Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

1980. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Cserkeszőlön megindultak a kombájnok (Folytatás az 1. oldalról) madhektárnyit vághatott le eddig. Szóval jó volt az elő­zetes termésbecslésünk, lead az árpánk egy-egy hektárról negyvenöt-negyvenhat má­zsát. Megkezdődött az aratás, hosszú napok következnek most már, mondom a kom- bájnosnak, Fürj Domonkos­nak. A fiatalembernek ez a tizedik nyara, amikor arató- cséplőre száll. — Aki szeret aratni, akár a kombájn nyergébe ra­gasztva is. kibír két hetet — «tréfálkozik. — Ennyi időre ütemeztük a kampányterv­ben a gabona betakarítását. Ha minden rendben megy, a nyolc kombájnunk másfél, két nap alatt megeszi az öt­venegy hektár árpát. A nyolc táblában érő 572 hek­tár kenyérnekvaló aratásába pedig Csehszlovákiából, a nagykürtösi járásból érkező két gép is besegít. Főagronómus, műszaki ve­zető és a kombájnosok egy véleményen vannak:: sike­rült a próbavágás, folyama­tosan arathatják a kombáj­nok az árpát. — A búzára talán tizediké táján kerülhet sor — véli a műszaki vezető. — Jó len­ne, ha nem érrté oibt a ke­nyérgabona a szárítóban az árpát, ezért éjjel-nappal üzemeltetjük a két berende­zést két-két kombájnos mellé biztosítunk egy-egy váltóst, így tulajdonképpen még ebédidőre se nagyon kell majd leállnunk ... A főagronómus közbeszól: — No, no! Nem fogjuk le­hajszolni az embereket. Szolr nőkön, a mezőgazdasági ak­tívaülésen is figyelmeztettek erre bennünket. Megbeszél­tük a szerelőkkel, traktoro­sokkal, hogy két gépen há­Tizenkilenc százalék ned­vességet mér a Transhygro, szárítani kell a takarmány- gabonát — Nem láttam még ilyen szép árpát a cserkei határ­ban! >— Nyolc kombájnnal két nap alatt „megesszük” ezt a táblát rom embernek nem lesz túl megerőltető, ha reggel hét­től esti harlmathullásig vág­ják a gabonát... Csengettyűhangok vonják el a figyelmünket a duru­zsoló gépekről, a bókoló ka­lászokról. A vékonyabb han­gú egy szürke szőrcsomó, a mélyebb hangú a vezérkos nyakán szól. Ando János, a téesztagók háztáji birkáit őrző nyugdíjas juhász ko­mótosan közelít hozzánk, és ■mindjárt az agyonisíen után mondja: — Megértem hetvenki­lenc esztendpt. huszonkettőt ebből is dolgoztam a téesz- ben, de nem láttam még ilyen szép árpát a csarkei •határban! Ne haragudjanak, hogy alkalmatJankodok, de idecsábított a kombájnok zúgása. Jó dolog ez nagyon ez a nagy gép csak úgy fal­ja a kalászt. Temesközy Ferenc Tanácskozott az EDOSZ megyei küldöttértekezlete Megválasztották az áj megyei bizottságot Tegnap Szolnokon, a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központ színháztermében, hét vállalat képvi­seletében negyvenkilenc küldött vett részt az Élelmiszer- ipari Dolgozók Szakszervezete megyei választói értekez­letén. A tanácskozáson megje- jelent Balogh Károlyné, az ÉDOSZ központi vezetőségé­nek főtitkára, Háber János, az ÉDOSZ központi vezető­ségének alelnöke, Bálint Fe­renc, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Matuz Já­nos, a megyei tanács osztály- vezetője és Árvái István, az SZMT vezető titkára. Először a megyei bizottság titkára, Magyar Mártonná fűzött szóbeli kiegészítést az írásban kiadott jelentéshez, amely Élelmiszeripari Dol­gozók Szakszervezete megyei bizottságának 1975—80 kö­zött végzett munkájáról, a következő esztendők felada­tairól szólott. Az ÉDOSZ megyei bizott­sága — amely hét vállalatnál több mint nyolcezer szak- szervezeti tagot tömörít — körültekintő, alapos elem­zést adott az eltelt öt esz­tendőben végzett munkáról. A jelentés megállapította, hogy az elmúlt időszakban a megye élelmiszeripara meg­felelően fejlődött. A vállala­toknál a műszaki színvonal sokat javult, korszerűsödtek az anyagmozgató