Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 27. Figyelemre méltó és szokatlan, bár végeredményben felesleges statisztikát készített a jászszentandrási általános iskola igazgatója, Molnár István. Az elmúlt tanév végén összegyűjtötte, hogy a huszonöt tagú tantestületben dolgozó pedagógusok menynyi és milyen társadalmi munkát vállalnak. Ebben még nincs semmi szokatlan. A részletes kimutatás végén azonban van egy rubrika „túlterhelték” címmel. Az ide felsorakoztatott hét tanító és tanár „az ember természetes teherbírásánál” jóval többet vállal, akad, akinek tízféle társadalmi megbízatása van. — Akkor készítettem ezt a statisztikát, amikor egyik kedves kollégánk szíve felmondta a szolgálatot — magyarázza Molnár István. — Ezt intő jelnek tekintettem. — A következő tanévben tehát a hét túlterhelt pedagógus válláról levesz néhány megbízatást? — Hát ez az... — gondolkodik el a csaknem teljesen ősz igazgató. — Tudja, a faluban mi vagyunk a mindenesek. Nincs lelkünk visz- szautasítani, ha megkérnek bennünket valamire. Közülünk kerülnek ki a sport- szakosztályok vezetői, a művelődési ház szakköreinek irányítói, a népfrontaktívák, a társadalmimu nka -szervezők. egyszóval, amit másra nem lehet átruházni, mi végezzük. — Miért? Kényszeríti erre valaki a pedagógusokat? — Kényszerről szó sincs. Valahogy így szokta meg a község is, és mi is. hogy ha befejeztük az iskolai kötelező munkánkat, csináljuk a nem kötelezőt. — Ezek szerint a statisztikának semmi értelme... ? — Egyelőre fogalmam sincs, milyen megoldást válasszak, de valamit ki kell találni. — Nem akarok vitatkozni, de a kimutatás végül is ki előtt bizonyíték, és minek ahhoz felmérés, amit amúgy- is tudnak? — Kizárólag belső használatra készült ez a furcsa statisztika, nem kért meg rá senki — mondja az igazgató és láthatólag megsértődött kissé, összehajtogatja a számokkal, adatokkal teleírt papírt. Másra tereli a szót, de mint kiderül, ugyanarról beszél. — Amikor kijött a pedagógusok fizetésemeléséről szóló rendelet, rájöttünk, hogy a tantestület hatvannégy százaléka adjdig a minimum alatti bért kapta. Valahogyan mindig kimaradtunk. Az volt a hírünk, és ma is az, hogy túl jól élünk mi, szentandrási pedagógusok. Tény, hogy mindenkinek van saját háza, kertje, kinek-fcinek disznaja, baromfija... De fizetésemeléskor nem az ebből származó jövedelmeket kell figyelembe venni. hanem hogy ki mit végez. Azt már tudja, hogy társadalmi munkája valamennyi nevelőnek van, azt viszont még nem mondtam, hogy a tanulók között tíz éve nem volt igazolni lan hiányzás, a bukási statisztikánk jóval az országos átlag alatt van ... De hagyjuk ezt, nem akarok panaszkodni. Bár megmondom. hogy például az egv százalékos jutalomkeretet kevésnek tartom és ezt mint a Pedagógusok Szakszervezetének járási titkára sokszor kifogásoltam már. Nagyobb differenciálási lehetőséget kellene bevezetni a jutalmazásban ... Hűha. majd még-azt hiszi, csupa anyagias pedagógus tanít jászszentandráson! — neveti el magát és megenyhül az arca. — Érdekli a falu múltJÁSZSZENTANDRÁSI FRESKÓ ja? — könyököl az asztalra, és le se tagadhatná, hogy harminc éve pedagógus, úgy héz, mint ahogyan bizonyára a tanítványaira szokott.' — Érdekel — bólintok, és ezzel nem mondok valótlant. Hettellő helyett illő kötelesség — Mindenekelőtt tudinia kell, hogy Jászszentandrás még nincs százéves, 1986- ban ünnepli majd a centenáriumát. Mint nem önálló települést már a XVIII. században is megemlíti a krónika, '*Zent András néven. Jóllehet, csupán legelő volt a vidék, de mivel jó minőségű természetes takarmányt találtak itt az árokszállásiak, ide vonultak ki a nyájukkal. Egyszer aztán úgy gondolták, hogy télire se mennek vissza, hanem letelepednek. 