Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tanulmánygyűjtemény A VÁLTOZÓ ALFÖLD Az Alföld sok ember képzeletében ma is úgy él, mint az ország egyik viszonylag elmaradott gazdasági, földrajzi tájegysége. Sokszor többen figyelmen kívül hagyják az Alföld lemaradása ellen vívott harc három és fél évtizedes eredményeit. A nemrégiben megjelent Változó Alföld című tanulmánygyűjteménynek éppen az a célja, hogy egy reálisabb, a jelen körülményeket helyesen értékelő „Alföldképet” alakítson ki a köz toldatban. Nem közömbös ugyanis e fél magyarország- nyi terület gazdasági-társadalmi élete, fejlődése, s az arról alkotott vélemény sem. Az Alföld \ ipari elmaradottsága, egyeduralkodó agrár jellege a magyar gazdaságnak egyik sarkalatos problémája volt szinte a legutóbbi évtizedekig. A hatvanas évek elején megindult forradalmi változások azonban egyre inkább átformálják e térség gazdasági szerkezetének egész rendszerét. Ezt az átalakulást, fejlődést követik nyomon a kötet tanulmányainak szerzői: dr. Beluszky Pál, Bereczki József, dr. Berényi István, dr. Borai Ákos, dr. Kukovics Sándor, dr. Somogyi Sándor, dr. Suhai Ferenc, Sury Tamás, Temesi Ida, dr. Tóth József, dr. Zoltán Zoltán a földrajztudomány szakemberei. Írásaik felölelik az Alföld-kutatás szinte minden lényeges kérdéskörét. Foglalkozik a kötet a tájegység jellegzetes talajtípusaival és azok hasznosításának körülményeivel, a vízgazdálkodás kérdéseivel, megismerheti az olvasó az állattenyésztés és a növénytermesztés alföldi jellemvonásait is. Külön fejezetet kapott a könyvben a dél-alföldi szénhidrogénnek kitermelésével és értékesítésével kapcsolatos kérdéskör, éppen úgy, mint a településhálózat, a népesedési viszonyok, a kulturális helyzet, vagy az urbanizáció problémái. A térség iparosításának helyzetével dr. Zoltán Zoltán, a kötet szerkesztője foglalkozik írásában. A kötetet záró tanulmány az Alföld természetvédelmi kérdéseire keres választ. A tanulmányokat író szakemberek nemcsak az Alföld fejlődési eredményeit, tendenciáit tekintik át, hanem a tájegységet, mint sajátos fejlődési modellt szemlélik, figyelembe véve konkrét tájadottságait. Gazdag tény- anyag, táblázatok, szemléltető ábrák sokasága teszi szemléletessé az olvasó előtt az „Alföld-kérdés” lényegét. Növeli a kötet széles körű használhatóságát az írások végén közreadott gazdag irodalomjegyzék és a mellékletként csatolt színes térképek is. Hű tükröt tartanak az olvasó elé ezek a tanulmányok az Alföld mai életéről, gazdasági viszonyairól, széttörve a hagyományos „elmaradottságról” alkotott képet. Jól bizonyítva, hogy e tájegység és a többi országrész közötti örökölt aránytalanság egyre inkább a múlté már. Nemcsak a földrajzi kérdések iránt érdeklődőknek nyújt maradandó élményt a Tankönyvkiadó új kötete, hanem haszonnal forgathatják mindazo'k, akik érdeklődéssel figyelik hazánk, s azon belül egy-egy tájegység egyre dinamikusabb fejlődését, s a szűkebb „haza”, az Alföld arculatának átváltozását. R. G. Min dolgozik? A mézeskalács házikó gazdája Beszélgetés Halász László Jászai-díjas színművésszel A mézeskalács házikó a szolnoki Holt-Tisza partján tényleg olyan, mint a mesebéli. Verandástól, szobástól, konyhástól