Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1960. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Javult az ellátás, a vásárlók tájékoztatása Ellenőrzés az idegenforgalmi területeken Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség irányításával a fővárosi és megyei kereskedelmi felügyelőségek a korábbi gyakorlatnak megfelelően az idén is fokozottan figyelemmel kísérik az idegenforgalmi területeken a fogyasztói érdekvédelem helyzetét. A Belkereskedelmi Minisztérium ellenőrzési tervében szereplő országos vizsgálat a Balatonnál, a Dunakanyarban és a budapesti strandokon működő kereskedelmi és vendéglátó üzletek ellenőrzési tapasztalatait most összegezték. A vizsgálat megállapította, hogy a vállalatok jól felkészültek az idegenforgalmi szezonra, feltöltöttek a készleteket, gondoskodtak a folyamatos utánpótlásról. Az élelmiszerboltok az alapvető napi cikkekből mind meny- nyiségben, mind pedig választékban kellő készletekkel rendelkeztek. A zöldséggyümölcsfélék kínálata is megfelelt az idényjellegnek, csupán néhány helyen kifogásolták a lehetőnél , szegényesebb választékot. Kedvezőnek minősítették az ellenőrök, hogy az üzletek többsége közvetlen felvásárlással is törekszik a kínálat javítására. A vendéglátó helyeken az ételajánlat általában megfelelt a differenciált keresletnek. Mind a Balaton környékén, mind Budapesten es a Duna-kanyarban levő strandokon működő egységekben jobb és választékosabb ételek álltak a vendegek rendelkezésére, mint a korábbi években. A melegkonyhás üzletek döntő többségében a nyitvatartás ideje alatt folyamatosan lehetett kapni kisadag, zóna, egytálételeket. Kevés helyen kellett szóvátenni a napi, illetve a turistamenük hiányát. Mennyiségileg jó volt az ellátás sörből, és mintaszerű az üdítőitalokból. Az ajándékboltok kínálata, választéka általában igazodott a kereslethez, csupán egyes cikkekből — strandpapucsl,) /tollaslabda, asztalitenisz-felszerelés, színesfilm — adódott, méretes választékhiány. Az ellenőrzött áruk minősége az üzletek 90 százalékában megfelelt az előírásoknak. Csupán néhány élelmiszerboltban és vendéglátóegységben találtak lejárt szavatosságú élelmiszert, fonnyadt zöldséget, romlott ételt, amiket azonnal kivonattak a forgalomból. A vásárlók tájékoztatása is javult az üvegvisszaváltás, a nyitvatartás jelzése, a vásárlók könyve elhelyezése és kezelése, a minőség tanúsítása, a használati kezelési útmutatók tekintetében. Ugyanakkor az üzletek 25—30 százalékában hiányos volt az árjelzés. Az ellenőrzés csaknem kétszáz vendéglátó és kiskereskedelmi üzletre terjedt ki, s a korábbi évekhez képest kedvezőbbnek értékelte munkájukat. A vizsgálat alapján a fogyasztói érdekvédelemmel összefüggő szabálytalanságok — többségében helytelen áralkalmazás. pontatlan mérésből és számolásból adódott vásárlói megkárosítás — miatt 56 esetben alkalmaztak személyi felelősségre- vonást. Ma zár a szegedi vásár Sikerük volt a Szolnok megyeieknek A Szegedi Ipari Vásár ma, vasárnap zárja kapuit. A vásárt több mint százezer ember tekintette meg, s jelentős üzleti tárgyalásokat is folytattak a kiállítók. Eredményesek voltak a szakmai napok, különösen a magyar és a jugoszláv ipari, kereskedelmi partnerek kötöttek jó üzleteket, bővítették a határmenti árucserét, jobbá tették az áruválasztékot. A Szolnok megyei kiállítók az i4ei szegedi vásáron szép sikereket arattak. Az első ízben bemutatkozó Bőrtex nagydíjat kapott korszerű és tetszetős táskáiért. Nagydíj ezúttal nem jutott a hagyományosan részt vevő Tisza Cipőgyárnak, de a közönség tetszését megnyerte a gyár néA Tisza Cipőgyár az A-pavilonban mutatta be új modelljeit hány új terméke: a színes női szandálok és a sport cipők kolleikciója. Varró Agnes, a Tisza Cipőgyár képviselője elmondta, hogy a szegedi vásárt alkalmasnak tartják arra, hogy találkozzanak a kereskedőkkel és a fogyasztókkal, egyeztetni tudják a kiállításon terveiket, fölmérik a közönség igényeit. Mindent összevetve a Szolnok megyei cégek sikert arattak Szegeden. Hazánkba