Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

1980. július 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyeszékhelyet Jászberénnyel és Hatvannal összekötő 32-es szám főútvonalnak az újszászi hídtól Szászberekig terjedő szakaszát minden évben veszélyezteti a Zagyva ára­dása. Az útvonal korszerűsítéséhez szorosan kapcsolódik az új Zagyva-híd építése. Ha az építők összehangolt munkával megfelelően kihasználják az árvízmentes időszakot, akkor a tervezett 1981. december 31-i határidőre elkészülhetnek az új létesítménnyel Készenlétben a rizsarató gépek A csapadékos időjárás új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban Az évszakban szokásosnál csapadékosabb időjárás új helyzetet teremtett a mezőgazdaságban, ami a kultúrák állapotának és az időszerű munkák állásának átértékelé­sére késztette a megyei szervezési bizottságot. Mint az a testület tegnapi ülésén elhangzott, a napfény és a meleg hiánya késlelteti a gobanfélék érését, az esők gyakorisága hátráltatja az őszi betakarítású kultúrák növényápolási munkáit, és különösen a hőigényes ker­tészeti növényeknél a te- nyészidő kitolódásával kell számolni. A megye mezőgazdasági nagyüzemei megfelelő ütem­ben készülnek a 9200 hektá­ron érő őszi és 5000 hektár tavaszi árpa, valamint a 130 ezer hektárnyi kenyérnek- való aratására. Negyvenhá­rom gazdaságban már meg­tartották a nyári betakarí­tást hagyományosan megelő­ző gépszemléket. Nyolcszáz­tíz kombájn, ezer erőgép, kétezer pótkocsi, 600 teher­gépkocsi és a kapcsolódó munkagépek, bálázók, hom­lokrakodók, szalmalehúzók és természetesen a szárító­üzemek műszaki állapotát vizsgálták felül az illetékes bizottságok. Űjszerű volt az idei szemléken, hogy ezúttal a szérűk gépellátottságát is szemrevételezték, hogy az mennyiben felel meg a vesz­teségmentes és szakszerű tá­rolás, valamint a javító mi­nőségű búzatételek elkülöní­tési feltételeinek. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élemezésügyi osztá­lyának és a termelőszövetke­zetek megyei szövetségé­nek szakemberei » felülvizs­gálták az üzemek nyári be­takarítási munkáit ütemező kampányterveket, tizenöt gazdaságban javasolták azok módosítását. A kampányter­vekben összegzett gépkapa­citásokat figyelembe véve: a megye hat termelőszövetke­zetében segítségképpen Cseh­szlovákiából érkező, nyolc gazdaságban a szomszédos, illetve a termelési rendszer­ben, a partner üzemekből át­csoportosított, egy téeszben pedig újonnan vásárolt gé­pekkel kell „megerősíteni” a kombájnparkot. A szárító­üzemi kapacitások is nagyon különbözőek az üzemekben, ami ugyancsak a partnergaz­daságok együttműködését igényli a bérszárítási lehető­ségek felajánlásában, illetve azok kihasználásában. Az eddig lehullott csapa­dékmennyiség miatt — még- inkább ha az időjárásban nem áll be jelentős változás — meglehetősen energiaigé­nyes betakarítással kell szá­molniuk a mezőgazdasági nagyüzemeknek — állapítot­ta meg a szervező bizottság. Azokon a kunsági területe­ken, ahol a napsütésesre for­duló időjárás esetén is két­séges a felázott talaj kellő felszikkadása, készenlétbe kell helyezni a rizsarató kombájnokat, a lánctalpas erőgépeket is. A kedvezőtlen talajodottságok miatt