Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
1980. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 És az Aprítógépgyárban mint látják 7 n JÓ ÜZLET HÜTIÍMI Újságcikk egy előző kapcsán Kérdések nélkül indult Jászberényben az a beszélgetés, amelyet Szabó Bélával, az Aprítógépgyár kereskedelmi osztályának vezetőjével folytattunk. A téma adott volt — az így látják a túlsó partról címmel a Néplap június 19-i számában megjelent cikkben írtakról, az innenső partra, a termelő vállalat oldalára evezve vitatkoztunk — a „tárgyalásnak” irányt szabó közbeszólásokra azonban sokszor nem is volt szükség. Az útjelző táblák szerepét nagyon jól látták el az osztályvezetőhöz érkező telefonok. Témát véletlenül, a hívások szabta rendben váltottunk. ' — Megértjük mi a külkereskedők gondját — tette hozzá az osztályvezető, — szerintem mégis becsületesen jártunk el. A tízéves példánál maradva a forintban számolt árak csak húsz százalékkal növekedtek, ennyi magyar pénzért azonban a korábbinál hatvan százalékkal több rubelt kell kérni... Valóban nehéz a hazai szabályozók változásával érvelni, mi Jászberényben azonban csalc egyet tehetünk: vagy jövedelmet biztosító áron exportálunk, vagy nem kötünk szerződést.) (Az előzőekhez hozzátehetjük: a külföldi fél, jeleneseiben a szovjet vevő- pedig olyan szállítót fog keresni vita esetén, amelyik kedvező árakon szállít. Ez pedig egyenlő a piacvesztéssel.) A dolog azonban nem eny- nyire egyszerű, mert a vállalatra óriási „nyomás” nehezedik. És ki tudja miért, nem ritkán engednek is neki. Pedig nem kellene. A következő telefon elég bizonyíték volt rá, hogy szükség lenne nagyobb ellenállásra. — Éppen a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat egyik vezetőjét próbálta meggyőzni — foglalta össze a távhívás alatt megbeszélteket Szabó Béla —, hogy fogadjunk el egy 1981-re szóló megrendelést. Mi már régen megmondtuk, csak akkor vállalkozhatunk, ha a szerződést az év elején megkötjük. Erre csak - most szólnak! Most, amikor jövőre minden, a termelésre fordítható percünk foglalt. Szerződésre kijelölve Ebből az üzletből talán (?) semmi nem lesz. De hány hasonló, eleve teljesíthetetlen szerződést írtak alá az Aprítógépgyárban ! A határidő- csúszások jó része magyarázható a baráti kapcsolat, illetve a vállalkozói hajlam félreértésével. Persze más, — állítólag külső — okoknak is jut bőven a magyarázó szerepből. A példák közül egyet, a Lenin Kohászati Művek kiemelt beruházásként készülő rekonstrukciójához kapcsolódót érdemes itt is megemlíteni: — Néhány éve, mint szamáron a fül, rajtunk maradt a hajtómű-gyártás. (Másként akkor nem juthattunk hozzá ilyen berendezésekhez). Nem is olyan régiben, a Ganz- MÁVAG is tőlünk rendelt az LKM-be készülő daruihoz hajtóművet. Nem vállaltuk a gyártást, az igazgatók sem tudtak megegyezni. Végül az Aprítógépgyárat a bíróság kötelezte szerződéskötésre. Határidőként ez év februárját jelölték meg. Sajnos hajtóművet máig sem csináltunk. Nem azért, mert nem akartunk, hanem azért, mert az alapanyagokat már egy fél éve meg kellett volna rendelni ... Előre tudtuk a végeredményt — ezért nem is szerződtünk önszántunkból. Még azt is mondhatnánk, hogy az anyaghiány ebben az esetben jót tett az Aprítógépgyár külföldi partnereivel: a megkésett megrendelés nem hátráltatta érvényes szerződések teljesítését. Pedig az itthoni kiemelt