1886 óta A .könnyen mozditható- ságról” más a véleménye Bezzeg Árpádnak, a helyi Haladás Termelőszövetkezet párttitkárának. — Az ezer szövetkezeti tagunk közül hatszázan nyugdíjasok. Van két Ikaruszunk, vinnénk a dolgozókat kirándulni, színházba, világot látni, de alig akad jelentkező — mondja kissé lehangol tan. — Annyira „öreg” szövetkezet a miénk, hogy kénytelenek vagyunk minden évben külső munkaerőt alkalmazni a környékről. — A nyugdíjasok nem térinek vissza egy kis munkát vállalni? — A hatszázból legfeljebb tizenöten. Magának való ember a szentandrási. Azt hiszem, mivel a településen mindenki önálló gazdálkodó volt, cselédekről, zsellérekről nem is hallottam, hozzászoktak, hogy önmaguknak termeljenek. Pedig sem törődnek a környék és a lányok nyugalmával.) — De hiszen ez természetes — mosolyog elnézően a párttitkár, amikor a tábor körül tapasztaltakat szóba hozom. —■ Nézze, idejön száz tinédzser diáklány. világos, hogy megmozgatja a fiúk fantáziáját. — Az építőtáborra is azért van szükségük, mert kevés a munkáskéz. De vajon a táborozok elégedették-e az önök gyümölclsösében végH zett munka „honorálásával”? —■ Nagyritkán adódnak viták. Hol a zuhanyozóval, hol az étkezéssel, hol a rne- legvízhiánnyal van probléma. Évről évre többet tanulunk és a hiányosságokat igyekszünk pótolni. De a kapcsolattal azt hiszem, kölj csönösen elégedettek lehettünk. —• Ha jól értem, végleg az idén valószínűleg kevesebb lesz a nyereség, de még így is szeretnénk legalább a tervezett 16 millió forintot elérni. El a tanyáról! És vissza! Jászszentandrás a kiterjedt tanyavilágú települések közé tartozik. A község lakóinak negyven százaléka tanyán él, bár tavaly 22, az idén 15 építési engedélyt adott ki a tanács a tanyáról beköltözni szándékozóknak. Az „anyaközségtől” pár kilométerre megtaláljuk a tanyaközpontot. Mintha egy kisebbfajta faluban járnánk, a bennünk élő tanyaképhez nem is hasonlít. A néptelen, félig lebontott épületek jelzik, hogy mind többen megunják a tanyai életet és elköltöznek. A megye más vidékein található tanyai településekkel ellentétben a szentandrási- ban utcák vannak. A Petőfi út egyik oldalán például' Heves megyeiek, a másikon Szolnok megyeiek laknak. Pontosabban laktak, mert az utca négy, Jászszentandrás felé eső háza üres. Az út végén azonban mozgást látunk az udvarban. Csépány János bácsit, a tanya gazdáját ebéd utáni álmában zavarják meg a közeledőnkre nagy csaholásba kezdő kutyák. A gazda nem jön egészen a kerítésig, tisztes távolból kérdezi, mijáratban vagyunk. Hm ... Tulajdonképpen egyszerű kíváncsiság hozott ki bennünket ä zötyögős utakkal hálózott tanyák közé, hogy kik és hogyan élnek „távol a világ zajától”. — Csak egy kicsit beszélEgy a sok új ház közül említik önálló településként. Hogy az első „telepesek” mennyire kötődtek Jás zárok- szálláshoz, az is mutatja, hogy nem is olyan régen, ha egy szentandrási Arokszál- lásra utazott, azt mondíta: hazamegyek... Persze, sóikkal színesebben és részletesebben beszél a község történetéről, mint ahogyan leírtam. Jó hallgatni