Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Filmek a csillagok alatt Kertmozi - nézőben Hullámvölgyben Kellemes nyári szórakozás: sötétedéskor jegyet váltani, beülni egy kertmoziba valami könnyű filmre, hátradőlni a széken vagy a pádon, s nézni a színes képeket, élvezni a vásznon történteket, még az sem baj, ha néha egy-egy szúnyogcsípés némi diszkrét vakarózásra készteti az embert. Különben is: a szúnyogcsípésekért bőséges kárpótlás, hogy szabad, friss levegőn vagyunk, hogy az előadás alatt nem a vészvilágítás halvány fénye süt a szemünkbe, hanem a Vacsoracsillag, a (Böncölszekér, és a Fiastyúk. Szabadságidőben, üdüléskor, vakációkor különösképp hajlamosak vagyunk az esti szórakozás e fajtáját választani. Berekfürdőn, a tízezreket fogadó és ellátni igyekvő fürdő- és üdülőhelyen — mi tagadás — szórakozási lehetőségben nem nagy a kínálat. Unatkozni persze nem kell annak, aki itt nyaral, pihen, gyógyul. Hogy egyebet ne említsünk: olvasnivalóban sincs hiány, a karcagi könyvesbolt a strand területén levő pavilonjában tavaly 160 ezer forint értékű könyvet adott el, az idén kétszáz-1 ezer forintos forgalmat terveznek; és — úgy tűnik — sikere lesz az e hónap elején megnyitott (az üveggyár, több szocialista brigád, KISZ-fiatalok társadalmi munkájával kialakított) kertmozinak is, ahol egyszerre háromszáz néző foglalhat helyet. Igaz, eddig az időjárás nem volt kegyes. Vasárnap este a „Fuss utánam, hogy. elkapjalak” című filmet — tűrhető időben — több, mint százan nézték meg. Cserkeszőlőn a könyvtár nyitvatartási ideje 12 és 16, illetve 10 és 15 óra között van: az üdülők szempontjából nem a legjobb nyitvatar- tás. Néhány kora esti órában szerencsésebb volna kölcsönözni. A kertmozi „stratégiailag” a legjobb helyen, a strand bejáratánál, a vendéglő, a presszó, a kemping tőszomszédságában van. A mozi vezetője és gépésze, Pecze Mihály az időjárásra panaszkodik. — A kétszázharminc személyes nézőtér az idén még csak egyszer telt meg, akkor is azért, mert diszkóval kötöttük egybe a vetítést. Hétfőn is szétverte az előadást az eső. A cserkeszőlői kertmozi- ban este háromnegyed kilenckor kezdődnek az előadások — hetente ötször. Erre a hónapra — némi adminisztrációs hiba folytán — nem készült plakát a műsorokról, Pecze Mihály — jobb híján — egy heti programot függesztett ki néhápy helyen. Ottjártunkkor a „Kenguru” című magyar filmet játszották, nagyon jó idő volt, hetven-nyolcvan néző gyűlt össze. Megjegyzésre méltó: a kertmozik műsorára — nemcsak cserkeszőlőn, hanem Szolnokon és Jászberényben is — kizárólag már lefutott, többnyire habkönnyű filmeket tűznek. Alaposabb, átgondoltabb válogatással talán több nézőt be lehetne csalogatni, a két üdülőközpont pedig mindenképpen rangosabb filmprogramot érdemelne. Hogy a szabadtéri filmvetítés mennyire nem „megvetendő” tömegszórakoztatási forma, arra a szolnoki Széchenyi lakótelepen a hé', elején megkezdődött vetítés- sorozat szolgálhat bizonyítékul. A televízióban alig pár napja vetített Tecumseh című filmet négy-ötszázan nézték a játszótéren rögtönzött szabadtéri moziban. (Igaz: az előadás ingyenes volt, mint ahogy lesz a többi is.) Vagyis: ott ahol nincs más lehetőség a szórakozásra — s ilyen hely akad néhány — nagyszerű hiánypótlónak ott a kertmozi... Sz. J. MIN DOLGOZIK7 A nyolcvanéves mester Születésnapi beszélgetés Gecse Árpád festőművésszel Az ifjabb generációk kedvéért először a messzi múltról beszéljünk. 