várha­tó szállítás: nehézségek meg­előzésére a megyei szervezé­si bizottság felsőbb szintű intézkedést kezdeményez an­nak érdekében, hogy szükség esetén a tehergépkocsival nem járható területek meg­közelítésére, traktorvontatá- sú szállítójárművek is igény­be vehessék a KPM által egyébként részükre tiltott utakat. Ugyancsak központi intézkedést igényel annak a lehetőségnek a megteremté­se, hogy a betakarítás ide­jén áramfogyasztási csúcsidő­ben kedvezményesen üze­meltethessék szárítóberende­zéseiket a gazdaságok. \ balatonkenesei „Sirály” Vas- és Műanyagfeldolgozó Szö- kezetben mintegy ezer kajakot és kenut gyártanak az idén Hatvan léle keveréktakarmány Eredményes félévet zár a Ga­bonafelvásárló és Malomipari Váll. jászberényi körzetének takarmánykeverő üzeme. Az év első felében 1679 vagon keveréktakarmány készült el, 40 vagonnal több a ter­vezettnél. Különösen a tavaszi hóna­pokban növekvő igényeket elégítették ki a szarvasmar­ha-, sertés-, bárány-, a nyúl­ás a baromfitáp — összessé­gében mintegy hatvan fajta keverék — előállításával. Az első félév „termésének” egy részét az üzem saját, a járás területén árusító 9 boltjában értékesítette. Szerződéses kötelességei­nek tett eleget a keverőüzem a termelőszövetkezeteknek, a Jászsági Állami Gazdaság­nak, a Zöldért és az áfész boltjainak átadott tápokkal. A féléves terv túlteljesítését az üzem rekonstrukciója és a szabad szombatokon vállalt műszakok tették lehetővé. DURST-DÍJASOK Gazdag örökség D élelőtt 9 óra. Ilyenkorra már véget ért a vizit a megyei kórház I. számú sebészeti osztályán. A megszokott munkamenet sze­rint a betegek kezelése kö­vetkezik, aztán műtétekre kerül sor, majd megint vi­zit— itt a napi nyolc órai munka mindig több. — A napi két műtétet is­mét megcsinálom, a többi­re meg itt vannak a fiata­lok — mondja dr. Bogdándy Györgjy osztályvezető főor­vos. Hosszú ideig beteg volt, súlyos műtéten esett át ő is. „Többen csodálkoztak: amikor nagynevű sebészpro­fesszor barátaim vannak, miért a saját embereimmel műttetem meg magam? Hát hogyan bízzam rájuk mások életét, ha én nem hiszek ben­nük? Én igyekeztem megta­nítani őket, amire csak le­hetett és amire tudásomból telt. És látja nekem lett iga­zam. Itt vagyok, jól vagyok.” Aligha találnánk embert, aki ne ismerné és ne tisztel­né őt Szolnokon, de még a megyében is. Ezt a tiszteletet és megbecsülést 30 évi szol­noki sebészorvosi munkával vívta ki. „1950 március 1-én délelőtt 11-kor érkeztem ide a kórházba. Dr. Drexler volt az osztályvezető főorvos. Szóltam az ápolónőnek; itt van a főorvos úr? Bizalmat­lanul végig mért, aztán be­ment Drexlerhez és azt mondta nek: főorvos úr. itt van egy cigányember, magát keresi... És 12-kor már a műtőben voltam, operál­tam ..meséli nevetve az első szolnoki nap töténetét Tény, hogy barna bőre, fe­kete szeme miatt a cigány betegek is közülük valónak vallják. — Nagyapám orvos volt, apám gyógyszerész. Lovász- patonán volt a gyógyszertá­runk, 11 községet látott el. Aztán két gyerekének dip­lomát adott, többre nem vit­te. így lett a húgom gyógy­szerész, én orvos. Szegény apám Bajcsy-Zsilinszky End­re baráti köréhez tartozott. Nem nagyon tisztelte a ran­got, de annál inkább