behízelgő baritonját és hogy mennyi mindent tud a múltról. Többek között, hogy 1903-ban a templom és a Jászapátiról Szén tanórásra vezető út építésében hetel- iést végeztek a falu lakói. Az ismeretlen szóra felkapom a fejem, meg se várja a kérdést, elmagyarázza, he- tellésnek nevezték a kötelező közmunkát. — Manapság is végeznek közmunkát a szentandrásiak, de azit nem kényszerből, hanem illő kötelességből — ugrik át váratlanul néhány évtizedet. — Az utóbbi esztendőkben például társadalmi munkában bővítették az óvodát, a művelődési házhoz is földobtunk egy kicsit, 75- ben az iskola szertárát. 76- ban a napközi otthont. 1977—78-ban a tornacsarnokot építették. Amikor ezt az épületet húztuk fel, egy hetvenéves néni odajött, hogy „hadd legyen benne aiz én munkám is”. Öröm nézni a tavaszi vagy az őszi falu- takarítást ! Több generáció serénykedik együtt a község szépítésében. — Feltűnően sok idős embert láttunk az utcán és a házakhoz ragasztott kertekben. Véletlen...? — Sajnos, nem. „öregszik” Jászszentandrás. hasonlóan az ország sok-sok községéihez. Két nyugdijasklub is működik a művelődési házban, de kevés. Sokkal több jelentkezőnk van. Időszerűvé vált egy öregek napközi Otthonának létrehozása is, amelyet a közeljövőben meg is valósítunk. Még valamit hadd, mondjak, bizonyítandó, mennyire összetartó közösség. mennyire könnyen mozdítható, szervezhető emberek lakják ezt a 3800 lelket számláló települést. Amint felépült a tornacsarnok. megkezdtük szervezni a kismamatornát. amelyből hamarosan családi testnevelés lett. Télen benépesül a csarnok, és együtt sportol öreg, fiatal... Szilva Sándor főagronómus: Jobb termésre számítunk a tervezettnél •nagy szükségünk lenne a nyugdíjasokra is. összesen 4500 hektáron gazdálkodunk, főleg növénytermesztésből élünk, & elég nagy kertészetünk van. Híres a szőlőnk, háromszáz hektáron azt nevelünk. A 315 hektárnyi paradicsomfoldről évente 1200 vagonnál többet leszedünk és küldjük a Hatvani Konzervgyárba, annak a lé- vonalában vagyunk benne. Egyszóval munika van bőven, de a nyugdíjasok inkább a háztáji földjükön dolgoznak. Külső munkaerő vagy gépesítés? Jászszentandrás nyári képéhez évek óta hozzátartozik az építőtábor, amely az iskolában kap helyet. Jelenleg Pest megyei középiskolás lányok népesítik be délután kettőtől az udvart és a közeli strandot, általában akkortól megpezsdül a délelőtt néptelennek látszó község. A csinos lányok persze vonzák a fiatalembereket, akik esténként áhítozva tekintgetnek be az alacsony kerítésen és az elsötétített ablakokon. Hiába, azonban minden ismerkedési szándékuk, a tábor rendje szigorú és zárt. (Egy éjszakát töltöttünk a táborozó lányok közelében és magunk is tapasztaltuk fotós kollégámmal, hogy a motorokon bravúroskodó legények mitCsépány János bácsi sose kívánkozott el a tanyáról berendezkedtek az „idegen” munkaerőre. — Nem egészen. Jól tudjuk, hogy a jövőben sok külső munkát feleslegessé tehetünk a gépesítéssel. Nem mintha ma nem tartoznánk a jól gépesített szövetkezetek közé, ez azonban kevés. Törekednünk kell olyan paradicsomfajta meghonosítására, amelyet géppel is lehet szedni. A legvégső esetben. pedig gondolkodunk a termékszerkezet átalakításán. Jelenleg megfelel a mostani. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly húszmillió forintos nyereségünk volt, és a tagok személyi jövedelme elérte az ötvenezret. A különböző áremelések miatt getnénk, ha van kedve. Újságírók vagyunk, érdekel bennünket... próbálom túlkiabálni a fortissimóban ugató kutyákat. Nincs az én életemben semmi érdekes, elvtársam — mondja az átléphető magasságú kapu tetejére támaszkodva. — Huszonhét évig részes munkás voltam cséplőgép mellett, tizenhét évig arattam többek között^ jászapáti pap tanyáján* aztán jött a szövetkezet, ahol brigádvezető mezőőr lettem. Most hetvenéves vagyok, de a téesszel nem szakadt meg a kapcsolatom, én vagyok a szociális bizottság elnöke. Hát, ennyit mondhatok. — Mióta él a tanyán? — Születésemtől fogva. — Sose kívánkozott népesebb településre? — kérdezem ,pedig tudom a választ. — Soha én! Tudja, aki megszokta, azt tíz lóval se lehet elhúzni innen. — Ez nem így van, mert rengeteg lebontott vagy majdnem lébontott házat láttunk errefelé. — Na igen. A fiatalok persze elmennek. De később visszajönnek a városból is, hétvégi házat építenek — húzza össze huncutul a szemét és döcögősen nevet hozzá. Jászszentandrás, amióta hővízforrásra találtak a falu közepén, népszerű és egyre népszerűbb üdülőhellyé alakul. Egész utcákat alkotnak már a hétvégi házak, így aztán legalábbis nyáron, nem Nyári hétköznap a strandon Szent László csodát tesz és csodára vár kell tartani az elnéptelenedéstől. Igaza lehet Csépány János bácsinak ... Szent László lova áll a salétromban Akárhány szentandrásitól megkérdeztem, mivel büszkélkedne az ország túlsó csücskében lakó honfitársának a községéről, egy se említette a templomot. Pedig az Aba Novák Vilmos és Ciiio- vini Ferenc alkotta freskóknak a csodájára járhat bárki- Illetve mostanában jobb ha nem megy be freskónézőbe, mert úgy érezheti, hogy felelőtlenül hagyják elpusztulni ezt az értéket. A bejárat mellett, a jobb oldali falon Szent László legendáját festette meg Chio- vini Ferenc, vagyis azt a jelenetet, amikor László király vizet fakasztott a sziklából. Ha most látná, milyen következményekkel jár, ha valaki akaratlanul vizet fakaszt, meggondolná, hogy csodát tegyen. Az ablakrésen át ugyanis hosszú csíkokban becsorgott az eső és végigfutott egészen a király lova lábáig. A viz nyomán lekopott a festék, a salétrom ösz- szegyűlt és lágy porfoltokban marja a freskót. Vajon meddig? Az iskolaigazgató szerint csak ötven év elteltével lehet műemlékké nyilvánítani, amikor is átveheti a Műemlékvédelmi Felügyelőség. Gyors számolás: még három éven át büntetlenül roncsolhat a salétrom. * * * Persze, ezekben a napokban, hetekben korántsem a templom freskója a legfontosabb beszédtéma Jászszent- ándráson; aratnak. — A mostoha és szeszélyes időjárás késleltétte ugyan a betakarítást, mégis jobb termésre számítunk a tervezettnél — mondja Szilva Sándor, a négyszeres kiváló Haladás Termelőszövetkezet főagro- nómusa. — Igyekeznünk kell, hogy a késést behozzuk és hogy ne legyünk a kiszámíthatatlan időjárás „áldozatai”. Ezután szinte egyszerre érik be az összes búza, muszáj huszonnégy órás műszakban aratni mind a tíz kombájnunkkal. Emellett a járulékos munkákat — mint például a szalma betakarítását — is végezzük, megkezdjük az őszre való felkészülést. A jól szervezett szállításnak köszönhetően naponta 3Ö—35 vagon búzát adunk át a gabonaforgalminak. Szent László legendás szomjazó serege a csodában bízott, a jászszentandrásiak azonban nem: Teszik a dolgukat, a mindennapok „csodáját”. Bendó János Fotó: T. Katona László