1926-ban két fiatalember kapott lehetőséget, hogy a nagynevű szolnoki Művésztelep tagja lehessen: Gecse Árpád és Chiovi- ni Ferenc. De a Tatárjárás című híres festménye ekkor már készen volt. — Azt a képemet még az 1920-as évek elején festettem, jórészt tanáraim, Rudnay ®yula, Balló Ede inspirációjára. Mielőtt Szolnokra mentem volna, Bécsben tanultam Jungwirth professzornál, majd egy évig Olaszországban, Vincenzo di Stefani keze alatt dolgoztam. Rendszeresen megjelentem képeimmel az itáliai tárlatokon, rajzaimat sűrű egymásutánban hozták a lapok, de valahogy mégis az dolgozott bennem, hogy hazamenni, otthon festeni. Ez sikerült is, örömmel mondom, hogy a szolnoki Művésztelep mindhárom jubileumi kiállításán szerepeltem: a negyed-, a fél- és a háromnegyed évszázados tárlaton egyaránt ott voltak festményeim. Az 1927-es tárlaton egyébként a már említett Tatárjárás című képem is ott volt. — Néhány évig tartó Ti- sza-parti működés után — még közelebb húzta a szíve szülőfalujához. — Mert a szülőföld vonzása megnyitja az ember szemét, és olyan csodáit látja meg a világnak, amelyek mellett más vakon elmegy. A Jászság sík vidék, amelyet a Zagyva és Tárná kanyargó csíkjai, romantikus részletei, a vízparti, festőién szép erdők tesznek változatossá. De sok szépség van a végtelennek látszó síkságokban is. Aki meg tudja érteni a világ végtelen fenségét, az többet lát itt. mint a távlatokat megszűkítö hegyek között. A bárányfelhős ég sehol sem olyan szép, mint a Jászságban. Vágó Pál hívta föl rá a figyelmet, hogy itt vannak a világon a legszebb- gomoly- felhők, s közöttük olyan derűs, kék az ég, mint sehol a világon. A jászkiséri legelőn Minden festményem között a legkedvesebb Kucsmás jász (Alattyán, 1974) látja az ember a legszebb délibábot. Aztán megtalálni itt a búzaföldek és buckás erdők minden szépséges csodáját. Nem kell az embernek kompozíciókon törni a fejét; mindent elé tár a felülmúlhatatlan művész: a nagy természet. Gazdag és rendkívül sok érdekes témát nyújt maga a jász nép is. Minden szépségét felkínálja művészi munkámhoz a magyar földnek ez a gyönyörű darabja... — Döntését, gondolatait az élet igazolta: a Műcsarnok 1937-es tárlatán a Nemzeti Szalonban, s más rangos kiállítóhelyeken rendszeresen megjelenik „jászföldi” festményeivel. S ez a folyamat már a jelenbe vezet: biográfiájából tudjuk, nem múlt el év — o háborút követő nehéz időket leszámítva, hogy ne rendezett volna kiállítást, ne szerepelt volna egy-egy jelentős tárlaton. Munkái -ott xzannak a Nemzeti Galériában, a Damjanich múzeumban, Jászberényben, szerte az országban műgyűjtőknél, s a saját kezelésében lévő alattyáni falumúzeumban, műtermében. Nehezen válik meg a képeitől? — A festőt két rossz érheti: ha elviszik a képeit, vagy ha a nyakán maradnak. — Termetre ma is mint egy huszártiszt, de atlétát is mondhatnék .. . Hogy sikerült ilyen örökifjúnak maradnia? — A múltkoriban a fiam — különben orvos — azt mondta a feleségemnek: rá kellene venni apukát, hogy naponta csak három pipát szívjon. No, azóta három pipa van a zsebemben, felváltva szívom ... Sok főzeléket eszem, kaszálok, kapálok, — mindenkinek merem ajánlani. Ahogy a saját főzésű szilvapálinkámat is, de mindig csak motorozás után, sohasem előtte. Ez a recept... S, hogy most mit festek, mert ezt is kérdezted: egy cigány- lányportrén, meg egy jász- főkötős menyecske tükrös