beruházások irányítóinak „maga- biztossága” miatt gyakran keletkezik konfliktus. Az igen fontos termelési eszközök gyártására ugyanis kijelölik a vállalatot. A feladat normaóra szükségletét, pontos célját, a műszaki dokumentációt azonban leggyakrabban csak késve juttatják el a kijelöltekhez. Enélkül pedig komolyan tervezni, kapacitást tartalékolni képtelenség. Az említett hajtóművek műszaki dokumentumai például az 1980-as szerződések megkötése után érkeztek meg. Valamit ki lehetett volna hagyni a tervekből, de anyagot kapni már képtelenség volt, A készletező vállalatnak ugyanis még naponta tömegével használt lemezekből sincsenek tartalékai. Ez pedig a külkereskedelmi kopcsolatokra is rányomja bélyegét. Kínaiul — Wagner úrnak, a tőkés cég megbízottjának nem fér a fejébe, hogy miért nem köthetünk szerződést, amikor tulajdonképpen képesek vagyunk a megrendelés teljesítésére. Nem akarja megérteni, hogy nálunk a vevő nem diktálhat feltételeket az anyagpiacon. Ez a mechanizmus kínai neki — inkább továbbáll. Én meg csak azzal biztathatom: máskor néhány hónappal korábban jöjjön! Akkor, amikor még nem is tudja, mit akar venni? Hány példa hangzott még el, amelyik a hosszú határidőket magyarázta! A június 19-én megjelent cikkben boszorkányos gyorsasággal tervezettként emlegetett forgókemencéről például kiderült, hogy az eredeti konstrukció működésképtelen volt. At kellett alakítani a terveket, és ez csak növelte a hibás öntvények miatt már amúgy is elkerülhetetlen késést. Belső — a forgókemence terveit házon belül készítették — és külső okok összegződéséből alakulnak tehát hosszúra vagy betarthatat- lanra a határidők. Ilyen körülmények között pedig csak mérsékelni tudják a feszültségeket az életre való megoldások. Az Aprítógépgyárban a külföldi megrendelések gyors elbírálására az illetékes szakemberekből verbuválódott zsűri is csak a megvalósulás egy kis szakaszát teszi rövidebbé. A gondok hallatán önként adódik a kérdés: érdemes-e exportra termelni? Az osztályvezető szerint feltétlenül, hiszen előnyös szerződéseket lehet kötni. Ajánlat több van, mint amennyit végül elvállalnak. — -fii jövedelmező üzletnek tagadhatatlanul vannak maguk szabta határai is. Nyugati megrendelést ugyanis nem akarunk többet vállalni, mint amennyit az igen szigorú hitelfeltételek — a konvertibilis árualap növelésére vettünk fel bankkölcsönt — különben is előírnak. Annyi energiánk például soha nem lenne, hogy csupán tőkés exportból éljünk. Hiába vannak igen jó műszaki adottságaink, a mai körülmények között a biztos pénzt ígérő, de szigorú tőkés szerződések túl nagy száma csak bizonytalanságot szülne az Aprítógépgyárban. így hangzott a kereskedelmi osztályvezető kissé elszomorító, de csupán a külső feltételeket figyelembe véve is indokoltnak mondható következtetése. Pedig a beszélgetésben nem csak a mások hibáiról esett szó. Kiderült például, hogy adottságaikat azért nem használhatják ki egészen, mert nincs az új, saját termékek piacra dobását előkészítő tervező gárdájuk, így aztán csökken az elérhető haszon. Nemcsak a megköthető szerződések elszalasztásával esik el a nyereségtől a vállalat, hanem azért is, mert a kész, a megrendelőtől kapott műszaki dokumentációk szerint végzett munka értéke kisebb a hazai szellemi produktumot is hordozóénál. V. Szász József Százalékok görbe tükörben A bemutatkozásra is alig jutott