Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 13. Penh asszony dombja Újra él a szív alakú ország I A Hanoi és Phnom Penh között a vietnami repülő­gépeken legyezőt is kap az utas. Bölcs szokás. Kam­bodzsában ilyentájt, az esős évszak kezdetén is ful­I losztó a meleg. Hetenként háromszor indul gép a két város között, s ez már az új élet kezdetét igazolja. Kambodzsa több mint ezer napon át el volt zárva a külvilágtól, akár egy titkos kínzó- és kivégzőkamra. A hazánktól távoli, szív alakú ország a Sziámi-öböl partján, Vietnam, Laosz és Thaiföld között terül el. Majdnem kétszerese Ma­gyarország területének. La­kossága rizst, kaucsukot ter­mel, pálmaligeteket gondoz. Lakói szelíd emberek, akik köszönéskor szívükön imára kulcsolják kezüket. A fővárost, Phnom Penh-t sokan leírták már. Madár­távlatból ma is teljesen ép városnak tűnik. Sokan meg­csodálják gyönyörű fekvé­sét, a Négy Folyóág mellett A középkorban Angkor volt Kambodzsa fővárosa. Mesés pagodái, ma is ott vannak az ország címerében. Phnom Penh 1863-ban, a francia protektorátus kezdetétől fő­város, királyi székhely. Egy szép legenda szerint a város neve annyit jelent, mint Penh dombjai. Penh asz- szony — valamikor a XIII. században — a Mekongból kihalászott fatörzs üregében talált négy Buddha-szobor tiszteletére dombot rakatott és szentélyt állíttatott. A domb most is áll, kiemelke­dik a síkságon épült város­ból, s egyike a nagyon ke­vés igazi régiségnek. A főváros épületei ízlése­sek, csinosak. Rengeteg a délszaki növény. A tarka vi­rágok vidáman szólnak bele a banánfák zöldjébe. A leg­több ház villaszerű, körülöt­tük kert, lerombolt épület szinte alig látható. Csak éppen hol vannak a lakók? Phnom Penh-nek 1970-ig, Szihanuk herceg köztársasá­ga idején több mint hatszáz­ezer lakosa volt, A Lón Nol rendszerben, 1975-ig, amikor Pol Pot-ék elfoglaták a vá­rost, a lakosság létszáma a menekültek miatt kétmillió­ra duzzadt. Most. a főváros körül, a külvárosokban mintegy kétszázezer ember él, magában Phnom Penh- ben viszont alig huszon­négyezer. De már ez is az újjászü­letés jelé. 1979. január 7-én a felszabadítók csak ezer embert találtak itt. (seres) Katonák, lovak, harckocsik Eltemetett hadsereg A Sárga-folyó völgyében szenzációs régészeti leletre bukkantak a kínai parasztok. Kútásás közben, három mé­ter mélységben évezeredes hadseregre bukkantak. Az ásatások 7500 életnagyságú agyagfigurát tártak fel: ka­tonákat, tiszteket és lovakat, harckocsikat. A bronzfegy­verekkel . felszerelt hadsere­get Csin Si-huangti, Kína első császára építette 700 ezer rabszolgával síremléké­nek „védelmére”. A föld­alatti csarnokban elhelyezett „hadsereg” a mindenható császár földöntúli hatalmát volt hivatva biztosítani. Az évezredek pora aztán lassan betemette a most napvilágra került hadsereget... A lelet­ről a Stern című nyugatné­met magazin számol be. Az „első isteni fenség” egyesítette a kisebb államo­kat és birodalma védelmére i. e. 246—210 években meg­építtette a Nagy Falat a hu­nok ellen. A korlátlan hatal­mú kínai uralkodó fővárost épített magának: Hsziant. (Csak a későbbi mongol Jüan-dinasztia helyezte át a fővárost Pekingbe.) Csin Si- huangti uralkodásának meg­örökítésére a „szent hegye­ken” kőtáblákat helyeztetett el. Jósokkal és tudósokkal vetette magát körül és hajó­hadat indított az örök életet biztosító elixir felkutatásá­ra. A legénység 3000 tagja soha nem tért vissza. Csin Si-huangti később elrendel­te: palotája termeit titkos alagutakkal kössék össze, hogy avatatlanok ne tudják, éppen hol tartózkodik. Halá­la után Kína hamarosan mongol uralom alá került... A földalatti hadsereg ki­ásása előreláthatólag még 2—3 évig eltart. Az eddigi feltárt három nagy csarnok mellett még egy negyedik, üres termet találtak. Ebből arra következtetnek, hogy a munka az uralkodó halála­kor még nem volt befejezve. A kínai régészek további fel­fedezésekben