Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. augusztus 17. KÜLPOtiTt KORSZAKALKOTO " A második világháború után kötött nemzetközi szerződések közül jelentőségében csak nagyon kevés múl ja felül azt az okmányt, amelyet immár éppen egy évtizede Moszkvában Leo- nyid Brezsnyev és Willy Brandt írt alá: a Szovjetunió és az NSZK szerződé^ se ez, s a tizedik évfordulón bízvást mondhatjuk, hogy hatását tekintve lényegesen több, mint két ország megállapodása a békés egymás mellett élésről. Előzmények Ezt a szerződést akkor méltányolhatjuk teljesérté- kűen. ha történelmi összefüggéseiben vizsgáljuk. Tény, s a ma élő generációk közül a fiatalabbaknak ezt már el kell mondani, mert hiszen nem élhették, át hogy á második világháborút követően Nyugat-Németország- nak, a mai szövetségi köztársaságnak életrehívói mindenekelőtt azt a szerepet szánták, hogy váljék előőrs állammá Európában a szocializmus pozíciói elleni általános offenzívában. Egyik fő politikai eszköze ennek a programnak az úgynevezett revansizmus volt. A revansizmus • pedig nem volt — s maradványaiban ma sem — más. mint megtörtént társadalmi változások és meghúzott európai államhatárok kétségbevonása. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy a Szovjetuniót és európai szövetségeseit, tehát mindazokat a népeket, amelyek a hitleri birodalomnak korábban áldozatul estek, majd a fasizmus bukását követően a történtekből mélyreható konzekvenciákat vonlak le, sakkban tartsák, megfélemlítsék. Évtizedek teltek el e politika jegyében. S csakis a kelet—nyugati erőviszonyokban a hatvanas évek folyamán a szocialista államok javára bekövetkezett döntő pozíciójavulások vezettek el oda. hogy az NSZK-ban is követelni kezdték a szociál-' demokrata ellenzék legelőrelátóbb vezetői az ország egész külpolitikájának felülvizsgálatát. 1969 őszén az NSZK-ban új koab'ció jutott kormány- hatalomra: Willy Brandt szociáldemokratái és Walter Scheel szabaddemokrata pártja. Ma már történelmi tény, hogy ezek az államférfiak felbecsülhetetlen szolgálatot tettek e kontinensnek a szovjet—nyugatnémet szerződésre tett moszkvai ajánlat elfogadásával. Elindult tíz esztendővel ezelőtt egy folyamat, amit az NSZK új keleti politikája néven emlegetnek, s ami — tömören meghatározva — nem több, de nem is kevesebb, mint a tőkés Európa legerősebb államának kiegyezése a szocialista Európa egészével, a békés egymás mellett élés, a határok tiszteletbentartása alapján, a kölcsönös bizalom megteremtésére' törekedve. A revansizmus bukása A szovjet—NSZK szerződést ugyanis követte az NSZK és az NDK alapszerződése, tehát a szocialista német állam teljes szuverenitásának az elismerése, a lengyel—NSZK szerződés, amely pecsét az Odera- Neisse határon, aztán a prágai szerződés, amely nyugatnémet részről politikai jóvátétele a csehszlovák állam 1938—39-ben végrehajtott megsemmisítésének. Szocialista i szövetségeseinkkel együtt, mi is e folyamat egyik alkotóelemeként teremtettünk teljesértékű diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. Végül, de korántsem utolsósorban, idetartozik a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, amely felszámolta a második világháború után keletkezett legveszélyesebb európai válsággócot. A szovjet—nyugatnémet szerződés, a nyomában kibontakozott folyamat nélkül Európa soha sem jutott volna el a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányáig. Kontinensünk nem juthatott volna abba a politikai állapotba, amelyre ma is az a jellemző, hogy alapjában véve kedvező hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Ma nemcsak azt mondhatjuk el, hogy Európában nincs akut válság, hanem azt is, hogy Moszkva és Bonn viszonya a világbék'e erősítője. Schmidt fétis mérésé önámítás volna az évfór dűlőn nem ejteni szót arról, ami ma árnyékot vet az NSZK nemzetközi pozícióira, Bonn és a szocialista országok viszonyára. Ez a NATO rakétafegyverkezési programjának szorgalmazásában játszott nyugatnémet szerep. Igaz. amikor Bonnban rájöttek: az Egyesült Államok mai vezetői őket is eszközül akarják felhasználni, a Szovjetunió ellen kezdeményezett új erőpolitikájuk hoz, Helmut Schmidt kormánya volt az is, amely legelsőül próbálta e program rossz szellemét korlátozni. Van tehát remény ar ra, hogy e roppant jelentőségű probléma kezelése közben a nyugatnémet kormány a jövőben többször gondol a moszkvai szerződés betűjére és szellemére, mint eddig tette. Hajdú János Függetlenség — bonyodalmakkal Diadalmasan