Szolnok Megyei Néplap, 1980. augusztus (31. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-17 / 193. szám
1980. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A megyei tanács vb a, (közelmúltban •_ mint arról már korábban hírt adtunk lapunkban több új területet nyilvánított védetté. Néhány helyre ellátogattunk ml tis. Védett természeti értékeink Mintha sóval hintették volna be a tiszaigari határt. Fojtó port kavar a szél, pedig a szikes Jegelő itt is. ott is tocsogós zsombékká változik. A Tisza régi árterületét is már csak ezek a laposak őrzik. Az egyik partosabb részen évszázados tölgyek adják hírül, hogy a hullámtér magasabban fekvő területein valamikor keményfás ligeterdők voltak. Most már csak ez a hat famatuzsálem maradt meg hírnöknek. Becsült koruk 200—220 év. (1. kép.) Sánta András erdész kedvtelve nézegeti őket. — A felszabadulás idején még tizenkét ilyen tölgy volt itt. Hatot kivágtak közülük lüzelőnek. Ideje menteni a többit. A szemhatáron erdőcso- portak húzódnak. Az erdész odamútat. — Azokat az erdőket is kivágták. Ügy hajtottak ismét ki a fák. Nagy kár volt értük, mert értelmetlen volt a pusztítás. Néhány embernek úgy tele volt fával az udvara, hogy alig tudott mozogni benne. Amíg negyvenötben meg nem szilárdult a rend. nem volt gazda. Ezen a sziken pedig nem könnyű az erdősítés. Nézze, itt a tsz majorja melletti facsoportot én telepítettem. Hányszor kellett kapálni, öntözni, új csemetéket ültetni. mire megfogta. Az erdőcske nem különös. Sánta Andráson látszik, mégis nagy örömét leli benne. A legelőn néhány öreg vadkörtefa díszük. Azok is védettek. Ugyanúgy, mint Mátyás király fája. Megtekintésére invitál az erdész. Nem sok látogatója lehet a közel ötszáz éves tölgynek, mert a térdig érő fűből az embertől karnyújtásnyira ugranak a ny.ulak. repülnek fel a fácánok. — Amikor vízhordó gyerek voltam, ide telepedtünk délben — mélázik Sánta András. — A fa hősében kényelmesen elheverészett huszonnégy kaszás, tizenkét marofcszedő, az ebédet, meg a vizet hozók. Könnyen tehették, hiszen a fa lombkoronájának átmérője hatvan méter volt. Most mór kisebb. A közelmúlt napok viharai méteres átmérőjű ágait törték le. Az öreg tölgy azonban még így. megcsonkítva is fennségesen szép. Kenderes belterületén, a postához vezető fasoron több kocsányos és jegenyetölgy, tuja és vadgesztenye ötven évesnél idősebb példányai találhatók. A fasor mintául szolgálhat más községek belterületének fásításához. Mint képünk is bizonyítja, a korszerű üzletház környékét igen hangulatossá varázsolják az árnyas fák. (2. kép.) * * * kengyel-bagimajori „ ilom tövében fiatal simogatja csikóját, enkedve néz rám: — Azt mondja, védetté nyilvánították a szélmalmot? Hát éppen ideje. Ajtóit meg kellene csinálni, mert szemétdomb van benne, falait meg össze-vissza vésik a gyerekek. A 15 méter magas szélmalom egyébként egy nyolc méter magas. kunhalom- szerű dombon áll. 1945-ig őröltek benne. A hozzá hasonló épületeket a környéken lebontották. vagy átépítették. Igen értékes a malomdomb növényzete. Szépen díszük itt a kunkorgó árva- lányhaj. a homoki seprűfű és az árva rozsnok. Olyan az egész, mint egy tenyérnyi múlt századi táj. mely ritkaságszámba menően őrzi az egykori mezőgazda- sági termelés egyik tárgyi emlékét. * * * Törökszentmiklós határában, a szenttamási kastélypark arborétumnak is beillő sávja szivet-lelket gyönyörködtető. A környékbeliek kedvelt kirándulóhelye ez. Az újonnan telepített csemeték arra vallanak, hogy a helyi állami gazdaság jó gazdának bizonyul. Nemcsak védi az