reménykednek. A császárnak a lelettől mint egy 1500 méter távolságra fekvő sírját még nem tár­ták fel. Feltételezik azt is, hogy az építkezés szimmet­riájaképpen u sír másik ol­dalán hasonló alakokat talál­nak, talán az udvartartás embereinek alakjait: a mi­nisztereket, tisztviselőket, asszonyokat és eunuchokat. A 76 méter magas mes­terséges domb alatt nyugvó sír várható tartalmáról a száz évvel későbbi történet­író, Szúrna Csien leírásából következtethetnek a régé­szek : „A sírt a paloták, pavilo­nok és állami épületek mo­delljeivel töltötték meg, gyönyörű edényekkel, érté­kes kövekkel és ritkaságok­A föld alól kiásott, páncélos harcos, mintha ma is az el­lenségre várna. Csupán fából készült fegyverét semmisítet­te meg az idő kai. A Sárga-folyót és a Jangcét higannyal ábrázol­ták, amelyek mechanikus be­rendezés segítségével egy mini-óceánba torkollottak” — írja Szu-ma Csien, aki az agyaghadseregről nem tesz emlitést. Hogy mindez nem maradt épségben, arról ugyancsak tudósít a történetíró: sírrab­lók kifosztották a császár sírkamráját. Ma már tudjuk: az agyaghadsereg katonái sem jártak jobban. Minden­esetre annyi maradt belőlük, hogy az agyagfigurákat ere­deti hadrendben újra felál­lítsák, páratlan látványossá­got nyújtva ezzel majd az érdeklődőknek. (gáti) 2009 év után is állnak a vártán; 1,80 méteres testmagasságuk felülmúlja a ma élő kínaiakét P Amerikai elnökválasztás II második felvonás A klasszikus operettt első fel­vonásában sza­bályszerűen be­következik a nagy összeveszés, a tapasztalt néző azonban tudja jól, hogy — a konfliktusokkal terhes második felvonás után — jön a harmadik rész, amelyben minden tisztázó­dik, s a fináléra helyreáll a har­mónia. Az ame­rikai elnökvá­lasztási küzdelem első felvonása, az előválasztások akadályversenye végat ért, s július 14-én Detroitban kezdetét veszi a második felvonás: a jelölő konvenciók időszaka. Azt persze még korai volna megjósolni, kinek a dalla­mára éneklik majd a har­madik felvonás végén a fi­nálét november 4-én éjfél­tájban, amikor ismeretessé válnak az elnökválasztás eredményei. Nagy tévésiker Így tehát a republikánu­sok detroiti konvenciója (mindig az a párt kezdi, amelyik kívül van a Fehér Házon) még csak a máso­dik felvonás látszatait sza­porítja. Kétségkívül „nagy tévésiker” lesz a republiká­nusok pártkongresszusa, hi­szen, hogy ki lesz az elnök­jelölt, már eldőlt: Ronald Reagan volt kaliforniai kor­mányzó az idén nagyobb szerencsével pályázta meg a „fődíjat”, mint 1976-ban Ford ellenében, s már az előválasztások vége előtt megszerezte a konvenció küldöitt-többségének támoga­tását. Az egyetlen nyitott kér­dés Reagan alelnökjelöltjé- nek személye, Gyaníthatóan az utolsó percig titokban tartják kilétét, legalább így biztosítandó némi feszültsé­get az egyébiránt csak Rea­gan ünneplésére kárhozta­tott konvencióra. Lévén Reagan hetvenedik életévé­ben, és mert a republikánu­sok nyugati partvidéki tábo­rát, no meg jobbszárnyát képviseli, az alelnök szemé­lye sokban meghatározhat­ja a párt és persze Reagan jövőjét is. Ha rosszul vá­laszt — a második embert ő szemeli ki—, akkor a re­publikánusok keleti partvi­déki, mérsékeltebb szárnya egykönnyen „lelazsálhatja” a kampányt, és hagyja megveretni Reagant. Igaz, az idén „vérszagot” éreznek a republikánus táborban, Carter vérének szagát, s ez tömörítheti a viszálykodó- kat. Lám, Henry Kissinger és Gerald Ford is vállalko­zott rá, hogy megjelenésé­vel tegye lelkesítőbbé Rea­gan elnökjelölt Detroitban várható ünneplését. Utóvég­re a mostani közvélemény- kutatások szerint Reagan néhány százalékkal vezet Carter előtt, akár belekom­binálják a harmadik pályá­zót, John Andersont, akár nem. Anderson, a harmadik Az idén Anderson, a re­publikánusok közül kivált és független jelöltként in­duló politikus teszi külön­legessé a második, és netán a harmadik felvonást is. Ha az illinoisi képviselő versenyben marad (tehát