szóltak a kagylókürtök, a dobok és a skót dudák. Táncos ka- valkád, kenuverseny és tűzijáték tette teljessé az ünnepséget. — Felvonták az új állam, Vaunatu Köztársaság zászlaját, miközben — egyedülálló módon — nem egy, hanem két volt gyarmattartó hatalom lobogója kúszott lefelé. A függetlenségét július utolA lázadók vezetője, Jimmy Stevens Ax első lépések Afganisztánban az 1978. áprilisi forradalommal az ország gazdasági életének új, dinamikus szakasza kezdődött. Az alapvetően földművelésre és állattenyésztésre berendezkedett nép életében döntő jelentőségű a földreform, amelynek nyomán valamennyi szegényparaszt földhöz jut. Megtették az első lépéseket az ország önálló iparának megteremtése felé, s az új iskolareform részeként a nők is jogot kaptak a tanulásra. Két éve még Afganisztán férfilakosságának 9S százaléka, a nők 98 százaléka analfabéta volt. Az új iskolareform ennek felszámolását irányozta elő. Képűnkön: afgán nő matematika órán só napján elnyert Üj-Heb- ridák ugyanis a föld utolsó úgynevezett kondominiuma, azaz közös igazgatású gyarmata volt. A Csendes-óceánban fekvő, Ausztráliától majd másfél ezer kilométerre nyugatra található szigetcsoportra éppen a függetlenség elnyerése körüli végső bonyodalmak irányították a világ figyelmét. Nem mintha a kondominiumi 'státusz nem szolgált volna sokszor különlegességekkel: az odalátogató például egyformán kérhetett francia vagy angol vízumot, fizethetett fonttal vagy frankkal. (Sőt, állítólag a törvénnyel összeütközésbe kerültek többsége élt a lehetőséggel és francia típusú börtönben ült, mivel ott vörös bor is járt a koszthoz.) A közös igazgatásnak persze voltak árnyoldalai is: a két anyaország a furcsa jogi állapot kialakulása. 1906 óta sokszor gyanakvó féltékenyJónéhány francia eredetű ültetvényes tart az ő miniszterelnökségétől, mert Lini bizonyos földterületeket ki akar osztani a körülbelül 110 ezres lakosság döntő többségét kitevő benszülött melanéziaiak között, (A 80 szigetből álló ország gazdaságának alapja egyébként szinte csak a kopratermelés, némi halászat és állattenyésztés.) E csoportok nem késtek hát támogatni Jimmy Stevenst, aki a legnagyobb sziget, Espiritu Santo elszakadását hirdeti. Az 58 éves, állítólag 25 feleséggel rendelkező egykori bulldózervezető, enyhe kifejezéssel élve, zavaros elveket vall. 1976-ban megkísérelt már egyszer lázadást szervezni a szigetén — akkor sikertelenül. Most májusban azonban sokszáz, többnyire íjjal és lándzsával felfegyverzett hívével elfoglalta Espiritu Santó legfontosabb pontjait: Néhány nap múlva rádióállomása bejelentette, hogy kormányt alakított, s — ez már komoly dolog — megkezdte több ezer lakos kitelepítését. Második Las Vegas? Stevens követelései elfogadhatatlanok voltak, így a főminiszter felváltva kért katonai segítséget Londontól, Párizstól és az ENSZ- től. A gyarmattartók diplomáciai huzakodása végül is félmegoldást hozott: a helyszínre küldött közös csapategységek lehetővé tették ugyan a függetlenség eredetileg tervezett időben való kikiáltását, mégsem került még pont a szakadárok ügyére. Dzsarkuduk, Afganisztán egyik legfontosabb földgázfinomító komplexuma szovjet segítséggel épült. Képűnkön; az épitők tiszteletére rendezett ünnepség az új üzem felavatásakor Az országban következetesen véghez viszik a földreformot. Szövetkezeteket szerveznek, a traktorállomásokra korszerű gepeket hoznak. A képen: szovjet traktorokat vesznek át az afgán parasztok séggel figyelte, mennyiben befolyásolja a „társ” tevékenysége saját gyarmati érdekeit. Lándzsarázó felkelők Ez a háttérben mindvégig fennálló ellentét az egyik oka az elmúlt hónapok néha komikus, néha tragikomikus eseményeinek. A tavalyi választásokon ugyanis a Walter Lini főminiszter által vezetett Haza Pártja diadalmaskodott, amely egyértelműen London felé hajlik. Stevenst ugyanis mások is támogatják: mozgalma mögött állnak olyan jobboldali amerikai üzleti csoportok, amelyek a szigetet „adóparadicsomként” akarják felhasználni. Más szóval olyan helyet keresnek, ahol adózás nélkül vásárolhatnak földet, építhetnek szállókat, kaszinókat, futtathatják fel a Las Vegas-féle, szerencsejátékra alapozott turizmust, s intézhetik félillegális vagy illegális ügyleteiket. Bonyodalmasán indul tehát Vaunatu Köztársa önálló állami léte. Csr mélni lehet, hogy a láz, problémája gyorsan átaa. helyét a gazdasági elmaradottság elleni küzdelemnek. Szegő Gábor Az ÍJj-Hebridák — ma már Vaunatu Köztársaság — elhelyezkedése