van vagy tíz négyzetméteres. Vigyázzon az olyan ember, aki arrafelé született, ahol sok eső esett, beveri a fejét az ereszbe. Ez a Halászcsalád „nyári rezidenciája”. Tervezte és építette Halász László, a Mikroszkóp Színpad tagja — szolnoki nevén a „Kis Halász”. — Akiről először szólok az én kis házacskám kapcsán, már sohasem üti be többé fejét a verandám szemöldökfájába. Mégis, ha gyászolva is, elmondom az utolsó itteni poénját. Állt a szoba közepén, az én igazgatóm, s keze jellegzetes mozdulataival kísérve megjegyezte: „Ravasz pali vagy te, Laci! Azért építettél magadnak ilyen csöpp nyaralót, hogy kétrét hajolva álljak előtted!” Sűrűn járt ide, nagyon szerette a Tisza partját. Nem is hiszem el, hogy Komlós János nincs többé. Csak úgy tudom elképzelni halálát, mintha színpadot változtatott volna, s valahol máshol mondja tovább felejthetetlen monológjait ... — Hány évig dolgoztak együtt? — Hat éven keresztül. Sokat, nagyon sokat köszönhetek neki, különösen az első években, amikor még a műfajjal. a politikai kabaréval ismerkedtem. Talán nem felejtett még el a szolnoki közönség, hiszen 18 évig a Szigligeti tagja voltam, s talán még emlékeznek néhány itteni szerepemre. Komlós észrevette, hogy a Szolnokon formált figuráimra „építkezhet” a kabaré, színészileg meg tudom oldani a feladatot, s olykor valami új színt is hozok e műfajban. — Ezt a Mikroszkóp Színpad közönségén kívül a tévénézők, a rádióhallgatók milliói tanúsíthatják. Komlós színpada megújította „Kis Halászt’’, megteremtette a gangos, magas „C”-n beszélő, önmagát csőlátónak álcázó, de a szöget mindig fején találó kisember figuráját. S ez nem papírízű „flaszter”- alak! Marton Frigyestől hallottuk egy rádiókabaré jelenete rendezésekor: ide „Halászolás” kell! Vagyis egy Bizony az én „nyári rezidenciám” olyan kicsi, hogy a gyerekeimnek sátortábort vertem fel az udvaron népi hős, modern Ludas Matyi jelenléte és igazságtevése. S ez a figura nagyon kellett a nagymultú, de éppen a Mikroszkóp Színpad és Marton Frigyes vezette rádiótár- sulai által megújított magyar kabaré számára. Szóljon, ha nem ért egyet fejtegetésünkkel. Végtére is Magának kell legjobban tudnia, hogy mi is az a „halászólás” a mai politikai kabaréban? — Nagyjából mindent elmondott erről, legfeljebb annyit teszek hozzá, hogy sohasem lettem, lehettem volna Komlós színpadának megbecsült tagja, ha nem őriztem volna meg szülőfalum hajdani, furfangos szegényembereinek csavaros észjárását. Józsán valamikor gyermekkoromban a nincsteleneknek állandó „gógyizás- ban” kellett élniük a megélhetésükért. Tőlük tanultam meg, anélkül, hogy tudtam volna, az alföldi góbék trükkös, olykor cik-cakkos gondolkodását. Komlós János érdeme, hogy a városi népi hős mellé „behozta” a kabaréba a magyar vidék kisemberének botladozását és igazát. — Egy tapintatlan kérdés: a régebbi értelmezésben vett színház nem hiányzik? — De igen! Ám módom volt a Mikroszkóp Színpadon eljátszani néhány drámai szerepet is, Ajtmatov, Suk- sin darabokban. — Most min dolgozik, miben ... ? — Szokták, mondani, hogy minden nagykapu mellett van egy kiskapu is. Az én portámon eddig csak kiskapu volt. Most éppen egy nagykaput csinálok — de csak a Trabantom számára. Pihenésképpen kapálgatom az ubor- kafölderrfét. ■=— Szóval uborkaszezon van? — Esténként nincs, sokfelé hívnak, járjuk az országot a Mikroszkóp-béli kollégáimmal. Szóval mit is csinálok: nevettetek, hogy nekem is jókedvem legyen. Egyre jobban megbecsülöm a nevetést... Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Mint elátkozott királykisasszony DÜLŐFÉLBEN A KÖNYVTÁR TISZAFÖLDVÁRON ÉS MÁSUTT IS Néhány esztendővel ezelőtt egy jelentős közéleti személyiség fogadására készült Ti- szaföldvár. A főút mentén, a volt piactéren hirtelen rendet csináltak: fákat ültettek, padokat szereltek fel, parkosítottak. Mindehhez volt gépi és kézierő, társadalmi munka, pénz. Ugyanitt most: fölütötte fejét a gaz, az előző kaszálás szénáját széthordta a szél, szemét is akad. Szemrehányóan néz szembe a park a járókelőkkel: hiába volt a munka, az összefogás? Szerencsére egy elhanyagolt park nem dőlhet össze. Nem úgy, mint egy könyvtár! Kruchió Istvánná, a tisza- földvári könyvtár vezetője — szégyenkezve, pedig neki nincs miért — mutatja meg a könyvtár helyiségeit. A raktárhelyiségben omladozik a mennyezet. a könyvespolcok tetején lavór, vödör, műanyagpohár — mindig odateszik az edényeket. ahol éppen a legjobban folyik. Az oldalfalakon repedések — nemcsak a raktárban, hanem az olvasóteremben is. A könyvtár irodájában — amely egyúttal könyvraktár is — hatalmas folt jelzi a mennyezeten a legutóbbi eső méreteit, az egyik polc alatt felhúzott egérfogó. — Hát igen, akad egér is — mondja a könyvtárvezető. — Ügy vigyázunk, ahogy tudunk... Kell is vigyázni. Ez a 107 négyzetméteres könyvtár 28 ezer kötet remekül válogatott, katalógusokkal „föltárt” kötetet tartalmaz. Az elöregedett, omló épület, a benne levő hatalmas kincsesei a békává varázsolt szépséges szép királylány meséjét juttatja eszembe. Csakhogy ez nem mese, s nincs királyfi, akinek csókjától azzá változnék minden, ami. Kruchió Istvánné szakképzett könyvtáros, 1959 óta dolgozik könyvek és olvasók között. — Ezt a helyiséget 1968- ban vette birtokba a könyvtál', korábban az iskola irodái voltak itt. Az alapterület már az átadás pillanatában kevés volt. helybenol- vasásra, a könyvtári munka lelkét jelentő olvasótermi tevékenységre soha nem volt lehetőségünk. Évente 120—130 ezer forintért vásárolunk könyvet, gazdag a folyóirat állományunk is — egykettőre szűknek bizonyult a könyvtár. Aztán: nincs mosdó, nincs mellék- helyiség, nincs a feldolgozó munkához szükséges iroda... — Tizenkét évvel ezelőtt tehát egy, a korszerű könyvtári munka lehetőségét kizáró létesítményt adtak át? És néhány éven belül egyre súlyosabban jelentkeztek a problémák. Tavaly több mint 2400 olvasója volt a tiszaföldvári könyvtárnak, az idén valószínűleg kevesebb lesz.' Természetes, hogy a rossz körülmények hatással vannak a település olvasómozgalmára is. A könyvtárvezető évek óta minden beszámolójában, jelentésében jelzi ja fenntartó községi tanácsnak, hogy baj van. Eddig nem történt semmi. Csatos Imrénével. a községi tanács elnökével egy „szükségirodában” (éppen folyik a tanácsháza teljes felújítása) beszélgettünk. — A könyvtár épülete — nem kell hozzá statikusi, vagy mérnöki