évszázados fákat, hanem gyarapítja is az állományt. A park egyik szegletében az óriási lombsátor óvodaudvart ölel körül. Ennél egészségesebb környezetben a megyében sehol sem nevelkednek az apróságok. Ha valaki' napjainkban a Körösről hall, az árvíz jut az eszébe, és nem annak a tájnak a természeti értéke — pedig az a maradandó. A múlt század nagyszabású vízrendezési munkái következtében alakult ki ezen a részen az a másodlagos folyóártéri táj, amely a magyar természetvédelem egyik legsajátosabb terméke. A fűz- és nyárfaligetek- kel, nádasokkal, bokorcsoportokkal tarkított vízi környezetbe harmonikusan illeszkednek a századfordulón épített gátőrházák, zsilipek, szivattyúházak. A környék madárvilága igen gazdag. A természet kedvelői méltán örülnek annak, hogy ebből a tájból Öcsöd, Mesterszállás és Mezőtúr határában összesen 2480 hektárt védetté nyilvánított a megyei tanács. Képünkön: jellegzetes Körös-parti rész látható. Az említetteken tűi védetté nyilvánították az újszá- szi parkot, a ken cl ercsi öreg törökmogyorófát, és ezután zavartalanul fészkelhetnek Szolnokon a molnárfecskék is. hiszen azok is védelem alá kerültek. Elgépiesedő világunkban örömmel nyugtázzuk az ilyen híreket. Szöveg és fotó: Simon Béla Óriás URH adó-vevő torony Kecskeméten Kecskemét határában hatvan méter magas URH adó-vevő tornyot állítottak fel. Az új típusú tornyot, amely négyszer olcsóbb a hagyományosnál, az UVATERV Vállalat tervezte. A 26 tonnás, hatvan méteres egybeépített tornyot három KATÓ daru segítségével állították talpra (MTI fotó: Karáfh Imre felvétele — KS) Gyermek&gészségiigy Iskolaorvos kerestetik Az egészségügyi miniszter 21/1975. számú utasítása meghatározza az iskola-egészségügyi ellátás kereteit. E szabályozást az élet sürgette. Az 1973-as népesedéspolitikai határozat nyomán ugrásszerűen megnőtt születések száma olyan követelményt támasztott a csecsemő- és az óvodás korosztályok alapellátásáról gondoskodó körzeti orvosokkal, védőnőkkel szemben, hogy az iskolás gyermékek egészség- védelme háttérbe szorult. A kétségtelen eredmények — a gyermékegészségügyi hálózat fejlődése, a gondozás sokrétűsége, a tanácsadástól, a szűrővizsgálatokon át a védőoltásokig, a csecsemőhalálozás visszaszorítása négy év alatt — az 1974. évi 34 ezrelékről 24 ezrelékre — sokáig elfedték a növekvő gondokat. A közvéleményt ezért is váratlanul érte, amikor, hol itt, hol ott fedeztek fel rühes, tetves gyerekeket az óvodákban, általános iskolákban. A védekezést az iskolaorvosok hiánya épp úgy megnehezítette, mint a gyerekek vásottsága: akinek élősdit találtak a hajában, az nyolc napig nem jöhet iskolába. így aztán 10—20 forintért cserélt gozdát egy-egy letű. Az eset joggal veti fel a kérdést: hogyan is állunk ma a testi higiénével, az egészségügyi kultúrával, és az iskolaegészségüggyel? Dr. Forgács Ádám, a SZOT szociálpolitikai osztályának helyettes vezetője mondotta: — A SZOT 1978 novemberi plénuma, amikor az egészségügyi miniszter beszámolt a magyar egészségügy helyzetéről és meghatároztuk a szükséges tennivalókat, már különös hangsúlyt kaptak a gyermekegészségügy kérdései. Ezek fontosságát jelzik a számok is: Magyarországon több mint két és félmillió gyermek — illetve fiatal — egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy e két és félmillió fiatalnak a korcsoportok szerinti megoszlása, a csecsemőkorúak, a 3—6 esztendősek, a 6—13 évesék. illetve a 14—17 évesek és az egészségügyi ellátás feladatai korcsoportonként változóak, akkor derül ki igazán milyen sok a tennivaló. A gyermekek