le- küzdi a választástechnikai akadályokat, amelyek nem is jelentéktelenek: nem kap szövetségi kompánytámoga- tást, csak utólag téríthetik vissza kiadásait, és csak ak­kor, ha bizonyos minimális eredményt elér), ha tehát mindvégig háromfős lesz a mezőny, akkor kiszámítha­tatlan, kinek okoz nagyobb veszteséget majd: Carter- nak, vagy Reagannak. A mai felmérések szerint há­rom Anderson-voks közül kettő a Carterral elégedet­leneké, és csak egy „bün­teti” Reagant. Vagyis fura módon a „független” An­derson éppen azt a Reagant juttatná az elnöki székbe, aki miatt szakított a repub­likánus táborral. Az illinoisi politikus több­ször kijelentette, hogy nem óhajtja Reagant segíteni, in­kább visszalép. Ám ha a harmadik felvonás nyitá­nyán Anderson elérhetőnek fogja látni a bűvös egyhar- madot, akkor a konfliktus áttolódik az utolsó felvonás végére. A harmadik jelöltet azonban az szokta vissza­szorítani a zavaró tényező, ha úgy tetszik, az intrikus szerepkörbe, hogy hívei a „két nagy” versengését lát­va voksukat elveszettnek vélik. Vagyis felettébb ne­héz ebből a szerepkörből főhőssé válni. Reagan-veszély Maga a hivatalban levő elnök, Carter utóvédharco­kat vív Edward Kennedy- vel, aki ellenfele küldött- többsége láttán sem adtaiéi a versenyt. A demokrata pártprogram készítőinek vi­táiban Kennedy hívei rend­re alulmaradtak, és Car­ter — többségre támaszko­dó — felfogása alakította ki a párt választási platform­ját. Ez a vita látszatra to­vább rontotta a viszonyt a demokraták liberálisainak vezére és az elnök között, hiába próbált Carter négy­szemközti beszélgetés során békét kötni Kennedyvel. De gyanítható, hogy a nagy bé­kekötésre mégiscsak sort kerítenek a demokraták augusztusi New York-i kon­vencióján: egyesítheti őket a Reagan-veszély. Ha jobban meggondoljuk, Edward Kennedy tette ed­dig a legnagyobb szolgála­tot Jimmy Carternak! A szenátor indulásával az elő- választási küzdelem fő té­mája nem Carter elnöki teljesítménye, hanem a har­madik Kennedy-fiú „meg­mérése” volt. Mivel Edward könnyűnek találtatott, Jim­my a maga oldalára billent­hette a mérleget. Most Car­ter van középen, két tűz között, őt támadja „balról” Kennedy és jobbról Reagan. Az amerikai választások aranyszabályai szerint ép­pen ez volna a nyerőpozf- ció ... Avar János összeállította: Hájos László Zw X ° 226 872 '• %i%2%*t88 mkW.'- 590 mw —1 *■>8.52 mkW ’4 *'*•%/ /ROMANIAi % O 29,144 S 3.44 mkW ÍbÜLGÁRIAí f 27,845 + w £ K880 MWf^ 476 mkWFf , LENGYEL- \ ORSZÁG > SZOVJETUNIÓ 722,000 8000 MW a 880 MW 4.76 mkW Széntermelés (ezer tonna): 1977. évi adat 722,000 5,400 * 1976. évi adat 27,845 + 1975. évi adat Épülő atomerőművek Tervezett atomerőművek Jelenlegi kapacitás (megawatt 1990-ig tervezett kapacitás (millió kilowatt) Energiaprogram 1990-ig A KGST szervezete nagy figyelmet fordít az energiaipar és -ellátás problémáinak megol­dására. Az 1990-ig kidolgozott célprogram biz­tosítja a tagországok energiaigényének kielé­gítését a tervszerű gazdasági fejlődés előmoz­dítása érdekében. A célprogram egyik fontos területe az atom- energiaipar, főleg ezen iparág fejlesztésére épül a KGST-tagországok növekvő áramszükségle­tének biztosítása. A terv 1990-ig a tagországok atomerőműveinek beépített kapacitását 31 ezer millió kilowatt értékben <a Szovjetunió nélkül) írja elő. A program nagyobb szerepet juttat az energiagazdálkodásban a szilárd tüzelő­anyagok számára. A KGST-tagországok geológiai szénvagy ona mintegy 650—690 milliárd tonna (ebből a Szov­jetunió 420 milliárd tonna). A tervezett és az építés alatt álló hőerőművek — melyek a szén- vagyont hasznosítják — 200—800 megawatt tel­jesítményű turbinaegységeket alkalmaznak. A kőolaj és a földgáz szerepe az ismert okok miatt, elsősorban a vegyipar és a motor- iizemanyag-előállitásában fokozódik. — TE«HA — nutiaiu n«ay»H, Edward Kennedy, President Carter, John 8. Anderson,

Next

/
Thumbnails
Contents