dokumentum, — életveszélyes, a könyvek károsodását nem is említve. Sürgősen kell tehát valami átmeneti megoldást találni, s aztán pedig egy olyat, ami hosszú időre megnyugtató — netán: korszerű — módon lehetővé tenné a 12 ezer lelkes Tiszaföldvár könyvtári ellátását. Előbb beszéljen kérem a távlati elképzelésekről. — Nem könnyű. A könyvtár helyzete sok gondot, fejtörést okoz. Tervünk, pontosabban elgondolásunk azért van. Most ősszel kezdődik egy nyolc tantermes iskola építése Tiszaföldvá- ron. Az iskola átadása 1982- ben lesz, a belterületi iskolában felszabad,uló helyiségekben felújítással lehetne kialakítani egy a jelenleginél nagyobb alapterületű, korszerűbb könyvtárát. — Mennyi a községi tanács felújítási alapja egy évben? — Hatszázhúszezer forint. — Ha mind erre fordítják is — úgy tudjuk, az iskolák is leromlott állapotban vannak — kevés lesz. — A költségek viselésébe ijermószetesen szeretnénk „bevonni” a település gazdasági szerveit, a Lenin Tsz-t, az ipari szövetkezetét. . . — Tárgyaltak már erről? — Még nem. Bódi Imre, az országos hírű Lenin Tsz elnökének, aki tagja a megyei tanács köz- művelődési bizottságának is, föltettük a kérdést. — Omladozik, beázik, dűlőfélben van a községi könyvtár. A községi tanács elnökének tájékoztatása szerint egy korszerű könyvtár kialakításában számítanak a szövetkezet hathatós támogatására is. — Jelenleg nincs pénzünk erre — annak idején lehetséges, hogy tudunk majd segíteni. Az új iskola építéséhez már átutaltunk a tanácsnak egymillió forintot, évi 40 ezer forinttal a művelődési házat. 150 ezer forinttal az MHSZ báDINAMIT Egy zenekar felbomlásának leggyakoribb oka a kiégés, az ötlettelenség, a zenei elképzelések összeférhetetlensége. A „friss vér”, az új szellem jegyében keresik a legmegfelelőbb társakat az alakítandó együtteshez. Gyakran ez „házon belül” történik — az éppen előtérben lévő popzenekarok tagjai szövetkeznek — mint ahogy történt a Dinamit esetében. Az új csapat a Skorpió, a Mini és a P. Mobil hajdani legénységéből állt össze. Kíváncsian vártuk, milyen lesz az 'egyéni hang, mekkorát robban a Dinamit? Az albumot hallgatva érzünk némi „detonációt” is, ha nem is nyit ú# járatokat a könnyűzenében. Igen divatos témája zenekarainknak a tinédzserkorosztály, s gondjai. A harmadik iksz felé/járó muzsikusok nyilván közönségük kedvéért teszik $zt, de úgy tűnik, valamennyien közös szövegírót választottak, aki unottan írja a sablonos sorokat. A lemez nyitódala — Tinédzserdal. — zeneileg igen jól szerkesztett kompozíció, de az említett hiányosság, s a bántóan rossz prozódia a „felejthető” kategóriába húzza le. A következő dalt hallgatva (Senki se szóljon rám) nem győzünk bólogatni a visszaköszönő nyelvi közhelyekre. Érdekes, billentyűs hangefíektekkel indít viszont az Arcok álruhában című szerzemény, melynek kuriózuma még az énekes Vikidál Gyula úsztatott hangja. Remek hangszerelésben fogalmazódott meg az A-oldal utolsó dala (Engem ne sajnáljatok). Sikeresen ötvözte a szöveget a dallammal a zenekar. A Skorpiótól már megszokott mesteri szólóval indítja Szűcs Antal Gábor a második oldal Igazság című slágerét. A gitáros nagyszerűen köti össze a melódia különböző részeit, s fonja