Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 27. KÜLPOLITIKAI * KOR KÉP VITA AZ ENYHÜLÉSRŐL Osztható vagy oszthatatlan Olyan ez a vita, mint amelyik hajdan folyt az angyalok neméről • mondta a jelen sorok írójának egy bonni politikus. Terméketlen és elvont. Két nyugati irányzatról van szó. Az egyik ezt mondja: az enyhülés oszthatatlan. A másik így válaszol: nem, osztható! Fülünknek kissé szokatlan, első hallásra nem is világos a probléma. Valójában égetően időszerű és eldöntendő kérdés húzódik meg mögötte: ha másutt válság robban ki, romoljon-e az európai helyzet is, vagy maradjanak meg a múlt enyhüléses évtized eredményei. Természetes, hogy az utóbbit választjuk: az enyhülés osztható. Mindig is osztható volt. Sem a múltban nem következett be, s aligha várhatjuk, hogy belátható időn belül eljön az általános béke paradicsomi állapota, amelyben valamennyi földrész minden táján derűs nyugalom honol. Természetes — mondom, de akkor miért csapnak össze a vélemények a Nyugaton erről, miért vannak befolyásos politikusok, akik az ellenkezőjét vallják? Szépen hangzik: az enyhülés oszthatatlan! De mire gondolnak? Vegyük szemügyre az amerikai kormány magatartását. Fő érve: Afganisztán. Mi is történt ott? A Szovjetunió katonai ■segítséget nyújtott egy vele szerződéses viszonyban levő és Európától messze fekvő állam kormányának. Van ennek köze földrészünkhöz? Nincs. De Washingtonban „büntető intézkedéseket” hoztak, Európában is lehűtötték a légkört — visszavonulásra kényszerítendő a Szovjetuniót Ázsiában. így értik tehát az oszthatatlanságot: ha másutt feszültség keletkezik, földrészünk se legyen kivétel. Érthetetlen lenne ez a magatartás, ha nem ismernénk azt a politikai fordulatot, amely az Egyesült Államokban a múlt esztendő végén végbement. így tüstént kiderül, hogy nem az enyhülés oszthatatlan, hanem az amerikai törekvés a világméretű katonai-politikai fölény visszaszerzésére. Ennek az irányzatnak a hívei minden alkalommal félreverik a harangot, ha látják, hogy nő a szocialista közösség befolyása. Voltaképpen a szocializmus határainak ki- terjesztését, a társadalmi haladást akarják megállítani. Afganisztán esetében (ezzel robbant ki látványosan az oszthatóság—oszthatatlanság-vita) az amerikaiak Európával szeretnék zsarolni a Szovjetuniót: „Ha nem vonulsz ki onnan és nem engeded át a hatalmat más (értsd: nyugatbarát) kormányzatnak, elveszíted azt, amit az enyhülés során Európában nyertél.” Tudják, a szocialista országoknak drága, amit a múlt tíz esztendőben földrészünkön sikerült elérni. Ám nemcsak nekünk értékesek a múlt tíz esztendő enyhülési eredményei, a nyugat-európaiak nagy többségének, tekintélyes kormányférfiaknak is. Vallják, nem szabad távoli tüzek martalékául dobni az európai értékeket. Ezért utazott a francia elnök és a nyugatnémet kancellár a szovjet vezetőkhöz, ezért szállnak szembe Nyugat-Európában nagy erők ezzel a bizonyos oszthatatlansági elmélettel. Nincsenek mindenben egy véleményen velünk, de az amerikaiakkal sem. A francia elnök vagy a nyugatnémet kancellár .nem a kommunizmus híve, de elveti az amerikai kormány módszereit, az effajta oszthatatlanságot. Az enyhülés osztható — mondjuk és hirdetik velünk együtt sokan mások. Vajon azt jelenti ez, hogy közömbösek lennénk más földrészek gondjai iránt? Abban a tévhitben élnénk, hogy elszigetelhetjük magunkat, nyugodtan dolgozhatunk, míg másutt bozóttüzek égnek, viharok dúlnak, éhség pusztít, háború folyik? Nem hisszük. Az enyhülésnek — igaz — oszthatónak kell lennie, különben egy válság, bárhol törjön is ki, átterjedhet az egész világra. De az enyhülési szándék legyen valóban oszthatatlan. Pillanatnyilag még nem tudjuk megakadályozni, hogy