktatás, a képzés szempont­jából ugyanis korántsem kö­zömbös, hogy mit látnak a fiatalok a gépekből, a ter­melési eljárásokból. Ilyen lehetőségük az adott idő magyar mezőgazdaságának megismerése legközelebb csak öt év múlva, a 70. OMÉK-on lesz, amikor máf valamennyien dolgoznak azokkal a gépekkel, módsze­rekkel, amelyek a mostani kiállításon a jelenlegi leg­újabbat ,a legkorszerűbbet jelentik. Mindezt megismer­tetni a hallgatókkal csak a főiskolán képtelenség lenne. Nines „megállj” Az OMÉK, s a tapasztalat- cserék rendszeres látogatói lesznek a kar oktató is, akik számára a rendezvény egy­fajta továbbképzést jelent. A főiskola tudományos tevé­kenységének irányítói azt várják az oktatóktól, hogy a látottakat, a legújabb ered­ményeket majd „építsék be” az új jegyzetekbe, „nyitott” szemmel tanulmányozzák azokat a területeket, amelyek korszerűsítése még nem tör­tént meg. de a mezőgazdasá­gi termelés fokozását előse­gíthetné. Noha a főiskola hatodik ötéves tervre vonatkozó tudományos munkájának tervezete már elkészült a ki­állítás egyrészt igazolhatja a megjelölt kutatási területek jogosságát, gyakorlati igé­nyét. másrészt kiegészül az OMÉK adta ötletekkel, a még meglévő hiányosságok - pótlásával, s természetesen a gépek, eljárások lehetséges továbbfejlesztésével, hiszen a mezőgazdasági gépekben, el­járásokban sincs soha „meg­állj”, statikus állapot. Az országos kiállítás ilyen­formán a mezőtúri főiskolán — az elismerést jelentő rész­vétel mellett — szervesen beilleszkedik majd az okta­tó-nevelő munkába, s a tu­dományos tevékenységbe, igen szerencsésen lépést tart­va a gyakorlattal, a mező- gazdaság jelenlegi színvona­lával. Tál Gizella Bemutatkozik a főiskola MELEG AZ ÉJSZAKA Szűcs Judith a meglepeté­sek „asszonya”. Szokatlan a keresztnév végére a „h”. Szokatlan, hogy közel tíz éve bemutatkozásakor átlag­énekesnőként teljesen leír­ták, s pár esztendő múlva az egyik legnépszerűbb popéne­kessé válik. Befut külföldön is. Igaz, ebben „ludas” mű­velt színpadi tánca, s az idő, amikor berobbant a diszkó virágkora. Igényesen, szé­pen művelte ezt a stílust. „Szemtelenül” jól rászabták a számokat az Ordiszkó nagylemezén. Csupán a Neo- ton família „mozog otthono­san” ilyen szinten, ilyen biz­tonsággal ezen a területen. Érdeklődve vártuk a folyta­tást, ami nemrégiben meg is jelent a lemezboltokban. Meg lehet nézni a szexis bo­rítót. Kicsit nézegessük a szokottnál tovább, mert a párducmintás gúnyába bújt énekesnő képi élménye több izgalmat jelent, mint a ko­rongról előcsalogatott mu­zsika. Az előző diszkóalbumon a Dinamit zeneszerzői, Papp Gyula, és az énekesnő test­vére, Szűcs Antal Gábor megtalálta azt a zenei ös­vényt, melyen haladva Szűcs Judith sikereket aratott. Ez­ért érthetetlen, hogy az új, harmadik nagylemezen — Meleg az éjszaka — más a szerzői gárda, méghozzá né­pes csoport. A tíz kompozíci­ónak öt gazdája van. Az énekesnő saját számán kívül Délhúsa Gjon, Schöck Ottó, Ihász Gábor és Németh Lajos kompozíciói kerültek lemezre. Eleve lehetetlen egységes művet — albumot — összehozni, a merőben el­térő egyéniségek alkotásai­ból. Főként akkor, ha ezek a számok nem az „életem fő­műve” kategóriába tartoz­nak. A kisördög azt súgja, hogy „ugyan, adjatok már valamit” aipropóból készül­Szíics Judith nagylemeze tek. Langyos rutinmunka, igyekvő előadásban. Az A-oldal anyagából csu­pán Németh Alajos Minden­nap változol című szerzemé­nye érdemel figyelmet. Ked­ves hangú lírai dal, kimagas­lóan jó hangszereléssel. A dob és a basszus- gitár kisérő és alátámasztó funk­ciója remekül megvalósult. A második ol­dalon talán az Ilyen a szerelem című dalocska lesz nyári sláget, Schöck Ottó alko­tása. Könnyen megjegyezhető melódiája belopr ja magát az em­ber fülébe. A záró- számban (Elbú­csúzom) viszont az említett szerző már semmi újat nem ad. István király városában

Next

/
Thumbnails
Contents