arcképén dolgozom. Ügy néz ki, jó nyaram lesz. — Köszönöm a beszélgetést, s reméljük hogy mindketten ott leszünk a szolnoki Művésztelep centenáriumi kiállításán. — Vétek lenne kihagyni. Tiszai Lajos Fotó: Kőhidi Imre NEHÉZ AZ ÚT FELFELÉ Cikksorozatunk első két részében üzemekbe, gyárakba látogattunk el. A „munkáltató” oldaláról igyekeztünk elemezni az általános iskolai felnőtt- oktatás helyzetét. Szinte mindenütt hangoztatták: egyre nehezebb a beiskolázás, s meglehetősen sok a nyolc osztályt nem végzett fiatal munkavállaló. Kallódó tankötelesek Aik úgy vélekednek, hogy „elfogytak” már az általános iskolát nem végzettek — rosszul ítélik meg a helyzetet. Sajnos nem fogytak el. A csaknem három évtizedes múltra visszatekintő általános iskolai felnőttoktatás újra hullámvölgybe jutott. Igaz sokan pótolták már a hiányzó osztályokat a dolgozók iskoláiban, a hatvanas évek közepén volt olyan tanév, hogy az országban több mint százezer felnőtt ült be az iskolapadokba. Ezt követően újra csökkent az érdeklődés, majd a párt 1972-es oktatáspolitikai határozata után ismét fellendült, néhány éve viszont újra visszaesett a jelentkezők száma. Az elmúlt tanévben húsz és félezer, több mint tízezerrel kevesebb diákot számoltak a felnőttoktatásban, mint a megelőző évben. Megyénkben 2 ezer 690-ről 1296- ra csökkent a dolgozók általános iskoláiban tanulók száma. A statisztika — a negyven év alatti keresők közül majdnem másfél milliónak nincs általános iskolai végzettsége — figyelmeztet. Egyrészt arra, hogy ez már semmiképpen sem csak a múlt öröksége, s nem is „cigánykérdés”, másrészt noha általában eredményesen érvényesül, sokat javult a tankötelezettségi törvény végrehajtása mégis a nyolc osztályt nem végzettek egész tömege dolgozik a különböző munkahelyeken. „Rajtuk megbukott a tankötelezettségi törvény” — magyarázzák az oktatásügyi szakemberek. — Most már eljutottunk odáig, hogy azok maradnak ki hat, hét vagy még kevesebb osztályból, akik szubjektív okok miatt nem tanulnak.” A magyarázat, noha tartalmaz igazságot kissé mégis féloldalas hiszen az országban közel tízezer 6—13 éves gyerek kallódik. Az előző tanévben több mint tizennégyezer tanköteles korú nem járt iskolába. 39 százalékuk hatéves volt. A tapasztalatok szerint az általános iskola „perifériáján” volt, kimaradt fiatalok a munkahelyükön is általában kallódnak, kiesnek a „látószögből”. Egyéni ambíciójuk hiánya, s a korábbi kudarcok miatt önszántukból nem igen vállalják a tanulást. Másrészt segédmunkásként sem keresnek rosz- szabbul, mint a szakmunkások, az anyagi érdekeltség ilyenformán nem lehet szempont. S emellett még milliónyi egyéni okra hivatkoznak. Családot alapítottak, kell a pénz a lakásra, ruhára; szabad idejükben maszekolnak, nincs idő a tanulásra. Kútba esett akció Másokat a közvetlen munkahelyi vezetőjük beszélt le: „mennyivel lesz neked jobb, ha elvégzed a nyolc osztályt, akkor is ugyanaz lesz a mun- munkád”, vagy „miért nem tanultál annak idején, most mi dolgozzunk helyetted, amíg iskolába jársz?” Megint mások pedig azért esnek ki a látószögből, mert gyermek- gondozási segélyen vannak. A szolnoki Dolgozók Általános Iskolájának pedagógusai — akik egyébként hatvanhat munkahellyel tartják a kapcsolatot — elhatározták, hogy felkarolják a gyesen lévő kismamákat. Igazán nem rajtuk múlt, hogy kútba esett a szép terv. Hivatalból hivatalba küldték őket „nem ránk tartozik”, „nincs