a világnak hol az egyik, hol a másik pontján válság törjön ki, vagy húzódjék hosszú éveken át — de nem nyugszunk bele. Éppen ezért kell megőrizni az enyhülés Európáját, hogy ennek példáján okulva, innen kiindulva, ezt bázisként használva segíthessünk más földrészeken, más népek konfliktusainak rendezésében. Tatár Imre KÍNA—INDIA Közeledés és hátrálás Kína és India Ázsia, s egyben a földkerekség két legnagyobb állama. Ősi, nagymúltú civilizációjuk az emberiség kultúrtörténetének becses része, kisugárzó hatást gyakorolt a kontinens egészére. Kapcsolataik szinte egyidősek állami létükkel. A két állam a második világháború után nyerte el függetlenségét. Jóidéig úgy tűnt, hogy — a társadalmigazdasági rendszerek különbözősége ellenére — politikai előtörténetük hasonlósága és antiimperialista beállítottságuk eredményeként egészséges kapcsolatot építenek majd ki egymással, népeik és Ázsia egészének javára. Mindez gyökeresen megváltozott a kínai külpolitikának az 1960-as években bekövetkezett fordulatával. Amióta Peking politikájának uralkodó vonása a szov- jetellenesség, a Moszkvával jó viszonyt ápoló India „az ellenségek” egyre bővülő listájára került. A mind ag- resszívabbá váló kínai politika 1962-ben a háborúig feszítette a két ország viszonyát. A kínai vezetés közben több kísérletet tett arra, hogy a maga előidézett feszültséget némiképp enyhítse, de az 1962-es háborúban törvénytelenül elfoglalt indiai területek sorsáról még tárgyalni sem volt hajlandó. Amikor 1978-ban hatalomra került Morardzsi Deszai Dzsa- nata kormánya, Peking az idős, szovjetellenes nézeteiről ismert indiai politikusban lehetőséget látott a kapcsolat tendenciózus felújítására. A kísérlet a nemzetközi politikában is ritkának számító gro- teszkséggel hiúsult meg: a Dzsanata-kormány külügyminiszterét, Vadzspajit (16 -év után az első magasrangú indiai politikus Kína földjén) abban a pillanatban hívták meg Pekingbe, amikor a kínai csapatok elözön- lötték Vietnam északi határtérségét. Vadzspaji maga úgy nyilatkozott annakidején, hogy pályafutása során ennél súlyosabb megaláztatásban soha nem volt része. Az Üj-Delhiben a közelmúltban végbement hatalmi váltással párhuzamosan Peking ismét célozgat a párbeszéd újrakezdésére. (Nyugati tudósítók fontos mozzanatként értékelik, hogy Kína húsz év után elsőízben képviseltette magát egy India nemzeti ünnepén rendezett fogadáson. A párbeszédben való pekingi érdekeltséget látszott erősíteni Hua Kuo- feng és Indira Gandhi belgrádi tanácskozása, sőt, a tervek szerint, a kínai diplomácia feje szeptemberben Űj- Delhibe látogat. Hogy lesz-e folytatás? — az enyhén szólva kérdésesnek tűnik, Egyfelől amiatt, mert az indiaiak régóta úgy érzik, hogy de facto szövetség jött létre Kína, Pakisztán és az Egyesült Államok között a többi között India-el- lenes éllel. Másfelől itt van Észak-kelet-India két államának, Assam-nak és Tripurá- nak a kérdése. A helyzet ott kétségkívül robbanásveszélyes, a szeparatista tendenciák az indiai állam egységét veszélyeztetik. A Far Eastern Economic Review című jól értesült hongkongi hetilap nemrég ezt írta: „Űj-Delhiben jókora zavart keltett a pekingi rádió beszámolója az északkelet-indiai zavargásokról. A hangnem nemcsak egyszerűen a szeparatisták támogatásként értékelhető, hanem egyszersmind az indiai kormány intézkedései bírálatának. Peking 1977, azaz Indira Gandhi választási veresége óta tartózkodott az indiai események bírálatától” — írta a lap. Vagyis rózsás jövővel nem kecsegtet az a világpolitikai- lag azonos súlyú felek közti tárgyalás, ahol az egyik, igényeit előadván, bedugja fülét, amikor a másik beszélni kezd. Győri Sándor ISMÉT HOSSZÚ, FORRÓ NYÁR Ml TÖRTÉNIK MIAMIBAN? Az