szállítóbe­rendezések, csökkent a nehéz fizikai munka. Befejeződött a Cukorgyár 1,2 milliárdos, a szolnoki Dohánygyár 120 milliós, a karcagi tejüzem 38 milliós, a karcagi rizshánto­ló üzem 100 milliós rekonst­rukciója. Ezekkel együtt szá­mos, a termelést növelő, a munkakörülményeket javító fejlesztés történt élelmiszer- ipari üzemeinkben. A re­konstrukciókon kívül új vál­lalatok is megkezdték mun­kájukat: például a tiszafüre­di tejfeldolgozó közös válla­lat, a karcagi Phylaxia vala­mint a kunszentmártoni sü­tőüzem. A megyei titkár elisme­rően szólt az üzemek szocia­lista brigádjairól, az újító- mozgalomról. Sokat tettek a vállalatok a szociálpolitikai célkitűzések megvalósításáért is: az ötödik ötéves tervben több mint 90 millió forintot terveztek erre a célra az üzemek, a gyárak, ezzel szemben év végére több mint 107 millió forintot fordítanak üzemi konyha fejlesztésére, munkásszállításra, kulturá­lis és sportcélok, gyermekin­tézmények 'patronálására. Magyar Mártonná szóbeli kiegészítését vita követte, amelyben tizenketten kértek szót. Az üzemi demokráciá­ról, a szakszervezeti bizal­miak megnövekedett felada­tairól beszélt NánásF Tibor, a sütőipari Vállalat termelési osztályvezetője, Pappné Bo- da Erzsébet, a Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat szb-titkára. Szabó József, a szolnoki Cukorgyár csoport- vezetője az üzemi szociális, kulturális munkáról beszélt. A munkakörülmények javu­lásáról számolt be Csete Im­re, a Húsipari Vállalat szak- szervezeti bizottságának tag­ja, Oszlánczky Sándor a Do­hányfermentáló Vállalat dol­gozója és Harmat Antal, az ÉDOSZ központi vezetőségé­nek tagja. Skrám Aranka, a törökszentmiklósi Baromfi- feldolgozó Vállalat szb-tit­kára a szakmunkás és a po­litikai képzés jelentőségéről szólt. Dr. Csorna János, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója hozzászó­lásában az újítómozgalmat, Dóra Boldizsár, a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat osztályvezetője a pénz­ügyi és gazdasági munka je­lentőségét emelte ki. Balogh Károlyné, az ÉDOSZ közpon­ti vezetősége főtitkára elis­meréssel szólt a megyei bi­zottság ötéves munkájáról. A vitában szót kapott Bálint Ferenc is, aki a gazdasági építőmunka legfontosabb kérdéseit elemezte. Ezt követően a küldöttek megválasztották a tizenöt tagú megyei bizottságot, amelynek elnöke Pappné Bo- da Erzsébet, titkára ismét Magyar Mártonná lett. Ugyancsak megválasztották a szakszervezetek megyei küldöttértekezletére a tizen­két, az ÉDOSZ kongresszu­sára pedig a kilenc küldöttet. Ml MINDIG VIZSGÁZUNK így fogalmazták meg véleményüket: „Gazdasági életünkben 1980 a jelentős változások éve. A politikai munkát most még inkább az élet új követelményeihez kell igazítanunk”. Ok hárman a Mezőgép Vállalat kommunistái közül: Barta Szilveszter, az üzemi párt- bizottság titkára, Ribita Gyula, a Il-es számú párt- alapszervezet titkára, az üzem értékesítési osztályának vezetője és Pelikán Lajos, a VI-os számú pártalap- szervezet titkára, a vállalat üzem- és munkaszervezési csoportjának vezetője. Bemutatásképpen néhány adat a Mezőgépről: a vál­lalat jelenlegi formájában 1976-ban jött létre (sok kis üzem összevonásával), most két megyében tíz gyáruk van, dolgozóik létszáma négy és fél ezer körül állandósult, közülük mintegy 50 száza­lék a harminc éven aluli. A vállalatnál dolgozó párt­tagok létszáma kis híján nyolcszáz, és ez jó arány. Hatalmas erőt képviselnek a kommunisták a politikai munkában. És ha azt vesz- szűk, hogy a KISZ — amely egyre inkább megtalálja a maga feladatait ennél a sok- gyárú vállalatnál — tagjai­nak létszáma több mint ezer, akkor érthető: miért fordí­tanak fokozott figyelmet az üzemi pártszervek, -szerve­Barta