az em­berséget. Talán azért is fi­zetett mindig nagyon magas adót, holott keresete nem sok volt. Nemcsak az egészségügyi pálya öröklődött a Bogdándy családban, az emberek tisz­telete, szeretete is. Ezért ér­zi dr. Bogdándy! Györgyöt, barátjának minden beteg. „Én nem csapom be az em­bereket. A betegnek lehazu­dom a csillagos eget is, ha kell, de a hozzátartozóknak mindig őszintén megmon­dom, mire számítsanak. Még azt is, ha nincs remény”. Élete kész regény. Ami­kor a háborúban álló Koreá­ban például szükség volt a szocialista országok segítsé­gére, Bogdándy főorvos több mint egy éven át Korea he­gyei között megbúvó egyik hadikórházában dolgozott. „Egy lebombázott, porig rombolt Koreát hagytam ott. Aztán 1974-ben elvittem oda a lányomat, nézze meg azt az országot. Kész csoda, húsz év alatt teljesen felépítették, talán szebb, mint valamikor. A gyerekei közül egyik sem követte az egészségügyi pályán. Azért nem búsul: azt csinálják, amihez kedvük vank mert csak akkor lesznek jó szakemberek — vallja. „Az embernek szeretnie kell azt amit csinál, mert akkor tud igazán kiteljesedni a tu­dása. Nekem életelemem a munka, hát ameddig bírok, dolgozom.” V. V. Az utolsó láncszem n kertben, kedves biro­dalmában dolgozott éppen Témesközi Ilo­na, amikor váratlanul betop­pantam hozzá. — Hadat üzentem a gyom­nak — túrt nevetve dús si­ma barna hajába. — Jöj­jön csak! — invitált a ház végéhez. — Látja, még bú­zát is termesztek néhány négyzetméteren. De, most erre vagyok a legbüszkébb — mutatott a fiatal cseresznye- fára. — Az idén fordult ter­mőre, 22 szép egészséges szemet hozott. — Ne csodálkozzék, a föld, a tiszta levegő, a napfény, iránti rajongásom otthoni örökség Tanyán születtem. Túrkeve határában. A szü­leim beléptek a téeszbe, s már nem volt szükség a fel­cseperedő gyerekek munká­jára. Másfél évig dolgoztam a szövetkezetben. Emlék­szem 1951 nyarán cséplőgép­nél voltam. Akkortájt hirdet­ték a Néplapban, hogy pót­jelentkezőket várnak a szak- érettségikre. Tanulni akar­tam. Akármit, csak tanulni. A nővérem a kertészeti én pedig a gyógyszerész szakra jelentkeztem. Felvettek, így kerültem Szombathelyre. Ke­mény két év volt. 48-an kezdtük, s heten maradtunk. Jelesre vizsgáztam, de eszem­be se jutott, hogy beérjem ennyivel. Jelentkeztem az egyetemre. — Mikor megkapta a dip­lomát 1959-ben, hogyan kép­zelte el az életét? — A vágyam teljesült, gyógyszerész lettem. Gyó­gyíthatok, ha másképp is mint az orvosok. Nem ab­ból áll a mi munkánk hogy levesszük a polcról az or­vosságot, a gyógyszerész az utolsó láncszem a gyógyítás folyamatában. — S miért pont Űjszászt választotta? — Nem itt kezdtem. Előbb Mezőtúron, majd Jászbe­rényben, utána 12 éven át pendliztem, a szabadságon levő gyógyszerészeket he­lyettesítettem. A megye több mint hetven gyógyszertára közül legalább negyvenben dolgoztam, akkor választot­tam ki magamnak Űjszászt. Nyugodt, kellemes, szép hely. —, És úgy érzi jó válasz­tás volt? — Ebben biztos vagyok, öt éve élek itt. A gyógyszer- tárban, amelynek vezetője vagyok, a gyógyszerész kollé­ganőmmel együtt nyolcán dolgozunk. S még ha öndi­cséretnek is hangzik kimon­dom,, nagyszerű, segítőkész, jó közösség. Aranykoszorús