utóbbi időben pusztító hőségről érkeztek jelentések az Egyesült Államokból. De nemcsak a hőmérők állása jelzi, hogy ismét „hosszú” forró nyár” kisért a Florida- állambeli Miamiban. A májusi véres faji zavargásokat júliusban újabb követte. Az események az amerikai nagyvárosok néger gettóinak, Amerika színesbőrű lakóinak tarthatatlan helyzetére hívták fel a figyelmet, és sok vonatkozásban a hatvanas évek hatalmas polgárjogi megmozdulásaira emlékeztettek. Különösen a reményüket vesztett fiatalok hajlanak a legjelentéktelenebbnek tűnő események hatására is. fejvesztett zavargásokra. ftKu Klux Klán támaszpontja Florida tudvalévőén a fajgyűlölő Ku Klux Klan fő támaszpontja, a narancsültetvények fehér urai csak a saját törvényeiket ismerik. Az 1920-as évektől kezdve idegenforgalmi centrummá fejlődött Miami — könnyebb életet kínálva — magához vonzotta a négereket. Itt cipőtisztítók, pincérek,szobalányok, hordárok, taxisofőrök, eladónők, kertészek lehettek. A konjunktúra még a szomszédos Georgia és Alabama államból is sok feketét csábított ide: a város összlakosságának ma mintegy negyede néger. Az elmúlt években azonban visszaesett Miami idegenforgalma, a nyaralók inkább a karibi szigeteket keresik fel. Ez pedig a négerek növekvő munkanélküliségéhez vezetett: sokezren csak a szociális segélyekkel Egy halott néger a miami utcán amerikaiak a kubaiakkal álltak szemben, a kubaiak az amerikai feketékkel, s mindannyian a Haitiből érkezett nyomorultakkal. Harmadrendű polgárok fehér rendőrök. A májusi zavargásokat is hasonló esel idézte elő: négy rendőr ot nélkül agyonverte a néger Arthur McDuffy. S bár a fehér bíróságnak kétségtelen bizonyítékok álltak rendelkezésre a rendőrök bűnösségéről, felmentő ítéletet hoztak. tartják £enn magukat. A 60-as évektől kezdve újabb csapásként jelentkezett a gazdag emigráns kubaiak beáramlása: Ők kezükbe kaparintották a kereskedelmet, a bankokat és természetesen az idegenforgalmat is. Miamiba vonzották a latin-amerikai gazdagokat, telekspekulánsokat, akikkel együtt a kábítószer-csempészet egyik központjává tették a várost. Egymás után épültek a gyárak, de négereket alig alkalmaztak. A gondokat csak növelte a 35 ezer fekete bevándorló, aki az elmúlt nyolc évben Haitiből menekült ide a nyomor és a Duvalier-rezsim elnyomása elől. A faji feszültség így évről-évre nőtt: a fehér A négerek sokszor harmadrendű polgároknak érzik magukat — joggal. Míg a fehérek és a kubaiak között a munkanélküliség 8 százalékos, a feketéké már túlhaladta a 17 százalékot. De a fiatalok között ennek majd a duplája). Hivatalos adatok szerint egy néger évi jövedelme alig több mint 5 ezer dollár, a fehéreké 14 ezer. S mindehhez járul a hatóságok brutalitása és igazságtalansága. Nyomor és reményteleoség Egy fehér rendőr megerőszakolt egy 11 éves fekete kislányt — szökni hagyták. Egy néger tanítót állítólag összetévesztettek egy kábítószer kereskedővel: véresre verték lakását összezúzták. Egy 22 éves fekete fiatalembert „tévedésből” lőttek le a A kormányzat arra hivatkozik, hogy a jelenlegi helyzetben nem képes gazdasági segítséget nyújtani a rászorulóknak. A lázongások megismétlődésének elkerülésére csupán annyi történt, hogy Washingtonból FBI-tisztség- viselőket és jogászokat irányítottak Miamiba: ellenőrizzék a végrehajtó szerve ketés a rendőrséget. A nyug talanságot azonban, s ezt a közelmúlt eseményei is bizonyítják, mindez nem csilla pftja. A nyomor és remény telenség kétségbeesett cselekedetekbe hajszolja nemcsak Miami, hanem sok más amerikai város feketéit is. — Gáti — Szovjet karikatúrák Árulkodó amerikai fegyverek Ruhapróba a Fehér Házban Carter, a divatfi __ B arrikád Salvadorban ... ... és amiből épül