Szilveszter zetek az ifjúsági szövetség" re. Barta Szilveszter így fo­galmazta meg: — Jövőnk megalapozásá­nak kulcsa, hogyan oldjuk meg a KISZ pártirányítását. A párt ifjúsági szervezete a KISZ, az utánpótlást el­sősorban onnét kell biztosí­tanunk. Szerintem jól mű­ködő pártszerv és rosszul dolgozó KISZ nincs. Amikor az üzemi pártbi" zottság titkárának szobájá­ban beszélgettünk, mindhár­man elsősorban a KISZ párt­irányításának fontosságát hangsúlyozták. Mint mond­ták: megtanulták, hogy ha kevés figyelem irányul a fiatalokra, ha nem megfelelő a segítésük, annak az egész üzem látja kárát. Náluk még tavaly is voltak olyan ifjú­sági vezetők, akik a sok év alatt szerzett rutinná! akar­tak megélni a KISZ-ben. és meg voltak róla győződve, ■hogy amit csinálnak, az ki­váló. — Nekik az idei választá­sokkor megmondtuk: más társadalmi megbízatások tel­jesítésénél számítunk rátok, a KISZ-ben frissítésre van szükség — magyarázta to­vább Barta Szilveszter. Hogyan fogtak a jelenlegi vezetők kiválasztásához? A pártalapszervezetek segítsé­gét kérte a pártbizottság: olyan fiatalokat javasoljanak KISZ-vezetőknek, akik nem hangos emberek, de megbíz­hatóak, lelkesek, tudnak és akarnak dolgozni. Néhány hónap telt el azóta, és az eredmény már megmutatko­zik. Például: az üzemi KISZ- bizottság szervezésében a vállalat gazdasági és párt- vezetői rendszeresen talál­koznak a fiatalokkal. A ta­lálkozót mindig más és más gyárukban rendezik, ott, ahol eredményes a munka, ahöl akár tapaszitalatcsere is lehet egy-egy ilyen talál­kozó, hisz odautaznak min­den gyárból a fiatalok. Leg­utóbb — két hete — Török- - szentmiklóson volt a „ran­devú”, amikor a félévi gaz­dasági eredmények várható alakulása szerepelt napiren­den. Konkrétan, szinte „név- reszólóan” elhangzott akkor is, ki miben segíthet. — Azt akarjuk, mindenei lásson túl a saját gyára ke­rítésén. A gyöngyösiek tud­ják: ha ők nem készítik el határidőre a gépalkatrésze­ket, Törökszentmiklóson nem tudnak az export gépkiszál­lítási kötelezettségeknek ele­get tenni. — Korábban gazdaságilag teljesen önálló vállalatokat keletit 1976-ban integrálni. És ez a szellemiség integrá­lását is megkövetelte. Most jutottunk el odáig, h;ogy a pártszervek ösztönzésére végre létrejött a fiatal mű­szakiak, közgazdászok taná­csa a vállalatnál, s hogy a MTESZ tagégyesületével együtt végre lehetőségünk van az itt dolgozó értelmi­ség szellemi kapacitásának erőteljesebb mozgósítására. Máris dolgoznak olyan kü­lönböző pályamunkákon a fiatalok, amelyeket a KISZ Központi Bizottságához szán­dékoznak küldeni, ugyanak­kor a vállalatunk is ír ki pályázatokat különböző mű­szaki, közgazdasági problé­mák megoldására — magya­rázta Pelikán Lajos. Ribita Gyula viszont azt tartotta fontosnak, hogy egy pártszervezetnek mindig kel­lő információval kell ren­delkeznie a KISZ-t illetően, és viszont. „A mi pártalap- szervezeti vezetőségünk ezt szem előtt tartva segít a munkaterv elkészítésében. Az ifjúsági szövetség titká­ra rendszeresen ott van, a vezetőségi üléseken, a tag­gyűléseken, én viszont a KISZ rendezvényein. És a szakszervezettel hasonló a kapcsolatunk.” Pelikán Lajos: — Hang­súlyozom, nem várunk min­dig arra, hogy összeüljön az üzemi négyszög. Naponta megkeressük egymást, és megbeszéljük a kérdéseket. Ez arra is vonatkozik, hogy a pártbizottságra is csak úgy „beesünk” és már mondjuk, kérdezzük a magunkét. — Ma nem lehet a párt­munkát „hivatalnoki” szel­lemben végezni — állítja Barta Szilveszter. Sorolják: a XII. pártkong­resszus világosan megfogal­mazta, hogy növelni kell a pártmunka mozgalmi jelle­gét, fejleszteni kell a párt munkastílusát. Formalitások­Pelikán Lajos tói mentesen kell dolgozni. „Nálunk a belső tartalékok feltárására óriási