ilyen listánk” elutasítással — míg végre a városi tanács művelődési osztályának vezetője „megszerezte” számukra a gyermekgondozási segélyen lévők névsorát. A másfél száz névvel bekopogtak ismét a gyermekorvoshoz, íme most már nincs akadály, hogy megtudják kinek nincs meg az általános iskolai végzettsége. Nem tudták meg: az első látogatás óta csodálatos módon „eltűnt” az adatlapról az anya iskolai végzettsége, s most már szóba került az orvosi titoktartás is. A pedagógusok kezükben a listával, tanácstalanok. Csak nem kereshetnek meg mindenkit levélben vagy személyesen, hogy iratkozzon be a Dolgozók Általános Iskolájába, hiszen lehet köztük diplomás is. Nem könnyű, s meglehetősen ellentmondásos szakaszba érkezett az általános iskolai felnőttoktatás. Válságról persze nem lehet általában beszélni, hiszen mint az a cikksorozatból is kiderült nem minden munkahelyen jutott csődbe a beiskolázás. S sorolhatnánk további példákat is, a Vegyiművekben, a Bútorgyárban, a Mezőgépnél minden évben akad vállalkozó az általános iskolai tanulmányok folytatására, a Volánnál pedig már mindenki megszerezte a végbizonyítványt. Ugyanakkor igen sokan nem végezték el a nyolc osztályt a fűrésztelepen, a Dohányfermentálóban, az ÁÉV-nél, de az utóbbi időben mégsem „állnak ösz- sze” az osztályok. Idejét múlta a régi módszer A hullámvölgyből, a jó példák mutatják, ha nehéz is, de van kivezető út. Ha sikerül mindenhol megtalálni azokat a módszereket — ennek már legfőbb ideje lenne! — amelyek eredményesen ösztönöznek a tanulásra. Ez esetben a munkahelyi és az egyéni — de hozzátehetjük, hogy a társadalmi — érdekek is szerencsésen találkoznak. Nem „ördöngős” módszerekről van szó — mint ahogy talán cikksorozatunk néhány példája is igazolja ezt. Ahol a vállalat vezetői fontosnak tartják a műveltségi színvonal emelését, ott a különböző szervezetek, kisebb közösségek, szocialista brigádok is eredményesen segíthetik az általános iskolai felnőtt oktatás ügyét. Mindez persze nem menti fel az általános iskolát, hiszen ha a munkahely fel tudja ébreszteni a fiatalban a tanulási kedvet, s esetenként anyagi ösztönzők nélkül is érdekeltté tudja tenni a tanulmányok folytatására, akkor ennek az iskolában is sikerülni kellett volna. Pontosabban: sikerülni kell. Tál Gizella Vége. „Dédelgetett kedvenceink” Új gyermekűim Újabb gyermekfilm forgatása kezdődik meg e hónapban a MAFILM dialóg stúdióban; a hiánypótló vállalkozás — a „Dédelgetett kedvenceink” — rendezője Szálai Györgyi, aki a „Jutalom- utazás”-ban, a „Filmregény”- ben és a .,Ilarcmodor”-ban íróként, illetve társrendezőként működött közre — ezúttal először szerepel rendezőként. A film a 14—15 éves fiatalokhoz szól. A történetben egy pesti értelmiségi család leánya vidéken nyaral, ahol megismerkedik a falusi környezetből kikerülő fiúval, akinek az apja traktoros, és anya nélkül nevelkedik, mert az már régebben elhagyta családját. Kettőjük szünidei kapcsolatát követi nyomon a film. A filmet Boldogkőváralján forgatják. A szereplőket másfél hónapos munkával válogatták ki a 600 jelentkező közül. — A fő szempont a rajztudás volt. A forgatást szeptember közepéig befejezik, s a film első kópiája az év végére dobozba kerül. Változatlan az érdeklődés a jászberényi Jász Múzeum állandó kiállítása iránt. Az idei nyáron már több, megyén kívüli kirándulócsoport érkezett az intézménybe, megtekinteni a múzeum kincseit