egészségügyi ellátása 13 éves korig a körzeti. illetve a körzeti gyermekorvosok feladata: 14 éves kortól az iskolai tanulmányok befejezéséig pedig az iskolaorvosi hálózaté. A gyermekorvosi körzetek száma országosan fejlődött. Sajnos nem mondható el ugyanez az iskolaorvosi hálózatról: 1977-ben hazánkban az iskolaorvosi feladatokat 94 főállású iskolaorvos, 832 körzeti gyermekorvos, 1979 körzeti orvos és 12 részfoglalkozású orvos látta el. S még ennek a 94 iskolaorvosnak döntő többsége is Budapesten működik. (Szolnak megyében a tavalyi adatok szerint két főfoglalkozású iskolaorvos, huszonnyolc részfoglalkozású orvos összesen napi 74 óráiban a középiskolákban, 35 körzeti gyermekorvos és mintegy hetven felnőtt körzeti orvos — munkaköri kötelezettségből adódóan — az általános iskolákban lát el iskolaorvosi feladatokat (A szerk). — Kilencvennégy iskolaorvos nagyon kevés. Talán az orvosok nem szívesen vállalják ezt a munkakört? — Attól tartok erről van szó. így aztán nem csoda, hogy az iskola-egészségügyben olyan sok a gondunk. S ennek részben szubjektív, részben objektív okai vannak. — Mit sorol az objektiv okok közé? — Először is az idő rövidségét: A miniszteri utasítás valamennyi hosszútávú, személyi- és pénzügyi feltételtől függő szervezeti jellegű feladatát öt év alatt nem lehet teljes mértékben végrehajtani. Objektív körülmény az is, hogy a születésszám gyors emelkedése, a csecsemőkorúak ellátása nagy erőket kötött le. Objektív körülmény az iskolaorvosok csekély száma is. A további okok közül elsőnek a gyerekek „munkakörülményeit” emelném ki. — A tantermek túlzsúfoltságára, korszerűtlen világítására c iol? — Arra is. A tanulók csaknem 70 százaléka a testméretének meg nem felelő padokban ül. Mindez egészségügyi, főként gerinc-károsodáshoz vezethet! Aztán: a gyerekek legtöbbjének nincs mozgástere; a szünetben nincs hol játszani, mert hiányzik az udvar; az iskolák felében egy tanulóra még 2 négyzetméter sem jut. a napközisekre pedig csupán egy. sőt van ahol fél négyzetméter a „norma”! — Csakhogy sem a zsúfoltság, sem a szűkös pénzkeret nem menti fel a pedagógusokat, s a szülőket, hogy tegyenek valamit a testi tisztaság igényének felkeltéséért/ \Ahol (kicsi, vagy hiányzik az udvar, ott gyakrabban kell « gyerekeket sétára vinni; a zsúfoltság nem mentség a piszokra: a napközis konyha rosszul elmosott evőeszközeire, tányérjaira. — Ilyen esetek csak ott fordulhatnak elő, ahol nincs iskolaorvos, és a pedagógus sem áll hivatása magaslatán. Ott nőnek fel olyan gyerekek. akik nem ismerik a tisztálkodás elemi szabályait. — És a szülő felelőssége? — Minden gyerek neveléséért, szépre-jóra szoktatásáért elsősorban a szülő a felelős. De ha a szülő maga sem igényli a testi tisztaságot, és a pedagógus sem követeli meg a gyerekektől, iskolaorvos pedig nincs, a kilátás nem túl biztató. Azért mégis teszünk egyet s mást. A SZOT-tal és a művelődés- ügyi minisztériummal közösen javaslatokat dolgoztunk ki. A SZOT titkársága javasolja, hogy a VI. ötéves tervijen kezeljék megkülönböztetetten az iskola-egészségügy fejlesztését. Az oktatási felügyeleti szervek, elsősorban az illetékes tanácsok pedig körültekintőbben és gyakrabban ellenőrizzék az iskolákban az egészségügyi helyzetet. Legalább főállású védőnői státust biztosítsanak — rendszeresítsenek a gyerekeknek egészségügyi könyvecskét vagy törzslapot — ami elkíséri őket 18 éves korukig. Ideje lenne megoldást keresni a krónikusan beteg gyerekek gyógyüdültetéssel egybekötött folyamatos oktatására is — fejezte be dr. Forgács Ádám. Ny. É.