idő, máris csörgött a készülék. Házon belüli hívás volt, mégis az országhatárokon túllal volt kapcsolatban. Az egy perc alatt „csupán” arról esett szó, hogy a gyár udvarán sorakozó, tőkés exportra készített betonszállító forgódobok elviteléhez nem kapnak elegendő vasúti kocsit. Termék van, szállító- eszköz viszont nincs — a határidő pedig vészesen szorít. Hogy ki a hibás, a vasút, amelyik a rengeteg áruhoz csak egy-két vagont tud adni, vagy az ügyintéző, aki nem volt elég rámenős (tájékozott?), amikor egész szerelvényt, irányvonatot kért? Ez nem telefontéma, és bővebb információk hiányában a kérdezősködés során nem derült ki. Inkább arról kezdtünk el beszélgetni, hogy a vállalatnak mekkora biztonságot adnak a hosszabb időre szóló szerződések. Tudják, melyik évben mennyi gépet, berendezést kell szállítaniuk, van idő anyagot és más, a gyártáshoz szükséges kelléket beszerezni. Ilyenkor a magyar szállító vállalatok sok-sok hónapos határidői, a választékhiány is kevesebb gondot okoz. Előnyös szerződéseket azonban nem könnyen lehet kiharcolni. Az Aprítógépgyár és szovjet partnere például már egy éve vitatkozik az 1981-től 85-ig tartó időszak szállítási feltételei miatt. A megrendelő sokkalja, irreálisan magasnak tartja a csőgyári berendezésekért kért árat. Szabó Béla szerint nem is véletlenül, hiszen a határokon túli társ csupán az áremelést látja. A berendezésekért a magyar fél most sokkal több rubelt kér, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt — a gépek viszont még ma is csak azt tudják, mint régen. Pedig a jászberényi üzem szerint reális az árajánlatuk. Az első csőgyári berendezések árbevételének minden rubeljéért közel negyven forintot kaptak, ma — hosz- szabb távra — viszont csak 24-gyel mernek számolni. Szabó Béla szerint ennyit nem javult a gyár termelékenysége, ezért nem tudják olcsóbban adni. (Az előző cikkben éppen a hosszútávú műszaki fejlesztési koncepciót hiányolták a külkereskedők: a termékek rendszeres korszerűsítésével magasabb árakat érhetne el az Aprítógépgyár — mondták.) Ezen kívül a járásban további harmincöt ház felújítására, korszerűsítésére, tatarozására folyósított hitelt az OTP az év első felében. A kérelmezők közül különösen sokan korszerűsítik a fürdőszobát sokan végeznek, átalakítást. Toldaléképítkezésre, — elsősorban a család létszámának, az igények növekedése miatt, — ebben az évben kilenc kölcsönt folyósítottak, személyenként átlagosan hetvenötezer forint értékben. Adtak még kölcsönt házhely A Kohászati Gyárépítő Vállalat megrendelésére egy modul rendszerű hőkezelő kemence vázszerkezetének prototípusával készültek el a kunmadarast Vas- és Elektromosipari Szövetkezet szakemberei. A vállalattal kötött, öt évre szóló szerződés értelmében a kemence vezérlőberendezését és izzóspiráljait is Kunmadarason gyártják a jövőben A tölteni való paprikát szüretelik a Micsurin kertészeti brigád tagjai a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság primőrkertészétéből másnaponként 20 mázsa fejeskáposztát, ezer fej karalábét, két mázsa zöldpaprikát és 25—30 mázsa burgonyát szállítanak a környékbeli üzletekbe és a Zöldértnek (T. F.) Csökkenő létszám, növekvő termelés Műszaki konferenciát tartottak hétfőn a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szolnoki központjában. A vállalat vezető szakemberei megtárgyalták a gazdaság első félévi