lehetősé­gek vannak, amelyeket első­sorban a politikai munka erősítésével lehet kiaknáz­ni.” — Nem tudom észrevet- te-e már? — mondta Barta Szilveszter — ha nehezeb­bek a körülmények, kicsit mindenütt megkezdődik a széthúzás. Nos, azt mondtuk, mi ezt nem engedhetjük meg, mert az mindenkinek kárt okoz. Példát is mondtak: három hete soronkivüli összevont taggyűlést tartottak a köz­ponti gyárban. Az alapszer­vezetek a pártbizottság tit­kárát kérték fel előadónak. A téma, az üzemi tervekben való lemaradás oka, a lema­radás behozásának lehetősé­ge volt. „Itt százhét kom­munista dolgozik, mit kell tennünk mindannyiunknak, hogy a központi gyárban is teljesítsük a feladatokat, er­ről beszéltem, mert ez presz­tízskérdés is.” A szocialista brigádvezetők — az üzemi pb felhívására — szintén tárgyaltak e kérdésről. Lé­nyegében az ő döntésük alapján hozták előbbre az idei esztendőre elhatározott második kommunista szom­batot, amit június 28-án dol­goztak le. „De — mondták — ez kétélű fegyver. Koráb­ban döntöttünk: egy évben csak két kommunista mű­szak lehet a gyárban. Nos, a második félévben már ily- módon nem lehet lemara­dást pótolni.” Átrendezték soraikat is. Idén a törzsgyári pártalap­szervezetek már új felállás szerint dolgoznak, vagyis minden kommunista közös­ségben dolgozik vezető, munkás, tisztviselő. Mennyi­vel egyszerűbb így az infor­máció „áramoltatása”, a vi­tás kérdések megbeszélése. Ribita Gyula És az idén létrejöttek az üzemi pártbizottság mellett dolgozó munkabizottságok, amelyeknek tagjai rendsze­resen járják a munkahelye­ket, konzultálnak a dolgo­zókkal. — Ezzel a kollektív böl­csességet erősítjük — mond­ta Pelikán Lajos. — Nem szoktunk arról beszélni, hogy nagy feladatot kell megoldanunk, mert minden, egyes pártbizottsági határo­zatot sok közös konzultáció, megbeszélés előz meg. Erre szükségük isi van, állították, mert a vállalati tervezésbe is új elemek ke­rültek. amelyek végrehajtá­sával kapcsolatban a maga sajátos módján a vállalati pártszervnek, -szervezetnek is megvan a maguk tenniva­lóik. Példa erre: 1976-ban 122 féle terméket gyártottak a Mezőgép gyárai a megyé­ben, ma 56 félét. Beléptek a tőkés piacokra, eleget kell tenni a szocialista országok- megrendeléseinek, a belföl­di keresletnek is. előtérbe került a nagyobb szériák gyártása — mindez emberi problémákat is felszínre ho­zott. Egy műhelyben szinte egyik napról a másikra me­rőben más terméket kell gyártani, mert alkalmazkod­ni kell a piaci igényekhez. Korábban a dolgozók ezt szervezetlenségnek minősí­tették, „nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal” mond­ták. Meg kellett beszélni ve­lük és meggyőzni őket ar­ról, hogy az élet, a saját fennmaradásuk követeli ezt a változást. És ez már po­litikai munka a javából. Ab­ban az üzemrészben például, ahol 1970 óta épületszerke­zeteket gyártottak lakato­sok, hegesztők, három hét alatt univerzális rendfelsze­dő pótkocsikat kell előállí­tani. A hegesztőnek meg kel­lett értenie, most arra van szükség, hogy szerelnie kell. És ez nem is olyan egyszerű. — Már kezdjük megtalál­ni a jövő politikai munká­jának módszereit — állítot­ta Pelikán Lajos. — Hiszen a / dinamikus munkaszerve­zést dinamikus politikai munkával kell párosítani. — Egy biztos; a politikai munkában egyaránt kell hat­nunk az észre és a szívre. Hogy mindenki, aki szereti a munkahelyét tudja: az élet diktálja ezeket a gyors változásokat. Nekünk már heti ütemezésben kell elegét tennünk a tőkés megrende­léseknek. Tudja, hogy ez mi­lyen feszes munkát követel tőlünk? És Barta Szilveszter hozzá­tette: — Az emberek több­sége ezt már megértette ná­lunk. És ez egy kicsit, a mi politikai munkánk vizsgá­ja is. Varga Viktória

Next

/
Thumbnails
Contents