látogat a Szentszék küldöttsége A Szentszék küldöttsége, Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár vezetésével szeptember 27—29 között Magyarországra látogat. A bíboros államtitkár és kísérete részt vesz a Szerit ©ellért püspök születése ezeréves évfordulója alkalmával Esztergomban és Budapesten rendezendő egyházi ünnepségeken. Tiszafüreden Elkészült a századik portáldaru Az MHD tiszafüredi gyáregységének dolgozói befejezték a náluk készült századik, öttonnás portáldaru összeállítását, szerelését. A jubileum alkalmából a gyáregységben rövid kis ünnepséget tartottak. Mező Béla a gyáregység igazgatója beszédében méltatta az alig tízéves gyár eddigi fejlődésének útját, majd négy szakembernek a Kiváló dolgozó kitüntetést nyújtotta át. Rajtuk kívül többen pénzjutalomban részesültek. A tiszafüredi gyáregységben az idén még 29 darut szerelnek össze, amelyből 18-at szovjet megrendelésre készítenek, a többi pedig tőkés exportra kerül. Dunaújvárosban Szalmából cellulóz A Dunaújvárosi Papírgyárban a szalmacellulóz- üzem felújítása után ismét megkezdődött a cellulózkészítés. A gyár az idén 76 ezer tonna szalma feldolgozására kötött szerződést a Fejér me- gye: Zöldért Vállalattal. De dolgoznak — mert még kevés az új szalma — lombos faalapanyagokkal is. A szalmafeldolgozás mindenképpen gazdaságos, a cellulóznak a világpiacon jó ára van, tonnája 500—600 dollár. ÚJ A RÉGIBEN Iparművész tervezte új minták születnek szőnyeggé Oláh Lívia keze nyomán: a hagyományosok mellett a nonfiguratív díszítések is megjelentek már a békésszent- andrási Szőnyegszövő HTSZ öcsödi telepének termékein. (Balra) Egy szőnyeg — négy asszony. A legnagyobb gépen most egy huszonhárom négyzetméteres óriás készül; egy hónapi munka, — pedig van, aki tízezer csomót is készít egy műszak alatt. (Jobbra) Százhuszonöt ezer csomó egy négyzet- méteren — 10—12 ezer forintot ér. Kónyái Sándorné remekének párja a szegedi vásáron látható. Fotó: Kőhidi Napjaink hősei N apjaink hősei mindazok, akik a gazdasági-társadalmi változások főszereplőivé képesek válni. Nem azok, akik „elesnek”, hanem azok, akik minden helyzetben talpon tudnak maradni — akik erősebben akarnak, mint mások, akiknek példája magával ragadó. Leegyszerűsítve: a nehéz emberekről van szó. Még mielőtt félreértésre adna okot ez az írás: nem Kovács András sikerfilmjének hősei iránt ébred nosztalgia, nem a vereségeket vélem lendítő erőnek. Szigorúan a •mára, a most és ltt-re gondolok, arra a helyzetre, amelyet a fejlett szocialista társadalom új minőségi követelményei, s a tőkés világ- gazdaság ellentmondásai okoztak; „éleztek” ki. Ez a helyzet azoknak kedvez, akik vállalkozó szelleműek, terhelhetők, bírják a nehézségeket, rendelkeznek a megújulás képességével. Nem alkalmi sztárokra, haknizó főszereplőkre van tehát szükség, hanem olyan emberékre, akik tartósan képesek megfelelni a feladatoknak. A „nagy öregek” — Burgert Róbert, Horváth Ede, Bereczki László, Dienes Béla és mások — mögött se szeri, se száma az új, fiatat tehetségeknek. Nevük illendőségből nem em- líttetik oly gyakorta — néhányat felsorolhatnék még a megyéből is — meg hát nem szokásunk bárkit is „futtatni”. Régi tapasztalat: idő kell ahhoz is, hogy bizonyosan tudjuk, ki „szédülés” és ki nem. Régóta izgat, mi lehet a titkuk azoknak, akik egy fejjél legkevesebb mindig fölé nőttek a legjobbaknak is, s messze „kilógtak” á sorból, mindig a dolog nehezebb, a veszélyesebb végét keresve. A megfejtés lehet téves, de vélem, hogy nemcsak a szakértelem, a tehetség, a rátermettség, a kellemetlen egyenesség. Az igazi titkok: az elkötelezettségük a szocializmus iránt. Sikert csak a szocializmuson belül tudnak elképzelni — ez adja az erejüket. Természetesen a helyzetüknél, a kötelességüknél fogva erősebben rányomják személyiségük bélyegét arra a kollektívára, amellyel együtt dolgoznak. Hivatásos álmodozók, úgy, ahogyan Lenin helyesnek, kívánatosnak tartotta: „Ha van valami érintkezés az ábránd és az élet között, akkor minden rendben van”. Egyáltalán: szabad-e most, a racionális gondolkodás és cselekvés oly előtérbe kerülő követelményei között azt kívánni, bár sokkal többen „álmodoznánk”? Igen, mert a munkát forradalmi módon keíl végezni, s ehhez olyan ábrándozók kellenek, akik komolyan hisznek álmunkban. Csak egy kérdés van hátra: pontosan tudnunk kell, hogy miről álmodozunk. Könnyű lenne egyszerű fordulattal azt fejelni: a szocializmusról. Csak ezt az ábrándot le kell fordítani a konkrét célok nyelvére. Ezt megtette a párt XII. kongresszusa. De a kongresszusi határozatot — az egészet! — le kell fordítani mindenütt a konkrét cselekvés hétköznapjainak egyszerű nyelvére. És nem fejezetenként, aszerint, hogy ki milyen munkaterületen dolgozik, hanem az egészet, másképp nem lehet eredményesen dolgozni. „Ábrándjaink”, ha így érintkeznek az élettel, akkor minden rendben lesz. Az élettel való érintkezés nehezebb, felelősségteljesebb a vezetők számára, s az sem mindegy, hogy valaki a „Rába élén, vagy egy kis üzemben a .várkapitány”. Azt jelenti ez, hogy napjaink hősei közé nem emelkedhet lakatos, kombájnos, mérnök, orvos, pedagógus, köztisztviselő? Szó sincs róla. Egyetlen feltételnek kell megfelelnie: aki forradalmi módon végzi a munkáját, úgy is él — az hőse lehet korunknak. Mit lehet? Az. Romantikusnak tűnik a fejtegetés? Ha politikailag, tehát, a helyzetnek, a feladatoknak megfelelően értelmezzük a ma hősiességét, a forradalmiságot. nem tévesztjük szem elől. hogy a társadalmat együtt építjük, de nem azonos mértékben járul hozzá mindenki az eredményekhez — bár a közös javakból való részesedést tekintve ez még nem tükröződik a szocialista elosztás elvének megfelelően — akkor reálisan mérlegelhetjük kinek-kinek a cselekedeteit, dönthetünk arról, kit tekinthetünk napjainkban példaképnek. Példaképekre ugyanis szükség van és nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek ist Él éltünkben ugyanis sokkal több a szocializmus szempontjából a mintaszerű, mint hinnénk. Csak valahogy sikkesebb a gondokról, a nehézségekről beszélni, mint arról, amivel elégedettek vagyunk. A párt féltve óvta és óvja magát és a tömegeket a kincstári optimizmustól, ámde a reális, az életközeli gondolkodás megköveteli, hogy valóságunkat, a társadalmat, a fejlődés ellentmondásait, az embereket olyanoknak lássuk, amilyenek. Közösségben méretik meg az ember, lesz naggyá, elismertté vagy éppen munkája, életmódja is ebben a közegben válik kifogásolhatóvá. A személyek sztárolása idegen tőlünk, de a teljesítmény konkrét emberekhez, kollektívákhoz kötődik — ezért a teljesítménynek, a munkának méginkább érdemes és szükséges erősíteni a kultuszát. A munka társadalmában ugyan rríi másnak legyen kultusza, ha nem a jól végzett munkának,... az ember lényegének? De hát visszatérve a kiindulópontra: a nehéz embereké volna a jövő? Nem így áll a világ, a jövő a jelenben is mindannyiunké, erkölcsi felelősségünket tekintve is. Ámde: nem egyformán hatunk a 'jövő alakítására, miután képességeink nem azonosak. Mégis: a döntő, hogy legjobb képességeink szerint tegyük meg a magunkét, így végezzük munkánkat valóban forradalmi módon. Ez nagyon is hétköznapi forradalmiság, hétköznapi hősiesség — de erre így van szükség, társadalmilag, egyénileg és történelmi szempontból is. A nehéz emberek a vállalkozó kezdeményező emberek. És ez nemcsak a kiemelkedő tehetségek, a vezetők privilégiuma. Joga és kötelessége a munkásnak, beosztottnak — egyszóval mindenkinek. Tömeges bizonyossága a lehetőségnek a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny, az újítómozgalom, az új gyártmányok megszületése, az újat kereső vállalkozások szép száma itt a megyében is. Ha valamikor, hát most nagy szükség van arra, hogy mindenütt jó lehetőségek teremtődjenek az alkotóképes emberek számára és azok megbecsülésére. oltak és lesznek, akik közülünk kiemelkednek, fölénk nőnek vezetőkként, szaktémákként, kollégákként. Ne irigyeljük őket, hanem legyünk büszkék rájuk, tartsunk velük. A nehéz embereket „viseljük el” könnyebben. Fábián Péter