helyzetét, és meghatározták az év második felére eső feladatokat. A beszámolóban elhangzott, hogy a megszigorított köz- gazdasági feltételek közepette is (20 fizikai dolgozóval és 4 alkalmazottal kevesebben) az év első öt hónapját a tervezett fölött, 5 millió forint termelési 'eredménynyel zárták. Az eredmények mellett a problémákat is elemezték. Condot okoz a készletgazdálkodás, a fenyő nyárfával helyettesítésének elfogadtatása a vásárlókkal, a mező- gazdaság ládakeresletének visszaesése, valamint az erdészeti faipari gépek, járművek alkatrész-utánpótlásának nehézségei. Bisztrót kapott Kuncsorba A Törökszentmiklós és Vidéke Áfész Kuncsorba lakóinak régi kívánságát teljesítette; április közepe óta pél- titfc gyorsasággal 100 '-adagos, melegkonyhás bisztrót alakított ki saját kivitelezésben. A helyi Búzalkalász Tsz 130 ezer forintos anyagi támogatást nyújtott az építkezéshez, a település lakói, valamint a tsz KlSZ-szerve- zete 10—10 ezer forintos társadalmi munkával segítettek. Kiváló orvosok Semmelweis Ignác születésére emlékezve tegnap ünnepséget rendeztek Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri dísztermében. Az ünnepségen megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, az egészségügy területén hosz- szú időn át végzett eredményes munkásságuk elismeréseként Kiváló Orvos és Kiváló Gyógyszerész, valamint Kiváló Munkáért kitüntetéseket adott át az arra érdemeseknek. Megyénkből dr. Soós Jusztina, Jászberény körzeti orvosa Kiváló Orvos kitüntetésben részesült. A Kiváló Munkáért elismerést Surá- nyi Kleofásné, Nagykörű körzeti ápolónője vehette át. A tiszafüredi járásban Változatlan az építkezési kedv Kedveltek a többszintes lakások Tiszafüreden ebben az évben huszonnyolc tanácsi értékesítésű lakást adtak át a dolgozóknak. Ezen kívül százötven OTP-lakás készül a kialakítandó Ifjúsági lakótelepen. Átadásuk augusztustól folyamatosan történik. Jelenleg az épületekben a belső szerelési munkálatokat végzik a szakemberek. Itt az év második felében ' további hetvenhárom lakásos, többszintes ház építkezési munkálatai is megkezdődnek. Nagy a forgalom az OTP tiszafüredi fiókjában: a megyének ezen a területén is változatlanul közkedvelt a kertes családi házak építése. Januar elseje óta a tiszafüredi járásban száztizenhét kérelmező mintegy 11,5 millió forint lakásépítési hitelt kapott az OTP helyi kirendeltségétől. A kérelmezők közül hetvenhár- man új lakás létesítésére kaptak kölcsönt, amelyből ötvennégy ház a járási Székhelyen és Abádszalókon épül. Ezek a családi házak már zömükben többszintes vagy beépített padlástérrel rendelkező épületek lesznek. A tiszafüreden épülő házak közül tizenkettő már a lakásszövetkezet szervezésében készül. vásárlására is, itt a vételár ötödét kellett előre befizetnie a kérelmezőnek. Ilymó- don Tiszafüreden hat hónap alatt hat telket értékesített az OTP, de ennek a sokszorosára lenne igény. Tavaly összesen háromszáznégy kölcsön engedélyezését hagyták jóvá az OTP tiszafüredi fiókjánál. A felvett kölcsön értéke elérte a 41,5 millió forintot. (Az igénylők közül ötvenhármán belvizes házuk újjáépítésére kaptak hitelt). A ‘■belvízkárosultakat leszámítva. a tavalyi és az ez évi kölcsönzők száma — hasonló időszakot nézve — megközelítőleg azonos, hiszen Tiszafüreden jelenleg is mintegy harminc újabb kérelem vár elbírálásra az OTP-nél. D. Sz. M.