egy értékes kompozícióvá. Ezzel szemben a „Külvárosban születtem” egy közepesen nehéz ujjgyakorlat a muzsikusoknak, s úgy érezzük, azért került az albumra, hogy ne forogjon három percig üresen a korong. A lemezt végighallgatva egy zeneileg kidolgozott, úgy-ahogy megérlelt összmunka eredményével találkozunk. A szöveg komponálásába viszont nem ártana több energiát fektetni. — f — zist, szállítással együtt több mint 250 ezer forinttal a sportegyesületet támogatjuk. .. — ön harminc éve él és hosszú ideje dolgozik vezető beosztásban Tiszaföldvá- ron. Mi az oka annak, hogy a kulturális középületek — művelődési ház, könyvtár, iskolák — átlagon aluliak, finoman szólva. — Tiszaföldvár harminc évvel ezelőtt — ugyanezzel a létesítményhálózajttal „jól állt” e tekintetben. Aztán az idő telt, az épületek romlottak, s bár tétova tervek születtek, minden maradt. Érzésem szerint húsz esztendővel ezelőtt kellett volna felmérni a helyzetet. Ismét a tanácsházán. Döb- rei József műszaki ügyintéző is súlyosnak minősíti a könyvtár állapotát. — Cserepeztük, körülbe- tonoztattuk pár éve — hiába. Régi, rossz vályogépület, ha ez egyszer elázik, elindul, és nem tudni, hogy megáll-e. Ezek után lássuk, milyen átmeneti megoldás ígérkezik. — A KlOSZ-szal tárgyaltunk. A kisiparosok-székhá- za átmenetileg megoldaná a problémát — mondja az elnökasszony. Kruchió Istvánné: — A KIOSZ székház semmiképp nem megfelelő. Akkor inkább itt maradunk. Nyugodt lélekkel ideírhatjuk helyszíni tapasztalataink alapján: a szóbanforgó épület valóban alkalmatlan — még ideiglenesen is — könyvtári célokra. Dohos, vizes, sötét vályogház: több százezer forint értékű könyv- állományt nem szabad iárolni benne. Egy rossz cseberből egy még rosszabb vederbe. .. Felkiáltó és kérdőjelet kitéve itt akár be is fejezhetnénk, ha egyedi eset volna a tiszaföldvári. 1970 táján a községi tanácsok — a Művelődésügyi Minisztérium előírása értelmében — a takarékossági szempontok és különböző helyi anyagi „források” figyelembe vételével elkészítették a könyvtárak távlati fejlesztési terveit. Számos településen — több helyütt a szolnoki járásban — mintha megfeledkeztek volna a fenntartók a tervekről. A megyében a szolnoki járás- ban jut. a mérőszámonként használatos 100 lakosra a legkevesebb ..könyvtári négyzetméter”. Tiszaföldváron "az előírtnak a fele sincs meg. Kengyelen a-/, ötödé se, de Tiszabőn, Üjszászon. Kenderesen sem jobb a helyzet, összehasonlításképpen: a tiszafüredi járásban 92 százaléka megvan az előírt alapterületnek — jórészt a tanácsok, közelmúltban tett erőfeszítése eredményeképp. S ha csak az alapterület hiányoznék: omlik a könyvtár gyermekrészlege Üjszaszon, veszedelmesen beázik Tiszabőn, Kengyelen Pedig az elképesztő zsúfoltság veszélyezteti a könyvek épsését. És az olvasókét és a könyvtárosokét! Figyelemre méltó, hogy a szolnoki járásnak nincs a szó igazi értelmében vett könyvtári-módszertani központja sem. Évekkel ezelőtt a törökszentmiklósi és a szolnoki járás összevonása után a két központi könyvtárban megszűntek a módszertani csoportok. Pedig hozzáértő, aktív, segítségre kész felügyeletre, falujáró könyvtári ..diplomatákra” ugyancsak szükség volna. Szabó János