szocialista brigád vagyunk. Általános iskolás diákokat patronálunk, kirándulni já­runk velük, szemléltető esz­közöket készítünk nekik, sőt ha úgy adódik még a papír- és a vasgyűjtésben is segít- kezünk. A gyerekeknek, a kollegáimnak, s az összetartó nagy családomnak köszönhe­tem, hogy nem vagyok ma­gányos. Igaz, nem találtam olyan társat, akivel megoszt­hattam volna az életem, de azt hiszem, sokkal inkább egyedül van az, aki olyan emberrel él együtt, akivel nincs egyetlen közös gondo­lata. • i K. K. Magánprakszis nélkül 'arkas Béla ez év vé­géig még a karcagi válrosi kórház bőr- és nemibeteggondozó osztályá­nak főorvosa. A délceg tar- tású, magas termetű, ősz hajú szakember negyedszá­zada karcagi lakos. — Pécsett születtem, ott jártam az egyetemre. 1955- ben pályázat útján kerültem a Nagykunságba, és úgy tű­nik, a választás szerencsés­nek bizonyult, élethosszig szól. Farkas doktor 39 .éve gyógyító orvos, eddig 36 tu­dományos közleménye, dol­gozata jelent meg a külön­böző szaklapokban. Többek között ő, és munkatársai kí­sérletezték ki, alkalmaztak először a lábszárfekély elle­ni cinkterápiát, amelyért megkapta az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Évek óta tagja az Or­szágos Dermatológiai Társa­ság vezetőségének. — Mezőgazdasági megye vagyunk, és a vegyszerhasz- nálait, a kemizálás sajnos növeli az itt dolgozók aller­giás bőrfertőzését, a hosszan tartó kínos bőrgyulladáso­kat. Hiába a védőruha, ha a munkások nem alkalmaz­zák, és a brigádvezetők, a közvetlen felettesek sem ké­rik számon az egészségügyi követelmények betartását. Sok ezer táppénzes munka­óra „születik” hasonló, apró szabálytalanságok miatt. Az­tán: sajnos ennyi kullancs- csípéses beteget, mint az idén, még nem kezeltem. Jó tudni, ezek az apró állatok nemcsak az erdőben, de a mezőn, a temetőben is rára­gadhatnak az emberre. Itt is a megelőzés a legjobb vé­dekezés. Noha Farkas főorvos évek óta nem veszi igénybe két­hetenkénti szabad szombat­jait, tévedés volna azt hin­ni, hogy csak hivatásának, szakmájának él. Rajong a sportért, és még negyven­éves korában is versenysze­rűen futballozott. Talán in­nen a frissessége, fiatalsága. Esztendőkig dolgozott a vá­rosi NEB tagjaként, ahol jó néhány egészségüggyel kap­csolatos vizsgálatot irányí­tott, fejezett be eredménye­sen. Jelenleg szabad idejé­ben utazgat és festeget. Szo­bája falát keretbe foglalt, margaxétás csendéletek, akácerdők, vágtató hortobá­gyi paripák, velencei ten­gerparti részletek díszítik. Az idén már két kiállítása volt. — Félig orvosnak, félig pedagógusnak vallom ma­gam. Főleg akkor, ha nemi betegségekről van szó. El­végre itt a fertőzés eredete roppant szövevényes, amely­nek kibogozása inkább ne­velői, mint orvosi falaidat. Magánrendelésem nincs, nem is volt, mivel azt össze- egyezhetetlennek tartottam hivatásommal, szakmai el­kötelezettségemmel. A 65 éves főorvos hivata­losan 1981. január 1-től át­adja helyét egyik orvostár- sának. Ennek ellenére nyug­díjasként napi pár órában tovább szeretne dolgozni az osztályon. Egészségesnek, frissnek érzi magát, és a nagy szakmai gyakorlatából még át akar adni egyet- másit fiatalabb kollégáinak. D. Sz. M.

Next

/
Thumbnails
Contents